Ismét nagyon jó kis infókat kaptam, köszönöm. Azért kérdeztem ennyi mindent, mert - egyelőre Misiarc infója alapján - csak 5 (ha Paros kirándulás, akkor csak 4) napot leszünk Naxoson és mint minden alkalommal, persze hogy mindent látni szeretnék. Ami tudom, szinte lehetetlen, főleg, ha elcsábulunk egy-két strandnál. A robogóhoz én nagyon nem ragaszkodom, de a párom jobban szeret vele kirándulni, mert közben ő is jobban tud nézelődni. De ha nem olyan bivaly meredek és félelmetes, mint Kefalónián és Ithakán volt, talán a dobhártyáját most jobban kímélni fogom.
Off: Az üres tankos stoppolásban már gyakorlottak vagyunk, Zakynthoson és Krétán is volt ehhez szerencsénk. És útközben leálló és többé nem induló motort is kifogtunk már, pont a Petani öbölben (Kefalónia), ahol még mobil térerő sem volt. Szóval, kaland az volt bőven, de valahogy sosem tudtunk igazán idegeskedni, és mindig megoldódott minden, a görögök mindenhol segítettek.
A szabad rep. helyeket illetően nem vagyok feldobva, nagyon a szerencsére kell bízzam magunkat, mert sem a férjem, sem én nem tudunk ennyi hónappal előre tervezni a munka miatt. Abban bízom, hogy valamelyik görög istenke majd figyel ránk és segít
Szia Balázsbea!
Ne haragudj, valóban elsiklottam e hozzászólásod felett, köszi, hogy szóltál külön.
Naxon. Hmm. Igazából már régen volt és túl sokat mi sem mentünk, mert csak két napig volt motorunk. Volt egy strandrész, amit Alikonak hívtak, egy különösen sivatagos, széles, homokdűnés résznél (itt mi nem jutottunk le a strandig), ez az a hely, ahol az út végetér. Kicsivel előtte volt egy strand, az volt a kedvec részem, de nem tudom, mi volt a neve, megpróbálom neked megkeresni valahol a neten és ígérem belinkelem ide. Ez homokos strand volt, ami sziklás részben végződött. Teszek ide a saját fotóimból. Nekem ott tetszett a legjobban. Szél nem volt nagyon. Ha visszamennék, ismét Naxos városban szállnék meg, mert nekem kell annyi élet, üzlet, és esti séták. A strandja nem a legszebb, de ott csak egyszer fürödtünk.
Sajnos nem legjobb képek, de csak ezek vannak. Ahol meg igazán látszanak a karibi színek, azokon rajta vagyok meztelenül, így azokat mellőzném.
Mivel írtad, hogy régen olvastad a beszámolóm és nem emlékszel rá annyira, bemásolom ide a két kirándulós napunkat, hogy könnyebb legyen kibogarászni, hogy mi merre jártunk:
"2004. szeptember 22. Szigettúra robogóval
Korán keltünk és reggeli után, úgy 9 óra felé el is indultunk a sziget belseje felé. Minél beljebb mentünk a sziget belsejébe, annál zöldebb lett a táj. Előbb csak dimbes-dombos volt, aztán hegyes. Eleinte a kopár domboldalakon néhol kis falvakat vagy fehér kápolnákat láttunk a semmi közepén. Néhánynak kék kupolája volt, de többnyire fehér volt maga a kupola is. Először Chalki faluban álltunk meg, amelynek határában egy ősrégi bizánci templom van. Ki volt táblázva, hogyan lehet megközelíteni. Olívafákkal körbenőtt, omladozó kőházak, amolyan kis gyümölcsös kertek mellett vezetett az ösvény és kígyózott a kertek között, hogy alig találtuk meg a helyes irányt. Majd jött egy iskolás kinézetű lány és kérdezte, hogy tud-e segíteni. Mondtuk, hogy a templomot keressük. Jól tudott angolul és szemmel láthatólag nagyon élvezte is, hogy tudja angol tudását kecsegtetni. Mondta, hogy ő a templomőr és kinyitja nekünk a templomot. Ez igen nagy szerencse volt, mert amúgy nem mindig lenne ő ott. Hihetetlen épségben fennmaradt 12-13. századi falfestmények maradtak épen ebben a templomban. Ezután Filoti faluban álltunk meg, mely egy domboldalba épült. Meredek utcáinak lépcsősorainak szegélye fehérre volt meszelve, mint azt már sok másik helyen láttam Görögországban. Főterén pár kávéház állt, melyek kinti részében rengeteg idősebb görög férfi ücsörgött. Szinte mindnek volt botja és kezükben ott pörgették az elmaradhatatlan láncot. Filotinak nagy, kékkupolás temploma volt. Innen a sziget északi csücske felé vettük az irányt. Elértük a Zá-hegység vonulatát. Az utak szerencsére nagyon jó állapotban voltak, mintha frissen aszfaltozták volna őket. Egy hármas útelágazásban egy hosszúkás formájú, nem kupolás, hanem dongaboltozatos templom állt, melynek teteje és apszisának félkör kupolája kékre volt festve. Eztán néhány jó, és egész rossz, omladozó állapotban lévő szélmalmot láttunk ezen a vidéken. Már 13h volt, mikor odaértünk a sziget északi csücskében fekvő Apollonas faluba. Ennek határában található a nagy Kúrosz-szobor, amely egy antik márványbányában, a hátán fekszik félkészen, és 10 méter hosszú. Ez valószínűleg Dionüszosznak készült, de sosem lett kész. Apollonoas csendes kis falu, szép strandja van és a strand mentén hangulatos éttermei. Úgy döntöttünk, itt ebédelünk, és utána strandolunk. Így déltájt eléggé kihalt volt minden. Az étteremben sem volt senki, amelynek asztalait csak egy kőfal választotta el a karibi színekben játszó strandtól. Csak mi ültünk itt. Grillezett polipot akartam enni, de mondta a pincér, hogy az sokáig tart, mert előbb be kell fűteni a grillt. Így maradtunk a kalamárinál mind a ketten. Ami azt illeti, az is nagyon sokára készült el, és rágós is volt, de azért finom volt és nagy tál görög salátát rendeltünk hozzá. Nagyon szép volt ez a hely. Ebéd után lementünk a finomhomokos partra és egészen a kőfal aljában lévő keskeny árnyéksávban pakoltunk le. A víz nagyon tiszta volt, de valahogy sokkal hidegebb, mint eddig bárhol. Nemsokára már fáztunk is nagyon. Lefeküdtünk a kb. fél méter széles, fal adta árnyékunkban, és úgy elaludtunk, hogy csak egy jó óra múlva ébredtünk fel. Akkor elindultunk tovább. Azon az útón mentünk visszafelé is, amelyiken jöttünk. A sziget belseje felé, hegyoldalba épült fehér házas falvak követték egymást (Koronida, Koronas, Keramoti, Sifones), mindben volt kékkupolás templom is. Az út felénél letértünk másik irányba, Moni felé, ahol a sziget leghíresebb bizánci temploma, a Panagia Drossiani található. Ez a falu határában egy olívaligetben fekszik. Ebben hasonló freskók voltak, mint a már korábban látott bizánci templomban. Az idegenvezető mesélt előző nap erről a templomról, mégpedig azt, hogy barátságtalan őre, ki egy idősebb görög asszony, nagy cirkuszt csinál, ha valaki nem ad adományt. Így kifelé menet bedobtunk kosárkájába 1 vagy 2 Eurót. Kevésnek bizonyult, mert felháborodottan szitkozódott valamit görögül, majd mondta angolul, hogy vegyünk a több tíz féle képeslapok vagy füzetkék egyikéből, amik aránytalanul sokba kerültek. Nem akartunk venni. Mondtuk neki, hogy mit akar, már adtunk valamit, de csak szidott minket. Innen egy végtelen, kanyargó hegyi úton mentünk tovább a sziget belsejét keresztülszelve, anélkül, hogy egy árva lélekkel találkoztunk is volna, vagy településbe botlottunk volna. Ezen a környéken márványfejtők csúfították el a hegyoldalakat és mindenütt fehér márványtömbök, vagy kisebb darabkák hevertek. Az egyik ilyen fejtőben már a fél hegyet elbontották. Kicsit közelebb mentünk hozzá, de magába a bányába nem mentünk fel, mert kóbor kutyák voltak arra felé és féltünk tőlük.
A bánya bejáratánál egy kis kunyhó volt. Ennek ajtajához egy kis kutya volt láncra kikötve. Előtte egy vizes edény áll kiszáradva. Szegény olyan kérlelően nézett ránk. Ki tudja, mikor jár itt ember és ad neki valamit. Legszívesebben szabadon engedtük volna, de féltünk hogy gazdája a kunyhóban ücsörög esetleg és semmi kedvünk nem volt puskagolyóval a fenekünkben végezni. Már láttunk egy falu határában, egy elkerített kertben, egy gonosz tekintetű embert puskával a vállán sétálni. Talán csak birtokát védte, talán csak vadászni készült. Minket mindenesetre elijesztett, úgyhogy Keramotit meg sem néztük miatta.
Itt észrevettük, hogy motorunk benzintankja a negyedmutató alatt áll. Mivel nem ismertük járművünket, nem tudtuk, mennyire kell ezt komolyan venni, nekünk elég ok volt az aggodalomra, mert még igen messze volt innen az első benzinkút. Minden lejtő tetején leállítottuk a motor és addig gurultunk vele lefelé, amíg csak magától ment. Majd megint beindítottuk. Belegondolni is szörnyű volt, hogy így az este közeledtével akár 20 km-t is gyalogolhatok ezen a kietlen tájon, míg benzinkútra találunk. Letértünk az útról Melanes helyiség felé, ahol egy magánbirtokon kialakított kis botanikus kert mellett fekszik a „kis” Kúrosznak nevezett szobor. Ez, előbbi társánál sokkal kisebb, csak 6,4 méter hosszú. Ez is a hátán fekszik és ennek már keze, lába, arca is ki volt faragva, mégsem volt még teljesen kész. Így pihent ott már két és fél évezrede. Körbejártuk a kis botanikus kertet is, ami inkább gyümölcsös és zöldséges kert volt, mint akármi más. Ezután már hazafelé vettük az irányt. Már pirosan égett a tank jelzőlámpája, majd villogott, de sikerült utolsó csepp benzinünkkel elérni egy benzinkutat. Mikor hazaértünk és kimentünk a vacsorához, pont naplemente volt. Visszaszaladtam a fényképezőgépért, mert ilyen szépet még életemben nem láttam, muszáj volt lefényképezni. A napnak nyoma sem volt, mert felhős volt az ég, de minden vöröses, narancssárgás, ciklámen fényárban úszott. Az egész öböl vize piros színű volt. Álomszép látvány volt ez. A képek készítése után leültünk vacsorázni és még pár percig gyönyörködhettünk e látványban. Igazán meseszép élmény ilyen körülmények mellett vacsorázni. Meg is maradtak bennem a naxosi vacsorák mély emlékként.
2004. szeptember 23. Kirándulás robogóval a sziget legszebb strandjaira
Ezen a napon nem keltünk fel olyan korán. Nem szándékoztunk túl messzire menni, csak egy pár szép strandot akartunk megnézni a közelben és néhány helyen pár órát fürdeni. Chorától dél felé távolodva, először elhagytuk az Agios Georgios öblöt, majd átmentünk Agia Prokopis falun. Itt kezdődik el a több mint húsz km hosszú homokdűnés partszakasz. Agios Prokopis, és az utána következő Agios Anna települések üdülőfaluk. Szinte csak apartmanházakból állnak, de körülöttük semmi nincs, csak magas nádas és tőlük már csak földút vezet tovább a többi strandokhoz. Egy több kilométer hosszú strandot Plakának hívnak. Itt a poros földút mellett sorakoznak több méter magas homokdűnék, és azokon átmászva jutunk le a széles, finomszemcsés, világoshomokos partra, ami végeláthatatlan. Itt hébe-hóba előfordulnak bérelhető napágyak is. A strand olyan hosszú, hogy az ide látogató emberek elvésznek rajta, így szinte mindenhol találhatunk egy nyugalmas, homokdűne lábánál fekvő zugot, ahol magunk lehetünk.
Mi úgy döntöttünk, hogy előbb nem állunk meg sehol sem, hanem megyünk tovább, és minden partszakaszt megnézünk, majd később oda megyünk vissza, ahol a legjobban tetszett. A Plaka után véget ért a tengerparti út és egy szörnyen rossz állapotú, kátyús úton haladtunk tovább, egy kicsit a sziget belseje, Mikro Vigli település felé. Ez a környék kihalt volt és elhagyatott, barátságtalan. A dombos tájat elsárgult, kiszáradt fű borított, néhol omladozó szélmalmok álltak magányosan. Egy kisebb falun mentünk keresztül, ahol a házak kertjeiben kecskék, baromfik, nagy fekete bikák legelésztek. Halmokban állt a bűzölgő trágya. Több ház udvarában is állt saját szélmalom, de a falu határában egy sor romos szélmalom állt sorfalat. Nem éppen egy tipikus falu volt ez, házai szerteszét álltak a dombokon, nem voltak köztük utcák, minden olyan kaotikus volt. Igazából még falu jellege sem volt. Inkább úgy hatott, mintha kis tanyák lennének csak egymás mellett. A következő falu megint olyan volt, mint a többi. Főutcáján két málhás öszvérrel is találkoztunk, mindkettőt lefényképeztem. Ezután megérkeztünk lassan Aliko partjához, ahonnan már csak pár kilométert tartott a földút, majd Pirgaki után véget ért az út. Pirgakinál csak pár apartman állt a széles, homokdűnés part mögött. Mint egy sivatagban, olyan volt itt. A több méter magas, világos krémszínű, finomszemcsés homokból álló dűnéken csomókban állt az elsárgult fű. Néhol a dűnék közt köves volt a talaj és csavart törzsű, alacsony ciprusfélék nőttek szétszórtan. Pirgaki és Aliko között az egész tájat ez a kép uralta. Csak a homokon nőtt növényzet volt szinte minden 500 méter után valami más. Hol szúrós, száraz bozót, hol ember magasságú, fényes levelű cserjék, hol pedig tüskés gazok nőttek rajta. El sem tudtuk dönteni, melyik partszakasz volt szebb, hol álljunk meg strandolni. Végül Alikót választottuk. A kis falutól kissé délebbre álltunk meg, egy poros parkolóban, ahol egyetlen egy taverna állt. Innen előbb a bozótoson keresztülvezető ösvényen, majd kb. 2-300 méter széles dűnés részen kellett átvágni, míg a partra értünk. Maga ez a partrész két részre tagolt. Egyik része hosszú, világoshomokos strand volt, mely egészen az 1-2 km-re fekvő Alikóig elnyúlt. Ahova mi kilyukadtunk, ott kezdődött el, az előző partrészt lezáró sziklás part. Itt a sziklák teteje összefolyt a dűnékkel. Itt kerestünk egy szúrós cserje árnyékában, egy szikla tetején, egy dűne lábánál egy eldugott kis zugot. Itt a tenger karibi színekben játszott. Sekély volt, a sziklákról könnyen be lehetett mászni a vízbe. Senki sem volt itt rajtunk kívül, csak a pár méterrel odébb kezdődő széles homokos sávban voltak emberek, de ott sem sokan. Itt a többség nudista volt. Így mi sem zavartattuk magunkat, nekivetkőztünk. Nincs annál szebb érzés, mikor a tenger vize testünk minden táját megérinti. Ideális hely volt pipával búvárkodni. A víz hihetetlenül tiszta volt. Itt maradtunk vagy 2-3 órát. Maradtunk volna még estig is, csak egy problémánk volt, hogy elfogyott az innivalónk és a kínzó, sivatagi hőségben, majd szomjan haltunk. Rengeteg gyík szaladgált itt. Amikor kijöttünk a vízből, ott voltak mindenhol: a törülközőn, a hátizsákban és mikor lefeküdtünk, rajtunk is mászkáltak. Egy belemászott az oldalára fektetett, üres üdítősüvegbe, de elengedtük. Fél 3 felé már nem bírtuk tovább étel, ital nélkül, így összepakoltunk és bementünk a parkolónál lévő tavernába. Valószínűleg a strandról mindenki ide jött, mert úgy tele volt, hogy alig találtunk ülőhelyet. Ezt a rengeteg embert csak két pincér szolgálta ki, de azok sem siettek. Minket legalábbis sehogy sem akartak észre venni. Fél óra eltelt már, mire odajött egyik és lerámolta az ott hagyott szennyes edényt és terített nekünk friss abroszt. Gondoltam, mindjárt visszajön és megkérdi, mit iszunk. Legszívesebben lenyúltam volna már az egyik szomszédos asztalról egy kancsó vizet. Azt hittem, szomjan halok. De nem jött vissza többet. Néha már hangosan káromkodtam egyet, hogy többen is odanéztek ránk. Egyszerűen besokalltam. Majdnem egy órát ültünk ott, és még inni sem kaptunk. Nyaggattam M-t, menjünk már el innen, mert míg itt kiszolgálnak, elmegy az egész nap. De ő mondta, ha már ennyit vártunk, várjunk még. Végül csak elmentünk. Nagyon fel voltam háborodva. Felültünk a robogóra és csak mentünk, a végtelen sivatagi tájon, és sehol sem találtunk, még egy faluban sem, sem egy tavernát, sem egy gyrossütőt, sem pedig egy kis boltot, ahol innivalót vehettünk volna. Mentünk csak egyre visszafelé a főváros felé. Egy ember fiával sem találkoztunk, kihalt volt minden, a falvakban minden zárva volt. Már Agia Annában voltunk, mikor végre egy kis boltban kaptunk üdítőt. Ott voltak büfék is, de mind zárva voltak ebben az időben. Már elegem volt, éhes voltam. Így végül visszamentünk Chorába, ahol legalább 20 gyrosárust találtunk, amiből csak egy volt nyitva. Ott helyben leültünk az utca kövére és megettük késői ebédünket. Mert már sajnos 4 óra is elmúlt. Elbaltáztuk az egész délutánt kaja kereséssel. Ettől mindketten kedvtelenek lettünk. Nagy huzavona után elindultunk, már 5 óra körül visszafelé, hogy legalább a Plaka Beachig eljussunk és ott még egy órácskát strandolhassunk. A Plakán több kilométer hosszú, egyenes a part. Ez a nudisták paradicsoma. Itt minden korosztály anyaszült meztelenül strandolt. Ami még szembetűnőbb volt, a sok homokos pár. Pucér férfi párok sétáltak kézen fogva a dűnék között. Itt kb. egy órát maradtunk, mert már ment a nap lefelé. Visszatérve Chorába visszavittük a motort a kölcsönzőbe és M. visszakapta a jogosítványát."
Köszi a kimerítő választ! Hónapokkal ezelőtt olvastam ezt a beszámolót, de jó volt újra, s már gondoltam is rá, hogy megint el kellene olvasni. Csak el is kell jutni odáig, s most még nagyobb kedvet csináltál hozzá!
Arra emlékeztem, hogy Santorini után csalódás volt nektek Naxos, de utólag már azt írtad, végül is Naxos is nagyon tetszett, csak gondolom, ez a pár kellemetlen élmény és az a tény, hogy csak utólag derült ki, hogy egy nappal rövidebb lett a naxosi nyaralásotok az utazási iroda miatt, akkor valahogyan rontott az összhatáson. Naxos nekünk teljesen új lesz (bár a strandja és a szállásunk engem eddig valahogyan emlékeztet a mykonosi nyaralásunkra), de Santorinin mi is jártunk már (egyébként éppen 2004-ben, szeptember elején), bár csak egyetlenegy rövid napot, amikor is eldöntöttük, ide még vissza kell jönni. De csak 4 (Firostefani) +1 (Oia) napot szánunk rá, mert strandolni inkább Naxoson szeretnénk a két hétből fennmaradó 9 napon. Nem bánom, hogy az idén a charterjárat miatt kétszer is megérkezünk majd Santorinire, mert először repülővel, utána pedig hajóval tesszük Naxosról visszafelé, s azért más az élmény. Az utolsó éjszakára hagytuk az oiai szállást, hogy még mindig legyen mit várni! Nem félek attól sem, hogy Santorini után Naxos csalódás lesz, mivel nekünk Naxos lesz az "új", az idei év felfedezettje.
Naxos számomra gyönyörű helynek tűnik már csak a strandjai miatt is, de a belső tájak is nagyon vonzanak. Remélem, a 9 nap alatt sikerül megismerni a szigetet, 3 napra kocsit is szeretnénk bérelni. Mi is azért választottuk Agios Prokopiost, hogy élvezhessük a város közelségét, főleg a lányunk miatt, aki élvezi a nyüzsgést, s tavaly Falassarnán és Xerokambosban Krétán hiányolta az esti kivilágított kisvárosi hangulatot.
Láttam, jövőre ti is Milosra készültök, így jövőre sokan kívánjuk felfedezni azokat az álomstrandokat is. Haspókkal sokat beszélgettünk már az index fórumán, ők is Milost nézték ki jövőre, s látom, sokan fenik rá a fogukat erről a fórumról is. Így lesz miről beszélgetni, főleg ha visszaértek az idei milosi felfedezők.
Ha lesz még kérdésem, jelentkezem! A könyvednek pedig egyre nehezebb ellenállni, de nem kezdhetem el, mert akkor nem marad belőle a jövő hétre, amikor is sokkal nagyobb szükségem lesz rá!
Szia Bea!
Nem, nem volt csalódás a sziget. Másképp értettem ezt. Fura volt a szemnek ott Chorában a kaldera látványa után, hogy lapos és nincs ott a kráter, hogy házai szintén kockák és fehérek, de nincs bennük kék és sok emeletesek, inkább városaiasak, hogy a a fekete homok-kék tenger erős kontrasztja után, a sárgás homok semmilyensége volt ott. De ez mind csak az első két nap erős benyomásai között volt és aztán elcsitult és a maga nemében nagyon is tetszett a sziget, olyannyira, hogy szeretnénk majd egyszer visszatérni hosszabb időre. A két motoros nap túl kevés volt. A szigetnek sok részére el sem jutottunk, ez most is mérgesít, ahogy most elővettem miattatok a térképet és megnéztem.
Milost én úgy 3 éve néztem ki, és addig, míg nem találtuk ki azt, hogy az idén Mexikóba utazunk, addig biztos volt, hogy oda is megyünk. Most Mexikó miat tcsúszik, de nem akarok itt offolni, ezért ezt majd a Milos topikban folytassuk. Írok most oda is.
Szia Vojandi, sziasztok Görögországban gyakorlott motor, ill. autóbérlők!
Igaz, hogy mi csak az utóbbi négy évben engedhettük meg magunknak az autóbérlést, de Vojandi naxosi beszámolójában említett hitelkártya vagy jogosítvány, bérbeadó által történő "biztonságos"megőrzéséről még nem hallottunk. Ez azt is jelentheti, hogy eddig egyszerűen csak kifogtuk, hogy mindössze csak a jogsi adatait írták fel? Vagy ez csak Naxos szigetén jellemző?
Köszönöm
Misiarc
Misiarc, tőlünk még egy szigeten sem nem kérték el a jogsit, csak megnézték, hogy érvényes-e. Mindenesetre engem is érdekelne, hogy tényleg ott kell-e náluk hagyni, mert – bár tökre megbízom a görögökben – a jogsi mégiscsak egy hivatalos okmány, amit nem szívesen ad oda idegennek az ember.
Esetleg tud valaki választ adni nekünk?
Köszi
Bottakati
Ez eddig (11 különböző görög utamból) csak Naxoson fordult elő ilyen eset, egy nevenincs kis bérbeadónál. Nem kell belőle általánosítani. Amennyire kibuktam rajta elsőre, annyira természetesnek bizonyult ez ott. Viszont ezek után már máskor nem zavarna, ha tudom, hogy ott ez így bevált szokás.
Kérlek, írd meg, hogy Naxosról Parosra honnan indul a komp (a fővárosból?). Ha igen, gondolom, a kikötőben lehet megvenni a jegyet.? Ha jól tudom, Paroson Parikia városában köt ki, onnan milyen messze van Naoussa, helyi busszal? Annyi szépet olvastam már Naoussa-ról, hogy nagyon szeretném megnézni.
Mi pont fordítva mentünk (Parosról Naxosra). De Chorában (Naxos) van egy csomó kompos iroda, ahol tudtok venni jegyet, bár szerintem ha előbb foglaljátok le a Blue Starnál, akkor az olcsóbb.
Parikia a kikötőváros, onnan minket autóval vittek át (egy fickó, aki szerette volna, ha nála szállunk meg, és annyira erősködött, hogy ingyen vitt át bennünket Naoussa-ba (hozzáteszem kétszer fordult velünk), de végül nem nála szálltunk meg.
Mi direkt nem Parikiában szerettük volna lenni, mert hallottuk, hogy Naoussa sokkal szebb, és csak szinte görögök vannak (ők tudják mi a jó hely), itt szinte nincs is utazási iroda. Mármint magyar.
Van helyi busz is persze. 1,40 EUR a jegy rá. Az út pedig kb. 10-15 perc, mert elég kicsi a sziget.
#1001862009-05-19 17:42:20 Válasz a #100169. hsz-ra
Szia Bottakati!
Úgy látom, hogy a Malév charter menetrendje nem akar változni, ez nem túl jó hír nekünk. Viszont a gtp.gr oldalon egy járattal bővült a választék (Santorni - Naxos vonalon). Most elvileg összejöhetne az "egyéjszakás" Santorini kaland, így ugye öt teljes napot tölthetnénk Naxos szigetén.
Bottakati, nem tudom, hogy állsz szabadidővel, nekünk (nejem és én) még kb. 65 adóbevallást kell elkészítenünk holnapra (tudom, hogy senkit nem érdekel, de azért leírom, hogy már 827 db-nál járunk)? Ha lenne kedved, érdeklődhetnél az Apollon partnerirodájánál (Kamari Tours; info@kamaritours.gr), tevékenységük Naxosra is kiterjed, mi is hozzájuk fogunk tartozni. Tegnap nekem is válaszoltak néhány órán belül, igaz én csak a hajókirándulásokról érdeklődtem. Függetlenül a Naxoson töltendő napok számától, egy Delos-Mykonos kirándulásra biztos elmegyünk. Persze árakat nem írtak és részleteket sem, így még azt sem tudom, hogy például mit tartalmaz az 1 napos Parosi kirándulás.
Most egyelőre csak ennyit tudok mondani, lehet, hogy semmi újat nem írtam.
#1002852009-05-20 09:11:36 Válasz a #100186. hsz-ra
Misiarc!
Szabadidőm nekem sincs olyan sok, de azért fogok időt szakítani a hellasz-ra meg írásra. Most az a bökkenő, hogy nem értem tisztán, mit érdeklődjek a kamari tours-nál? A kompjáratot (én így értem ki a leveledből és erről érdeklődöm is náluk) vagy a Delos-Mykonos vagy a Paros-i kirándulást?
Én egyébként egyénileg szeretnék Parosra eljutni, nem szervezetten, ahogy néztem a kompjáratot, bő egy nap lesz a kirándulásra.
Írok a kamari-nak és ha van válasz, jelzem neked.
Off: Őszinte részvétem az adóbevallások miatt, nálunk is most ÁFA ellenőrzés van, azon dolgozunk.
Szia
Bottakati
Nincs beírva úticél.
Naxos
