Hajjaj! Nem is kell mindehez másik országba költözni. Mondom ezt én, aki már a 4. településen él. Jó, annyival egyszerübb volt a dolgom, hogy férjemet itt, a szülõvárosában nagyon-nagyon sokan ismerik, ezáltal engem is hamarabb elfogadtak. Azzal sincs illúzióm, hogy ha valamikor nem fizetõ turistaként tudnék érkezni Görögországba, lennének dolgok amikkel meg kellene bírkózni. De nekem nem csak a tenger lenne vonzó, hanem a klíma is. Én telente majdnem meghalok és ez egyre fokozódik. A téli depresszió kézzel fogható nálam. A másik az örökös rohanás, az állandóan ideges emberek mellettem. Kinn nagy nyugalommal élik az életet, a dolgok majd kialakulnak így vagy úgy. Dolgoznak, persze vitáznak is (de hogy!), de valahogy nekem szimpatikusabb módon élnek. Hiába akarok én itt is így, az élet más mederben folyik ebben a régióban.
Nehogy azt hidd, hogy idegen országban élek.
Budapestrõl költöztem Hajdúszoboszlóra.
Van olyan a szomszédok között, akivel 15 éve nap mint nap találkozom, és még csak pár hete tanult meg köszönni.
Min. 5 évig én voltam a "pesti nõ", csak átnéztek rajtam, ha oda köszöntem. Mindenki "mindent" tud rólad, de idegen vagy.
Ahhoz nem kell más országba költözni, hogy kirekesztettnek érezd magad, azért mert nem abban a városban születtél.
Én ezért nem félek attól, hogy új otthont keressek magunknak, más országban. Biztosan kevesebbet szenvednék az emberek elutasításától, ha olyan helyen élnék ahol szeretek lenni, imádom a tengert. Igaz, hogy itt is szeretek lenni, de ki nem állhatom az emberek viselkedését. ("Ha nekem megdöglött egy csirkém, a szomszédnak dögöljön meg kettõ" elvét)
A költözés még csak álom. Túl sok dolgot kell felszámolni ahhoz, hogy elmehessünk. Ehhez pedig rengeteg idõ kell.
Mia kívánom neked, hogy összejöjjön!
Az angolok tényleh nagyon taplók tudnak lenni, ha nyaralnak. Ezt az idén Samoson tapasztaltuk. Hol van az angol finomságuk olyankor? Azt hiszem, otthon felejtik.
A franciáktól nekem is hideglelésem van, már csak a nyelvtõl is ha hallom, mert nagyon idegeítõnek tartom a szavaik csengését. Szabályosan irritálnak.
Hát a németeknél valóban nem egy leányálom élni.
Csutek, honnan fogadtak be és hova, ha szabad kérdezni? Azaz, hol élsz most és honnan indultál?
Én sokat járok Észak-olaszországba, Déltirolba, a Dolomitokba, meg a Garda-tóhoz sátrazni. Az ott egy egészen más Olaszország, mint délen. Más a házak, a falvak kinézete, az áletstílus, az emberek, de még a nyelv is. Egész északon osztrák tájszólást beszélnek, kicsit délebbre meg latint (!!!), ami már rég kihalt. Szeretek ott lenni, semmi negatívumot nem tapasztaltam eddig még.
Hát mia hasonló képpen vagyopk ezzel én is. Egy gondom van: a mai viszonyok szerint a gyermekeim lehet, hogy majd 30 éves korukig tanulni fognak, addig pedig rám lesznek utalva. Hát a kicsi 11 éves......
nekem bejönne az a mentalitás, az "ejj ráérünk arra még" életmód. mondjuk azt hiszem, hgoy sehol máshol nem lennék képes élni Magyarországon kívül, csak a görögöknél, esetleg az olaszoknál, de ott is inkább a déli részeken. pl Németországról ódákat zengenek, meg Angliáról és Amerikáról is, de én biztos, hogy nem bírnám 1 hónapnál tovább. Németeknél a precizitást, Angoloknál az orruk fennhordását és a mérhetetlen udvariasságot (aztán persze õk a legbunkóbb turisták a világon) és az idõjárást, Amerikában a túlzott lazaságot, meg hogy mindent lehet. a franciáktól hidegrázásom van, északra meg még turistaként sem nagyon vágyom.
én elég konzervatív szemléletû vagyok ahhoz, hogy a görögöknél éljek, és azt hiszem hogy a párom is képes lenne azzal az életformával azonosulni. persze ezek a tervek még nagyon soká lesznek megvalósítva.
Nekem nem újdonság az, hogy nehezen fogadnak be. Ahol most élek, ott is 10 évbe telt, amíg elfogadtak.
Az sem zavarna, ha túl nyugis lenne az élet. Nem szeretem ezt a felturbózott életet,amiben most vagyok.
Ezt éppen jónak mondod Keke Regényt is írhatnék errõl, de az asszem krimi kategóriába kerülne. Kívülálló el nem tudja képzelni, milen kínokba kerül, hogy egyáltalán egy országban hivatalosan ott lehessél.....de hogy valaha befogadnak-e...az megint más kérdés.
Lehet benne valami Andi amit írtál!Kívûlrõl teljesen másképp látszik a dolog mint ott élni.Minden országban megvannak a nehézségek,sehol sem mindig happy az élet.
Szép tervek Mia. Én nem lennék képes ott élni. Csak nyralni. Ha ott élsz, fel kell vegyed az ottani életformát, én a kicsit hyperaktív mivoltommal meghalnék abban "az ehj, ráérünk arra még" életvitelben...meg sok mást is nagyon nehéz lenne elfogadni.
Persze, ha a házam egy jó kis eldugott helyen lenne, ahol nem sok vizet kavar, hogy hogyan illeszkedek be a "falu"-ba, akkor talán....de fene se tudja. Más álmodozni, beszélni róla és más benne lenni. Ismerek pár embert, akik éltek ott külföldiként, és nem bírták hosszútávon.
ha utánaszámolok, mi is 55/47 évesek leszünk addigra - és ez a legkorábbi idõpont. de addig ki kell használni az idõt, bejárni az egész országot szigetestül, hogy amikor eljön az ideje, biztosan tudjuk már, hgoy hová is akarunk letelepedni.
Görögországi telek/ház: mi komolyan elgondolkoztunk azon, hogy majd ha 50 évesek leszünk, és a gyerekeinket elindítjuk a nagybetûs ÉLET felé, kiköltözünk Görögországba. Itthon eladni amink van, és ott akár csak egy kisebb házat/lakást vennénk.
Mi is ezen agyalunk már egy éve. Mi viszont nem akarunk addig várni, amíg a kicsi is a saját lábára áll, mert akkorra már túl leszünk a 60-on.
ami nekem Görögország mellett a szívem csücske lett, az Bosznia és Hercegovina. Ha tehetitek, töltsetek el ott egy pár napot. Sokan félnek odamenni, de egyrészt nincs mitõl tartani, úgyhogy nem kellene, másrészt pedig azért nem is olyan nagy baj ez, mert részben attól olyan szép hely, hogy érintetlen - mármint a turisták által.
Rengeteg szétlõtt ház van mindenfelé, ahogy ez a képeimen is látszik (link pár nappal ezelõtt), de ettõl az egész valahogy nem borzalmas, hanem inkább megdöbbentõ. Szinte alpesi táj, helyenként szitává lõtt házakkal - mintha az ember a Paradicsomban járva néha elgondolkozna azon, hogy milyen lehet a pokol. Az emberek végtelenül barátságosak és kedvesek, mindenki nagyon segítõkész, és belegondolva abba hogy min mentek keresztül néhány évvel ezelõtt, az egész szinte hihetetlen. Biztosan visszatérünk majd oda, nincs messze, a szállás olcsó, a táj gyönyörû, az emberek kedvesek, és más világ nagyon. Pl érdekesség, hogy a lakosság fele muszlim, és ezzel kapcsolatban is sok a látnivaló.
Görögországi telek/ház: mi komolyan elgondolkoztunk azon, hogy majd ha 50 évesek leszünk, és a gyerekeinket elindítjuk a nagybetûs ÉLET felé, kiköltözünk Görögországba. Itthon eladni amink van, és ott akár csak egy kisebb házat/lakást vennénk.
Igen, az Erdélyi házvásárlás ellen a szállásárak alacsony volta is ellenszólt, de nagyon vonzó egy kis gerendaház a hegyoldalban, kis patak..... Na de észérvekkel elvetettük a dolgot. Annak viszont kimondottan örülök, hogy nem csak én tudok párhuzamot vonni Erdély és Görögország között.
De most kinn, Görögországban is érdeklõdtünk. Makriban, egy olyan telek amely kicsit távolabb(200-300m) van a parttól olyan Pesti telekárban kapható. Na ez ugye nem oly pontos, hisz ott is eltérnek az árak. Mivel nem valószínû, hogy komolyan szóbajöhet egy ilyen dolog nem is mentünk ebbe bele.
Sajnos Párizsban csak Kriszta járt. Gondolom szívesen mesél majd róla, nagyon élvezte.
Nem is tudom igazán megfogalmazni, amit most érzek. Olvasom a leírásaitokat, meg nézem a képeket, és amit pl. Görögországról fogalmaztál meg, Mia nagyon igaz, és olyan szép volt ,hogy kirázott a hideg. A képeiteket nézegetve szintén ezt éreztem. Olyan csodálatosak, hogy az embert kirázza a hideg, ha csa kbelegondol, hogy nem sokára õ is láthatja ezeket a csodálatos tájakat. Szombaton indulunk, és sok "hidegrázás" élményem van mostanában, ha arra gondolok, különösen nehezebb napokon, mikor ez ad erõt, szóval ha arra gondolok, hogy hamarosan én is ott leszek. Csodálatos hely Görögország, és bár régen voltunk a Párom is, meg én is, de kimondhatatlanul várjuk.
Persze abban nagyon igazatok van, hogy egy lottó ötös nem lenne rossz, én is tuti utaznék, mindefelé. Nem sok helyen jártam eddig külföldön, de Erdélyben mi is voltunk többször, mindig csodálatos volt. Nézzétek meg egyszer a Királyhágót õsszel!! Azok a csodálatos színek az erdõkben, az a nagyon tiszta levegõ.... ismét kirázott a hideg
Tavaly Parajdon voltunk, nagyon szép helyekre elmentünk, nagyon nagyon élveztük, csak épp a társaásgot nem választottuk meg jól (baráti társasággal voltunk tizen, egyik barátunk faházában) de mivel olyan hotelhoz és apartmanhoz szokott illetve olyan igényû emberekkel voltunk, hát, ment a nyavalygás. Mi nem félünk Romániába menni, a Páromék évek óta visszajárnak, és engem is õk vittek el oda elõször. Ott is voltunk a tengernél is, Brassóban is, Kolozsváron is, mindnehol voltak nagyon szép tájak, kedves emberek. Ne féljetek oda menni, csak az elsõ félelmet kell legyõzni, utána mindig visszavágyik az ember:-)
Szép napot Mindenkinek!
Rebeka, te voltál az idén Párizsban, vagy a Kriszta? Már nem emlékszem...Mert arról még nem írtál, milyen volt. Írhatnál pár szót.
A Mia által belinkelt oldalon csodaszépek a fotók, én már kétszer is megnéztem.
Andi
csak átnéztek rajtam, ha oda köszöntem. Mindenki "mindent" tud rólad, de idegen vagy.
