Üdv mindenkinek!
Örömmel látom, hogy nem csak nálunk éledezik a nyaralókedv, így kitört rajtam a grafománia, és összefoglalom, hogy hogyan indul útnak egy kocka Korfura.
Előzetesen néhány kérdés / megjegyzés.
Kerkyra, azt írtad, hogy az Egnatia Odos-on rá szoktál kapcsolni. Öt éve még békés volt ez a pályaszakasz, sem fizetőkapuk, sem korlátozások nem lassították a haladást (csak egy kis kitérő). Tavaly traffipaxok (dobozok) üdvözöltek elég gyakran. Biztosak lehetünk abban, hogy a görög költségvetés bevételéhsége nem jut el odáig, hogy EU-s csatornákon postázzák a fotókat? Megjegyzem elvileg Evzoni után a lejtőn, a százas szakaszon is traffik figyelnek.
Menetidő / fogyasztás.
Ahány ház, annyi autó, annyi tapasztalat, annyi sofőr, és oly sok féle utas. 12 óra alatt Bp-Igoumenitsa teljesen reális lehet, kevéssel 100km/h feletti átlag.
Időt spórolni leginkább kevés pihenővel, az utazás időpontjának szerencsés megválasztásával, - és pironkodva megvallom - a 40-es, 60-as korlátozások be nem tartásával lehet (egyetértek, hosszú távon a pályán is tudsz nyerni.) Nem találom a tavalyi „hajónaplót”, de majdnem szabályosan Bp-Igoumenitsa kb. 16 óra két tankolással, ebéddel (erős egy óra, Macedónia Belov113; ez itt a reklám helye), további 3-4 cigaretta- és/vagy kávészünettel. Indulás szerdai napon kora hajnalban, gyorsforgalmi utakon max. 5-7 km/órás „gyorshajtással”, a szerb útépítéseknél a helyi erőt követve, a korlátozásokat tisztelve, de figyelembe nem véve.
Ilyen felfogással (Görögo. 3x oda-vissza), takarékos dízellel még 5,5 felett nem fogyasztottunk.
És ahogy mi útnak indulunk, a kezdőket érdekelheti, a tapasztaltaknak lesz min szórakozni:
Alapvetés, hogy ha nyaralni kell, lusták vagyunk, nem kapkodunk a világ minden kincséért sem.
- indulás tervezett időpontja 02 órakor hajnalban (késni fogunk)
- tankolás a határ előtt
- kávé Szerbiában
- nem kerüljük meg Belgrádot
- pihenő Nis környékén
- Macedónia, Belov113 ebéd
- tankolás
- Evzoni, örömünnep, frappé
- Szaloniki után a pálya mellett még van egy Shell kút, ahol kávé-cigi
- telefonálunk az igoumenitsai szállásra, hogy megint későn jövünk
- a hegyről lefelé a lepukkant pihenőben megállunk
- szállást elfoglal (este 8-9 helyi idő szerint), vacsora, ouzo, mythos
- hajnalban kikötő, nyújtózkodás, kávé, várjuk az éjszaka érkező társainkat és a 8 órás kompot a szigetre.
Technikai részletek 15 görög kirándulás, ebből 3 autós út után (ha jól esik, tessék mulatni)
- zöld kártya, KRESZ felszerelés, enni- és innivaló, jég, porral oltó az autóban
- két kocsikulcs, egyik anyunál
- biztosítási kötvény 3 példányban, nyomtatva, elhelyezés: fotóstáska, autó, apartman. (’98-ban esélyes volt, hogy szükségünk lesz Santoriniről Athénba mentőhelikopterre, azóta nagyra becsülöm a kedvenc biztosítómat.)
- nyomtatva, két példányban eltérő helyeken tárolva az alábbiak: az utazásban érintett országok budapesti nagykövetségeinek és a helyi magyar nagykövetségeknek az elérhetőségi; mobil telefonban tárolt telefonszámok; bankkártyák letiltásához szükséges összes adat.
- mitfahrer rendszer, én csak vezetek és nézelődöm, Kontyi navigál és jelzi a korlátozásokat
- nem sietünk, zene bőven van nálunk, ha nem halad a sor, vonyítunk. 30 fok és 100 km/h alatt klíma ki, ablak le, mindenhol van valami látnivaló.
- legalább 10 liter üzemanyag mindig van a tankban, tűzforró aszfalton álldogálni működő klímával kevésbé fáj, mint szükségszerű takarékosságból leállított motorral.
- ízlések és pofonok, én 1-2 €-s tételt (pályadíj) inkább helyi valutában fizetek, van nálam egy bankkártya, amivel nagy összeget nem lehet lehalászni a számlámról. Nyaralás közben ezt használom.
- míg a gyerekek kicsik voltak inkább este indultunk, éjszaka utaztunk, hajnalban érkeztünk. Ilyenkor elengedhetetlen egy beszédes útitárs, aki adagolja a csokit és a hideg kólát.
- ha már leragadnak az ember szemei vezetés közben: 20 percnyi pihenő egy-két órás további kitartást, figyelmet adhat. Recept: megáll, semmit nem csinál, csak motor leáll, ülést dönt, alszik, aztán ki lehet szállni, tornázni, kávézni, stb.
Üdv,
B.
P.S. 1996-ban érkeztünk először Görögországba, Krétára, egy nem egészen két éves gyerekkel, babakocsival. egy marék drachmával. A szállás elfoglalása után elindultunk, hogy feltöltsük a hűtőt, ám a boltban a bevásárló kosár fém érmével működött. Fejünket vakartuk, nyakunkat forgattuk, hogy a „nagy címleteinket” hol tudnánk apróra váltani. Egy helyi vásárló egy barátságos mosollyal egy 50 drachmást nyomott a markomba, majd integetve elballagott. Lehet, hogy el kellett volna rakni szerencsepénznek, hogy visszataláljak Görögországba? Nem volt rá szükség.
|