Tavaly mi is kaptunk egy talkat az egyik Ulitmate kutnal Kalamataban. Parom eloszor nem akarta haza hozni, de nem engedtem neki es a mai napig orizgetem
Csak érintõlegesen tartozik ebbe a topicba, de leírom okulásképp…
Rendszeresen használom a Google Térkép-et, így legutóbb is az autós körutazásunkra történõ felkészülés során. Ezzel azonosítom be pl. a kiválasztott szálláshelyek környezetét, megközelíthetõségét, de sokminden másra is hasznos. Rá kellett azonban jönnöm, hogy - a GPS-hez hasonlóan - ez sem teljesen megbízható.
Piraeusban foglaltam szobát egy szállodában, s láttam, hogy csupa egyirányú utca veszi körül, ráadásul nem messze tõle a felszínen megy a metró és sehol egy átjárási lehetõség (kocsival). Amúgy egyszerûnek tûnt a szálloda megközelítése, mert a közvetlen közelében futott ki az autópálya a tengerhez. Sebaj! Igénybe vettem a Google Térkép útvonaltervezõjét. Szuper! Itt a megoldás, s roppant egyszerû; mégis van egy flikk-flakk út a metró fölött, s éppen oda visz, ahova nekem kell! Kiírtam mindent, s kinyomtattam a térképet. Minden stimmelt; ott mentem le a pályáról, ahol kellett, aztán jobbra, majd balra, s rátaláltam egybõl a flikk-flakk-ra (el voltam ájulva magamtól! ). Korán volt az öröm! A flikk-flakk egyirányú volt - persze ellenkezõ irányban, s a képen jelölt helyen ott volt a behajtani tilos tábla. Ami ezután következett, azt nem kívánom senkinek; mert ahogy mondják: majdnem „belekeveredtem, mint majom a házicérnába”! Mentem – kicsit leizzadva, amíg az orrom után tudtam és mertem, aztán éreztem, hogy nem szabad tovább, ezért leálltam kérdezõsködni, de senki nem tudott semmilyen nyelven a görögön kívül. Nem hagytam magam szerencsére; jött a kéz-láb ; kiderült: néhány utcányira vagyok, s roppant egyszerû a megközelítés, csak kicsit ravasz. Pillanatok alatt a célnál voltam.
Sajnos a kifelé vezetõ útvonalterv sem volt jó , de itt már – szerencsémre - tudtam elõzetesen érdeklõdni. (A képen az útvonaltervezõ javaslata a kék vonal, a valódi meg a piros pontsor.)
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Szófiában majdnem megismétlõdött az eset azzal a különbséggel, hogy a térkép nem vert át, de az utolsó kis egyirányú utcában állt egy autódaru, s az utca le volt zárva. Ilyen nincs! Gyönyörûen odataláltam, minden stimmelt; ez nem lehet igaz! Nagy szerencsémre volt logikája az utcák egyirányúsításának, így nem nagy kerülõvel simán odatálaltam a szállodához. „Természetesen” másnap reggelre, amikor mentünk tovább, az autódaru már nem volt sehol, pedig akkor már nem lett volna az utunkban! )
Olympia-t elhagyva Makrisa és Krestena felé mentem tovább, de Krestenaban elvétettem a Zaharo felé vezető utat. Nagyon hamar rájöttem, megnéztem a térképet és láttam, hogy nem veszélyes a dolog, kis kerülővel erre is eljuthatok Zaharoba, így nem fordultam vissza. Kiderült, hogy arra a részre keveredtem, ahol tavaly a jelentős tüzek voltak; a táj egyszerre megdöbbentő, látványos és lehangoló.
Itt is megtapasztaltam, amit már Lefkadán és később másutt is, amikor nem főútvonalon közlekedtem, hogy az egyébként nagyon jó út egy hegyi faluba érve egyszerre szinte rajtaütés-szerűen eltűnik, az út szűk utcácskákon vezet tovább, s a falun túl folytatódik, mintha mi sem történt volna. Néha a szembeforgalom el sem fér, s ezt nem jelzik, máskor beálló kövek, vagy éppen „szakadék”-ok tarkítják az utat. Elágazásnál útjelző tábla csak a legritkább esetben van, s ha mégis, az csak görög betűkkel.
Az egyik hegyi faluban (talán Grekas-ban) a házak között az egyik utcán a tábla szerint derékszögben kellett volna jobbra fordulni a helyes irányba, felfelé egy hihetetlen keskeny meredek, meglehetősen hosszú utcán. Na, ezt már nem hittem el, inkább megkérdeztem; a bácsi bólogatott, hogy bizony arra kell menni. Mentem… A meredek szűk utca és néhány kacskaringó után kijutottam a faluból egy szemre egyenrangú elágazáshoz. Tábla sehol! Az egyik út lefelé, a másik felfelé vezetett. Lefelé nem megyek, örülök, hogy valahogy feljöttem idáig (a hegyen kellett átkelnem), így maradt a másik út. Alig mentem rajta egy keveset, kiszélesedett, s gyönyörű vadonatúj aszfalt fogadott.
Szia. Szep kepeket csinaltatok... Mi is igy jartunk amikor nehany eve magyar busszal eloszor mentunk Olympiaba, nem akartuk elhinni, hogy egy nagyon keskeny es meredek utcan kell a helyes iranyba menni (plane busszal) ketszer kerdeztem ra, hogy biztos elferunk- e, mert egy emeletes busszal nehez zsebkendonyi helyen megfordulni... bar egy gorog sofor megfordult vele Tolo foutcajan amikor nagyon kellett ...de ez masik tortenet... - Agi-
(Jut eszembe, hogy az őskorban, amikor egyszer csoportot vittem Bulgáriába, kicsit késésben voltunk, hát lerövidítettem az utat Elena felé át a Balkán-hegységen, s egy olyan keskeny útra tévedtünk a panoráma Ikarusszal, hogy a földeken a parasztbácsi kezéből kiesett a kapa, amikor meglátta a buszt. Jót röhögött mindenki - a söfőrök kivételével... )
"Itt is megtapasztaltam, amit már Lefkadán és később másutt is, amikor nem főútvonalon közlekedtem, hogy az egyébként nagyon jó út egy hegyi faluba érve egyszerre szinte rajtaütés-szerűen eltűnik, az út szűk utcácskákon vezet tovább, s a falun túl folytatódik, mintha mi sem történt volna. .... Elágazásnál útjelző tábla csak a legritkább esetben van, s ha mégis, az csak görög betűkkel."
Szóról-szóra így jártam magam is, tavaly a Peloponnesoson, idén Evvian. Evvian előfordult, hogy kitűnő kétsávos aszfalt út egy hajtűkanyar végéra egysávos földútra váltott. Metochi faluba földút vezet, majd a falu után kétsávos aszfalt, gyakorlatilag a semmibe.
Viszont akadt hibátlan kitáblázás is,( az erdő közepén) igaz, csak görögül (de én mentem oda, tegyek róla, hogy értsem meg)
(Jut eszembe, hogy az őskorban, amikor egyszer csoportot vittem Bulgáriába, kicsit késésben voltunk, hát lerövidítettem az utat Elena felé át a Balkán-hegységen, s egy olyan keskeny útra tévedtünk a panoráma Ikarusszal, hogy a földeken a parasztbácsi kezéből kiesett a kapa, amikor meglátta a buszt. Jót röhögött mindenki - a söfőrök kivételével... )
Amikor eloszor mentunk Delfibe mi is azon szurtuk le, hogy mennyire jarunk jo uton, hogy a fejukhoz kapnak-e az emberek amikor meglatjak a buszt a keskeny utcaban. Mivel nem nezett ugy rank senki mintha eleteben nem latott volna arra buszt, nyugodtan mentunk tovabb...es csak keves erkelyt vittunk el...
Ioanninaból Igoumenitsaba menet a táj szépsége miatt többször megálltunk, s fényképeztem is. A távolban autópályahíd építése látszik, arra figyelek, s így alig veszem észre az orrom előtt lévő táblát. Nem egy szokásos valami; nekem nagyon tetszik… Gondolom, valami bio-termékre utal (de lehet, hogy nagyot tévedek ); követem a szememmel az irányt, s látom is az „üzem”-et a sziklás hegyoldalban. Valaki talán segít megfejteni, mi lehetett az.
Monemvasiaból észak felé haladva, elhagyva Geraki városkát, hamarosan „hegymászás” következett , a Parnon-hegység. Nem emlészem, hogy itt bárki is említette volna, legfeljebb úgy, hogy Toloból „lefelé” menet szép és nagyon szerpentines az út egy része. Hát tényleg az… Nem megerőltető, de helyenként nagyon látványos; különösen az Eloni sziklakolostor és környéke. Aztán a táj megszelídül és előbukkan ismét a tenger kékje…