Kedves Margitka!
Közben végigolvastam és eszméletlen, hogy mennyi energiát fektettél bele, hogy sok mitológiai és történelmi részt is beleírj. Enegem ezek sosem érdekeltek, mindig át is szoktam ugrani őket az útikönyvekben is, de neked sikerült úgy írnod, hogy lekötötötte a figyelmem teljesen!
Közben magam is rájöttem, hogy az előzetes negatív hozzáállás miatt (műr csak dacból is) volt ez a sziget az én szememben szálka. De ttől még tény marad az, hogy a többi hely, ahol jártam még szebb volt. Csodálkozom saját magamon, hogy amenyire negatívan álltamhozzá, ahhoz képest sikerült magam szuperül éereznem.
Minden elismerésem a tied, hogy van türelmed idősekkel foglalkozni. Magam is ezt csinálom, méghozzá otthon, a saját környezetükben ápolom az idős (beteg, vagy nem beteg csak magányos, kedves vagy rosszindulatú) embereket, de nekem bizony már belerokkant az idegrendszerem és komoly problémáim vannak a saját szalmámmal, ami felé irányuló szeretetem már réges-régen elveszítettem.
Látod, a hasonló emberek mindenütt megtalálják egymást!
Tudod, az idős emberekkel nagyon nehéz, de nekem nem is velük van gondom, hanem inkább a hozzátartozókkal. Ők mindig azt várják el tőlünk, amit ők soha nem tettek meg a saját családtagjukért, de azt maximálisan. Az idős embert pedig olyannak kell elfogadni, amilyen. Az ő szokásaikon változtatni nem nagyon lehet, legfeljebb önmagunkat velük elfogadtatni, ezen keresztül az életük részévé válni. Mert nagyon sokan vannak olyanok, akiknek csak mi vagyunk. Gondolom Németországban ugyanez a helyzet.
Nekem a kiégés szindróma ellen tökéletesen bevált a tanítás, az olvasás és az írás. A férjem és a barátnőm sem szerette soha a történelmet és a mitológiát, én szép lassan loptam bele az életükbe. A gyerek meg már így nőtt fel. Mennyivel másabban lehet élvezni az adott helyet, ha tudod, ismered a hozzá kötődő legendákat! És ezzel együtt tudod csak igazán megérteni a helyieket, a gondolkodásmódjukat és ragaszkodásukat a röghöz. Aszklepiosz születése és halála egy gyönyörű történet. A halálából azt a tanulságot vontam le, hogy lám-lám, abban az időben is éltek olyan emberek, akik ismerték az újraélesztés csínját-bínját. De hiába volt az isteni származás, élő ember lévén a sorsát, azaz a halált, ő sem kerülhette el (Bölcs - sajnos már elhunyt - nagyanyám mondása szerint, aki világra jött, annak meg is kell halnia). Én magam nem vagyok hívő, de a Bibila minden neves helyszínét igyekszem végigjárni, megismerni. Minden természeti jelenségnek megvan az isteni magyarázata és ugyanakkor meg tudjuk azt magyarázni tudományosan is. Jézus számos története utal arra, hogy Jézus is tisztában volt az újraélesztési technikákkal (lásd Lázár feltámasztása), de az egyszerű emberek számára ez abban az időben (és most) is misztikus cselekedetnek számított. Ha pedig még jobban vissszamegyünk a történelembe, akkor kiderül, hogy a Bibliai történetek őse már mind ott szerepelt az ősi egyiptomi mesékben is, csak a szereplők neve más és más. Az amerikai kontinensen nem jártam, ha sikerül oda eljutnom, kíváncsi vagyok, az ő történeteik hogyan szólnak erről a témáról. Egyébként elég csak a magyar népmeséket átolvasni, számos párhuzamot tudsz felfedezni a Biblia, a görög mitológia, sőt a távol-keleti (pl. thai) kultúra elemei között. Az egyik thai mese nagyon hasonlít János evangéliumának látomásához.
Szia Margitka!
Hosszú válaszod rögtön elolvastam, de nem nagyon tudtam rá mit reagálni. Én sem vagyok hívő ember, és ezekről a dolgokról nekem egészen más, szélsőséges elgondolásaim vannak, amik egyszerűen nem ide tartoznak, ebbe a topikba, de máshol sem szívesen írnék róluk. Engem nem tud megérinteni a múlt, a jelenben élek és ami régen volt, az úgyis mind titok marad.
Szia Margitka!
Hosszú válaszod rögtön elolvastam, de nem nagyon tudtam rá mit reagálni. Én sem vagyok hívő ember, és ezekről a dolgokról nekem egészen más, szélsőséges elgondolásaim vannak, amik egyszerűen nem ide tartoznak, ebbe a topikba, de máshol sem szívesen írnék róluk. Engem nem tud megérinteni a múlt, a jelenben élek és ami régen volt, az úgyis mind titok marad.
Csak egy szerény magánvélemény:
1./ Ez egyszerűen kétségbeejtő, bár végső soron nem az én problémám!
2./ Így nem csak multad nem lesz, de szerintem jövőd sincs!
3./ Nem vagyok hívő, de nem is értem, hogy jön ez ide!?
4./ Ha nem szóltál volna, okosabb maradtál volna!
5./ Margitka, minden csodálatom a Tied; ne add fel!
Ebből megint örök-harag lesz, de most készséggel vállalom!
Csak annyit szeretnék mondani, hogy én is tisztelem a nagy tudásod és bölcsességed. Azt pedig nem úgy értettem, ahogy h.apci gondolta, hogy egyáltalán nem érdekel a múlt. Sok dolog elképeszt, lenyűgöz. De csak az, amit láthatok: a piramisok...stb. ami még egyben van...ahol csak egy oszlop áll, az nekem csak egy kő.
De az, hogy mit ír egy mítosz vagy a biblia az nekem csak kitaláció, mese és hogy egyáltalán léteztek-e azok az egyének (mint Aszklepion) arra nincs bizonyíték és én nem is hiszek bennük, ezért nem tudok tőlük átszellemülten mászkálni a romok között. Én csak ezt szerettem volna egy sokkal rövidebb, sajnos rosszul megfogalmazott mondattal mondani, hogy lenyűgöz, amit az emberek alkotni tudtak, de nem hiszek el minden mesét, sokkal inkább a valóságalapú okát keresem a titkoknak. És hogy ne legyen ez off, mert nem szeretnék elkanyarodni Kos témájától, ezt most kifejezetten (mint az előző hozzászólásomat is) az Aszklepionra értettem.
Hippokráteszhez hasonló nagy gyógyítók pedig mindenütt léteztek, csak nem feltétlenül váltak ismertté. A körülmények segítették őt magasra törni - na meg a tudása is.
Ebben teljesen egyformák vagyunk! Tudod, én is ezért szeretek mindenről személyesen meggyőződni. Az a fajta ember vagyok, hogy csak azt hiszem el, amit látok és magam is megtapasztalok. Pont erről írtam a korábbi hozzászólásban: mindennek van egy misztikus magyarázata (ezt szolgálják a mítoszok és legendák) és van egy logikus magyarázata is. Persze az egyéntől nagyban függ, hogy kinek milyen okfejtés tetszik jobban. Én elfogadom mindenki nézetét és más gondolkodását. Jó meghallgatni másokat, jó elgondolkodni egyéb véleményeken is. Csak a dinamikus gondolkodás vihet előbbre mindannyiunkat! Sosem tudhatjuk, melyik elejtett porszemből kelekezik nagy felhő, vagy milyen új gondolat ébreszthet fel egy még újabbat, ami előreviszi a tudományt!
Szerintem mindnyájan ugyanarról beszélünk!
Üdvözlettel és szeretettel: Margit.
Most végzetem a beszámolód elolvasásával, nagyon tetszett!
A képeket nem tervezed feltenni a fotóalbumba? Vagy meg lehet esetleg nézni valahol máshol őket? Bevallom, nagyon kíváncsi lennék a képekre, főleg a patmosziakra, mert mi sajnos tavaly kihagytuk ezt a szép szigetet.
Rengeteg fotót készítettem, a fiam és a férjem segítsége szükséges ahhoz, hogy a netre felkerüljenek. Az informatika terén, főleg képfeltöltés ügyében súlyos hiányosságaim vannak! De igyekszem majd bepótolni. Sajnos a férjem még nem jött rendbe teljesen, október 20-án újabb műtétre került sor - ezért immár másodszor - megint a kezdeti lábadozásban vagyunk. Igaz, már most jobban mozog a keze, mint műtét előtt, de biztosan kell egy kis idő, míg annyi lelkierőt érez magában, hogy nekem a fotók feltöltésében segítsen. A fiam egyetemista, csak két hét múlva jön haza, rá addig ilyen szempontból nem számíthatok. Ha mégis sikerül, akkor szólok! Jó?
Kedves Kristin1!
Köszönjük a jó kívánságokat! Férjem olyan rendes volt, hogy leveled olvasása után rögtön nekiállt feltölteni a patmoszi képeket. Már el is postáztuk őket, talán holnap a fotóalbumban meg lehet nézni!
