Na jaszasz!!!! Végre itthon vagyok,nyugiban tudok fórumozni. Jut eszembe,holnaptól nem tudok a gép elé jönni,mert képzeljétek el,hogy meghalt a párom családjából valaki,és most tudtuk meg.Holnaptól keményen 40 napos gyászt tartanak,böjttel,szakállnövesztéssel.Az a legrosszabb az egészben,hogy én soha nem láttam azt a valakit,nem ismertem,mégis rám is vonatkozik a gyászolás....!!!!FELHÁBORÍTÓ. Úgyhogy ha gépeznék,vagy egyáltalán szórakoznék,az most nagyon nagy bûn lenne..... (hiszik ezt ÕK) Ilyenkor szoktam magyarul átkozódni,meg sûrûn emlegetem a párom édesanyját... Így jártam,de amint tudok jelentkezek,addig is gyüjtsétek nekem a kérdéseket!Különben is,most még itt vagyok,most írjatok! BARBIE
Anikó!
Persze, hogy szeretjük továbbra is a görögöket, engem még nem bántott meg egyik sem, sõt, nekem eddig még csak jó tapasztalataim vannak velük kapcsolatban.
Amíg ez nem változik, továbbra is imádom az országot is és a görög embereket is.
Engem Görögország nagyon vonz. Ha tényleg felszámolnék itthon mindent, csak ott tudnék letelepedni. Ha a mostani lakóhelyemet el tudtam fogadni, az is menne. Gyerekként is érdekelt minden ami görög. Elmúltam 30 éves, amikor elõször ott jártam. Víziszonyom van, úgyhogy biztosan nem a tenger vonz. Jártam már sok országban, de sehol sem érzem azt a lelki nyugalmat, mint görög földön. Ha tényleg létezik elõzõ élet, én az egyikben biztosan Görögországban éltem.
Szerintem ezeket a dolgokat már leírtam egyszer.
rekuc, én is csak úgy tudnám elképzelni, hogy mondjuk egy nyarat töltenék kint Görögországban, aztán hazajönnék.
Amúgy sok magyar csinálta azt, hogy szezonra kiment dolgozni, aztán amit megkeresett a szezon alatt, abból élt itthon télen.
Csutek, igazad van, még itthon is nehéz egyik városból a másikba költözni. Mi annak idején a volt férjemmel terveztük, hogy a Dunántúlra költözünk, de nem birtuk itt hagyni a családot. Ha oda képtelenek voltunk elmenni, hogy is mehetnék külföldre. Biztos, hogy honvágyam lenne.
Az uram megnevezést én sem szeretem. Olyan, mintha azt fejezné ki, hogy valaki parancsol nekem, azt pedig nagyon nem szeretem. Éppen ezért valószínûleg nem tudnék Görögországban élni, mert nem az a típus vagyok, akit hagyja, hogy uralkodjanak rajta.
Le is csapnám a kis görögöt, ha nem engedné, hogy beleszólásom legyen valamibe is.
Biztos, hogy nehéz lehet idegen helyen és nagyon sok idõbe telhet, mire elfogadnak és te is megszokod a helyet.
Igazad van vojandi, úgy biztosan egy kicsit könnyebb, ha van valaki, aki segít ott kint.
Annak idején ott Paralián megismerkedtem görögökkel is és egyszer mondtam, hogy milyen szívesen élnék itt. Az egyik görög srác próbálta felnyitni a szemem, hogy biztos, hogy tudnék-e ott élni?
Hiszen akkor nincsenek ott a barátok, a család, ha valami nem stimmel, nincs, akihez mehetnék panaszkodni, azon kívül télen teljesen más Görögország.
Akkor ott a napsütésben, a pálmafákkal körülvett tengerparton én ezekre nem is gondoltam.
Azt hiszem, hogy én nem lennék elég bátor belevágni abba, hogy külföldre költözzek. Az egyik barátnõm Amerikába ment ki hosszú évekkel ezelõtt és ma már rendben van az élete, de nagyon megszenvedett õ is azért, hogy ott tartson, ahol most tart.
EGyik felem irigyel egy kicsit benneteket, hogy volt merszetek belevágni, a másik felem viszont nem, mert tudom, hogy nem olyan egyszerû nektek ott kint.
Csutek, jót mosolyogtama soraidon. Tudom, hogy ez így van, de ahogy megfogalmaztad, mosolyt csalt az arcomra.
Anikó, neked írtam pár honpal címet a dumcsiba Nea ....izé nem jut eszembe...-vel kapcsolatban.
Ezt az óvodás dolgot még a barátnõm sem mondta, akinek görög férje van. Õ is már görögnek számít amúgy. Olyan szinten beszéli a nylevet, hogy azt a helyi dialektust beszéli, mint amit a fiú, ahonnan õ való. Így ha nyralnak és szóba elegyednek otthiniakkal, azt kérdik az én magyar barátnõmtõl, hogy honnan valósi Görögországból.
Szia Csutek! Igen nekem is szimpatikus a gyerek dolog, hogy családon belül megoldják a gyerekek felügyeletét, de nálunk ez ugye lehetetlen a munkahelyek miatt.
De milyen igazad van Csutek abban, hogy itt nálunk is hasonló helyzetek vannak vidéken, mint ahogy írtad is! Teljesen másképp viszonyulnak itt is egy "bevándorlóhoz", mint aki teljesen helybéli. Ezt Te már a saját bõrödön megtapasztaltad. Én ott élek, ahol gyerekkoromat is töltöttem, de rengeteg "idegen" lakik már itt, akik itt vettek házat, és hallom sokaktól a véleményt róluk, ami nem kicsit elfogult velük szemben!!
Úgyhogy ehhez nem kell külföldre költözni, elég csak itt helyben is! Sajnos!
De mindezek ellenére azért még szerethetjük a görögöket, vagyis inkább Görögországot, hiszen szépsége örök, és legalábbis bennem nem változtat meg semmit az eddig leírtak, hiszen manapság sajnos mindenhol hasonló nehézségeket lehet tapasztalni.
Nekem nagyon szimpi, hogy a gyerek 6 éves koráig a családdal van. Sokkal jobb a gyereknek a bölcsi nélkül. Jó lenne, ha a mi gyerekeink sem kényszerülnének ilyen helyzetbe. Sok gyerek azért olyan sûrün beteg, mert túl korán szakítják el az anyukájától.
Azt mindig tudtam , hogy a gyerek szent és sérthetetlen a görögök számára.
Köszi szépen Barbie! Bocsi, hogy ezzel terhellek, de tényleg nagyon jó lenne, mert szerintem annyira nem látogatják a turisták, hogy semmi infó róla.
Annak idején nem én szerveztem oda az utat, így nem tudom hogy keveredtünk oda a társasággal.
Köszi még egyszer, majd figyelem a topikot, hogy tudsz-e meg róla valamit, vagy nem?
Érdekes volt amiket írtál Szandinak! Azt pl. nem is tudtam, hogy ott nem járnak a gyerekek óvodába. Ez teljesen új volt számomra.
Mindig hall az ember valami újat, igaz?
Egyetértek az elõttem szólokkal, Görögország tényleg nem egy álomhely, mint ahogy a turisták gondolják. A görögök a tengerbõl+ a sok, sok régészeti leletbõl, romokból élnek, és ahhoz képest nem is rosszul! Képzeljétek el mi lenne ha nem lenne tengerük...
Igazad van Vojandi hogy aki nem hiszi el ami Barbie ír az tényleg álomvilágban él!
Viszont azon le vok döbbenve h nincs óvoda+bölcsi, ez nagyon fura!
Sztem turistaként megéri Görögországot választani, mert hihetetlen szép, de hogy ki nem költöznék, az biztos! 1-2évre még talán, de örökre nem az tuti.
Köszi Barbie a sok infot amiket megosztasz velünk!
A nyáron már szóba került egyszer, hogy milyen az ha valaki átköltözik egy másik országba. Akor leírtam már, hogy az is nehéz, ha a hazádban egy másik települést választassz új otthonodnak.
Én Debrecenben éltem 8 éves koromig, aztán Budapestre költöztem a szüleimmel. A nyarakat a nagymamámnál töltöttük a szülõvárosomban. Minden évben sírva mentem haza, annyira utáltam Pesten lakni.
15 éve költöztem Szoboszlóra és 10 kemény év telt el addig, amíg elfogadtam a helyi viszonyokat. Kb. ennyi idõbe telt, amíg az emberek már nem tartottak idegennek és nem neveztek "a pesti nõ"-nek. Itt mindenki furcsának találta azt, hogy a férjemmel közösen döntünk mindenrõl, közös kasszán vagyunk. Itt sok feleségnek fogalma sincs arról, hogy a férje mennyit keres. A legtöbb férfi semmibe veszi a feleségét. A nõnek nincs szavazati joga, mindenben az "Ura" dönt. Mindig kiráz a hideg, ha azt kérdezik tõlem, hogy hol van az uram. Ha azt mondom, hogy nekem férjem van, mindenki beképzeltnek tart.
Úgy gondolom, Görögországban is hasonlóképpen kezelik a nõket vagy az idegenbõl érkezõket.Szerintem már fel sem venném, ha a görögök ferde szemmel néznének rám.
Azt még hozzátenném, hogy a mostani lakóhelyemen is sok a túrista aki szívesen élne itt.
Azért azt vegyük figyelembe, hogy barbinak ott volt egy férfi az oldalán, aki mindenben segítette, támogatta. Más így kimenni (gyerekkel vagy anélkül), mint a nagy bizonytalanban, csak úgy. - szerintem
Érdekes Görögországnak és azon belül is a görög embereknek ezt az arcát megismerni.
Én az idén Vrasnán nyaraltam, de esténként Asprovaltan kötöttünk ki és ott az egyik étteremben egy magyar hölgy jött oda hozzánk magyarokhoz, hogy felvegye a rendelést. A férje pincérként dolgozott abban az étteremben.
Egyszer leült az asztalunkhoz és mesélt nekünk a kinti életérõl. Hasonlókat mesélt õ is a görög emberekrõl. Õ is arról beszélt, hogy ott kint tényleg nem nézik a nõket majdhogy nem semmibe sem.
Neki sincs szava semmiben sem. Hiába mond bármit is, figyelembe sem veszik a férfiak. A görögökrõl általánosságban beszélt és nem volt jó véleménnyel róluk. Azt mondta, hogy a kedvesség csak itt a túrista "részlegen" mûködik, amúgy egyáltalán nem kedvesek.
Érdekes volt ezt hallani tõle és hittük is, nem is, mert hogy mi nem ezt tapasztaltuk. De most, hogy te is ezt meséled az ottani hétköznapi életrõl, elhiszem, hogy sajnos ez a helyzet.
Én azt hittem, hogy a turizmusból milyen jól megél ez az ország, nem is gondoltam, hogy ilyen gondok vannak náluk.
Az a baj, hogy mi a 2 hét nyaralás idejére látjuk az országot, persze jóformán csak a szépségét látjuk, de ilyen mélységekben csak az látja az ottani életet, aki ott él köztük.
Mindenesetre bátor vagy, hogy két gyerekkel így belevágtál az ismeretlenbe.
Nekem annak idején, mikor Paralián nyaraltam, felajánlottak egy tengerparti bárban állást, mivel beszélek picit angolul és németül is. Én nem mertem belevágni, mert akkor már meg volt a gyerkõcöm.Itthon hagyni nem akartam, vele pedig nem mertem kimenni a nagy ismeretlenbe. Te igazán bátor voltál és nagyon jó, hogy ilyen jól sült el az egész.
Szia Barbie! Köszönöm, annyira nem érdekel, mert most biztosan nem veszünk ott semmit! De ki tudja, talán nyugdíjas korunkr mi is valami ilyesmiben törnénk a fejünket, mint ahogy Csutek is írja...
Nem biztos, hogy ugyanarról a Costáról beszélünk. Amikor a barátnõmmel (Joli) együtt éltek, még nem vált el, csak már régen különéltek a feleségével, ezért volt olyan botrányos a kapcsolat. Joli dolgozott hébe-hóban a Jorgosnak Stravrosban, mint idegenvezetõ. Jól megtanult görögül. Az a Costas akkoriban, 10 ezelõtt lehetetes éveiben....Ismét azt kell mondaom, milyen kicsi a világ.
Nincs beírva úticél.
