És legyünk tárgyilagosak az a 600€ ami megfelelne kb 170000Ft -s nyögdíjnak az pedig nincs meg a nyugdíjasok 75 %-k. Akkor miről beszélhetünk? A nagy átlagban 75-140 ezerrel rendelkeznek és ez még az itthoni optimális megélhetést is zavarba hozza... Akkor..?
...és a legfontosabbról, egy nyugdíjas egészségéről, annak összegszerű fenntartásáról még egy szót sem ejtettem. De te ecsetelted a kinti orvosi ellátást és annak drágaságát. Egy vízcsap javítási költségét és egyebeket.
Na ne!-persze ítélje meg mindenki maga, mert minden egyénenként változik.
Én azt mondom,szóval izé... Jól megmondtam nem?
#1546662011-01-09 22:12:33 Válasz a #154663. hsz-ra
Sziasztok!
Ezt a gondolatot mi is már vagy másfél évtizede ápolgatjuk magunkban. Amiért eddig nem vágtunk bele, az azért van, mert nejem édesanyja és az én édesapám is már nagyon idős és minden nap a mi segítségünkre szorulnak. Nem hagyhatjuk magukra. Az évek alatt mi sem fiatalodtunk és ma már egészségügyi állapotunknál fogva sem mernénk belevágni.
Pedig jó lehetőségünk lehetett volna, mivel édesapám régi barátja, akit egész pici gyermekkorom óta ismertem (itt élt évtizedekig Magyarországon. Egy darabig nálunk is lakott.) Többször hívott bennünket, hogy Volos környéki apartmanházait üzemeltessük. Rögtön szállást és állást, egzisztenciát is szerezhettünk volna, valamint egy ideális görög kapcsolatunk is volt, hogy könnyítse a beilleszkedést. Szép görög történelmi neve volt: Miltiades. Szóval a bácsi már bizonyára nem él. Ha élne kb 90 éves lenne, mindenesetre megszakadt közöttünk a kapcsolat. Mai eszemmel már belevágtam volna, de most már nem tehetjük.
Én azt javasolnám mindenkinek, hogy ha ez az életcélja nem szalassza el s lehetőséget, de először úgy tegye, hogy ne vágja el a visszautat, ha mégsem válik be. Nekem a német nyugdíjasok módszere a szimpatikus, már aki olyan nyugdíjjal, vagy anyagiakkal rendelkezik. Még az sem kizárt, hogy néhány év múlva megpróbáljuk. Nekem nagyon szimpatikus Petros bátorsága is. Látjátok neki sikerülni látszik, hogy megvalósítsa álmát. Drukkolok neki.
Üdv: Josza
#1546692011-01-09 23:12:29 Válasz a #154666. hsz-ra
Kedves Ágni, Athos, Andi, Josza2!
Kösz a hozzászólásokat!
Andi, igen pont erre gondoltam, amit írtál és tulajdonképpen csak a megerősítésre vártam. Ugyanakkor számomra is kérdés, hogy jogilag hogy működtetik ezt a "néha fogadunk vendéget" dolgot. De majd ha eljutunk arra a pontra, akkor majd kiderítjük - hátha addig egyszerűsödik a görög bürökrácia is.
Akkor összegezném:
- nyugdíjas korunkban mennénk ki, addig a munkánk Európa más csücskeihez köt, a nyugdíjas korig van vagy 15 év
- még nem tudom, hogy mennyibe kerül egy házacska és azt sem, hogy honnan teremtjük elő
- terveink szerint, valahogy úgy élnénk, mint a német kolóniák nyugdíjasai: egész évben ott, de a nyár legforróbb hónapjaiban inkább kiadnánk a házat, illetve mondjuk télen is hazajönnénk, a Karácsony mégiscsak más itthon
- ami az egészségi állapotunkat illeti, csak reménykedni tudunk
- ami a megélhetést illeti: reméljük, hogy a nyugdíjunk mellé (ami átlagos magyar nyugdíj), még valamennyit félre tudunk tenni. Két házat fenntartani = dupla rezsi. Talán a ház kiadásából összejön annyi, amiből villanyt, vizet, apróbb javításokat fedezni lehet. A kaja ott drágább, ez kétségtelen, de ki tudja itt mi mennyibe fog kerülni mondjuk 10 év múlva
- a terv csak elméleti szinten létezik, de azért persze jó lenne, ha valaha valósággá válna
- Ágni remekül rávilágított arra, hogy ha nincs ott az ember, akkor is kell valaki, aki rajta tartja a szemét mindenen - nos, ezért lenne jó magyar kolónia híján legalább társulni pár honfitárssal, akkor kölcsönösen segíthetnénk egymásnak.
Kösz, hogy új szempontokat hoztatok be, illetve más perspektívából néztetek dolgokat, pont ezt szerettem volna elérni, hiszen így mi is jobban tudunk mérlegelni.
Aztán, ha még lesz fórum sok-sok év múlva is, majd beszámolok, hogyan alakultak a dolgok
Medi
Szia Athos!Ha mással nem is rendelkezek, de tervekkel és optimizmussal bőven el vagyok látva
Szia!
Ez soha nem egy hátrány,sőt! Csak így tovább és idővel beköszönt mellé a szerencse, mert mindenhez az életben abból is kell egy nagy lapáttal.Ez nem közhely, ez így igaz!Nekem már a hatodik X után elhiheted...
Üdv: Atosz
Jó ötlet az, ha nyugdíjasként Görögországba költözik az ember, de amig nálunk forint van és nluk euró, addig nagyo kockázatos. Vegyük az esetemet. Egyik hónapban dúrván 870, a másik hónapban 780 euró lenne a nyugdíjam (jelen álapot szerint). Egyik sem magas, de még az árfolyam kockázat miatt kb. 100 euró-t mindig rizikóztatnék.
#1547182011-01-11 07:50:03 Válasz a #154716. hsz-ra
Szia dobaki2!
Természetesen igazad van, mert mindig van kockázat, DE csak ezért még nem kell egy ámot feladni. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő...
Egyéblént nekem az a magyar család tetszik, akiről Ágni írt az Ingatlanvásárlás c. topikban. Nos, ők aztán bátrak! És tesznek az árfolyamváltozásra! Így, ismeretlenül is, nagyon szurkolok nekik!
Hozzájuk képest én egy óvatos duhaj vagyok
De azért remélem, célba érek!
Kockázatvállalás, reszkír nélkül nem megy, vállalni kell ,de az ésszerűség a logika határain belül. Bevállalósnak kell lenni,de ha nem jön be akkor annak komoly konzekvenciái lehetnek,ami sok esetben nagyon hosszú távra is visszaüthetnek,de tönkre is vághat.Na és nem mindegy,hogy ezt csak egyedül (lásd Petros) v.ketten v. egy család égisze alatt teszed meg.Ilyen formában a teher,a felelősség terhe egyre nagyobb.Biztos érezni ezeknek a hatványozott különbségeit.Amit egyedül megreszkírozok azt egy gyerkőccel és a nejemmel már nem egészen biztos,hogy meglépem.Nemde? Ha a korlátokat nem vesszük észre v.nem időben,akkor bekövetkezhet a bukfenc...
Atosszal totálisan együtt értek a reszkírt illetően. Medi: a Mo-i család :
1. imádják az országot, főleg Éviába szerelmesek, így a vásárlással megúszták a minden évbeni szállásköltséget. Tehát már adott volt hogy minim egy évben egyszer pár hetet itt töltenek, sőt sokszor többet is
2. egy jó telek mindig biztos befektetés, bármi történik, főleg egy olyan, ahonnan ilyen csodás kilátás van: ezt mindig el tudják adni ha minden kötél szakad. Bármilyen válság legyen, nem veszít az értékéből csak stagnál. Kivéve ha totálisan csődbe megyünk és kidobnak az eurózónából, aminek a veszélye a fejünk fölött van most is, mint Démoklész kardja
2006 óta eddig ha jól tudom 6-7szer voltak itt, lehet többször is és 1 hidegebb perióduson kívül, mindig a telken sátraztak, barátokat is magukkal hozva. Ez már rengeteg pénzmegtakarítás, úgyhogy az ára lassan amortizálódni fog. Mindig kocsival jönnek, sokszor rögtön munka után, úgy ahogy más a közeli telkére megy, ráadásul az egyik gyerekük még nagyon pici volt, mikor ezt kezdték. Valóban nagyon bátrak és elhatározottak, ebben a dologban csak csodálni tudom őket. Az asszony É-apja görög (innen lehet az ország szeretete), de ő nem tud, most viszont mindketten görögül tanulnak évek óta ahogy idejük engedi, hogy ne legyenek itt másra utalva.
Annyit tennék ehhez a diskurzushoz, hogy velményem szerint egy nagyon fontos dolog van a pénzen, és a hajlandóságon kivül. Szerintem az empátia készség, mennyire tudom elfogadtatni magamat. Ez itthon, nagyon egyszerüen letesztelhető. Ha nekem a megszokott környezetemben mindenkivel bajom van, vagyis mindenki utálatos, irigy stb. az jobb ha itthon marad Magyarországon, mert pokollá válik az élete. Lehet mondani, hogy nem érdekel senki, jól megvagyunk egymással is, csak a gyakorlatban ez nem mükődik. Következménye a különféle betegség.
#1547362011-01-11 10:07:45 Válasz a #154735. hsz-ra
Vikso, ezzel is tökéletesen egyetértek!!! Az illető Mo-i család néha nem rajong bizonyos "görögségekért", amikkel ők is most szembesülnek, mikor már nem csak turistaként járnak ki. Ezeknek a tolerálása sokkal könnyebb "friss" korunkban, ami nemcsak azt jelenti, hogy fiatalabb korunkban, hanem a görög életünk első éveiben, amikor még a rózsaszín elnyomja a szürkét. Öregedve azonban és ne adj isten egészségügyi problémákkal küzdve, nehezebben tudunk átlépni saját árnyékunkon, de gondolom Medi ezt is belekalkulálja és a fórumozás közben én úgy látom, ő egy nagyon toleráns és rugalmas személy. Sztem is aki otthon csak a rosszat látja, egy idő után itt is azt fogja.
Valamit azért nem tettem hozzá a hozzászólásomban, hogy a befogadón is múlik az én beilleszkedésem. Ha visszagondolók, jó pár éve azért költöztem társasházból családi házba, mert akármit csináltam sosem volt jó. Jött egy lehetőség, és minden szivfájdalom nélkül eljöttem, azóta sem jártam arra.
2. egy jó telek mindig biztos befektetés, bármi történik, főleg egy olyan, ahonnan ilyen csodás kilátás van: ezt mindig el tudják adni ha minden kötél szakad. Bármilyen válság legyen, nem veszít az értékéből csak stagnál.
Ágni, teljesen igazad van!
Befektetésnek sem utolsó! Aztán nyugdíjaskorunkig majdcsak megépül a ház.
Kár, hogy a kempingezést nem annyira szeretem...
De valahol, valamilyen kompromisszumot kell kötni, persze az ésszerűség határain belül.
Nincs beírva úticél.
Nyögdíj és realitás...
A nagy átlagban 75-140 ezerrel rendelkeznek és ez még az itthoni optimális megélhetést is zavarba hozza... Akkor..?
Jól megmondtam nem? 
Annyit tennék ehhez a diskurzushoz, hogy velményem szerint egy nagyon fontos dolog van a pénzen, és a hajlandóságon kivül. Szerintem az empátia készség, mennyire tudom elfogadtatni magamat. Ez itthon, nagyon egyszerüen letesztelhető. Ha nekem a megszokott környezetemben mindenkivel bajom van, vagyis mindenki utálatos, irigy stb. az jobb ha itthon marad Magyarországon, mert pokollá válik az élete. Lehet mondani, hogy nem érdekel senki, jól megvagyunk egymással is, csak a gyakorlatban ez nem mükődik. Következménye a különféle betegség.