Abban igazad van hogy én kocsival elmehetek hypermarketekbe,de azért nem ülnék kocsiba.Szerintem van Nei Poriba is egy két boltocska ahol mindent megvehetek.
Szia!
Persze igazad van, bárhol bármit megvehetsz, csak pénz kell hozzá!
Én nem akarlak meggyõzni Téged, csak azt írtam, hogy van akinek ennyi is számít!
Õsszel Pargán voltunk, mindig utazgatás közben vásároltunk valamelyik hypermarketben, 1/2 - 1/5 árak voltak a pargai boltokhoz képest! Nekem bizony számít, ezt inkább másra költöttem !
Helyes
+
tiszteljük meg magunkat és feleségeinket is azzal , hogy ÖK IS nyaraljanak és ne fõzzenek
Én szeretek fõzni, ráadásul szerintem nem nagy teher egy könnyû, mondjuk zöldséges ebédet összedobni. Szeretek a piacon nézelõdni és utána abból valami finomat csinálni. Attól még ott az egész nap. Meg az egész napos jobbra ülök, balra ülök-öt egyébként sem bírom.
Vio, ezzel én is így vagyok. Viszont így, hogy meggondoljuk, hogy mit mire költünk, és megpróbáljuk a lehetõ legügyesebben felhasználni a pénzecskénket, azért már elég sok szép helyre eljutottunk.
tiszteljük meg magunkat és feleségeinket is azzal , hogy ÖK IS nyaraljanak és ne fõzzenek
-élvezhessék a nyaralást !!!!!
Én mindig meg vagyok tisztelve, nálunk kint a férjem fõz !
Úgyhogy én könnyen beszélek!
(Õ egyébként nagyon szeret fõzni, jól és gyorsan fõz, én meg egye-fene benne vagyok !)
Én vendéglátásban dolgozom,egész évben én ny........m ki a vendégek s......tÉn speckó akkor megyek nyatralni ha meglátok valamit és megtetszia akkor megveszem.Ha 10 sör akarok meginni akkor megiszom.Ja és kényeztetem magam minden jóval ami ott kapható.Ha ezt nem tehetem meg akkor nem megyek sehováááááááááááá.Bocs ha egy kicsit nyers voltam:(
cserrobi!
Õszinte leszek; sokszor nagyon nem csípem a dumád, de most valahogy azt hiszem nagyon beletaláltál! Öreg gyerek vagyok, s rengeteget utaztam csóróként mindenfelé csak hogy világot lássak. Vittem a konzerveket orrba-szájba... Étterem? Szóba sem kerülhetett... Aztán egyszer - ahogy mondani szokták - elöntötte a sz@r az agyamat... Azóta ha az ég a földdel összeér, akkor is megteremtem a lehetõségét, hogy néha-néha elengedjem magam. Azt nem pótolhatja semmi, amikor bizonyos helyeken kiülsz egy teraszra a vizparton, a fõutcán egy mûemlék lábánál egy hegycsúcson, vagy akárhol és elengeded magad... Beleszagolsz az ottani hangulatba, megkóstolod még azt is, amitõl feláll a szõr a hátadon, stb. nem részletezem... Aki átélte, úgyis érti, aki nem, annak õszinte részvétem... Azt hiszem, Kakadu írta valahol; az nem úgy van, hogy megyünk nyaralni, hanem levonulunk... Nem pontos az idézet, de érdemes elolvasni a folytatást... Nyaralni is tudni kell!
Mit vigyünk magunkkal? Hát a szándékot (és erre készüljön rá mindenki a maga módján!), hogy mi már pedig élvezni fogjuk a nyaralás minden pecét és mozzanatát... Jó nyaralást mindenkinek!
Én is szeretk fõzöcskézni de azért egy pita szerintem délben gyors és egyszerû:)Este meg egy tengerparti étteremben vacsizni az ám a tuti.
Szia cserrobi!
Mi is sokszor eszünk délben egy-két pitát - nagyon szeretjük (fõleg a szpanakopitát). És tényleg fenséges egy esti tavernázás, de nem minden nap. Mi amolyan utazgatósak vagyunk és 3-400 km út után már nincs is igazán kedvünk beülni egy tavernába. Tavaly Toloban befizettünk egy hétig vacsorára, nem is igazán étkezési szempontból, hanem olyan álomszép helyen közvetlenül a tengerparton, szuper elegáns étteremben volt. Nagyon jó is volt a kaja, de alig vártuk, hogy leteljen a hét, mert azt csak este 10 óráig adták és mi folyton 160-al száguldottunk Tolo felé, hogy kapjunk még kaját. Mindig 3/4 10 kor estünk be , a pincér meg rosszallóan nézett ránk. A második hetet már nem fizettük be inkább este percek alatt összeütöttünk valami egyszerû kaját, amit a teraszon jóízûen megettünk. Oszt meg még olcsóbb is volt. Bocs, ez már nagyon "off".
!
!)
Öreg gyerek vagyok, s rengeteget utaztam csóróként mindenfelé csak hogy világot lássak. Vittem a konzerveket orrba-szájba... Étterem? Szóba sem kerülhetett... Aztán egyszer - ahogy mondani szokták - elöntötte a sz@r az agyamat... Azóta ha az ég a földdel összeér, akkor is megteremtem a lehetõségét, hogy néha-néha elengedjem magam. Azt nem pótolhatja semmi, amikor bizonyos helyeken kiülsz egy teraszra a vizparton, a fõutcán egy mûemlék lábánál egy hegycsúcson, vagy akárhol és elengeded magad... Beleszagolsz az ottani hangulatba, megkóstolod még azt is, amitõl feláll a szõr a hátadon, stb. nem részletezem... Aki átélte, úgyis érti, aki nem, annak õszinte részvétem... Azt hiszem, Kakadu írta valahol; az nem úgy van, hogy megyünk nyaralni, hanem levonulunk... Nem pontos az idézet, de érdemes elolvasni a folytatást... Nyaralni is tudni kell!
