[Jox]

[Vojandi]

Áloniszosz
A 64 km 2 területû és 1500 lelket számláló vadregényes Áloniszosz, amelyet csak egy szûk szoros választ el Szkopélosztól, mindmáig távolt tartotta magát az idegenforgalom fõ áramlataitól. Külföldi lakóinak száma az utóbbi években igencsak megszaporodott. Fõként britek és németek vették birtokba a házakat, az 1965-ös nagy földrengés után ugyanis potom pénzért kezdték felvásárolni a szigetlakók által elhagyott és az akkori diktatórikus kormányzás által kiüríttetett régi fõváros, Pálea Áloniszosz, másik nevén Horio vagy Liádromijá romos vagy igen rossz állapotban lévõ házait. A külföldi háztulajdonosok az év nagy részét nem töltik a szigeten. Ettõl függetlenül vagy ennek ellenére is az egyébként barátságos szigetlakók ragaszkodnak szokásaikhoz és hagyományos életvitelükhöz. A turizmusnak némi lendületet adott, hogy a sziget öt esztendõ óta az Európai Természetvédelmi Alapítvány patronálásával az Európa meleg vizû tengerein kiveszõfélben lévõ kis fókafaj rezervátuma. A legveszélyeztetettebb európai emlõsfaj néhány száz még élõ példánya közül két-három tucatnyi az Áloniszosszal szomszédos, lakatlan kis Piperi szigetecske part menti vizeiben tanyázik. A kormány huzamosabb ideje ígéri, hogy repülõteret épít a sziget nyugati részébe.