Szia Strati!
Jó rég jártam erre, tudom .
Most találtam rá egy régi Glykeria számra, ami eddig mindenhol hibásan volt csak meg ( sehogy sem tudtam normális felvételt találni róla, pedig annyira tetszik!). Most, hogy végre megtaláltam a YouToube-on, már jól szól. Kérek szééépen róla egy fordítást!
Βαριά ποτά, βαριά τσιγάρα - Tömény ital, s erős cigi...
Στίχοι: Στέργιος Παπαποστόλου
Μουσική: Στέργιος Παπαποστόλου
Πρώτη εκτέλεση: Γλυκερία
Άλλες ερμηνείες: Δημήτρης Ζερβουδάκης
Βαριά ποτά, βαριά τσιγάρα
στα μπαρ της μοναξιάς στάλα με στάλα
ένα παλιό τραγούδι σιγοκλαίει
πόσο δεν χόρτασαν τα χείλη σου να λέει
Tömény ital, s erős cigaretta
a magány bárjaiban, cseppről cseppre hat
egy régi dal, sírdogál halkan arról,
hogy "az ajkaid, mennyire nem laktak jól?"
Τι κι αν δεν είναι ο κόσμος ότι ονειρεύτηκες
τι κι αν σε ντύνει πάντα με ελπίδες ψεύτικες
η νύχτα απόψε μοιάζει να είναι φίλη σου
κόκκινο το φεγγάρι βάλτο στα χείλη σου
No, és akkor mi van, ha a világ nem olyan, amiről álmodtál?
És akkor mi van, ha mindig hamis reményekkel traktál?
Ma este, mintha barátodnak tűnne az éj
Vörös a hold, vedd hát az ajkaid közé....
Βαριά ποτά, βαριά τσιγάρα...
Tömény ital, s erős cigaretta...
Όπου και να ‘σαι μην δακρύσεις
ξημέρωμα μονάχη να γυρίσεις
τ' αστέρια δες παράξενα θλιμμένα
να σε ρωτούν να σου μιλούν για μένα
Bárhol is légy, ne sírdogálj!
Vissza - pirkadatkor -, egymagadban járj!
Nézd csak, a csillagok furcsán, szomorúan
kérdezgetnek, s beszélgetnek rólam
Εσύ είσαι το τυχερό μου αστέρι
Όλη η φύση κι ο κόσμος το ξέρει
σαν μας βλέπουν μαζί αγκαλιά
Η μοίρα μου μ' έστειλε στα βηματά σου
ζω μονάχα για να 'μαι κοντά σου
ν' αναπνέω να νιώθω ζωή
Te vagy a szerencse csillagom
A természet, és az egész világ tudja,
amikor bennünket együtt, egymás ölében látnak
A sorsom vezetett engem a nyomdokaidra
S csak azért élek, hogy a közeledben lehessek
hogy lélegzethez jussak, és érezzem; igazán élek!
Δικά σου όλα τ' άνθη που βλέπω στους δρόμους
Δικά σου τα γλυκά πρωινά αυτού του κόσμου
Για σένα είν' η πρώτη βροχή του Χειμώνα
Για σένα ανθίζουνε κόκκινα ρόδα
Για σένα
Για σένα
Minden virág a tiéd, amit az utcákon látok
A tiéd minden édes reggele a világnak
Éretted van az első téli eső
Éretted nyílnak a piros rózsák
Éretted,
Teérted!
Στίχοι: Χριστίνα Μπούμπαλου
Μουσική: I. Hobbs & M. Ogchi
Πρώτη εκτέλεση: Hi-5
Περπατούσα μέσα στη βροχή,
και σκεφτόμουν φόβος τι θα πει
Πουθενά κάποιος να ρωτήσω
πού να τον ζητήσω
Lépdeltem az esőben,
és azon gondolkodtam, hogy a félelem: mit jelent?
Sehol senki, hogy megkérdezzem
S a kérdésemet neki feltegyem
Το τηλέφωνο χτυπά συχνά
κάποιοι φίλοι απ' το πουθενά
Όμως εσύ δεν είσαι εδώ,
την αλήθεια μου να πω
A telefon, csörög szüntelen
Valami barátaim a semmiből
Ám te, nem vagy itt,
hogy az igazat megvalljam neked
Κάθε μέρα έρχεται φεύγει
Και ξανά ο χρόνος ξεφεύγει
Τι' ναι αυτό που ζητάς
Είσαι εσύ, είμαι εγώ;
Minden nap jön-megy
Újra és újra, megszökik idő
Mi az, amit kérsz, amit kívánsz?
Létezel te? És én létezem?
Ψάξε να βρεις αυτό που θ' αλλάξει τη ζωή σου
Κοίταξε γύρω σου και μάθε να γελάς
Ψάξε να βρεις αυτό που θα δώσει στη φωνή σου
Δύναμη για να βρει το δρόμο της χαράς
Keress, kutass! É találd meg, ami megváltoztatja az életed!
Nézz körül, és tanulj meg nevetni
Keress, kutass, hogy rátalálj arra, ami a hangodnak
Erőt ad, hogy megtalálja az utat a boldogsághoz
Μια στιγμή κοιτάζω ψηλά,
ένα σύννεφο μου χαμογελά
Egy pillanatra felnézek a magasba,
és egy felhő mosolyog le rám
Legutóbb Stratos szerkesztette (2010-03-07 22:38:02), összesen 2 alkalommal
Στίχοι: Τάσος Βουγιατζής
Μουσική: Α. Ζαγορίτης & T. Stenzel
Πρώτη εκτέλεση: Hi-5
Χιλιάδες φώτα ξαφνικά,
oh, oh, oh,
λάμπουν εδώ στα μάτια μου μπροστά
ήρθες από το πουθενά
μέσα στην άδεια μου καρδιά
τι άλλο θέλεις, με μαγεύεις
τη ζωή μου, τη σκορπάς
Több ezer fény gyúl hirtelen
oh, oh, oh,
és világít itt a szemem elõtt
előbukkantál a semmiből
és betoppantál az üres szívembe
Mi mást szeretnél? Elvarázsolsz engem
széjjel szórod az életemet!
Μ΄ ένα φιλί, θα τρελαθώ
τρέμω και νιώθω πανικό
Μ' ένα φιλί, μη σταματάς
πες μου ξανά πως μ΄αγαπάς
Egyetlen csókodtól, majd megőrülök
Reszketek, és érzem a pánikot
Egyetlen csók, ne hagyd abba sosem/
Mondd újra, és újra el, hogy szeretsz!
Χιλιάδες φώτα κι η βραδιά
χρώματα αλλάζει πια
λες κι η ζωή μου τώρα ξεκινά
ήρθες σαν όνειρο εσύ
τη πιο κατάλληλη στιγμή
στην αγκαλιά σου, να με παίρνεις
κι όπου θέλεις να με πας
Több ezer fény és az éj
színeket vált már
olyan, mintha az életem, most kezdődne el
Úgy érkeztél, mint egy álom
a legmegfelelőbb pillanatban
a karjaid közé, kapj öledbe engem
és ahová akarod, vigyél inne el!
Μ΄ ένα φιλί, θα τρελαθώ
τρέμω και νιώθω πανικό
Μ' ένα φιλί, μη σταματάς
πες μου ξανά πως μ΄αγαπάς
Egyetlen csókodtól, majd megőrülök
Reszketek, és érzem a pánikot
Egyetlen csók, ne hagyd abba sosem/
Mondd újra, és újra el, hogy szeretsz!
Θέλω απόψε, ότι ζητάς κι εσύ
Δως μου μια νύχτα, σου δίνω μια ζωή
Azt akarom ma éjjel, amit te is kívánsz
Adj egy északát, és én az életemet adom át!
Στίχοι: Τάσος Βουγιατζής
Μουσική: J. Blume & G. Pogoda & P. Roberts
Πρώτη εκτέλεση: Μαρία Φαραντούρη
Τι θες, τι ζητάς να σου πω
για σένα η καρδιά μου χτυπάει
Τι θες, δεν αλλάζει αυτό
μονάχα η αγάπη μετράει
Η αγάπη
είσαι εσύ
Mit kívánsz, mit mondjak neked?
Teérted dobog a szívem
Mit akarsz? Semmi sem változtathat ezen!
Csak a szeretet számít!
A Szerelem,
Az, Te vagy!
Λάθος ή σωστό
τι είναι αυτό
δεν μπορώ να πω, θα φανεί στο χρόνο
Λάθος ή σωστό
μωρό μου σ΄αγαπώ
κι ούτε μια στιγμή, δεν το μετανιώνω
Helyes, vagy helytelen?
Tévedés, vagy mi ez?
Nem tudom megmondani, majd az idő mutatja meg
Hibás döntés, vagy sem
Szerelmem, nem érdekel!
Szeretlek, és nem bánom egy pillanatra sem!
Τι θες, τι ζητάς να σου πω
για σένα τους φίλους ρωτάω
Τι θες, δεν αλλάζει αυτό
μακριά σου όταν είμαι πονάω
Στο μυαλό μου
είσαι εσύ
Mit kívánsz, mit mondjak neked?
Utánad érdeklődöm, a barátaimat kérdezem
Mit akarsz? Hisz nem változtat ezen semmi sem
Fáj, amikor tőled távol vagyok, szenvedek
Folyton csak te jársz
A fejemben
Λάθος ή σωστό
τι είναι αυτό
δεν μπορώ να πω, θα φανεί στο χρόνο
Λάθος ή σωστό
μωρό μου σ΄αγαπώ
κι ούτε μια στιγμή, δεν το μετανιώνω
Helyes, vagy helytelen?
Tévedés, vagy mi ez?
Nem tudom megmondani, majd az idő mutatja meg
Hibás döntés, vagy sem
Szerelmem, nem érdekel!
Szeretlek, és nem bánom egy pillanatra sem!
Με φιλάς και δεν σου φτάνει
κοίτα τι μου έχεις κάνει
στη φωτιά, πέφτω για σένα εγώ.
Engem csókolsz, de nem elég neked
Nézd, mit tettél velem!
Érted a tűzbe zuhanok, ha kell!
Δεν θυμάμαι ούτε το βλέμμα των ματιών σου
ούτε το σχήμα των χειλιών σου δεν θυμάμαι
Μα φοβάμαι την αύρα σου τα πρωινά
που θα με παίρνει αγκαλιά αυτό φοβάμαι
Nem emlékszem sem a szemeid tekintetére
és ajkad formája sem jut már eszembe
De félek a tengeri szellőtől reggelente
hogy a karjaidba fog vinni engem, ettől félek
Έτσι είμαι εγώ και δεν μπορώ ούτε και θέλω ν' αλλάξω
Έτσι είμαι εγώ, να σ' ονειρεύομαι μου ειν' αρκετό
Έτσι είμαι εγώ ένα χαμόγελο για σένα θα φυλάξω
άλλωστε σου το χρωστώ έτσι είμαι εγώ
Ilyen vagyok én és nem tudok de nem is akarok változni
én ilyen vagyok, hogy rólad álmodok s nekem ez elég
Ilyen vagyok én, egy mosolyt megőrzök majd neked
egyébként is tartozok neked vele, én ilyen vagyok...
Δεν θυμάμαι δεν έχει χρώμα η σιωπή
μόνο ένα γεια κι ένα γιατί αυτό θυμάμαι
Μα φοβάμαι κάθε σκέψη μου κρυφή
στη δική σου θα οδηγεί αυτό φοβάμαι
Nem látom magam előtt, mert színtelen a csend
csak egy "sziá"-ra és egy "miért"-re emlékszem
De félek, hogy minden titkos gondolatom az összes
hozzád fog engem majd vezetni, ettől félek...
Στίχοι: Ναταλία Γερμανού
Μουσική: Κώστας Μηλιωτάκης
Πρώτη εκτέλεση: Γιώργος Τσαλίκης
Της αγάπης μας η πρώτη καλημέρα
τώρα πνίγεται στου μίσους τα νερά
μια ζωή τους είχα κάνει όλους πέρα
για να είσαι εσύ αγάπη μου καλά
A szerelmünk első szép napja
most belevész a gyűlölet vizébe
egy életet, mindent félretettem azért
hogy Te szerelmem jól érezd magad...
Δεν εκτίμησες τίποτα κι έτσι φτάνουμε ως εδώ
να λες αντίο αντί να λες ευχαριστώ
Nem becsültél meg semmit, s így eljutunk idáig
hogy köszönet helyett azt mondod Isten veled!
Αχ να γινότανε αχ να μπορούσα
να μη σε γνώριζα να μη σ΄αγαπούσα
αχ και να πάλευα στην τρικυμία
παρά ν΄αντέξω τη δικιά σου αχαριστία
Jaj, ha megtörténhetne, ha megtehetném
hogy nem ismertelek, s nem szerettelek volna
jaj, s ha küzdöttem volna a viharban,
talán el tudnám viselni a Te hálátlanságodat...
Το παράπονο με πιάνει και θυμώνω
που σου έδωσα τα πάντα ο τρελός
κι εσύ μου΄δωσες για αντάλλαγμα τον πόνο
με πολέμησες λες κι ήμουνα εχθρός
Elfog engem a bánat és dühös leszek
hogy őrülten mindig mindent megadtam
s Te viszonzásul fájdalmat adtál nekem
harcoltál velem és szerinted én ellenség voltam
Δεν εκτίμησες τίποτα κι έτσι φτάνουμε ως εδώ
να λες αντίο αντί να λες ευχαριστώ
Nem becsültél meg semmit, s így eljutunk idáig
hogy köszönet helyett azt mondod Isten veled!
Αχ να γινότανε αχ να μπορούσα
να μη σε γνώριζα να μη σ΄αγαπούσα
αχ και να πάλευα στην τρικυμία
παρά ν΄αντέξω τη δικιά σου αχαριστία
Jaj, ha megtörténhetne, ha megtehetném
hogy nem ismertelek és szerettelek volna,
jaj, s ha küzdhettem volna a viharban,
talán el tudnám viselni a Te hálátlanságodat...
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Πες μου τι είν' αυτό που βλέπεις
ουρανός ή ένας καθρέφτης
κάποιου σκοτεινού σου κόσμου
σχέδιο αστρικό
Mondd el, mi az, amit látsz?
Az eget, vagy egy tükröt?
Vagy sötét világaid valamelyikében,
egy csillagos ábrándot?
Πες μου πού πηγαίνεις μόνος
μοιάζει με χαρά ο πόνος
σα γεράκι μες στα πάρτι
ψάχνεις γι' αγάπη
Egyedül hová indulsz, mondd?!
Úgy tűnik, a fájdalom olyan, mint a boldogság
A házibulikon, vadászol, mint egy sólyom,
kutatsz a szerelem után
Τώρα από μακριά
νιώθεις ότι ήσουν τόσο κοντά
κι ήταν τόσο απλό
όλο το σκοτάδι μέσα σ' ένα λεπτό
να χυθεί ξανά
όπως η μπογιά στο μικρό κουτί
τι χαζό παιδί
Most, a messzi távlatból
úgy érzed, hogy annyira közel voltál akkor,
és olyan egyszerű volt,
amint a sötétség, egyetlen percen belül
ismét, újra szétterül
mint a fekete festék, a kicsiny dobozban
milyen buta fiú!
Κοίτα πώς γυρνούν τα χρόνια
σε μια ασημένια ρόδα
ένας κύκλος ζωδιακός
από φτωχά αγόρια
που κοιμούνται στους αιώνες
κι ονειρεύονται εικόνες
τα σημάδια που αφήνουν
τα γλυκά φιλιά
Nézd csak, hogyan peregnek az évek!
Egy hatalmas ezüst keréken
egy csillagjegyekből álló, állatöv kör
csupa, szegény fiúgyerekből,
akik átalusszák az évszázadokat
és bámulják az álomképeket, fantomokat
Hogy mit hagynak, milyen nyomot,
azok az édes csókok?
Τώρα από μακριά
νιώθεις ότι ήσουν τόσο κοντά
κι ήταν τόσο απλό
όλο το σκοτάδι μέσα σ' ένα λεπτό
να χυθεί ξανά
όπως η μπογιά στο μικρό κουτί
τι χαζό παιδί
τι χαζό παιδί
Most, a messzi távlatból
úgy érzed, hogy annyira közel kerültél akkor,
és olyan egyszerű volt,
amint a sötétség, egyetlen percen belül
ismét, újra szétterül
mint a fekete festék, a kicsiny dobozban
milyen buta fiú!
Μες στο αίμα σου κυλάει
ένα τρένο που σφυράει
και ποτέ δε σταματάει
ό,τι κι αν του πεις
μόνο ο Χριστός το ξέρει
κι όποιος ζήτησε ένα χέρι
μες στη μαύρη εκείνη νύχτα
για να κρατηθεί
Benn kering, a véredben rohan
egy fütyülve robogó vonat,
és soha meg nem áll,
néki bármit is mondanál!
Csak Krisztus tudja, ő megmondhatója,
és az, aki vágyott egy segítő kézre
abban a sötét, fekete éjben
hogy megkapaszkodhasson
Τώρα από μακριά
νιώθεις ότι ήσουν τόσο κοντά
κι ήταν τόσο απλό
όλο το σκοτάδι μέσα σ' ένα λεπτό
να χυθεί ξανά
όπως η μπογιά στο μικρό κουτί
τι χαζό παιδί
Most, a messzi távlatból
úgy érzed, hogy annyira közel kerültél akkor,
és olyan egyszerű volt,
amint a sötétség, egyetlen percen belül
ismét, újra szétterül
mint a fekete festék, a kicsiny dobozban
milyen buta fiú!
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Σ' έχω χάσει, είναι νύχτα τόσο αργά
όπως τότε όλα ήρθαν ξαφνικά
μια στιγμή απ' τα χέρια έχει χαθεί
αν σε είχα θα 'χα δεύτερη ζωή
Elvesztettelek már, éjjel van, annyira későre jár
mint ahogy akkor, amikor váratlanul, minden
egy pillanat alatt, kezeink közül kisuhant, elveszett,
ha az enyém volnál, kaphatnék egy második esélyt, egy új életet...
Μα δεν αλλάζει
ο ήλιος φτάνει
ο κόσμος είναι ένα άστρο μακρινό
De már semmi sem változhat
a Nap felkel,
és a világ, egy távoli csillag...
Ξημερώνει μα για κάποιον είν' αργά
ξέρω υπάρχουν τόσα πράγματα απλά
αν μπορούσα να κρατήσω μια στιγμή
μια εικόνα να γυρίσεις στη ζωή
Hajnalodik, de valakinek ez már késõ
tudom, hogy megannyi egyszerű dolg létezik...
Ha meg bírnék ragadni egy pillanatot,
egy képet, hogy az életembe visszatérj...!
Μα δεν αλλάζει
ο ήλιος φτάνει
ο κόσμος είναι ένα άστρο μακρινό
De már semmi sem változhat
a Nap felkel, de számomra
a világ, egy távoli csillag...
Μα δεν αλλάζει
ο ήλιος φτάνει
ο κόσμος είναι ένα άστρο μακρινό
De már semmi sem változhat
a Nap felkel, ám számomra
a világ, egy távoli csillag...
Vita Konstantinos: (Az Argos - című, 2008-as albumról)
Link Ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου / Soha, soha sohase leszek a barátod!
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Σ' έβλεπα πάντα μονάχο να περπατάς μέσα στο δρόμο
πήγαινα να σου μιλήσω μα έλεγα τι, τώρα τι κάνω
και μια σκιά ακολουθούσα μέσα στον κόσμο
τώρα πάλι σε χάνω
ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου
ποτέ ποτέ δεν θα γίνω
Mindig egyedül láttalak járni az utcákon
Szerettem volna szólni hozzád, de azt mondtam; most, mi a francot csinálok?
És egy árnyékot követtem a világban
Most, ismét elveszítelek
Soha, soha, sohasem leszek én a barátod!
Soha, soha nem leszek!
Από ψηλά δυο κουκκίδες τώρα κοιτάζω, είμαι ένα αεροπλάνο
οι εραστές ένα δάσος που έχω χαθεί κι ούτε ξέρω πού πάω
κι εσύ με δάκρυα στα μάτια ψάχνεις να βρεις
αυτό που θέλεις θέλω
ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου
ποτέ ποτέ δεν θα γίνω
Én most fentről, két pontot nézek, mert én repülő vagyok
a szerelmesek egy erdő, ahol elvesztem már, és nem is tudom, hová megyek
és te könnyekkel a szemeidben keresel
amit te akarsz, azt akarom én is
Soha, soha, sohasem leszek a barátod!
Soha, soha nem leszek!
Είναι αόριστος χρόνος να σε ζητώ, μια ακούραστη αγάπη
είσαι ένα αιώνιο φυτό που θέλει βροχή, μια μεγάλη αυταπάτη
να μείνουν όλα ένα όνειρο και να 'σαι εσύ ένα τραγούδι αγάπης
ποτέ ποτέ ποτέ δεν θα γίνω φίλος σου
ποτέ ποτέ δε θα γίνω
Ez nagyon ködös időszak, hogy téged kívánjalak, egy fáradhatatlan szerelmet
Te egy évelő növény vagy, ami esőre vágyik, egy hatalmas csodára
s hogy minden álom maradjon, és te, válj egy dallá, a a szerelem dalává
Soha, soha, sohasem leszek a barátod!
Soha, soha nem leszek!
Στίχοι: Κωνσταντίνος Βήτα
Μουσική: Κωνσταντίνος Βήτα
Πρώτη εκτέλεση: Κωνσταντίνος Βήτα
Στη ζωή δε θα χαθώ ξανά
πάντοτε θα σ' έχω συντροφιά
όσο ο ήλιος με ζεσταίνει θα γυρνώ
και στα μάτια σου θα βρίσκω ένα κόσμο
από αγάπη από αγάπη
Az életben, nem fogok ismét elveszni
mindig a társaságodban leszek
ahogy a nap felmelegít, vissza fogok fordulni
és a szemeidben olyan világra fogok lelni
ami maga a szerelem, maga a szerelem
Ήσουνα ένα όμορφο παιδί
μες στο δρόμο είχες πουληθεί
απ' τη σκάλα σου ανεβήκαμε ψηλά
κι απ' το τίποτα βρεθήκαμε ξανά
μες στο δρόμο μες στο δρόμο
Te egy gyönyörű gyermek voltál
az út közepén lettél eladva
s a lépcsőiden jutottunk a magasba
és a semmiből, ismét ott találtuk magunkat
az úton, az út közepén
Είδα ένα πουλί στον ουρανό
ήταν όλα όσα ήθελα να πω
σαν μια πέτρα που πετάς μοιάζει η ζωή
η αδικία και μια έρημη αδελφή
η αγάπη η αγάπη
Láttam egy madarat az égen
mind az volt, amit mondani akartam én,
mint egy kő, amit messzire hajítasz, arra hasonlít az élet
az igazságtalanság és egy magányos testvér
a szerelem, a szerelem
Όσο ο ήλιος με ζεσταίνει θα γυρνώ
και στα μάτια σου θα βρίσκω ένα κόσμο
από αγάπη από αγάπη....
Ahogy a nap felmelegít vissza fogok térni
és a szemeidben, ott fogom találni a Világot
A szeretet a szerelem ....
Σε συνάντησα τυχαία ένα βράδυ
με τα μάτια καρφωμένα στο κενό
όμως έφυγες σκυφτός μες στο σκοτάδι
κι είχα τόσα να σου πω
Egy este véletlenül találkoztam veled,
a semmibe meredt szemekkel,
azonban elmentél görnyedten a sötétbe,
s én annyi mindent mondtam volna neked...
Κάτι είπες όταν πέρναγες μπροστά μου
σαν να έβριζες τη μοίρα σου θαρρώ
μα δεν κάθισες ν' ακούσεις τα δικά μου
κι είχα τόσα να σου πω
Mondtál valamit amikor elmentél előttem,
mintha szidtad volna sorsodat, azt hiszem
de nem maradtál meghallgatni az enyémet,
s én annyi mindent mondtam volna neked...
Κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
μόνος σου ξενυχτάς μόνος παραμιλάς
κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
πόσο πολύ πονάς άσ' τα μην τα ρωτάς
Az ilyen magányos órákban,
egyedül virrasztasz, csak álmodban beszélsz
Az ilyen magányos órákban,
milyen nagyon szenvedsz, hagyd ne is érdekeljen!
Θέλω να σε δω, να σε ξαναδώ
κι έχω Θεέ μου τόσα να σου πω
Látni akarlak, ismét látni akarlak téged
Istenem, s mennyi mondanivalóm van neked!
Χαμογέλασες και μού 'πες καληνύχτα
είπα γεια σου, κάπου θα σε ξαναδώ
χώρια φύγαμε αμίλητης τη νύχτα
κι είχα τόσα να σου πω
Mosolyogtál és nekem jó éjt kívántál,
mondtam "szia", majd valamikor látlak újra
s elindultunk külön a néma éjszakába,
de én neked annyi mindent mondtam volna...
Κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
μόνος σου ξενυχτάς μόνος παραμιλάς
κάτι τέτοιες ώρες μοναξιάς
πόσο πολύ πονάς άσ' τα μην τα ρωτάς
Az ilyen magányos órákban,
egyedül virrasztasz, csak álmodban beszélsz
Az ilyen magányos órákban,
milyen nagyon fáj ez neked, hagyd ne is kérdezd!
Θέλω να σε δω, να σε ξαναδώ
κι έχω Θεέ μου τόσα να σου πω
Látni akarlak, ismét látni akarlak téged
Istenem, s mennyi mondanivalóm van neked!
Köszönöm Marica, hogy felhívtad a figyelmet erre a nótára, mert azt hittem, ez már ezer éve le lett fordítva!
Πιστεύω ότι το συγκεκριμένο βίντεο έχει κάποιο ιστορικό ενδιαφέρον, τουλάχιστον για τους φίλους της ελληνικής μουσικής. Τον Αύγουστο του 1983 διοργανώθηκε στον Κόκκινο Βράχο της Νίκαιας μια βραδιά αφιερωμένη στον Βασίλη Τσιτσάνη. Στο βίντεο παρουσιάζεται ένα απόσπασμα της ομιλίας του Μίκη Θεοδωράκη στην έναρξη της βραδιάς και στη συνέχεια το γνωστό τραγούδι του Τσιτσάνη "Κάποια μάνα αναστενάζει" ερμηνευμένο και από τους δύο. Για την ιστορία αναφέρω ότι ο Τσιτσάνης έφυγε από τη ζωή λίγους μήνες μετά, τον Ιανουάριο του 1984.
χρωστάω
Azt hiszem, ez a videó, bír majd némi történelmi jelentőséggel, legalábbis a görög zenerajongók számára. 1983 augusztusában került sor a níkeai Vörös Sziklánál erre az estrre, amit Vasilis Tsitsanisnak szenteltek. A videó elején, egy részletet hallhatunk Mikis Theodorakis beszédéből, amint Tsitsanist méltatja az est kezdetén, majd felhangzik a híres dal (Tsitsanis dala); Valahol egy anya sóhajt" - amint előadja a fent említett mindkét zeneszerző. Megemlíteném még, hogy hogy Tsitsanis néhány hónappal később, 1984. januárjában elhunyt.
#1286262010-03-12 01:34:54 Válasz a #128624. hsz-ra
Szia Stratos , sajnos a legszebb felvételt nem találtam a YouTube-n amit Sotiria Mpellou (ejtsd: Bellu)énekel , aki nagyon sok Tsitsanis (ejtsd: Cicánisz) dalt vitt sikerre, és ha már V. Tsitsanisnal vagyunk , mindenkinek ajánlom , Ntalaras (ejtsd: Dalarasz) emlékkoncertjét ahol többek közt a Kapoia Mana is hallható , ....
Nincs beírva úticél.
Válasz a #128624. hsz-ra
