Nagyon köszönöm ezt az igazán a részletes és körültekintő választ! A leírásod alapján könnyen megtaláltam a Google Earthön az épületet, nem is lehet eltéveszteni. Ha ott leszünk, mindenképpen el fogunk arra menni és megnézzük. Valószínűleg helyben keresünk majd úgyis szállást, és hátha olyan mázlink lesz, hogy éppen üres lesz...
Vagy megpróbálok majd előzetesen a neten Koroniban szállásokat keresni, és hátha valahogy felismerem, hogy melyik az... azt hiszem, ritka az ennyire vízközeli erkély... Nem szeretnék mindenáron foglalni, de ha találnék valami igazán jót, akkor azt lefoglalnám, és annak alapján, amit Te mondtál, ez igazán nekünk valónak tűnik. Az nem baj, hogy a konyha közös, mert főzni úgysem fogunk. A lényeg, hogy a fürdőszoba legyen külön.
Annak örülök, hogy azt írod, hogy a környéken sok lehetőség van, mivel autóval leszünk, az nem baj, ha nem pont a városban van, sőt, a nyugodtság miatt jobb is. (Az nem baj, ha egyikünk nem ihat, ez nekünk nem túl fontos.)
Írod, hogy a mólón túl is lehetne, mert ott már csöndes, de én ott a Google Earthön nem látok épületeket, a "hármastetejű raktár" után már csak a vár van, nem?
Gondolkodtam a Máni ügyén, és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor mégiscsak két napot töltünk majd ott. Engem meg lehet győzni. A harmadik nap lehet, hogy ott alszunk, ahol Sziromék, Porto Kagióban vagy Gerolimenasban. Ahol lesz hely. Aztán majd a negyedik napon Kardamyiliben, és akkor legalább az sem marad ki. Így már biztos, hogy mindenre jut idő kényelmesen.
Az utána lévő napokon pedig nem is kell változtatni, mert csak annyi a változás, hogy a negyedik napon nem kell elautóznunk Finikoundáig, hanem még Kardamyliben maradunk éjszakára. Azt az utat ráérünk másnap délelőtt is megtenni, és közben útba tudjuk ejteni az ókori Messinit, nem kell azért még külön visszaautózni Koroniból vagy Finikoundából. Szóval így még jobb is az egész terv, mert kevesebb autózás van benne.
Szia Verka!
Hú, már megint nagyon jól döntöttél.
Én Gerolimenast nagyon jó döntésnek tartom. Porto Kagioban szebb az öböl,de Gerolimenas az igazi Mani. Had befolyásoljalak egy szerintem nagyon jó szállással .
Ez a hotel közvetlen a falu strandja mellett van. Parkolni a szálloda előtt lehet. Hangulatos ,közvetlen tengerparti étterem a szállástól 50 méterre. Nagyon csöndes a falu. A régebbi épületrészben vannak a vendég szobák ,ezek nagyon jó árban is vannak. A kőből épült részen pedig az apartmanok,és a hotel rész. Érdemes az egész oldalt tüzetesen végignézni. A képek magukért beszélnek.
www.gerolimenas-hotels.com
Köszi Kokszi, igen tetszetős ez a hotel, és a hozzácsatolt vendégszobák nagyon jó árban is vannak! 30-50 euró, ami a környékbeli árak ismeretében egyáltalán nem tűnik soknak, főleg, ha hozzávesszük azt a kilátást, amit a honlapon az erkélyről készült fotók mutatnak... Nagyon remélem, hogy lesz hely majd akkor, amikor ott leszünk!
Kicsit gondban vagyok, mert Lefkadán nem nagyon sikerül olyan szállást találni, amilyet szeretnénk, és emiatt lehet, hogy át kell majd szervezni az utat. Mivel korábbra még van jó szállás, emiatt lehet, hogy meg kellene cserélni a két hetünket, hogy először Lefkadán legyünk, és csak utána jöjjünk át a Peloponnészoszra. Ez elvileg nem lehetetlen, csak így pont a legrizikósabb aug. 15-étől kezdődő időszakban lennénk a Peloponnészoszon. Kicsit tartok pl. attól, hogy konkrétan 15-én senki nem fog velünk szóbaállni szállásügyben, mert mindenki ünnepelni fog valami tavernában...
Ezt a gerolimenasi hotelt én is megtaláltam tavaly, Kokszi Jó lehet nagyon, Verka, tetszene nektek is! Én igazából nagyon nehezen tudnék dönteni Gerolimenas és Porto Kagio között, mert a maga nemében mind a kettő nagyon-nagyon különleges és vonzó.
Verka, szerintem nem kell aggódnod, hogy nem lesz szállás. Nem tudok olyat elképzelni.
Mint, ahogy Verka is írta, én is meggyőzhető vagyok, azaz meggyőztetek, hogy Elafonissoson nem egy, hanem két napot leszünk.
Én Porto Kagionál nem szállnék meg, mert nagyon a világ vége, annyira a belső Máni (földrajzilag a külső része, de belsőnek nevezik), alig van ott pár ház, azt sem tudom, van-e étterem, bolt. Bár ezt Szirom biztosan meg tudja mondani. Nekem nagyon kiesne mindentől. A nyugalom viszont meglenne ott, az biztos, hogy romantikus fekvésű hely.
Gerolimenas sem jött be nekünk, amikor ott voltunk a nagy zuhogó eső után, kihalt volt, szürke, félemetes, ellenszenves, a házai meg csak eköré a kis öböl köré tömörülnek, vagyis nekem úgy hatottak, hogy abszolút az a tipikus hely, ami kínálja magát a turistáknak, vagyis túlságosan a főút mellett kínálja magát, gondolom borsos árakon...de ki tudja. Ez csak egy benyomás volt. Kittyéknek sem tetszett ott. Kokszinak meg nagyon.
A képek alapján nekem tetszik Porto Kagio és Gerolimenas is, és szimpatikus az is, hogy nem "bonyolult" helyek, hanem csak pár ház az öböl partján. Ennek ellenére megint úgy néz ki, hogy kicsi a valószínűsége, hogy ezeken a helyeken aludjunk, mert a kinézett lefkadai szállásunkon már csak az első hetünkre volt megfelelő szabad hely, amit le is foglaltam, így végül meg kell cserélnünk a két helyet: először lesz Lefkada és onnan fogunk lefelé jönni a Peloponnészoszra.
Ez azt jelenti, hogy az egész útvonalat, amit nemrég beírtam, fordítva fogjuk bejárni. Emiatt apróbb igazításokra lesz szükség, néhány programpontot fel kell cserélni, és a szállások sem oda fognak esni mindig, ahová eddig gondoltam... De már nem írom be újra a tervet, mert nagy változtatások nincsenek benne, csak a sorrendet variálgattam meg néhol; viszont az egészet meghagytam elég rugalmasra, sok "vagy-vagy" opció van benne, ami majd helyben fog eldőlni.
Egy nagyon necces napunk van csak, de ezt majd az éppen aktuális lelkiállapotunktól függően fogjuk vagy megvalósítani - vagy nem. Amikor elindulunk Lefkadából, aznap tudnánk útbaejteni a Diakofto-Kalavryta útvonalat is. Ha ezt majd szeretnénk, akkor nagyon korán, hajnalban kell elindulnunk Lefkadáról. De ha nem lesz kedvünk olyan korán felkelni, akkor ejtjük ezt a programpontot, és késő délelőtti indulással szépen lecsorgunk Olympiáig... a többi napot nem gondolom húzósnak, azok kényelmesen megvalósíthatóak.
Nekem nagyon tetszettek a házak, a kristálytiszta vízen ringatózó csónakok.
Ez egy csöndes ,a világtól elvonulós hely. Gerolimenas nekem egy időutazás, vissza egy igazi régi Görög világba.
Kedves Andi!
Szerintem még egy próbát megér.
Ott álltam döbbenten a látványtól… Korábban óvatoskodtam, hogy hol állok meg a kocsival egy-egy fotó kedvéért, de itt már nem (igaz, alig volt forgalom). Kerestem a szavakat, hogy megfogalmazzam a véleményem arról, amit látok; ott sem sikerült, s azóta sem. Lenyűgöző… Nem szép, vagy inkább nem midig az és mégis… Szokták mondani, hogy olyan csúnya, hogy az már szép, de itt ez sem helyénvaló megfogalmazás. Vadságában, zordságában, egyediségében gyönyörű. Mintha nem is a földön járnánk… Érezni lehet, hogy milyen kis porszemek vagyunk a világban; talán az Alpokban a Dolomitokban a Falzarego-hágón, vagy Svájcban a Jungfraujoch-on éreztem hasonlót utoljára. De a táj itt egészen más, csak az érzés hasonló. Itt nem olyan hatalmasak a hegyek, valahogy mégis nyomasztanak. Nem mindenki fogékony erre. Engem sem ragadott magával számos mások által felmagasztalt látványosság, de ez igen. Nem tudok beletörődni, hogy képtelen vagyok megmagyarázni magamnak, hogy mi tetszik rajta. Durva dolog jut eszembe: raboknak való hely; de nem, ez sem fejezi ki a lényeget, mert akkor miért tetszik, miért állok meg minden kanyar után bámészkodni!?...
Ezt még a 22. oldalon írtam... Mindössze egyetlen nap állt rendelkezésemre Mani körbejárására egy körutazás során. Sokat olvastam róla előtte, sokmindent tudtam, de a valóságban látni, átérezni a hely szellemét, az más. Valószínüleg mindenki más és más érzésekkel távozik onnan, ami természetes, hiszen Mani annyira egyedi és különleges.
Ugyanaz, mint Kokszinál: van valami nagyon vonzó a lepusztultság, az egyszerűség, a hagyományos keveredésében. Mindeközben így, lepusztultságukban is olyan szépek és stílusosak tudnak lenni ezek a helyek, hogy én sem tudom kiverni őket a fejemből.
Andi, érdekes, amit mondasz, én épp egy-két olyan képen láttam először Gerolimenast, ahol vihar volt vagy ősz vagy tél vagy nem tudom, de iszonyat barátságtalan időjárás, és nekem éppen ettől dobbant meg a szívem, csak azt éreztem, hogy én még ilyet nem láttam soha, és el kell menni oda élőben is. Aztán a helyszínen irtó meleg volt, a városka egy másik arcát láttuk, de mindenképpen nagyon tetsző arcát.
Porto Kagio: annyira nem gáz azért ám nekünk éppen azért tetszett, mert világvége hangulatot áraszt. Vannak éttermek, azt hiszem három, köztük egy kifejezetten halétterem, és van egy kis bolt is, mondjuk az nem sokat számít. Pár órát van nyitva. Keksz, üdítő, ilyesmi, mint egy kollégiumi kantin .
Éjjel sokáig ültünk a teraszon az urammal, néztük a halászfiút pár méterről, ahogy bepakol a hajójába egy halom minden felszerelést, aztán kimentek a vízre. Volt egy hangulata az egésznek. Hajnalban aztán nem tudtuk elkapni, mikor visszajött
Ilyen volt a szálloda, mondjuk azért ez nem rossz a világvégén, ugye?
Verka,
én is várom már azt az augusztus végét, hogy tudjam esetleg konkretizálni a dolgokat
De már az is sokat fog segíteni ha Andiék visszajönnek csak olvasok és figyelek, már azon töröm a fejem, hogy tovább kellene menni Koroni, Methóni és Voidokilia felé
Valószínűleg helyben keresünk majd úgyis szállást, és hátha olyan mázlink lesz, hogy éppen üres lesz...
A harmadik nap lehet, hogy ott alszunk, ahol Sziromék, Porto Kagióban vagy Gerolimenasban. Ahol lesz hely. Aztán majd a negyedik napon Kardamyiliben, és akkor legalább az sem marad ki. 
Korábban óvatoskodtam, hogy hol állok meg a kocsival egy-egy fotó kedvéért, de itt már nem (igaz, alig volt forgalom). Kerestem a szavakat, hogy megfogalmazzam a véleményem arról, amit látok; ott sem sikerült, s azóta sem. Lenyűgöző… Nem szép, vagy inkább nem midig az és mégis… Szokták mondani, hogy olyan csúnya, hogy az már szép, de itt ez sem helyénvaló megfogalmazás. Vadságában, zordságában, egyediségében gyönyörű. Mintha nem is a földön járnánk… Érezni lehet, hogy milyen kis porszemek vagyunk a világban; talán az Alpokban a Dolomitokban a Falzarego-hágón, vagy Svájcban a Jungfraujoch-on éreztem hasonlót utoljára. De a táj itt egészen más, csak az érzés hasonló. Itt nem olyan hatalmasak a hegyek, valahogy mégis nyomasztanak. Nem mindenki fogékony erre. Engem sem ragadott magával számos mások által felmagasztalt látványosság, de ez igen. Nem tudok beletörődni, hogy képtelen vagyok megmagyarázni magamnak, hogy mi tetszik rajta. Durva dolog jut eszembe: raboknak való hely; de nem, ez sem fejezi ki a lényeget, mert akkor miért tetszik, miért állok meg minden kanyar után bámészkodni!?...
Mindössze egyetlen nap állt rendelkezésemre Mani körbejárására egy körutazás során. Sokat olvastam róla előtte, sokmindent tudtam, de a valóságban látni, átérezni a hely szellemét, az más. Valószínüleg mindenki más és más érzésekkel távozik onnan, ami természetes, hiszen Mani annyira egyedi és különleges.
nekünk éppen azért tetszett, mert világvége hangulatot áraszt. Vannak éttermek, azt hiszem három, köztük egy kifejezetten halétterem, és van egy kis bolt is, mondjuk az nem sokat számít. Pár órát van nyitva. Keksz, üdítő, ilyesmi, mint egy kollégiumi kantin 
