Látom rendesen kiteszel magadért a leírásokkal.Köszönöm és megköszönöm mások helyett is ezt a rengeteg tájékoztató jellegû élmény-
beszámolót.Ha még egy kicsit ráhajtasz még útleírásokat könyv alakban is
megjelentetsz.Úgy érzem van benned erre hajlam. Elnézést az off-ért.
2004. augusztusában a Großglocknerhez készültünk egy négy napos hétvégére, de a tervezett út elõtt két nappal ott 50 centis hó esett a hegyekben, így nem mertünk nekivágni. Helyette a Boden-tó mellett döntöttünk.
2004. Augusztus 27-én reggel indulunk Münchenbõl. Csak 3 napra tudunk elmenni. A kis autó dugig tele van pakolva a kemping holmikkal, tetején meg a két bicikli. Útközben megnézzük a Wangen nevû városka óvárosi részét. A városmagot városfal vette valamikor körbe. Ebbõl már csak a boltíves átjáróval rendelkezõ magas és jelenetekkel telefestett falu tornyok maradtak meg. Ezek a városok egy kaptafára épültek: lovagmesék épületeit idézõ óváros, a régi „Fachwerk-házak” (ezek azok, amiken fagerendák vannak kívül keresztbe), kutak, muskátlik…Wangenrõl nem tudok mesélni, szép ahogy van, árulkodjanak a képek róla.
Lindauban jártam már 12 évesen, de csak az oroszlános kikötõi kapu, képe rémlik fel bennem. Pedig a városnak nagyon hangulatosak a macskakõvel lerakott utcái és a festett házai. Az idõ túl párás ahhoz, hogy átlássunk az osztrák oldal, többnyire hófedte hegyeire. A sétáló utcán rátalálunk kedvenc gyorséttermünkre, a Nordseere, ahol mindenféle halas finomságot lehet enni, itt ebédelünk meg. A kék égen hatalmas Zeppelin repked. A közeli Friedrichshafenben gyártják õket. Kettõ üzemel: az egyik a Boden-tó felett repked (turistákkal, jó borsos pénzért), a másik elrepül néha Münchenbe és ott köröz szép idõben a város felett. A Zeppelin látványa visszarepíti képzeletemet századfordulóra.
Sok mindent szeretnénk a mai napon megnézni és mivel a fél nap már eltelt, nem idõzhetünk sokáig egy városban, indulunk is tovább az északi part mentén. Az országútról balkéz felé a tóra lehet látni, jobb oldalt pedig végtelen alma- és körtefa ligetek díszítik a tájat. Megérkezünk Markdorfba. A település egyik terét mediterrán hangulat uralja, banáncserje, bouganvilleák csodálatos színáradata fogad. Amúgy itt nincs sok látványosság. Tovább is állunk Meersburgba. Ez a település is visszarepít minket pár évszázaddal. A meredek tóparton álló ódon vár udvarában régi vizimalmot lehet megtekinteni, az óváros kanyargós, meredek utcáit pedig gyönyörû Fachwerk-házak ékesítik. Meersburgban nem elég a fél óra, vissza kell mennünk a parkolóba, és meghosszabbítjuk az idõt. A tó összes településében nagyon nehéz parkolóhelyet találni és pokoli drága az óradíj.
Uhldingen a következõ állomásunk, ahol a történelem derekán itt élt népek cölöpházainak felépített másait lehet megnézni egy skanzenhez hasonló szabadtéri múzeumban. Itt ér bennünket a naplemente, ideje kemping után nézni. Uhldingen és Überlingen között találunk egy nagyon szép kempinget. Mágneskártyát adnak, és csak azzal lehet kinyitni mind a kemping sorompóját, mind pedig a zuhanyzó-mosdó egységeket. Minden tiszta, ápolt, van forró víz (érme nélkül) és még hajszárítók is. Itt éjszakázunk.
28-án reggel, korán kelünk, pakolunk és továbbindulunk az északi part mentén. Elsõ célpontunk Salem, ahol egy nagy kastély és apátság, valamint annak kolostora és egy borászati múzeum kiállítása találhatók egy hatalmas, rendezett parkban. A belépõ elég húzós, de lehet úgy is venni, hogy csak bizonyos részekre szóljon a jegy, így többféle árban is van. Mi olyat veszünk, ami csak a külsõ területre érvényes, tehát nem mehetünk be a kastélyba stb…A nagy kertben akár órákig is lehetne sétálni. El is megy itt sok idõ. Az egyik épület alagsorában kiállított régi tûzoltó készülékeket ezzel a jeggyel is meg lehet nézni. Megint dél van, mire továbbindulunk. Überlingenbe megyünk. Ott szinte lehetetlen az óváros közelében parkolni, ezért a domboldalba épült város fentebbi, kertvárosszerû részében parkolunk, lekapjuk a bringákat a kocsi tetejérõl és nekiindulunk egy biciklis városnézésnek. Überlingen is lenyûgözõ, de nálam Meersbug viszi a pálmát. A fõtéren lelakatoljuk a bicikliket és jó órát töltünk el a város magját bebarangolva. A Boden-tó a nyugati részén két villaszerû nyúlvánnyal rendelkezik, egy ilyen nyúlvány kb. 20 km hosszú. Az északi „vizes ágat” a délitõl elválasztó földnyúlványon kell egy nagyobb kerülõt tennünk, hogy szárazföldi úton eljuthassunk a Mainau-szigetre. Überlingenbõl is mehettünk volna hajóval, de az túl drága volt.
Mainau-szigethez egy egész nap kellene, de nekünk csak pár óránk van. A belépõ itt s jó magas árban van. Rövid fahídon lehet átsétálni a parkolóktól a szigetre. A virágok szigetétõl többet vártam el, mint amennyit kínál. Van egy pár jópofa forma, de sokkal több és fõleg többféle virágot vártam el a helytõl. Nem mintha kevés lenne az, ami itt van, de vagy 100 méteren át mindig ugyanaz. A kastély mellett van külön pálmaház és lepkeház is. Ezeket is megnézzük, körbejárjuk a szigetet és máris késõ lett, mi pedig még meg akarjuk ma Konstanzot is nézni. Már alacsonyan jár a nap, mire odaérünk a határvárosba, ahol szintén kintebb parkolunk és újból kerékpárral járjuk be a tüneményes várost, melynek a kellõs közepét szeli át a német-svájci határ. Nagyon gyorsan kempinget kell találnunk a környéken, különben már nem lesz nyitva egyiknek sem a recepciója. Nagy nehezen találunk egyet, valamivel Radolfzell elõtt. Közvetlenül a tóparton fekszik, és dugig tömve van. Nincs sok választási lehetõségünk, felverjük egy buckás sarkon a sátrat. A zuhanyok egy düledezõ faviskóban vannak, a wc rémes. A tegnapi luxuskemping után ez egyenesen katasztrófális. Vacsorát melegítünk és kint sörözgetünk még a sátor elõtt, de „bárányhimlõsre” marnak a szúnyogok.
29-én reggel megint kapkodva pakolunk és elindulunk Svájcba. Elkezd esni az esõ, mi több szakadni. Elsõ célpontunk Schaffhausen, a rég látni áhított vízeséssel. Szerencsénkre, mire odaérünk, már csak szemerkél. A vízeséstõl olyan 4-500 méterre tudunk parkolni, visszasétálunk a Rajnaparton. Átsétálunk a vízesések közötti hidakon, fel a kastélyhoz, majd onnan a Rajna másik oldalán egy erdei ösvényen megyünk vagy fél órát a következõ hídig, ahol visszatérhetünk a parkoló oldalára. Majd elmegyünk biciklivel várost nézni. Scahaffhausent mindig csak a vízesésekkel hozzák összefüggésbe, pedig maga a város is csodálatos.
Iszonyú gyorsan szalad az idõ. Lassan már el kell indulnunk hazafelé, de Stein am Rhein városát ki nem hagynánk, ha már itt vagyunk. Mire parkolót találunk, megint ömlik az esõ. Fél órát várunk az autóban, majd mikor alábbhagy, elindulunk ernyõvel. Ez a legszebb város a Boden-tó körül, amit eddig láttam. Jól bevásárolunk svájci csokikat (persze az egekbe menõ áron), aztán elindulunk a déli part vonalát követve hazafelé.
Legutóbb vojandi szerkesztette (2007-11-06 22:11:30), összesen 2 alkalommal
1995. júliust írunk...de régen is volt. Július 19-n érkeztem meg Korfuról és négy nappal késõbb, 23-án este 10 óra körül autóba ülünk és irány Itália. A csomagtartó dugig tele van pakolva kemping felszereléssel és kajával. 20 éves vagyok, beszari, (még sosem voltam így magánszervezésben sehol) de kalandvágyó. Fejenként 30.000 Forinttal (akkor két havi fizetésem) vágunk neki a 12 napos útnak. Az éjszakai vezetés nem az erõsségem, de váltjuk egymást. Hajnali 5-kor lépjük át az olasz határt Tarvisiónál. Abban elõre megegyeztünk, hogy autópályára sehol sem megyünk fel, mert spórolni kell a költségekkel. Én mindenképpen látni szeretném a Garda-tavat, amirõl már annyi csodaszép képet láttam. Kicsit luxus, csak a tó miatt ekkora kitérõt tenni, de fiatalok vagyunk és a tatár sem ûz. Szóval irány Udine, majd a 13-as úton Vicenza felé, onnan északnak a Dolomitokba, melyek ezerrel lenyûgöznek. Már dél is elmúlik, mire elérjük a Lago di Garda északi csücskét és elindulunk onnan a keleti parton délnek. Pár km-rel Riva után jön egy hosszú, félig nyitott alagút, ezután leparkolunk a keskeny sávba a sziklafal alatt, hogy 1-2 órás pihenõt tartsunk. Megfürdünk a jeges vizû tóban, majd szunyókálunk egy órát a parton, indulni is kell tovább. Mégis megérte, mert a tó környezete feledhetetlen hangulatot sugároz és mély benyomást tesz rám. Este 8 óra felé már Bolognában bénázunk, mert ott nem sikerül a városból, a Pisa felé vezetõ alsóbb rendû utat megtalálni. Vagy két óra eltelik itt ezzel. Kicsivel Pisa elõtt útszéli parkolóban éjszakázunk az autóban. Alig bírok aludni és reggelre minden porcikám elgémberedik.
Már 25-ét írunk, de mi még jóformán semmit sem csináltunk, csak utaztunk. A ma délelõtt pisai városnézéssel telik. De errõl a Dóm tér látványosságain kívül már nem sok emlékem van. Délután fürdünk és pihenünk egy Livorno környéki szép strandon. Indulásunk óta rágcsálnivalókon kívül semmi mást nem ettünk. A strandolás után nekiindulunk alsóbb rendû utakon Róma felé. Nagyon kell koncentrálni, hogy ne az autópályán lyukadjunk ki és így persze sokkal hosszabb ideig is tart az út, mint gondoltuk volna. Este 8 óra körül megérkezünk Rómába. Viszonylag könnyen megtaláljuk a városon kívül fekvõ kempinget, amibe még jóval korábban, otthon lefoglaltunk az Autóklubbnál egy kõházban lévõ szobát. A szoba mini, és csak egy vasrúgós ágy van benne, melynek matraca a földig lelóg, ha ráfekszünk. Matracpumpálás, bevásárlás a kemping boltjában, kempinggázon fõzünk vacsit (bár tilos a szobában meggyújtani). A boltban a lábamra tolnak egy bevásárló kocsit, egyik lábujjam megsebesül és kétszer akkorára duzzad, sántikálni tudok csak vele. Jó lesz így a városban kószálni holnap. Egy emeletre egy fürdõszoba és mellékhelyiség jut, de az nagy és tiszta, belülrõl kulccsal zárható. Az ágy bitangul kényelmetlen, nem sokat alszom az éjjel.
26-án reggel bemegyünk autóval a városba és valami csoda folytán sikerül egy nem fizetõs parkolót találnunk, ahol egész napra otthagyhatjuk az autót. Hamarosan felizzik a levegõ, a mediterrán nyár kellõs közepén van Rómában vagy 40 fok. Elsõként a Szent Péter térre megyünk, onnan pedig be a bazilikába. Odabent hatalmas tömeg van, és kellemes hûvös levegõ. Minimum egy órába telik, míg körbejárjuk és megcsodáljuk a hatalmas templom belsejét. Jó lett volna felmenni a kupolába is, de oda akkora sor áll, hogy szerintem mára nem is érnénk annak a végére. Innen elindulunk (persze mindenhova gyalog) a Vatikán Múzeumba. Oda is hamar bejutunk, ma kivételesen nincs nagy tömeg. Csodálatos az egész. Néha kikukucskálhatunk a nyitott ablakokon a belsõ kertbe is, az is lélegzetelállítóan szép, pálmák és délszaki növények díszítik. Leírhatatlanul sok a látnivaló: antik gyûjtemények, térképek, misszionáriusok gyûjteménye, Raffaello stanzái (falfestményei), Raffaello loggiái, a Sixtusi-kápolna Michelangelo fergeteges plafonfestményeivel; a többire már nem emlékszem, meg arra sem, hogy hány órám át bolyongunk a múzeumban kittikadtan. De odakint azóta forró katlanná vált a város. Magunkkal hozott italunk hamar elfogy, és azután a rengeteg római ivókút vizébõl iszom lépten-nyomon. Csak úgy vedelem a vizet, sokszor pedig lelocsolom végtagjaimat, egész testemet ruhástól a hûs vizekkel. Az Angyalvár a következõ állomásunk. Megnézzük, kívülrõl belülrõl. Késõbb még egyszer visszatérünk a Szent Péter bazilikához, mert egy részét nem lehetett megnézni délelõtt és azt reméljük, hogy ezt most megnézhetjük, de most is le van zárva. El is telt a nap és fáradtan autózunk ki Lido di Ostia partjára. Embertumultus lepi el a strandot. A homok fekete, a vízben pedig nagy kövek vannak, amiket nem lehet látni. Kb. 5 percbe sem telik, és sikerül egy ilyen éles kõvel elvágni az (amúgy is már sérült lábamon) a kislábujjamat. Azaz a kislábujjam és a talpam találkozásánál lévõ bõrrészt vágja át a kõ nagyon mélyen. Vérzik, mint az örült, a seb telemegy homokkal. Eddig is bicegtem már, de ezután már csak húzom a fél lábam magam után.
27-én megint kora reggel bemegyünk a városba, találunk megint jó parkolót, bár nem könnyen. Közben minden nap elautózunk többször is egy keresztezõdésben, ahol erõszakosan ablakot pucolnak nekünk, hiába tiltakozunk, aztán ízes olasz szitkozódással küldenek melegebb égtájakra minket, amikor egy vasat sem fizetünk a szolgáltatásért. A mai program sûrû nagyon. Az elsõ célpontunk a Colosseum. Mindenhol diákbelépõt fizetünk, de még így is drágák a jegyek. Itt rengeteg idõt eltöltünk, majd bejárjuk az egész Forum Romanum romterületét. Innen Victori Emanuel emlékmûvéhez lyukadunk ki. Innen caplatás az embert nem kímélõ melegben a Palazzo del Quirinalehoz, majd a Trevi kúthoz. Közben ma is kiiszom Róma kútjainak összes vizét. A Spanyol lépcsõ sajnos felújítás alatt áll, teljes egészében le van zárva, körbe van kerítve és egy darab virág sem díszíti. Pedig hogy vágytam rá, hogy a virágerdõben elveszõ lépcsõkön készülendõ fotókhoz pózolhassak. Csatangolunk tovább ebben a negyedben. Elmegyünk Marcus Aurelius oszlopához, melyen a császár hadjáratait elevenítik meg a csigavonalban felfelé kanyarodó dombormûvek. Ez nagyon tetszik! Következik a Pantheon, ami világviszonylatban is hihetetlen teljesítményû építészeti csoda. Ezután már alig vonszolom magam, nem beszélve a félig lifegõ kislábujjamról. Érdekes módon még mindig szünet nélkül bírom nyakalni Róma kútjainak vizét;így érkezünk meg Tevere-folyó partján sétálva a Tiberina-szigetre, majd megkeressük az Igazság szájának becézett kõplakett-fejet. Én ugyan be nem dugom a kezem a szájába. Nem mintha hazudós lennék, de nem szeretem az ilyen zsákbamacskákat. Minekután már vagy 30 km-et gyalogoltunk ma és iszonyúan fáj a lábam, na meg kb. 10 liter kútvizet megittam, irány ma este is Ostia strandja. Ma nem virgonckodunk, inkább a kövekbõl álló mólón tanulmányozzuk a rákokat és a csodaszép naplementét. De még ezzel sem ért véget a mai nap. Sötétedés után irány újra a belváros. Nagy nehezen találunk parkolót, és újból végigsétáljuk a nappal már látottak felének környékét: Colosseum esti kivilágításban, Trevi-kút by night, Spanyollépcsõ stb. Mit is mondjak? Kész vagyok, de nagyon. Alvás a kempingben, a kõházban.
28-án reggel indulunk tovább. Célunk most a Sorrentoi-öböl. Ismét autóúton megyünk pálya helyett. Koradélután már ott is vagyunk a sorrentoi kempingben. Ez magától Sorrentotól egy picit délebbre fekszik, egy magas, meredek sziklapart tetején, lépcsõzetesen kiépítve, olajfák között. Innen le lehet menni egy picike, kavicsos-sziklás, saját strandra is. Felállítjuk a kölcsönkért sátrat és strandolással töltjük a nap hátralevõ részét. Estefelé elindulunk Sorrentoba gyalog, de meggondoljuk magunkat. A kempingbõl rálátni az egész Nápolyi-öbölre, sõt még Nápoly is látszik a távolban. Itt négy napot töltünk el pihenéssel. Nagyon gondolkozunk, hogy átnézünk Caprira is, de nem merjük a sátrat (tele holmival) itt hagyni, sem pedig az autót (tele holmival) a kikötõben. Egyik nap elmegyünk a Vezúvhoz. Elõbb Pompeit és Herculaneumot látogatjuk meg. Hatalmas nagy a romterület, hihetetlen hatása van, ahogy az ember az ókori utcákon járva magába szívja az akkori élet hangulatát. De elgondolkodtató és megdöbbentõ is, a vulkáni hamu és kõzet alá temetett város sorsával szembesülni. Azután felmegyünk a vulkánra: eleinte lehet menni autóval is, nagyon szerpentines az, majd az utolsó szakaszt gyalog kell megtenni. Életemben elõször pillantok bele egy vulkán kráterébe. Különbözõ színû vulkáni kõzetet gyûjtök és ámulatba ejt a vulkán. Innen Nápolyba indulunk, de mikor odaérünk, pillanatok alatt idegbetegek leszünk a lehetetlen közlekedéstõl és ahelyett, hogy bármit is megnéznénk, inkább hazamenekülünk. Végtelen a dugó egészen Sorrentóig. A legrosszabb Torre del Greco faluban, itt sokáig csak állunk egy helyben és maffiózó kinézetû alakok rohangálnak az utcán. Az ellenségemet sem küldeném ide éjszakázni. A négy nap elrepül. Sok minden értelmeset nem csináltunk itt.
Augusztus 1-én indulunk el Firenzébe. Ott másnap estére van szálásunk foglalva, így visszatekintve nem is látom az értelmét, miért egy nappal korábban indulunk. Útközben megállunk egy Gaeta nevû hely csodaszép strandján. Két sziklás tengerpart között húzódik a pár száz méter hosszú aranyhomokos part, a víz is nagyon tiszta és lassan mélyül. Itt töltjük a délutánt. Rómáig a parttal párhuzamos úton haladunk, majd elfordulunk Terni felé, egyre beljebb a csizma belsejébe, az Appenninek-hegységbe. Itt valami leírhatatlanul gyönyörû a táj. Néha türkiz színû tavak mellett kanyarog az út. Amikor beesteledik, megállunk egyszerûen az út mellet és megpróbálunk az autóban aludni. Persze most sem túl nagy sikerrel. Reggel továbbutazunk Firenzébe, ahova már kora délelõtt meg is érkezünk. Itt egész nap várost nézünk és álmosan, fáradtan csellengünk mindenfelé. Parkolóban, csomagtartóból eszünk májkrémes kenyeret. A fiesolei kempingben egy éjszakára, elõre, telepített lakókocsit foglaltunk. Ez a római kõháznál sokkal komfortosabb.
3-án reggel továbbutazunk Velencébe. Leparkolunk Mestrében és busszal megyünk be a lagúnavárosba. Utolsó pénzünkön veszünk egy napi vízibusz jegyet és egy szendvicset (már semmi kajánk, se pénzünk sincs) veszünk és bejárjuk Velencét tövirõl hegyire. Este indulunk útnak hazafelé. Egy parkolóban nyesek mindenféle színû leander bokorból pár hajtást (késõbb mind kihajtanak és nagy bokrokká fejlõdnek az évek során). Éjjel utazunk, akárcsak, mint amikor jöttünk. 4-én reggel érkezünk haza.
Legutóbb vojandi szerkesztette (2007-11-06 22:08:32), összesen 2 alkalommal
Ebbe a témába csak - nem görög - beszámolókat írjatok!
(Az egyéb kérdéseket és válaszokat ne ebbe a témába írjátok!)
Késõbb lehet hogy lesz a Hellasz-on egy külön rovat a nem görög beszámolóknak is.
Az ide bemásolt, megfelelõ formába megírt írások bekerülhetnek majd oda.
Legutóbb Jox szerkesztette (2008-03-17 13:15:42), összesen 1 alkalommal
Nincs beírva úticél.
Nincs beírva úticél.
Élménybeszámolók