Jó, hogy többen is ezt mondjátok. Van egy 200 oldalas irományom a görög élményeimrõl. Ez hol feledésbe merül, hol elõásom, javtgatom, de még mindig nem értett meg arra, hogy kiadóhoz vigyem. Viszont odaadtam anyukámnak, hogy olvassa el, mondja el, mint gondol, érdekelne- e ez valakit is? Nagyjából tetszett neki, de azt mondta, hogy tele van hülyeségekkel, mert én úgy beszélek Görögországról, mint valami istenrõl, és olyan fellengzõs az egész. Szerinte, aki ezt elolvassa, az engem bolondnak tart. Hiába próbáltam neki bizonygatni, hogy van egy hellasz.hu nevû lap, ahol már legalább száz embert megismertem, akik hasonlóképp éreznek. De én legalább tudom, hogyha ez valóban valami dilinyú lenne, akkor nem csak az én egyedüli betegségem
Andi ne aggódj,ezt nem mindenki érti meg.Vannak akik elutaznak Görögországba,de nem érzik azt amit mi,nekik csak egy ország a többi közül,mi vagyunk azok a szerencsések akik ezt érezzük,és ez így van jól,mi ilyenek vagyunk õk meg más típusú emberek.Mindenesetre én szívesen olvasnám a könyvedet,úgyhogy szólj ha aktuálissá válik
Vojandi! A saját családom nem ért meg ilyen szempontból. Nem értik hogy tarthat még mindig nálam ez az "õrület", hogy "fertõzödtem" meg ennyire. Eleinte azt hitték elmúlik, de most már be kell látniuk, hogy tévedtek. Sõt, most már ott járnak, hogy õk is elmennek és megnézik maguknak ezt a helyet, miért is áradozok ilyen önfeledten errõl az egészrõl. Engem is érdekelne a könyv, hiszen mások élményeire és véleményére is nagyon kíváncsi lennék...
Most olvasom a harmadik kényvet (igaz Afrikáról), ami ilyen napló szerû, mint az enyém. Amit ilyen hétköznap köznyelven és nem pedig irodalmi szép szavakba öntve írtak. Nálam nagyon nagy sikerük van ezeknek az õszinte, napló szerû leírásoknak. Nincs bennük semmi sem eltakargatva. Ezek adják vissza az igazi képet, ait az utazó lát. De a könyvkiadók nem biztos, hogy rajonganak ezekért. Nem tudom. Majd kiderül, ha odáig jutok. De, hogy ne kanyarodjak el az eredeti témától, ebben az irományban próbáltam én megfogalmazni, hogy miért épp Görögország. Kb. vagy húszszor belekezdek, de sosem lesz vége, azaz nem tudom megmagyarázni, míg egyszer csak le tudtam úgy kb-re írni vagy fél oldalban.
Nehéz megfogalmazni...az emberek, a mentalitás, a környezet, a tenger, a vendégszeretet, a hangulat....meg még nem tudom mit teszi, hogy ennyien szeretnek ott lenni és visszajárni... Jó ott nagyon, csak ne kelljen megfogalmazni miért is, mert az nagyon nehéz feladat....
Kell ezt magyarázni? Aki így érez tudja, aki meg nem hiába magyarázod. Nekem is vannak országok amik hidegen hagynak, mondhatnak nekem bármit.
Imádjuk és kész. Muszály mindig vissza térni, mert egyszerûen ...... Szóval muszály!
Olyan jó titeket olvasni errõl a témáról. Nálam is mindig nagy gond ez. Valamelyik nap nagymamám - aki 94 éves lesz - és sajnos soha nem adatott meg neki, hogy külföldre utazzon, Õ kérdezte, hogy mitõl olyan jó "abban a Görögországban", hogy folyton odavágyom? Na hát próbáltam valamit mondani neki, de hát tudjátok milyen nehéz ez, hiszen itt is errõl beszélünk. Szóval nem igazán sikerült!
Tavaly még a második napon is valami hiányérzetem volt. Nem tudtam megfogalmazni mi az, de nem éreztem azt a hangulatot, vagy illatot, vagy valamit, amit szoktam Görögországban. Valami belül motoszkált, hogy nem az igazi.
Aztán harmadik napon, amikor éppen "semmittevéssel" foglalkoztunk a tengerparton, és néztem a hullámokat, akkor jött az a hangulat, hogy istenem de gyönyörû, és milyen jó, hogy itt vagyok újra! Onnantól kezdve minden szuper volt, egészen a hazafelé indulásig!
De a lényeg, hogy nem tudtam megfogni tavaly sem azt a pillanatot, csak úgy jött, és megtalált!
Ó akkor nekem szerencsém van!! Én már a határnál az elsõ kék HELLAS táblát látva érzem: MEGÉRKEZTEM!
De mi lesz jövõre amikor ki fog maradni a görög nyaralás nem tudom. Bár eléggé el leszek foglalva, talán túlélem!
Hát nekem kimarad az idén, úgyhogy én már kínlódok. De Rebekával egyetemben, engem is elér a Hellas táblánál az a bizonyos érzés... Jajjj, de rossz ilyenkor, hogy tudom, hogy most kimarad!!!!
Nagyon megértelek titeket, nekem ugyan le van foglalva a szállás, és nagyon-nagyon bízom az utazásban, de anyagilag még sehol sem vagyunk hozzá. De azért megyünk!!! Eldöntöttük, és lesz, ahogy lesz.
Én sem értettem tavaly, hogy mi volt az a két napos rosszabb hangulatom, nem írom,hogy rossz, mert nem volt az, csak mintha hiányzott volna valami. Utána megjött az, csak kicsit késett.
Nem akarlak benneteket túl licitálni, de ha Szeged felé megyek már akkor is bújkál bennem valami. Ha meg tudom, hogy Szegednél Röszkének fordulok, akkor már megcsap a szellõ Görögország felõl. Biztosan butaság, de egész mást érzek ha csak úgy megyek valahová nyaralni, mint mikor Hellasz a cél. Felõlem lehet akármilyen gyönyörû egy nyaralóhely, nem adja azt az érzést, amit a legegyszerûbb görög falútól kapok.
Csak annyit fûznék hozzá,hogy amikor Egyiptomba mentünk nyaralni,a gép Kréta felett repült el,(tök jól látszott a sziget)rátapadtam az ablakra,és kicsordult a könnyem(úgy kiugrottam volna.....)
Az emberek meg olyan szánalmasan néztek rám, tudjátok:"a szegény hülye" tekintettel.
Nem értik hogy tarthat még mindig nálam ez az "õrület", hogy "fertõzödtem" meg ennyire. 
Sõt, most már ott járnak, hogy õk is elmennek és megnézik maguknak ezt a helyet, miért is áradozok ilyen önfeledten errõl az egészrõl. 
De Rebekával egyetemben, engem is elér a Hellas táblánál az a bizonyos érzés... 
