Az utazási katalógusban és az interneten ezt a kikötőt Tunézia 3. legnagyobb jacht kikötőjeként emlegetik. Egyik délután megalkudtunk a szokás szerint a Taxissal és 4 dinárért bevitt a kikötőbe. Taxik egyébként 5-10 m-re állnak a Club Selima bejárata előtt keresgélni sem kell őket.
A kikötő előtti taxis területen tett le, onnan kellett egy kis utcán besétálni a zenélő szökőkúthoz, de ahogy korábban is írtam, 20.30-kor kezd el működni, ezt pedig nem vártuk meg.
Körbesétáltunk a kikötőben és megkerestük az üvegfenekű katamaránokat, azonnal meglátni sárga, barna és kék nagy méretű jószágok.
Megkérdeztük az árat a 30 dínárt/főt mondták, de azonnal közölték, hogy most úgysem fognak kivinni, mert zavaros a tenger semmit sem fogunk látni, menjünk vissza másnap délelőtt fél óránként indul a hajó, 11-12 felé illetve után már nem ajánlatos kimenni, mert felkavarodik a tenger. Megkérdeztünk még 2 másik hajóst ők is ugyan ezt mondták, nem akartak átverni, hogy elszedik a pénzt, kivisznek aztán a zavarosban semmit sem látunk. Arra persze próbáltak rávenni, hogy vegyünk meg most a jegyet, ha ma megvesszük akkor holnap vagy holnap után tuti kivisznek, de ebbe természetesen nem mentünk bele.
Tovább sétáltunk, majd a férjem meglátott egy állványon két sólymot, szerette volna levideózni, de abban a pillanatban már jött is az árus és tette rá a férjem vállára, kezére, engem pedig elé tuszkolt, hogy fotózzam, ekkor már gondoltam, hogy hajj, mennyibe fog ez nekem fájni..mert ugye alkudni sem volt időm, nem is akartunk mi a madarakkal fotózkodni, de akkor minden olyan gyorsan történt, hogy már nem volt mi tenni, aztán pillanatok alatt kivette az én kezemből a fényképezőmet és a férjem mellé állított, és akarta rám is tenni a madarakat, de én féltem tőlük és nem engedtem, a férjem kezére rakta, majd az enyémet alá, mintha én tartottam volna őket, készül 6-8 fotó, majd közölte, hogy 10 dínár lesz, 5-5 ekkor alkudni már nem lehetett.
Kicsit kellemetlenül éreztük magunkat, mert igazából nem akartunk a sólymokkal fotózkodni, de belerángatott, mert nem tiltakoztunk elég erősen, kicsit dünnyögtünk utána, de aztán úgy gondoltuk, 1500Ft nem fogja elrontani a nyaralásunkat, ez is egy élmény.
Útitársainknak meséltük a történteket, és szinte mindenkivel történt hasonló, csak például az El Jam-i amfiteátrumnál pattintottál fel egy tevére és vitték két kört, aztán kérték a 15 dínárt, pedig ő csak távolabbról fotózta volna a tevét.
Madarazás után leültünk a közeli padra és végignéztük a velünk történt esetet még vagy 3 családdal.
A kikötőben nagyon szép jachtok állnak, körben ajándék-szuvenyír boltok és éttermek, de délután eléggé néptelen volt a nagy meleg miatt, mi is visszavágytunk a szállodánkba, ezért visszasétáltunk a taxi állomásra és hazamentünk.
Biztosan jó lett volna látni a zenélő-világító szökőkutat, de vacsora után már nem esett jól kimozdulni.
Másnap mentünk volna a Tunisz-Karthago-Sidi Bou Said 10 napos kirándulásra, ezért nem is tudtunk visszamenni az üvegfenekűhöz délelött, és a sztrájk miatt az azt követő két napban sem.
Tunisz-Karthago-Sidi Bou Said
Erre a kirándulásra 43 eurót fizettünk be/ fő, de sajnos elmaradt.
Fél 6 kor keltünk, 6-tól már reggeliztünk és 6.35-re vártuk a buszt és az idegenvezetőt.
Kicsit késve jött is Enikő, egy személyautóval, busz nélkül, majd sajnálkozva közölte, hogy baj van, az éjjel megöltek egy munkáspárti politikust, a felesége és a kislánya szeme láttára a háza előtt, ezért hatalmas a felbolydulás, elég baj lenne az is, hogy megölték, de Ramadán alatt, a szent ünnep alatt történt a gyilkosság, ezért a munkáspárti vezető általános sztrájkot hirdetett, 1970-óta nem volt ilyen Tunéziában.
Nem jártak a buszok, a taxik, a repülők, semmilyen közlekedés nem volt két napig. Enikő sem tudott taxival a szállodánkhoz jönni, és a személyzet is gyalog, késve érkezett. A takarító néni dél körül ért a szobánkhoz, akkorra a tudott szegény beérni.
Enikő figyelmeztetett, hogy zárva vannak az üzletek, és a bazárok is, még a Sousse-i Medina is.
Éjjel hazautazása volt a Taurusos csoportnak, annyi szerencséjük volt, hogy nem a TunisAir járatával jöttek és mentek, hanem a sokat szidott Syphax járattal ami éjjel indult volna Monastír-ból haza Bp-re, de nem engedték már felszállni. Annyi szerencséjük volt, hogy Monastírból engedték a repülőt átrepülni Enfidha repülőterére, az utasokat átszállították buszokkal utána és onnan tudtak hazarepülni, utána már a teljes légiközlekedés leállt, 2 napig nem tudtak kijutni az utasok Tunéziába, az égen egy db repülőt sem láttuk.
A syphax járatot egyébként azért szidják, mert míg a Tuniair járaton adnak meleg szendvicset és üdítőt addig ezen semmilyen ellátás sincs, és ugyan annyit fizetnek, mintha a másik géppel utaznának, viszont most, haa Tunisair-rel utaztak volna akkor haza sem jutnak még két napig.
Mindet ez a két nap ( a sztrájk és a temetés napja, péntek szombat), csak úgy érintett, hogy nem mehettünk el a kirándulásra, mert Tunisz nem volt biztonságos a fegyveres tüntetések, gumiégetések miatt, majd másnap a temetésen lévő zavargások miatt (egy embert lelőttek a rendőrök), valamint nem mertünk és nem is nagyon tudtunk kimozdulni a szállodából, mert nem voltak taxik sem a szálloda előtt. Később az kora esti órákban talán már láttunk 1-2-t de nem mertünk elindulni, a helyzetre való tekintettel, illetve nem tudtuk, hogy visszafelé lesz-e mivel utaznunk.
A sarkon lévő nagy bevásárló üzlet, az Ali Baba Center este már nyitva volt.
Anyumékkal sűrű sms váltásban voltunk egész nap, mert a hírműsorok mindegyikében mutatták a kialakult helyzetet, és elég szörnyű képsorokat, később tudtuk meg, hogy a szaharai kirándulásunk alatt, amikor is lementünk az Algír határig, ott megöltek 6 katonát is fegyveres lázadók.
Szerencsénk volt, mert a Taurus Reisen idegenvezetőjénél fizettünk be, az ő álltaluk szervezett útra, ezért visszakaptuk az út teljes árát, figyelmeztettek is, ha helyi közvetítőnél fizetünk nincs rá garancia, hogy visszaadja a pénzt.
Kicsit csalódottan, de visszatértünk a szobánkba, ahol még nem járt a takarítónéni, felvettük a fürdőruhákat és mentünk a partra.
Mivel 6-kor már reggeliztünk 10. 10 felé már nagyon éhesek voltunk, a partról felmentünk a késői reggelire, 6-10-ig volt sima reggeli, majd 10-12-ig a késői reggeli.
Az étterem teraszára pakolták ki a reggeliről megmaradt ételeket és frisseket is a pincérek, oda kellett ülni, amíg ők kitakarították, átterítőzték az éttermet az ebédhez. Itt is volt minden, de nem akkora mennyiségben, mint a reggelinél. Péksütik, vaj, lekvárok, felvágottak, joghurtok, sajtok, átcipelték a kávé automatát és a forró vizes szamovárt is.
Ezt a két napot strandolással és pihenéssel töltöttük, de ez is nagyon jó volt, a szállodában egyáltalán nem éreztünk semmit a sztrájkból és a kialakult helyzetből, a személyzet maximálisan kiszolgált minket, a ramadán, a gyilkosság és a sztrájk ellenére is.
Ebéd után megérkezett a takarító néni is, de mi akkor pihenni szerettünk volna, mert minden nap ebéd utáni csendes pihenőt tartottunk, nem is egészséges 11 és 16.00 között a napon lenni itthon sem, nem hogy Tunéziában.
Kitettem a nezavarj táblát, de nyitva hagytam az ajtót és megszóllítottam, kicserélte a törölközőket az összest, adott friss takarókat, két pillanat alatt áttörölte a fürdőszobánkat és egy nedves ronggyal feltörölt maga után ahogy ment ki a szobánkból, adtam neki most is 1 dínárt, mint minden nap, csak most kézbe és nem a párnára téve.
Nagyon kedves volt, megsajnáltam, ezután a napi dínár mellé minden nap kapott egy diabetikus étcsokit, vagy diab. tejcsokit, illetve egyik nap egy cerbonát, utolsó nap 2 dínárt és 2 cerbonát.
Sziasztok!
Köszönöm a visszajelzést örülök, hogy olvastok, holnap folytatom az írást.
Szeretnék fotóalbumot is csatolni, picasasat, 2 albumom már fent van, de most egyszerűen nem találom, hogy hol lehet, tudtok ebben segíteni? vagy már nem is lehet több albumot csatolni?
Feltölteni nem szeretném a közel 330 fotót, de a picasa linket szívesen csatolnám.
Én is olvaslak, inkább csak kíváncsiságból. Nem hinném, hogy Tunézia az én világom, de azért sok érdekességet írsz, osztasz meg velünk! Jöhet a folytatás!
Tök jól el vagyok itt magammal, de remélem egyszer valakit érdekelni fog és hasznos is lesz amiket leírtam.
Magyarul beszélő arab doki:
A férjem alsó lábszára először megpirosodott, majd nagyon csúnyán bevörösödött, nem a napégéstől, mert a másik nem volt olyan, és ez is csúnyábbnak nézett ki, mint ha lángnyelveket festettek volna a bőrére. Először kicsit javult, majd egyre durvább lett és viszkedett is. Az idegenvezetői meetingen Enikő felhívta a figyelmünket, hogy ha orvosra van szükségünk, és azonnal akkor menjünk a recepcióra mondjuk, hogy doktor és jönni fog a szállodai nővér, aki ellát, majd kéri a pénzt és még számlát sem ad. Ha 1-2 órát tudunk várni akkor hívjuk fel Dr. Nour-t a magyarul beszélő dokit és a biztosításunk terhére jönni fog, a telefon száma a Taurusos hirdetőtáblán volt kiirva.
Felhívtam, végighallgatott, majd kérdéseket tett fel, a végén közölte, hogy „Jól van drága, menjenek vissza a szobájukba a klíma mellé, megnézek egy kis beteget és 1 óra múlva önöknél leszek, mondja a szobaszámát drága!” Így is lett, 1 óra múlva ott volt, tökéletesen beszélt magyarul, mert 1979-től Bp-re járt orvosira és utána még pár évet itt töltött nálunk, megvizsgálta alaposan, majd napallergiát állapított meg, telefonált a segédjének, és a recepción 1 óra múlva átvehettük az allergica tablettát és két krémet, mindhárom termék francia volt. Fizetnünk nem kellett, csak elvitte a biztosítási kötvényünk egy példányát.
Javult is a férjem lába, de itthon első utunk a sürgősségire vezetett, ott a doktornő a készítmények hatóanyagát sem ismerte, kizárta, hogy orbánc lenne, vagy napallergia, szerinte valami megcsípte. Másnap a bőrgyógyászaton ismeretlen eredetű bőrgyulladást állapítottak meg, amelyre antibiotikumot és egy szteroidos kenőcsöt kapott, lassan egy hete használja és már nem piros egyáltalán.
Enikő, az idegenvezető:
Megérkezésünk másnapján 13.00-ra volt kiirva a meeting, jól döntöttünk, hogy előtte ebédeltünk mert sokáig eltartott, rengeteg hasznos információt tudtunk meg.
Tájékoztatott a fakultatív kirándulásokról, mi kettőt utána be is fizettünk,
a Tunisz -Karthago-Sidi Bou Said egynapos utat, ebéddel együtt, ez 43 euróba került/ fő, és a Szahara szafari 2 naposat, étkezésekkel, szállással, tevegeléssel, belépőkkel, ez drágább volt 120 euró/fő volt.
Nagyon sok hasznos információt megtudtunk, pl.
mennyi a taxik valós ára, mennyire kell lealkudnunk,
Port el Kantaoui kikötője 4 dínár max, Sousse Medinája 8 dínár, de jár busz is félkor és egészkor, a kikötőbe 0,5 dínár, Sousse-ba 1 dínár.
Az üvegfenekű csónak 30 dínárról indul/fő, max 10-et adjunk érte, akkor indul, amikor összejött a 6 fő.
Kisvonat jár a kikötőből Sousse-ba, 2,5 dínár/fő, 3 színű van, ha a pirosra vettünk oda vissza jegyet, csak a piros fog visszahozni, tehát figyelni kell melyik színre vettünk jegyet, mert a másikra nem szállhatunk.
A kikötőben lévő zenélő világító szökőkút csak 20.30-tól működik.
A kikötőben a Hannibal vidámpark belépése ingyenes, de bent fizetni kell a használatért.
A meeting után kérdezni is lehetett, mindenre szívélyesen és részletesen válaszolt, utána pedig befizettük az utakat, lehetett euróban, dollárban és dínárban is.
Tengerpart:
Az étterem épülete mögötti terasz után egy fehér kapun át jutottunk ki a partra. A homok olyan volt mint a púder, tiszta, csikk és szemétmentes. 9 órakkor reggeli után mentünk,
jutott nyugágy és napernyő de már csak a strand szélén, innen viszont tökéletesen rá lehetett látni a Parasailing-es bódéra, és az egyéb vizisportokra.
A víz kellemes hőfokú volt, le lehetett látni az aljára, sok kis halacskát láttunk, akik követtek minket a vízben, kagylót sajnos nem találtunk. A vízben sok volt a medúza, kissebb nagyobbak,
sajnos több csípésünk volt, de nem fájtak annyira mint a Görögországiak. Erre nagyon tudom ajánlani az itthon is kapható After Bite stiftet
, 1500Ft körül van, és rengeteg csípésre jó, itthon szúnyogcsípésekre használjuk, de kint azonnal enyhítette és elmulasztotta a medúza csalánszerű csípésit.
A parton még kölcsön is kellett adnom egy magyar családnak.
A parti bár a szállodát és a partot összekötő kapu mellett van, üdítőt, sört bármit kaphattál, ugyan azokat mint a fenti 3 bárban.
Vizibicikli, kajak ingyen volt.
Medencék: 2 nagy medence és egy csúszdás gyerekmedence volt, kellemes hőmérsékletű, fokozatosan mélyülő nagy medencék voltak,
mellette Kids Klub gyerekfoglalkoztató, programokkal, illetve a bár.
Elég nagy terülten a napozó ágyak felett árnyékoló pergola volt, sok ággyal, de 9 óra után nehezen lehetett helyet találni itt is,
késő délután 5-óra felé már megint sok szabad ágy volt.
Nap:
Mindketten elég fehér bőrűek vagyuk a férjem nagyon könnyen megég, Santorini szigetén egy kitűnő naptej mellett úgy megégett, hogy
vérzett az orrán a bőr. Most Nivea 50-est és Ambre Solair 50es vittünk, engem a Niveaval, őt a másikkal kentük, nekem megégett a vállam
de barnultam is, ő nem égett meg, de nem is barnult, a zuhanyzóban szivacssal, erős dörzsöléssel is alig tudtuk lemosni róla a naptejet.
Arcra a Nivea 30 faktorosát használtuk, nem égtünk le, csak a hajtöveknél, jobban fel kellett kenni.
A hajamat nagyon megviselte a sós viz, medence víz, csapvíz, a nagy meleg, kiszáradt mint a szalma és most hámlik a fejbőröm, nem győzöm hajápolózni.
2013. július 23-án indultunk Budapestről, a Tunisair járatával.
Enfidha repülőterére érkeztünk, 2óra 20 perces repülőút után. A repülőn minden rendben volt, kaptunk egy pohár üdítőt és egy dobozos szendvicset, tortilla lapba csomagolt csirkehús volt zöldségekkel, nagyon finom volt. A pilóták kissé sportosan vezettek, nem ez volt az első repülő utunk, de most féltünk legjobban, nagyon gyorsan felkapta a gépet és nagyon nagy kanyarokat tett, a tenger feletti részeken eléggé rázott a gép.
Megérkezésünk után 1 db ablak volt nyitva útlevélkezelésre, hatalmas sor állt, kb 150-160 magyar utas, szépen sorban, majd megjött két orosz gép és még vagy 300 ember próbált bejutni azon az egy kapun. Az első orosz csoport még beállt a sorunk végére, a többiek azonban pofátlanul lelől próbáltak a soraink közé férkőzni. Nagy nehezen nyitottak még egy kaput, de igy is nagyon sokáig tartott amíg bejutottunk.
Bent már várt a Taurus Reisen idegenvezetője, neki megmondtuk a szállodánk nevét és megmondta a buszunk számát. Amint kijöttek a csomagok elindultunk kifelé, ott egyből ránkcsaptak a hordárok, becsapós módon a Taurus nevét mondták nekünk, bár tudtuk semmi közük hozzá, csak a baksisra hajtanak, azt a 15m-t mi is el tudtuk húzni.
A buszon már másik idegenvezető adott tájékoztatást, majd sorban leszálltunk a szállodáinknál.
Club Selima Port el Kantaoui
Egyszerű szálloda, nincs mindenhol márvány és csilli villi dolgok, de mi megszerettük. Angolok, németek, oroszok, olaszok voltak többségében ebben a szállodában.
A bejelentkezéskor bekészítettem 10 eurót az útlevélbe, kétszer nyújtogatta a férjem, de nem vették el, csak a vouchert. Kitöltöttük a bejelentkező papírokat majd megkaptuk a szobakulcsot. 4009, vagyis a 40-es ház 09-es szobája. Elindultunk, majd egyből elkapták a kezünkből a bőröndöket és két hordár elindult a szobánk felé, nekünk csak követni kellett. Ekkor még nem váltottunk dínárt, de otthon eszembe jutott, mivan ha váltás előtt kellene egy kis apró, és vettem két db 1 euróst. Ezeket kapta meg a két hordár, nagyon rendesek voltak fel is cipelték a bőröndöket az első emeletre, az euróknak pedig annyira örültek, hogy kezet fogtak a férjemmel, több nyelven jó nyaralást kívántak, nekem pedig a hátamat simogatták.
A szoba nem volt túl nagy,de elegendő, ha szépen elpakoltál a szekrénybe és nem hagytad szét a dolgaidat itt ott, akkor kényelmesen elfértél. A bőröndök simán befértek a szekrénybe, és volt egy nagy polcos rész ahová mindent ki tudtál pakolni. A klíma működött, nem is kértünk távirányítót, az 15 dínár lett volna kaucióként, de ha nem kellett kihúztuk, ha kellett bedugtuk, kellemes hőfokra volt állítva.
Egy kis fürdőszoba tartozott a szobához, wc-vel, mosdókagylóval, káddal, tiszta és rendes volt, sok törölközővel. A teraszon asztalka két székkel és egy kis ruhaszárító. A kilátás a gyönyörű datolyaligetre nézett, pálmák, hibiszkuszok, citromfák, banánpálmák sorakoztak minden felé.
A férjem az első nap után közölte, hogy ő márpedig nem megy nagy vasbeton szállodatömbökbe, millió szobával, amikor itt a kisházikók sokkal szebbek és barátságosabbak.
Később annyi problémánk volt a szobával, hogy elkezdett folyni éjjel a klíma, törölközőket tettünk alá, majd hajnalban ki kellett húzni, mert már folyt, másnap az idegenvezetői meeting után szóvátettük, és 2 óra múlva jöttek a szerelők, töltöttek bele gázt és utánna tökéletesen működött.
A házikónk a közlekedő főút mellett volt, de soha nem volt zaj, zajongás, csendesen lehetett pihenni.
Az étterem, a bárok minden a főépületben volt, kb. 3-5 perc sétára a szobánktól.
Az étterem berendezése nem a legutolsó divat szerinti, de tiszta, rendezett. Egy pincérfiú azonnal leültetett az asztalához és hozta a kért italokat, ő lett a pincérünk végig Mourad a neve. Indításként adott neki a férjem 5 eurót, mert még akkor sem váltottunk, aztán minden nap délben és este 1-1 dínárt ( 1 dínár 150ft), és utolsó nap 5 dínárt.
Nagyon meg voltunk vele elégedve, gyönyörűen terített, hibuiszkuszokkal és egyéb virágokkal díszítette fel az asztalunkat.
Féltünk nagyon a hasmenéstől, ezért vittünk körtepálinkát, amit esténként kortyoltunk, illetve minden étkezéshez ittunk grapefruit mag kivonatos cseppeket az ásványvízbe, de soha nem volt gond, sőt inkább az ellenkezője történt.
Az ételek finomak voltak, bőségesek, nem volt panaszunk rá, mindig találtunk kedvünkre valót. Gyümölcsök, sütemények mindig voltak, és az étterem zárása előtt 5 percel még hoztak ki újabb adagokat.
Sorban állás néha volt, palacsinta sütéskor, sültkrumplinál.
Az étteremben bárhová ülhettél, nem voltak kijelölt asztalok, de ha volt "fogadott" pincéred, mint nekünk, akkor természetesen mindig hozzá.
Ő feldíszített asztallal és a kedvenc italaiddal várt és foglalta neked az asztalt.
