amiket most olvasol, én is olvastam régebben. A Szabó Magda könyveket imádom, bár nem Az ajtó a kedvencem, de azért az is jó. Neki szerintem csak jó és még jobb könyvei vannak.
Az elmúlt hónapokban olvastam egymás után két Goya életregényt. Az első tetszett jobban, nem tudom, hogy vajon azért, mert azt olvastam először, vagy tényleg az volt-e a jobb... De azért a másikat sem untam, sőt! És nagyon érdekes volt látni, hogy egy-egy kép keletkezése köré milyen történetet talált ki az egyik és a másik író. Meg az is, hogy ugyanazok a szereplők milyen karakterként jelentek meg a két író fantáziájában.
Nagyon szeretem festők életregényeit olvasni, mert vonz az a tűz, az az alkotási mámor, amiben dolgoznak. Az, hogy semmit sem csinálnak felületesen, félvállról, hanem ha festenek, akkor abban minden benne van, a szívük, a lelkük, az egész valójuk, az egész életük...
Aztán olvastam még ezt is:
Idézet a könyvből:
"Nehéz ezt elmagyarázni, ezt egyszerűen érezni kell: a Camino hív. Pár emberrel megtörténik, és ők előbb-utóbb biztosan végigjárják az utat, a többséggel pedig nem. Ez a különleges, ébredő, hívogató érzés folyamatosan vissza-vissza tért, és nem hagyott nyugodni. Éreztem, hogy meg kell tennem, pedig minden racionális érv ellene szólt: hosszú szabadság, viszonylagos kényelmetlenség, óriási megerőltetés. Semmi sem indokolta, hogy harmincegynehány napon keresztül nomád körülmények között gyalogoljak egy idegen országban! Csak ez az egyetlen érzés, ami nem hagyott nyugtot, míg rá nem léptem az útra. A Camino hív. Pontosabban: a Camino egyeseket hív. És mi megyünk, előbb, vagy utóbb. Ott vagyunk az úton."
És egy másik:
Akinek már akár egyszer is eszébe jutott (nekem igen... ), hogy esetleg ő is... az mindenképpen olvassa el ezt a könyvet!
Agatha Christie-t már régen nem olvastam, de volt egy korszakom, amikor mindent faltam tőle. Én pont a Poirot-könyveit szeretem jobban, de a legelső könyv, amit elolvastam tőle, és ami elindította a lavinát, az egy olyan volt, amiben sem Miss Marple, sem Monsieur Poirot nem szerepel. Ez volt az (csak persze nem ezzel a borítóval... hanem egy jóval régebbi kiadás):
Most olvastam ki Eliot Pattison: A tibeti csonthegy című könyvét.
A lenyűgöző Tibet tájain játszódik a mű, melynek alapját a kínai és a tibeti nép között fennálló ellentét adja. Főhőse Shan az egykori pekingi rendőrfelügyelő, aki segíteni próbál a törvényen kívüli buddhista szerzeteseknek. Rendkívüli viszontagságok árán érik el céljukat egy kínai ezredes Lin segítségével. Tragédiák sora vonul végig a történeten.
A regény kicsit filózofikus, misztikus ezért nem túl könnyű, de érdekes olvasmány.
Nagy Agatha Christie rajongó vagyok, nagyon kevés műve van amit nem olvastam. Igaz ez még az a korszak volt amikor nem voltak meg a gyermekeim és HÉV-vel jártam dolgozni nem autóval.
A Gyilkosság meghirdetve könyvét is olvastam Christie-nek, de ha jól emlékszem nem fejeztem be, majd ha több időm lesz. Legutoljára tőle az Alvó gyilkosságot olvastam, remélem ez a magyar címe, mert legtöbbször angolul szoktam olvasni. Valamelyik nap megvettem az utolsó Poirot regényt, már várom, hogy olvashassam .
De jót röhögtem...! 
Nem kell, de talán még szabad... 
Van itt még rengeteg hely minden topicban, irogass csak nyugodtan! 
