Remélem nem gond a tegező megszólítás.
Szeretném megkérdezni,hogy végül is Tolo tengerpartja apró kavicsos,vagy homokos?Mert ilyen és olyan beszámolót is olvastam. Autóbérlésre van e lehetőség és ha igen milyen árak vannak? Tudnál elérhetőséget?
Nagyon köszönöm a segítséged.
Üdv
Katus
Sziasztok!
Én is Agnitól szeretnék kérdezni. Idén Toloba megyünk, és a culturetravel honlapján láttam olyan kirándulást, hogy Kalavrita és Nemea. Léteznek ezek még? Létszámhoz van kötve? Mert itt a Hellaszon ezekről még nem hallottam.
Tolo tengerpartja apró kavicsos,vagy homokos?Mert ilyen és olyan beszámolót is olvastam. Autóbérlésre van e lehetőség és ha igen milyen árak vannak? Tudnál elérhetőséget?
Kedves Katus!
Míg Ági nem tud válaszolni addig is elmondanám, ha megelégszel velem: Tolo teljes tengerparti része (kb 2 Km) egyetlen strand. A kikötőnél es az ellenkező végénél nagyobb területen fekvő magán üzemeltetésű strand található, ami ingyenes, csak a napozóágyak használatáért kell fizetni. Ezek homokos, viszonylag lassan mélyülő strandok, viszont sokszor nagyon sokan vannak rajtuk. A többi részen az apartanházak és szállodák mintegy 5-10 méteres távolságban vannak a tengertől, ezeket a víztől egy keskeny sáv választja el. Ebben a sávban apró kavicsos és homokos részek is vannak. Bárhol fürödhetsz, ahol rád jön.
Autókölcsönző több is van Toloban. Éredemes végigjárni őket és alkudni keményen. Nagy eltérések lehetnek köztük. Figyelj, hogy teljeskörű biztosítás legyen rajta, mert könnyen rá lehet fizetni egy nem kellően megválasztott biztosítással. Árakat azért nem írok, mert azok szezontól és minőségtől függően változnak. Ráadásul nem tudhatjuk, hogy a válság mennyire változtatja meg a jövő évi árakat.Toloban nagyjából középáras az autólölcsönzés Görögországi szinten. Szerintem nem célszerű itthonról intézni a kölcsönzést. Ott jobban látható és összehasonlítható a különböző ajánlat. Úgyis, ha megérkezés után felderíted a helyet mindegyikbe beleütközöl.
Jó készülődést! Remélem tudtam segíteni.
Üdv: Josza
Kedves Josza!
Most láttam a képeken, hogy te már voltál Kalavritában. A beszámolók között nem találtam. Írnál róla pár szót? Csak vonatozni voltatok, vagy a kolostorban is, milyen volt a táj, érdemes volt-e elmenni.
Köszi előre is.
Sziasztok! Mindenkinek egeszseges, sikeres, utazasban gazdag evet kivanok!
Katus! Josza nagyon jol valaszolt tengerpartot illeto kerdesre, itt Toloban valoban egymassal valtakoznak a homokos es a kavicsos partszakaszok. Az autokocsonzes arait meg nem tudom megmondani, hiszen egyelore meg teli almukat alusszak az irodak, amint lesz infom, megirom.
Dettix! Kalavrita, es Nemea egyenileg elerheto uticelok, hiszen nincs rajuk annyi erdeklodo, hogy lehetne csoportot inditani. Tavaly foszezonban probalkoztunk vele, de keves sikerrel. Persze a szervezesben szivesen segitunk, ha meg akarjatok latogatni ezeket a helyeket.
Mi is voltunk idén nyáron Kalavrytában. A beszámolóm és a képeim még szerkesztés alatt vannak, de mivel pont az út elején voltunk Kalavrytában és a környékén, az a rész már készen van, így tudok neked egy kis előzetest idemásolni:
"Mikor megérkezik a kisvonat, felszállunk, majd pár perc múlva hajszálpontosan menetrend szerint el is indulunk a Vouraikos-szurdokba. Már a leglátványosabb részek elõtt is szép a táj, különös alakú hegyek, sziklák között kanyargunk a völgyben.
De a java még csak ezután következik. Beérünk a szurdokba, és onnantól kezdve a völgy összébb szûkül, s néha sziklába vájt alagutakon, hidakon kelünk át, miközben rohanó patak kísér minket. (Az alábbi két képet a https://www.ekalavrita.gr/EN/odontotos.html weboldalról vettem kölcsön, mert a vonatból csak nagyon rossz minõségûeket lehetett készíteni – egyrészt az elsõ alagút után felkapcsolt világítás visszatükrözõdött az ablakokon, amiket nem lehetett lehúzni; másrészt az elõttünk lévõ alagutakat stb. maximum a vezetõ helyérõl lehetett volna érdemben lefényképezni. )
A vonat kb. egy óra alatt teszi meg az utat. A görög neve odontotos, amit magyarul fogaskerekûre lehet fordítani. Ezen elõször csodálkoztam, mert én csak egy sima sínpárt láttam, fogak nem voltak sehol, de késõbb kiderült a turpisság: a két üzemmódú járgány csak néhány, meredekebb szakaszon alakul át fogaskerekûvé, ilyenkor érezhetõen csökken is a sebessége.
Nagyjából az út felénél van az egyetlen közbülsõ állomás, Zahlorou. Aki itt kiszáll, jókat túrázhat, pl. egy meredek ösvényen fel a Moni Megalo Spileóhoz vagy pedig vissza Diakoftóba. Itt halad el a nemzetközi E4-es túraútvonal. A legnagyobb élményt amúgy is gyalogosan végigjárva adhatja a szurdok, ha valakinek elég ideje (és ereje) van hozzá.
A végállomás a hegyek között fekvõ Kalavryta, ami rendezettebb, gazdagabb településnek tûnik a lenti Diakoftónál. Ennek oka talán az lehet, amit az útikönyv ír: tehetõsebb athéniak töltik itt a hétvégéiket, ill. télen idejárnak síelni, ez hozott magával némi fellendülést. Az emelkedõs fõutcát több turistacsalogató és hétköznapi bolt is szegélyezi.
A fõutca végénél kezdõdik – szombat lévén – a piac. Végigsétálunk a mindenféle gyümölcs, zöldség, virág és egyéb portéka között, és a legutolsó helyen, egy teherautó platójáról veszünk két fürt szõlõt, ami nyom vagy másfél kilót és mézédes. Ráadásul miután fizetünk, kapunk még egy fürtöt ajándékba… Nem is vagyunk éhesek, de nem bírunk neki ellenállni, és az egyiket azon nyomban meg is esszük, miközben bandukolunk tovább. A központot elhagyva csendes, hétvégi házas övezetben járunk, körülöttünk minden irányban hegyek. Teszünk itt egy nagy sétát, majd visszakanyarodunk és lemegyünk egészen a fõutca kezdetéig, a Kalavritai Holokauszt Múzeumhoz, amely mikor érkeztünk, még zárva volt, de azóta kinyitott.
1943. december 13. az a dátum, amelyet Kalavryta sosem feled. A mártírváros (ahogy a múzeumi szórólap fogalmaz) mindörökké õrzi az emlékét annak az 1436 tizennégy évesnél idõsebb férfinak és fiúnak, akiket – megtorlásul az ellenállás miatt - ezen a napon lemészároltak a nácik. A múzeum a régi iskolaépületben van, ahová ugyanakkor a nõket és a gyerekeket zárták be. Késõbb rájuk várt az, hogy eltemessék férjeiket, apáikat. „A háborúnak nincsenek gyõztesei.” – ez a felirat áll négy nyelven a múzeum kertjében lévõ megindító szoborcsoport elõtt.
Kilépve a kapun útbaigazítást kérünk a buszállomáshoz, mert úgy terveztem, hogy visszafelé busszal megyünk majd, útközben leszállva a Moni Mega Spileónál. Ez azonban csak terv marad, mert amikor érdeklõdünk, kiderül, hogy szombaton nem jár a busz, úgyhogy visszafelé is vonattal fogunk menni. Lesétálunk jegyet venni a következõre, majd visszajövünk és beülünk a fõutca sarkán lévõ cukrászdába az idei elsõ frappéra, görög kávéra és kadaifire, ami egy baklavához hasonlító kócos sütemény.
Mikor közeledik a vonatindulás, feltápászkodunk, és szép lassan elindulunk újra az állomás felé. Útközben megállunk még egyszer a fõtéren, ahol a Szûz Mária Mennybemenetele névre hallgató templom áll. Kétszer is felgyújtották, elõször a törökök 1826-ban, majd másodszor a németek a fent említett 1943. december 13-án. Erre a napra emlékeztet az örökké 2 óra 34 percet mutató órája is: ekkor kezdõdött a mészárlás. Most már nyitva van a kapu (reggel még nem volt), így be is tudunk menni. Bent egy aranyszínû, díszes kötésû biblia van kiállítva, amely az alatt lévõ felirat szerint az egyetlen tárgy, ami a tûzbõl megmenekült.
Miközben vonatozunk visszafelé, már azon gondolkodom, hogy annyira korán van még, hogy a holnapra tervezett programot elõrehozhatjuk ma délutánra. Így tulajdonképpen csak azért megyünk vissza Diakoftóba, hogy vonatról autóra váltsunk, és ezúttal kocsival indulunk fel a hegyek közé.
A mûút persze nem a szurdokban vezet, ennek ellenére ugyanolyan élmény végigmenni rajta, mert itt is nagyon szép a táj. Egyre magasabbra jutunk, s ahogy az út kanyarog, újra és újra visszalátunk arrafelé, ahol az élesen kirajzolódó hegyvonulatokon túl a Korinthoszi-öböl kéklik. De befelé, a hegyek felé is ugyanolyan jó elnézni, nagy kirándulásokra csábító erdõk, hegyek között járunk.
Aztán egyszer csak a fák felett, az út menti sziklafalon meglátjuk a Moni Mega Spileót. Ez a monostorépület elég új, a történelme során ezt is több gyújtogatás és tûzvész sújtotta, és az 1943-mas mészárlásnak és rombolásnak szintén áldozatul esett.
Aztán hamarosan már újra Kalavryta közelében, a falu felett járunk. Az út elhalad a Kivégzés Helye mellett, amit a Kapi-domb tetején már messzirõl látható hatalmas fehér kereszt jelez. Alatta fehér kövekkel van kirakva a szörnyû nap dátuma, a domb aljában pedig egy emlékmû is található.
A másik oldalon nagy parkolót létesítettek, most éppen több turistabusz is áll bent. Gimnazista korú gyerekek érkeztek velük, a csoportok éppen fent vannak a keresztnél és az emlékmûnél. Mi nem megyünk utánuk, csak innét lentrõl nézünk körül. A szomorú emlékû helyrõl gyönyörû a kilátás a falura.
Ha még van egy kis időtök aznap, akkor lehet a környéken más programot is csinálni. Mi voltunk Kastriában, ahol megnéztük a tavasbarlangot. (Fotózni nem lehetett, így az itt látható képeket a barlang holnapjáról vettem https://www.kastriacave.gr/ kölcsön.)
Utána még kb. 4-km-rel arrébb pedig érdemes esetleg útbaejteni Planitero falut.
Megint másolok inkább egy kicsit:
"Innét már csak pár km-t kell továbbmenni Planitero faluig, amelyet a Lonely Planet tippje alapján vettem bele az útitervbe – és mindjárt kiderül, hogy nagyon jól tettem. Egy árnyas erdõben, az Aroanios patak mentén vagy féltucat pisztrángétterem és –farm sorakozik. A könyv szerint egyikkel sem lehet befürödni, essen bármelyikre is a választás, így nem teketóriázunk sokat, leparkolunk, és ahol több haltaverna is van egymás mellett, találomra kiválasztjuk azt, amelyik az itteni hegyrõl a Helmos nevet kapta. Az útmenti folyó felett kis fakorlátos hidacska vezet át a fák alatt lévõ asztalokhoz.
Bõven válogathatunk, hogy hová szeretnénk ülni, mert nincsenek sokan. Késõ délután van, az ebédidõ már elmúlt, a vacsoraidõ pedig még odébb lesz. Kedves, csak görögül beszélõ pincérnõ jön felvenni a rendelést. Az étlapon nem csak pisztráng van, de a párfajta tengeri hal mára már elfogyott, úgyhogy mégis csak a pisztrángra szûkül a választék – amit egyáltalán nem bánunk, hiszen éppen amiatt jöttünk ide. Na meg persze a környék miatt. Amíg sül a halunk, el is megyek egy kicsit körülnézni. Nagyon tetszik itt, idilli, hangulatos hely, és a forró napsütés elõl jólesik visszavonulni az árnyas fák közé.
Nemsokára érkeznek az ételek, egy-egy adag hal sült krumplival és mellé a nélkülözhetetlen görög saláta. Érdekes, hogy itt a feta sajtot külön kellett kérni hozzá, és külön tányéron is szervírozzák, nem pedig a saláta tetején, ahogy máshol szokták."
Ha kell még valami infó, kérdezz nyugodtan! Nemeáról is írtam a tavalyi Peloponnészoszos beszámolómban ill. vannak képek is, bár mi ott csak az ásatást néztük meg - de az nagyon jó volt.
Szia Verka!
Ezek csodálatos helyek és képek, köszönöm, hogy megosztottad velünk. Elkezdem böngészni a térképet és a netet, hogy tudjuk majd megoldani ezt a kirándulást, mert nagyon tetszik a hely.
ha kell még valami infó, kérdezzetek nyugodtan, ha tudok, válaszolok. Ha kocsival lesztek, akkor könnyű kivitelezni a kirándulást. Egy nap alatt is meg lehet oldani Tolóból, de akkor nem fér bele ennyi minden (vagy hajnalban kell indulni és késő este lesz a hazaérkezés). Mi Diakoftóban aludtunk két éjszakát, így lett kényelmes egy napunk a fenti programmal.
A vonat mellett még busz is van, ezt Joszától tudom én is. A mi tapasztalatunk ezzel kapcsolatban ugye az volt, hogy szombaton nem járt. De ha más napon mentek, akkor esetleg el lehet azon is gondolkodni, hogy busszal menjetek visszafelé. Ez azért lehet jó, mert a busznak van egy megállója a kolostornál (ezt szintén Joszától tudom, aki azt hiszem a Peloponnészosz topikban mesélt erről a kirándulásukról, és ott felsorolta a buszmegállókat is - érdemes lehet megnéznetek azt a topikot is).
Ha viszont utána kocsival is felmentek a hegyekbe (nagyon érdemes, a fenti hegyi képeket onnét csináltam, gyönyörű a táj arrafelé is - de ha csak vonattal mentek, akkor ez nem látszik), akkor meg tudtok állni a kolostornál magatok is. Ez talán kényelmesebb.
)
