Annyira igazad van neked is!
Olyan jó, hogy itt egyformán gondolkodunk, mert engem legtöbbször nem tartanak normálisnak, hogy inkább a nyaralást választom egy felújított lakás helyett.
Nagyon köszönöm az infót. Ezekkel a fakultatív programokkal tényleg nem érdemes foglalkozni, jobban megéri maszek szervezésben. Az idén is rossz volt, hogy Kavalára se maradt elég idõ, Limenasra sem, teljes rohanás volt az egész. Mondjuk még így is megérte, mert legalább láttam ezeket a helyeket is és így bele tudtam szeretni Thassosba, de akkor is nagy rohanás volt.
Jobb lett volna egy-egy napot szánni mind a két helyre. Csak hát egyedül nem merek elindulni a vakvilágba.
Ez a kis török falu vagy város nagyon szimpatikus. Ha eljutok valamikor Kosra, biztosan meg fogom nézni.
Házasságom elsõ 20 évében csak 3 szor mentünk közösen nyaralni. Én egyszer a férjem nélkül mentem Anyuval és a hugommal.
3 évvel ezelõtt szembesülnöm kellett azzal, hogy csak a munka sok kárt okoz a szervezetemnek. Idõnként pihenni kell. Ehhez viszont kevés az, ha 1-2 napra meglátogatom a testvéreimet vagy Anyut. Az sem kielégítõ, ha egy-egy hétvégét valamelyik szomszédos országban töltök. El kell mennem messzire, minimum két hétre, hogy teljesen kikapcsoljak. Ha ehhez fontosnak tûnõ dolgokról kell lemondanom, hát legyen.
Az igazi szerelmem Görögország, tehát ha csak két hét áll a rendelkezésünkre, oda megyünk. Majd ha több idõnk lesz, több helyet felfedezünk. A második nászutunkról még nem döntöttünk, de erre még van 3 évünk. Az már biztos, hogy messzebre megyünk, mint Görögország.
Nem tudom hány éves a barátnõd, de gyanítom hogy jóval fiatalabb mint én. Lehet, hogy ha pár évtizeddel fiatalabb lennék én is a lakásfelújítást választanám a nyaralás helyett. Mivel én már nagyon elfáradtam a több évtizedes munkában, a pihenést részesítem elõnyben. Nem is tudnék dolgozni, ha nem lenne legalább egy hét pihenésem évente.
Sziasztok!
Sajnos volt 5 év mikor nem tudtam menni, nyaralni. Teljesen kikészültem (munka, költözés, munkahelyváltás, lakásfestés), így úgy döntöttem, hogy minden évben minimum 1 hét kell a nyaralásra. Persze ha tehetem két hétre, megyek. Van egy üdülési jogunk, ami egy hét Keszthelyen, február végén. Nagyon ki tudom magam ott is pihenni, séta, olvasás és semmi munka.
Így lehet csak kibírni a nyaralásig, míg elindulunk a tengerpart felé.
szerintem ez attól (is) függ, hogy ki hogyan nõ fel. én a szüleimmel soha nem nyaraltam külföldön, viszont 2 éves korom óta minden nyáron nyaraltunk valahol legalább 2 hetet - ha a nagyszülõkkel is el tudtam menni, akkor többet. + táborok, stb... nekem lételemem az utazás, ki KELL kapcsolódni, amikor csak teheti az ember. a párom ugyanígy nõtt fel, így számára is elképzelhetetlen a nyár utazás nélkül.
van olyan barátnõm, aki 16 éves koráig ki sem tette a lábát otthonról, még talán a szomszéd faluba se nagyon járt el, legfeljebb a közeli tóhoz. a szülei panaszkodnak, hogy 30 éve nem voltak sehol. a barátnõm is kb 2-3 évente ha 1szer megy el nyaralni, õ azt mondja, hogy számára az otthoni pihenés is pihenés.
szerintem nagyon fontos, hogy ki mit hoz otthonról, hogy a párja mit hoz otthonról, és hogy milyen közös életet tudnak gyúrni a két hozott csomagból.
Teljesen igazad van Mia!
Kamasz koromban sokat betegeskedtem, ezért minden télen két hétre elküldtek a hegyekbe. De a testvéreim is rendszeresen üdültek valahol. Nyáron táborok, teljes szabadság a Nagyinál. Szabadidõnkben jártuk az országot.
Férjhez mentem, lakás szerzés, elsõ gyerek, költözés, építkezés, második gyerek. Közben csak dolgoztunk. Negyven körül már illõ kicsit magunkra is gondolni. Munka nélkül lehet pihenni, de pihenés nélkül nem lehet sokáig dolgozni. Szerencsére a páromban igazi társra találtam.
Teljesen igazad van. Nekem is kell a kikapcsolódás, mert iszonyú idegbajos a munkahelyem.
Én 10 (!) évig nem voltam nyaralni, mikor tavaly gondoltam egyet és nekivágtam. Akkor Sartira mentünk.
nem túlzok, de sírni tudtam volna a gyönyörtõl, annyira nagyon jó volt ott lenni. Akkor megfogadtam, hogy ha csak tehetem minden évben el fogok menni valahova nyaralni, messze a lakástól, a családtól, a gondoktól, mert csak így lehet kipihenni az egész éves idegbajt.
A barátnõm velem egyidõs és azt mondta, hogy õ inkább a lakást újítaná fel. Feláldozná a nyaralását.
Hát nekem az a két hét nyaralás többet ér mindenféle hiperszuper padlócsempénél. Nincs lepukkanva a lakásom és apránként mindig csinálgatok rajta valamit, de a szuper lakás és a nyaralás együtt nem megy. Vagy ez, vagy az, választanom kell, mert anyagilag nem megy kettõ egyszerre.
És én inkább világot látok.
Lehet, hogy van abban is valami, amit mia mond. GYerek koromban sokat mentünk nyaralni, hálistennek megtehettük. Állandóan a Balatonra és Bulgáriába jártunk.
Lehet, hogy innen van a tenger imádatom. Nagyon szépek a hegyek is, szívesen kirándulgatnék ilyen helyeken is, de a nyaralást csakis vízpartnál tudom elképzelni. És lehetõség szerint tengerpart mellett. És lehetõleg a tengerpart görög tengerpart legyen.
Andra: látod pont itt van a lényeg. mi anno mindig úgy mentünk nyaralni, hogy minden volt benne. kis kirándulás, múzeum, és persze strand, pihenés is. számomra egy csupán tengerparton döglésbõl álló nyaralás nem pihentetõ, az agyamat a napozással nem tudom teljesen kikapcsolni. én ezt hoztam otthonról. vannak akik azt, hogy anno leruccantak a balcsira és 2 hétig mást sem csináltak, csak strandoltak. ez nem biztos hogy rossz... olyan ez, mint "anyu fõztje". nekem biztos, hogy az a legfinomabb, míg másnak lehet, hogy egyáltalán nem ízlene.
mia: érdekes, mert fiatalabb koromban nekem is abból állt a nyaralás, hogy reggel kidobtam magam a partra és estig aszaltam magam a napon nap, mint nap.
Most már nem tudnám ezt csinálni. Szeretek én is nézelõdni, kirándulgatni, persze strandolgatni is. Legyen benne minden.
Annak idején mi is így nyaraltunk a családdal. Mentünk várost is nézni és napoztunk is. Ráadásul Bulgáriába állandóan sátorral mentünk és kempingben "laktunk", nem voltunk szállodához szoktatva.
A nyaralás nekem is arról szól, hogy: legyen vízpart, legyenek látnivalók. Ha már nem is bírom a sportokat, de szüjkségem van az "aktív" pihenésre. Fel kell fedeznem minél többet a helybõl, ahol éppen "pihenek".
Sziasztok!
Megint kicsit lemaradtam, alig gyõzöm olvasásban pótolni a lemaradásomat.
Nos érdekes az a meglátás, hogy a nyaralási szokásainkat befolyásolja az a tény, hogy otthonról ki mit hozott. Nálunk ez ügyben teljes a megosztotság: én nagyon sokat utaztam a szüleimmel, közel hasonló stílusban, mint ma is tesszük: nyáron hosszabb nyaralás lehetõleg külföldön és/vagy víz mellett, az év többi részében ismerd meg hazádat elven pár napokat belföldön töltünk el. De a szüleim ha víz mellé mentünk elsõsorban "döglés a napon" programot választották, mi nagyon kíváncsiak vagyunk a látnivalókra is. A férjem családja soha nem ment nyaralni, külföldre pláne soha. De nem is vágytak, sõt egyszer utaztak el, pár nap múlva inkább hazajöttek. Na ehez képest a párom szerencsére a világból is kimenne, csak a pénz szab ebben határokat. De a lakásfelújítás kontra utazás párbajban az utóbbi szokott a nyertes lenni, inkább sk. végzünk munkákat csak mehessünk.
Rebeka: ti összegyúrtátok a kettõtök csomagját, és meggyõzted a párod, hogy jobb menni mint maradni. ez így teljesen rendben van. utazni tudni kell, és rá kell érezni az ízére. sohasem fogod megszeretni az ételkülönlegességeket, ha nem kóstolod meg õket. ez vonatkozik a férjedre az utazással kapcsolatban. ráérzett az ízére és megszerette.
na persze az sem mindegy, hogy kivel utazik az ember - bár én úgy gondolom, hogy nekem már az is mindegy, csak mehessek. elrontani nem tudnának utitársak egy alapból jónak ígérkezõ programot.
Nincs beírva úticél.
