Sziasztok!
Sajnos a mi nyaralásunk is véget ért, tegnap hajnalban haza érkeztünk. Egyéni utazással Grandos szálláshelyen voltunk, Skalaban.
Több szempont alapján az oda- és vissza útra is tranzitszállást foglaltam, mindkét alkalommal a Meteorák lábánál, Kalabakában. Ezt a döntést nem is bántam meg. Bővebben nem írnék róla, mert nem ide tartozik, de megemlítettem, hátha valaki más is hasonlót tervez, majd a jövőben. Ha úgy adódik, akkor számíthat a tippjeimre.
Odafelé Lefkadán keresztül, Vassilikiből közelítettük meg a szigetet, előre helyet foglalva, a kompra. Visszafelé Astakos felé kompoztunk.
A szállás a Renieri apartmanban volt, 27-es szoba. Ez jó választásnak bizonyult, tágasabb, mint a mellette két oldalán lévők, és a terasza is jóval nagyobb. A szoba tiszta, és rendszeresen takarítanak, minden másnap. Szerdán és szombaton ágynemű és törölköző csere. A konyha felszereltsége a szokásos, minimális, de mi inkább a saját eszközeinket használtuk, plusz néhány tányért az ottaniból.
A katalógusban írtaknak megfelelően van vízforraló, és mikro is. Apróbb hátrány, hogy a konyha épp a teraszajtó mögött helyezkedik el, és egyszerre nem nyitható a hűtő - ami nem a legkisebb méretű - ajtajával.
De két embernek ez nem óriási gond.
A fürdőnk is tiszta volt, nem nagy, de viszonylag jó elrendezésű, és van zuhanyfüggöny, sőt még tálca is padlólapból kirakva.
A teraszról van némi kilátás a környékre, legfőképpen azért, mert a szemben lévő ház második szintje nem épült még fel.
A délutáni nap süti teraszt, egy jó nagy méretű árnyékoló jót tenne, de ez nincsen csak egy napernyő az asztal fölé. A miénk éppen törött volt, de megoldottuk az árnyékolást saját ernyővel, már azon a kevés napon, amikor még napsütésben akartunk a teraszon üldögélni.
Sajnos az egyik szomszéd légkondija erre a teraszra van kitéve, a miénkkel egyetemben, és ez bizony elég hangos. Kissé kellemetlen ha az ember éppen kint üldögélne, mert nem hallja a másik szavát.
A miénket nem használtuk, mert nappal nemigen tartózkodtunk a szálláson, éjjel pedig kellemesre hűlt a levegő.
Ettől az évtől a szállás rendelkezik wifivel, amivel akadt egy kis malőr. Néhány napig nem volt, aztán többször is volt jelszócsere, de azért a második héten már rá lehetett kapcsolódni. Nyaralás közben nem fontos a net, de ide úgy mentünk, hogy előreláthatólag tudjuk majd használni. Például útvonal tervezésre, kompmenetrend fürkészése. Ennek tudatában néhány infót netes naplóban tároltam, kicsit bosszantott, hogy az elején nem volt elérhető.
Ennyit a szállásról, ezt is csak azért, hogy hátha jól jön valakinek a későbbiekben.
És most a lényeg, a sziget. Azt gondolom, a sziget szépségeiről már sokan zengtek ódákat, és egyetértek velük. Nekünk a két hét alatt 1400 km-t sikerült összemászkálnunk, és így sem láttunk mindent. Egyszerűen lehetetlen ennyi idő alatt mindent bejárni.
Azt azért elmondhatom, hogy körbejártuk a szigetet, a déli csücskétől, az északiig.
A leghíresebb nagy strandok közül egyértelmű, hogy Platia Ammos viszi a pálmát, bár nem objektív a véleményem, mert szerettem volna néhány helyet többször is látni, több arcát megismerni.
Magam részéről kis strand párti vagyok, kevés népsűrűséggel, ezért a nagyok nekem inkább csak látványosak, de épp a méreteik miatt, nem lettek kedvencek.
A legkülönlegesebb ezért is a Platia Ammos, adott a látvány, kis népsűrűség, és egyszerűen lenyűgöző, fenséges, minden tekintetben.
A kisebb strandok közül egyértelmű a Kako Laggadi a király. Aztán az Alaties, az Agios Thomas, Gradakia, Langadakia beach.
Mindent fel sem tudok sorolni, mert sok oldal lenne.
Nekünk autósoknak Skala a lehető legrosszabb választás, mert a sziget a lágtávolabbi csücske, és innen bizony sok idő megy el, az utazásra. De mi így is élveztük.
A benzin ára sajnos az egekben, mindenhol 1,9 felett. De ezzel számoltunk előre, és a kirándulásokba fektetett belépő árának tekintve, már nem olyan rossz a helyzet.
Tavernázni nem sokszor voltunk. Így csak néhány helyen ettünk. Első este a Manolisban, ahol kiváló volt minden, és sok. A maradékot kérés nélkül csomagolták be. Ettünk a Bozoban, itt is finomat, de nem gyrost, mert abba állítólag majonézt raknak. Voltunk még a Gourgourisban, ahol kefaloniai meat pie-t szerettem volna enni, de pont ezen a napon nem volt. Így mást választottam, helyette, ami finom volt, de nagyon kevés. Egyszer vettünk gyrost elvitelre, de morogva adták ki, pedig ki van írva, hogy elvitelre is lehet rendelni.
Így inkább a Veto nevű helyről vettük a gyrost a későbbiekben. Sőt volt, hogy gyrostálat vettünk, elvitelre. Aztán a teraszon üldögélve fogyasztottuk el.
Mi egész napos mászkálósok vagyunk, és bizony előfordul, hogy estére már nem marad erő, és kedv a "kiöltözni" és vacsorázni indulni.
Fakultatív kiránduláson nem voltunk, egyedül Ithaka volt kérdéses, de sikerült egyénileg megoldanunk. Így a sziget belsejét is bejártuk, de az egy nap, ide is kevés.
A részletekről a beszámolóban majd írok, hátha lesz olyan, aki ilyesmit tervez.
Csütörtökön kezdett romlani az idő, de ekkor még csak a szélerősségben mutatkozott meg. Éjjel óriási vihar volt, dörgéssel, villámlással, rengeteg esővel. Nem is aludtunk jól, mert akkora hangzavar volt, és a villámok nappali fényt varázsoltak a szobába. Pénteken tovább folytatódott az esőzés, és amikor elállt kicsit, akkor indultunk vihar utáni leskelődő túrára. Poros után visszafordultunk, mert megint ömleni kezdett, de annyira hogy alig láttunk ki az autóból. Haza mentünk, majd később újból nekiindultunk, amikor elállt.
Az egyhetes nyaralóknak bizonyára elrontotta az időjárás az utolsó napját, de mi élveztük, mert nem volt még szerencsénk ekkora viharhoz Görögországban. A strandok jelentős változáson mentek keresztül. Sok helyen az addigi kristálytiszta víz a múlté lett, a hullámok pedig óriásiak voltak. Délután újból jártunk Porosban, ezúttal a hegyi falvakon keresztül, és meglepve láttunk, hogy a szurdokban már hömpölyög lefelé a sáros, iszapos víz, és folyik bele a tengerbe. Ezúttal a délben még száraz vízmosás már le volt zárva, és csak a hídon át tudtuk megközelíteni a partot. Itt is nagy hullámok voltak, nagy barna hullámok.
Komoly pusztítást nem láttunk, de így is alapos változás mutatkozott a parton. Néhány napba biztosan beletelik amíg kitisztul a víz. A levegő is lehűlt, de amikor kisütött a nap, még érezhető volt a melege.
Szombaton reggel is esett, amikor be kellett pakolni az autóba, és az úton is majdnem végig, sőt kompozás közben is. Aztán a szárazföldön is fekete felhők alatt autóztunk, néhol esett, néhol ömlött, néha felhőkbe szaladtunk, de így ezzel együtt is bámulatos volt a vidék, amit eddig csak napsütésben láttunk.
Sok mindenről nem írtam, de még képtelen vagyok a gondolataim teljes összeterelésére, a beszámoló már kissé össze szedettebb lesz. Legalábbis remélem.
Összegezve, ez egy mesés nyaralás volt, bár még ettől hosszabbat is el tudtam volna viselni, nem unatkoztam volna egy percig sem.
Volna még bőven látnivaló, esélyes a visszatérés, sőt inkább biztos.
Csak nem tudom, mikor, de mindenképpen autóval.
|
Nincs beírva úticél.
Válasz a #195461. hsz-ra
Ez nem semmi!
A párom hátát is meglapogatatta, bár kisebb lelkesedéssel. Aztán az arra jövő földijéhez szaladt újságolni, hogy mi történt. Amikor elköszöntünk tőle, már beugrott neki, hogy Budapest. 
