Valahogy mindig jól esik újra visszatérni Közétek... Azt sajnálom csupán, hogy én mindig csak kesergős nótákat hozok. Talán ez a mostani az egyik legszomorúbb minden fordításom közt, de nagyon a szívemhez nőtte magát.
Τις Κυριακές που δεν μπορώ
μονάχος να πεθαίνω
ένα τραγούδι ερωτικό
μου καίει το στόμα το πικρό.
Vasárnaponként, mikor nem tudom,
A halált elviselni én hogyan fogom?
Egy dal, mely a szerelemről szól,
Számat keserű tűzzel égeti folyton:
Γράψε μου κάτι,
γράψε μου κάτι
και μη μου γράφεις λόγια για αγάπη.
Έχω τρεις νύχτες να κλείσω μάτι
γράψε μου κάτι.
Írj nékem valamit!
Írj valamit nékem!
S ha írsz, ne a szerelemről szóljanak szavaid!
Három éj maradt arra, hogy Reád nézzek,
S hogy írj nékem valamit - megkérjelek Téged!
Τις Κυριακές που δεν ρωτάς
μονάχος πως αντέχω
ένα τραγούδι απελπισιάς
μου καίει τα χείλη σαν φωτιά.
Vasárnapokon ne kérdjed, mert biz' én nem tudom,
A magányt elviselni majdan - vajh' hogyan fogom?
Egy dal, mely arról szól, hogy el kellett hagyjalak,
Számat égeti, mint a tűz, melyben magamra hagyva kínoz meg e keserves, gyötrő pillanat...
#1963732012-11-13 12:19:33 Válasz a #196328. hsz-ra
Igen, kedves HelleMaxi, időnként hozhatnál vidámabb nótákat is...!
Csak hogy a segítségedre siessek - mivel, úgy tudom, nem a görög "eredetiből", hanem inkább angol fordításokból hozod össze a költői műfordításaidat -, íme egy oldal, ahol rengeteg angolra bukkanhatsz, de ahol még más, különböző nyelvű fordításokra is lelhetsz...!
És egy változásról is szeretnék hírt adni:
Az eddig Kithara.vu oldal - ahonnét a görög nóták akkordjelzéseit is le lehetett jegyezni a görög szövegeken kívül
Kithara.to -vá változott! - https://kithara.to/
Óriási KÖSZÖNET illeti KARESZ-t, aki segített frissíteni a Tartalomjegyzéket!
(Az olvasók még kis tetszetős ikonokat is láthatnak a Címek mögött, a dalszövegek lefordítottságát, illetve fonetikával ellátottságát illetően...
...Nemrég még csak az első 150 oldal volt frissítve, de már óriási előrelépést tettünk! Karesz elvégezte a hatalmas melót, és a Tartalomjegyzék azóta TELJESEN felfrissült a 180 oldalig!!!!)
Ζήσε κοντά μου τις στιγμές / Minden perced velem éld meg
πάμε απόψε αν το θες / induljunk ma este, ha akarod
ένα ταξίδι μεθυσμένο / egy részegítő utazásra
Να φέρεις τ΄ άστρα τ΄ ουρανού / Hozd az ég csillagait
κι όλο το φως του φεγγαριού / és a hold összes fényét
και να μη ξέρω, να μη νιώθω που πηγαίνω / ne tudjam, ne is érezzem, hová megyek
Έρωτα θέλει η ζωή έρωτα θέλει / Az élet szerelmet kíván, szerelmet kíván
κι άσε τους άλλους να ζηλεύουν είναι επόμενο / a többiek meg hadd irigykedjenek ez után
έρωτα θέλει η ζωή κι ένα τραγούδι το πρωί / az élet szerelmet kíván és reggelente dalt
έρωτα θέλει η ζωή και όχι πόλεμο / az élet szerelmet kíván és nem csatát
Κοίτα πώς καίγεται η βραδιά / Nézd, hogy lángol az este
στου φεγγαριού την αγκαλιά / a hold ölelésében
καίει σαν πύρινη κορδέλα / felgyullad, mint egy tűzcsóva
Ξενύχτησέ με με φιλιά / Tarts ébren csókjaiddal
κι ας πιάσει η νύχτα πυρκαγιά / és hadd kapjon lángra az éj
αφού στον έρωτα Θεό δεν έχει η τρέλα / mert a szerelemben, az őrültségnek nincs istene - Karesz -
Legutóbb Stratos szerkesztette (2012-12-07 15:11:29), összesen 2 alkalommal
És egy újabb Terzis szám. Úgy tűnik, ez az ember is csak fájdalomról tud énekelni. Az "Αγάπη μου όλα καλά" megzavart, azt hittem végre örül valaminek, de nem... Mindenesetre a refrén nagyon tetszik ("είσαι εδώ κι είναι πάντα αυτό αρκετό"). De ezekből a félszavas sorokból nem tudok kihozni normális fordítást. De ez a szép benne, hogy gyakorolunk, Stratos mester pedig néha gyönyörűen kijavítja.
Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής
Δεν μιλάμε, / Nem beszélünk
δεν μιλάμε πια, / egymáshoz sem szólunk már
δεν μιλάμε, / nem társalgunk
φτάνει μια ματιά, / elég egyetlen pillantás
και γυρνάμε, / és elfordulunk egymástól
πρόσωπο αλλού και πλάτη, / másfelénézünk, egymásnak hátat fordítunk
φταίει κάτι που / valami oka lehet annak
δεν μιλάμε... / hogy már meg sem mukkanunk...
Δίχως χέρια πια ακουμπάμε, / Egymáshoz már kezek nélkül érünk - véletlen
τα μεσημέρια κάνω πως κοιμάμαι / a délidőkben alvást színlelek
μήπως και γευτώ το όνειρό σου, / nehogy megízleljem az álmod
στο πλευρό σου εγώ... / az oldaladon én...
Αγάπη μου όλα καλά, / Szerelmem, minden rendben,
δεν ζητάω πιο πολλά / ennél többet nem is kérhetek
είσαι εδώ κι είναι / az, hogy itt vagy velem
πάντα αυτό αρκετό. / az mindig elég nekem
Και όσα δεν έχουμε πει / S ki nem mondott szavaink
μέσα από την σιωπή / hallgatásunk közepette
χρόνια τώρα φωνάζουν / már évek óta kiáltozzák,
σ' αγαπώ... / szeretlek...
Δεν μιλάμε, / Nem beszélünk
στο μπαλκόνι αγώνα κοιτάμε / az erkélyen meccset nézzük
τόσο μόνοι, / ily nagy magányban, egyedül
τι κι αν νικάμε / mit is számít, ha nyerünk
στο παιχνίδι αυτό μπήκε τέρμα / e játékban beköszöntött a vég
ψέμα θα σου πω. / hazudok majd neked.
Δεν μιλάμε, / Nem beszélünk,
κι όλο με παρέες τριγυρνάμε / s örökké a haverokkal bolyongunk
σε φωτογραφίες χαμογελάμε / a fényképekhez mosolygunk
κι όλοι γύρω εμας έχουν σημάδι / s köröttünk mindenki megbélyegzett bennünket már
και μετά απ' το φλάς... / és a vaku villanása után...
σκοτάδι! / újra a sötétség vár!
Αγάπη μου όλα καλά... / Szerelmem, minden rendben...
- Karesz / Stratos
És a fonetika:
Dhen miláme,
dhen miláme pjá,
dhen miláme,
ftáni mjá mátjá,
ke jirnáme,
prószopo állú ke pláti,
ftei káti pu
dhen miláme...
Díhos herjá pjá ákuváme,
tá meszimerjá káno pos kimáme
míposz ke jeftó to óniró szu,
szto plevró szu egó...
Ágápi mu óla kálá,
dhe zitáo pjo pollá
ísze edhó kj íne
pándá áftó árketó.
Ke ószá dhen ehume pi
meszá ápó ti szjopí
hrónja tóra fonázun
sz' ágápó...
Dhen miláme,
szto bálkóni ágóna kitáme
tószo móni,
ti kj án nikáme
szto pehnídi áftó bíke terma
pszemá thá szu po.
Dhen miláme,
kj ólo me pareesz trijirnáme
sze fotografíes hamojeláme
kj óli jíro emász ehun szimádi
ke metá áp' to flasz...
szkotádi!
Megint írásba fojtottam a... Hangulatom...
Mivel nem találtam ellenőrzési pontot, de nem tudtam megállni, így Google-fordítós, némi saját érzésvilággal vegyítve, hogy mégiscsak kinézzen valahogy...
Remélem, Nektek azért jobban tetszik majd, és elmondja azt is, hogy mit akartam beleilleszteni - önmagamból...
Καρδιά μου το βήμα κόψε
τη σκέψη σταμάτησε εδώ
Την ίδια μορφή κι απόψε
δεν θέλω να ξαναδώ...
Szívem ismét félbevágva hever,
Gondolkodni sem vagyok képes, ebben a helyzetben...
Ugyanezt, mi lejátszódott - ma éjjel,
Látni többé: már nem óhajtom..., soha sem...
Εκείνη που τόσο αγάπησες
και πήγε χωρίς γυρισμό
Με ένα πικρό "αντίο"
σε γέμισε τόσο καημό...
Ő volt az, ki olyannyira szeretett,
S végül úgy hagyott itt, hogy vissza sem nézett reám...
Egy keserű "Viszlát!"-tal, ez volt csupán, mit maga után... - nékem hagyni engedett,
S lett helyette: bánat; végtelen magány...
Κι αν κάποια στιγμή την ξεχάσεις
και σ΄ άλλη ζητήσεις να πας,
ότι κι αν βρεις θυμήσου
πιο λίγο να αγαπάς...
Ha valamikor is, egyszer majd, elfelejtem, amit tettél vélem,
S Te újra arra kérsz: váljunk el egymástól, mert itt a vége...
Amit találhatok Utánad; (mindaz, mire emlékezhetem);
Az, hogy még mindig szeretlek - ez kísér el oda is - a végtelen, üresen kongó, sivár semmiségbe...
Thanos Petrelis új dalát már ugyan tegnap este megcsináltam (látszik is rajta... - no de sebaj),
de úgy gondoltam, inkább tartogatom máig...
Jut eszembe, Kedves Klamp, fel tudnánk venni valahogyan a kapcsolatot egymással?
Azt hiszem, volna mit tanulnom Tőled... Feltéve, ha van energiád, időd és kedved egy látássérült tanonccal bíbelődni...
Θύμωσα και τ΄ άρωμά της το έσπασα
φωτογραφίες της έσκισα
Ήπια ουίσκυ και ξέσπασα
Θύμωσα, αφιερώσεις της έκαψα
στο μαξιλάρι της έκλαψα
Μα φίλε μην της το πεις
Mérges voltam, s az Ő parfümös üvegét törtem szét
Szétszakítottam minden képet, melyen ketten voltunk láthatók...
Whiskey-t ittam, s magamból kikelve - mint aki elveszti eszét
Mérges voltam, s elégettem mindent, mi Tőle származott...
Párnáján sírtam éjszakákon át,
De ne mondd ezt el néki, Jóbarát!
Να της πεις πως την ξέχασα κι είμαι καλά
πως δε θέλω μαζί της πολλά
Κι αν για χάρη της λιώμα με δεις, μην το πεις
Να της πεις τη ζωή μου πως φτιάχνω ξανά
μ΄ αγαπάνε, δεν έχω κενά
Κι αν για κείνη να κλαίω με δεις, μην το πεις
Mondd néki azt, hogy már elfeledtem, s jól vagyok,
Hogy Tőle többé, már semmit sem akarok...
S ha miatta inni látsz, néki - kérlek - semmit se mondj!
Csak annyit, hogy újraalkottam az egész életem,
Szeretve vagyok, szívemben - számára - üres hely sincs már, hová néki belépést engedek!
S ha miatta engemet sírni látsz, ne mondj néki - kérlek - egy szót sem!
Θύμωσα, όλα τα δώρα της πέταξα
στις επαφές την διέγραψα
Λόγια με μίσος της έγραψα
Θύμωσα, ξύπνησα μ΄ άγνωστα σώματα
ράκος μετά στα πατώματα
Μα φίλε μην της το πεις
Mérges lettem, s minden ajándékot kidobtam, melyet Tőle kaptam annak idején,
Minden kapcsolattartási módot kitöröltem, melyek hozzá vezetnee...
S megírtam néki, mennyire gyűlölöm, megvetem én,
Mérges lettem, s ezért ismeretlen emberek között ébredek...
S kínomban, már az üres padlón, magamban fekszek,
De - Barátom, néki ezt el ne mondd, arra - hadd kérjelek!
És kész az új, teljesen aktuálistartalomjegyzék!!! Mindenkinek ajánlom figyelmébe!
És akkor végre biztosan olyan dalt tehetek fel, ami nem szerepelt még. Most egy kicsit jobban elrugaszkodtam a szó szerinti fordítástól hellemaxi példáját követve, de a Stratos-i rímek még sajnos nem mennek.
Hellemaxi, persze, nyugodtan küldj egy üzenetet, bár nem tudom, hogy egyelőre miben tudnék segíteni, mikor legalább tízszer annyi dalt fordítottál le, mint én, de meglátjuk...
Terzis Pashalis (Πασχάλης Τερζής): Sta ypogeia einai i thea
Στα υπόγεια είναι η θέα / A legszebb látvány az alagsorban van
Στίχοι: Γιώργος Θεοφάνους
Μουσική: Γιώργος Θεοφάνους
Πρώτη εκτέλεση: Πασχάλης Τερζής
Σε μια γωνιά κρυμμένα με μάτια τρομαγμένα
τα "θέλω" μου κοιτάνε σαν παιδιά.
Κι ας ξέρουν τι έχουν κάνει, εμένα δε μου φτάνει,
γι’ αυτό τα τιμωρώ κάθε φορά.
Mint rejtett sarokban rémült szemű
kisgyerekek, olyanok vágyaim.
És hiába tudják, mit követtek el, nekem ennyi nem elég,
így minden alkalommal megbüntetem őket.
Τα πιο ωραία πράγματα έρχονται εκεί που δεν τα περιμένεις
και γίνονται τα θαύματα όταν πάψεις να επιμένεις.
Τα πράγματα τα όμορφα, όσο τα θέλεις χάνονται τυχαία,
κι ας ψάχνεις σε πολυόροφα, στα υπόγεια είναι η θέα.
A legszebb dolgok onnan jönnek, ahonnan nem is számítunk rájuk,
és akkor tapasztaljuk meg a csodákat, amikor felhagyunk a ragaszkodással.
Ha erőltetjük a szép dolgokat, csak találomra szertefoszlanak,
és végigkutathatod az összes emeletet, a legszebb látvány az alagsorban van.
Τα όνειρά μου μοιάζουν φεγγάρια που αλλάζουν,
τα φθάνω κι όλο πάνε πιο μακρυά.
Και όσο τα γυρεύω, τους φόβους μου παλεύω
και πάω γι’ άλλα απ’ την αρχή ξανά.
Az álmaim, mint a váltakozó holdak,
ahogy feléjük nyúlok, egyre messzebb libbennek.
És ahogy félelmeimmel küszködve őket hajkurászom,
újabbaknál kötök ki, mindent előröl kezdve.
Τα πιο ωραία πράγματα έρχονται εκεί που δεν τα περιμένεις
και γίνονται τα θαύματα όταν πάψεις να επιμένεις.
Τα πράγματα τα όμορφα, όσο τα θέλεις χάνονται τυχαία,
κι ας ψάχνεις σε πολυόροφα, στα υπόγεια είναι η θέα.
A legszebb dolgok onnan jönnek, ahonnan nem is számítunk rájuk,
és akkor tapasztaljuk meg a csodákat, amikor felhagyunk a ragaszkodással.
Ha erőltetjük a szép dolgokat, csak találomra szertefoszlanak,
és végigkutathatod az összes emeletet, a legszebb látvány az alagsorban van.
Kérlek, Te küldj egy levelet a
hellemaxi@gmail.com
e-mailcímre, sajnos Hellasz-on keresztül nem tudunk levelezni, az akadálymentesítés kérdése még mindig nem megoldott, de erről alighanem hosszas elmélkedéseket folytatunk majd...
Stratosom!
Most mint inspirátoromhoz szólok Hozzád, megköszönve eddigi gondolataid (mindig tanulok belőlük - nem véletlen tisztellek annyira, amennyire) kifejezetten Néked ajánlanék egy dalt, mellyel úgy nagyjából három teljes napig szenvedtem, és még így sem tökéletes... Életem legnehezebben megszült fordítása ez, remélem, tetszeni fog. Oh, de mit beszélek... Javítsd nyugodtan, ha van benne mit!
*** Előzetes megjegyzések:
Hadzidakis egyike volt a két leghíresebb görög zeneszerzőknek. Egyik előadásán, melyet fiatal énekes-zeneszerzőknek szervezett, Boulas és Zouganelis találkoztak, majd örök barátságot kötöttek, gyakran játszottak együtt különféle színpadokon.
Exarchia egy Athénnal szomszédos város, ahol a nyolcvanas években (s néhányak szerint még a mai napig is) a baloldali anarchistáknak kellett volna kormányra kerülnie.
Boulas megerősíti, hogy ő is közéjük tartozott (legalábbis dalszövegei alapján).
Ez a bizonyos "Aχ! Μαρια" Exarchia egyik híres koncertezőhelye volt, ahol az előadók régen - minden évben - együtt játszottak a nyolcvanas és a korai kilencvenes évek közt.
Tavros pedig Athén zenei színterének középpontja. Itt található Görögország legtöbb ismert koncertszínpada.
A dalban gyakorlatilag mindhárman a saját generációjuk "vezetőit" vádolják országuk pénzért történő elárulásával.
Χατζηγιάννης:
Θα αναρωτιέστε τι κάνω εγώ εδώ...
σ' αυτούς ανάμεσα μοιάζω παραφωνία.
Tο μόνο σίγουρο που ξέρω θα το πω
"οι αντιθέσεις πάντα φτιάχνουν αρμονία"
Hatzigiannis: Talán csodálkozol, hogy itt vajon mit csinálok?
E két úriember közt olybá tűnik, mintha kakukktojás lennék...
Csak arról fogok szólni, oly dolgokról, melyeknek tudatában vagyok,
Hisz az ellentétek harmóniát alkotnak... mindég...
Φέτος χαράξαμε κοινή διαδρομή
ό,τι κι αν κάνουμε θα γίνει με αγάπη
να ναι μια σύντομη μα όμορφη εκδρομη
κι όταν τελειώσει να 'χει αφήσει πίσω κάτι
Ez évben terveztünk egy közös utazást,
Amit csinálni fogunk, eredménye lesz a múltunknak...
Mert ez egy gyönyörű kirándulás lesz, úgy vélem..., mi más?
S ha véget ér, lesz valami, mit majd maga mögött hagy...
Μπουλάς:
"Θυμάσαι κάποτε που είμαστε μικροί
που με συνάντησες τότε στον Χατζιδάκι
έχω γεράσει τόσα χρόνια στη σκηνή
μα εσύ ξέρεις πως παρέμεινα παιδάκι"
Boulas: Emlékezel arra, mikor még fiatalok voltunk?
S arra az időre, mikor Hadzidakis-nál először találkoztunk?
Felnőttem, de ez' éveket mindvégig a színpadon töltöttem,
De tán biztosan tudod, hogy közben mindvégig gyermekként léteztem...
Ζούγα:
"Ναι το θυμάμαι αμυδρά σαν πιο μικρός
δίσκοι, τηλεόραση μεγάλη επιτυχία
ήταν μοιραίο να είναι ο δρόμος μας κοινός
και ας υπήρχε διαφορά στην ηλικία"
Zouganelis: Igen, emlékszem, bár tény, hogy fiatalabb vagyok
A lemezekre, a TV-Show-kra, a nagy célokra egyaránt...
Tévedés volt, hogy járni majd egyazon úton fogunk,
Mégha némi életkor-különbség adódik is köztünk... tévedés volt - úgy biz' ám!
Ζούγα & Μπουλάς:
"Απ' τ' "Αχ! Μαρία" ρίξαμε άγκυρα εδώ
φτιάξαμε γέφυρα Εξάρχεια με Ταύρο
κάναμε ίσιο ό,τι βλέπαμε στραβό
κ' ισορροπήσαμε στο άσπρο και στο μαύρο"
Zouganelis & Boulas: Az "Ah! Maria"-ban kezdtük, s végül ide kerültünk,
Hidat építettünk, mely összekapcsolja Exarchia-t, és Stavros-t...
Az évek során elértük, hogy a hibákra fény derüljön,
S a fekete-fehér általunk végül egyensúlyra jutott...
Ζούγα, Μπουλάς & Χατζηγιάννης:
Ελλάδα, οικόπεδο, αποικία και παράγκα
κάποιοι ξεχάσανε ποια είσαι, για τα φράγκα
κάποιοι ξεχάσανε ποια είσαι, για τα φράγκα
Ελλάδα, οικόπεδο, αποικία και παράγκα
Zouganelis & Boulas & Hatzigiannis: Göröghon, melyet hívhatsz úgy: egy telek, egy kolónia, vagy egy kajiba,
Itt, hol néhány ember elfelejti, valójában ki vagy, hisz csak a pénzre vadásznak...
Néhány ember elfelejti, hogy ki is vagy Te, hisz a pénz az, ami őket hajtja,
Göröghon! Melyet úgy hívnak: Egy telek, egy kolónia, egy szegényes kajiba...
Μπουλάς:
"Ούτε για πλάκα δεν περνάω απ' τα Εξάρχεια
φοβάμαι αγόρασα αμάξι ακριβό
Θυμάσαι τότε που με φώναζαν "ανάρχα"
ονειρευόμουν ένα μαύρο ντεσεβό"
Boulas: Nem épp vicc, de pár napja épp Exarchián kresztül vezettem,
S féltem, mert egy drága autó volt, amit megvettem...
Emlékszel azon napokra, mikor anarhistának neveztek?
Ez volt az az idő, mikor arról álmodtam, bárcsak két fekete paripám lehetne!
Ζούγα:
"Οι "σύντροφοι" μας έχουν γίνει υπουργοί
άλλοι τους βρίζουνε κι άλλοι τους βλαστημάνε
βγάλανε φράγκα, κλέψαν, πιάσαν την καλή
μ' από αισθήματα δεν έχουνε να φάνε"
Zouganelis: Öreg "barátainkból" mára már miniszterek lettek,
Néhányan mellettük esküdnek, míg mások elátkozzák őket...
Mert szerencsét hoztak, lopnak, vagy épp azért, mert gazdag emberek,
De érzelmeik már rég nincsenek ahhoz, hogy embernek neveztethessenek...
Χατζηγιάννης:
Κάποιοι σκεφτήκανε πως είμαστε χαζοί
πως θα μας κάνουν κωπηλάτες σε γαλέρα
δεν "θα μασήσουμε" αν είμαστε μαζί
θα καθαρίσουμε, θα φύγει η χολέρα.
Hatzigiannis: Néhányan úgy gondolhatják, tán csak bábuk vagyunk,
Hogy leigázott evezősök lettünk, egy görög gályában...
De harcolni fogunk, míg az összetartás ereje van velünk!
Leküzdünk mindent, nem hagyjuk népünket e "kolerajárványban..."
És kész az új, teljesen aktuálistartalomjegyzék!!! Mindenkinek ajánlom figyelmébe!
"Bizony mondom néktek..."
...MINDEN idelátogató Hatalmas Köszönettel tartozik Karesznak, aki rengeteget segített
( nagyon sok munkától szabadítva fel engem), és végre be is fejezte(!!!!) az idáig feltett dalok Tartalomjegyzékének többféle ÁBC-be rendezett listáját, megspékelve azzal, hogy kiemelte a fonetikával ellátott dalokat, és külön listát is készített a még fordításra váró dalok számára!
Köszönöm Hellemaxi a dícsérő szavaidat!
Azonban remélem, hogy csak inspiráló (mint "inspirátor") voltam..! (Ez utóbbi inkább a "Terminátor"-ra emlékeztet engem...)
Az alábbi klarinét szólóhoz - 1930-ból - nincs szükség a fordításra:
Το φως στο παραθύριν σου (Το φως στο παράθυρό σου)
τζι ούλλη δροσιά στο στόμαν (και όλη η δροσιά στο στόμα σου)
τζι ο ήλιος σαν τον τζύρην σου (και ο ήλιος σαν τον πατέρα σου)
πον σου χαλά χαττήριν σου (που δεν σου χαλάει χατίρι)
δικιά σου ζωήν τζιαι χρώμαν. (τη δική σου ζωή και το δικό σου χρώμα)
A napsugarak az ablakodon
a harmatcseppek az ajkadon
s a nap, mint édesapád
megad neked minden szívességet
az életet és a színedet
Τριαντάφυλλα τζ' αρώματα (Τριαντάφυλλα και αρώματα)
τα σιείλη τζι η αγκαλιά σου (τα χείλη και η αγκαλιά σου)
τζι εσούνι ούλλον αππώματα (κι εσύ όλο νάζια)
της ομορκιάς καμώματα (πράξεις της ομορφιάς)
σκορπίζεις τα φιλιά σου. (σκορπίζεις τα φιλιά σου.)
Rózsák és illatok
ajkaid és az ölelésed
ám fennhordod az orrod
szépséged tettei mellett
csókjaid csak úgy hinted
Refr.
Συνάχτου πκιον τριανταφυλλιά (Να είσαι φρόνιμο, τριανταφυλλιά μου)
μεν τα ξοδεύκεις τα φιλιά (μην τα ξοδεύεις τα φιλιά)
τζι έρκομαι 'γιω ξοπίσω (και εγώ έρχομαι πίσω σου)
μαράζιν τρώει με αρσενικόν (το μαράζι με τρέφει με αρσενικό)
που τα φιλιά σου μερτικόν (από το μερίδιο των φιλιών σου)
δος μου τζι εμέν να ζήσω. (δώσε κάποια και για μένα για να ζήσω)
Térj már észre, rózsabokrom
ne hajigáld el csókjaid
itt jövök mögötted
a szívfájdalom arzénnel etet
csókjaid osztozkodásában
nekem is adj, hogy élhessek
Καμοί τζι αναστενάματα (Καημοί και αναστεναγμοί)
που δίπλα σου όπκοιος ρέξει (αν δίπλα σου κάποιος περνάει)
κόμα τζι ο αγέρας σταματά (ακόμα και ο αέρας σταματάει)
-άκου Θεγέ μου πράματα- (άκου Θεέ μου τι πράγμα)
φιλιά ζητά πεντέξι. (φιλιά ζητάει πέντε ή έξι.)
Bánat és sóhaj
ha valaki elhalad melletted
még a levegő is megáll
Istenem, nézd, mit csinál
öt-hat csókot is kér
Τα σιείλη μου δακκάννω τα (Τα δαγκώνω τα χείλη μου)
μ' αναπαμόν εν βρίσκουν (μα αυτά δεν βρίσκουν ανάπαυση)
γιατί ομπρός σου χάννω τα (γιατί μπροστά σου είμαι άναυδος)
τζιαι διψασμένα τζι άποτα (και είναι διψασμένα ως αποτέλεσμα)
δίχα φιλίν μεινίσκουν. (χωρίς φιλί μένουν.)
Az ajkaimat harapdálom
de nem találnak megnyugvást
mert ha meglátlak, magamról sem tudok
végül szomjasak maradnak
csókjaid nélkül
KARESZ JÓVOLTÁBÓL egy újabb statisztika készült...
Amennyiben a 200. oldalig kitűzött célunkat elérjük, akadna még vagy "300" olyan sikeres előadó, akit a "stixoi" oldal nézettsége alapján választanánk ki a továbbiakban - akik még nem szerepeltek eddig e fórumon -, viszont szívesen bemutatnánk Őket.
Ezáltal - a korábbi hozzászólásokkal is egybevéve -, talán kerek, szép kis keresztmetszetet adhatunk a legsikeresebb görög dalokból, és megismerhetjük a legsikeresebb előadókat is e fórumon.
Íme egy kellemes dallam, amit szintén rengetegen (rengeteg féle képpen is) feldolgoztak már!:
Kalatzis Giannis, Zografos Giorgos, és íme még
Konstantopoulos Alkiviadis is szvingesen: H Gorgona / I Gorgona
Hiába törekedem rá, valahogy soha sem sikerül elszakadnom a melankólikus nótáktól... Isten tudja, miért... Egy dal Pasxalis Terzis 2006-ban megjelent Einai Kapoies Agapes című albumáról...
Pasxalis Terzis - Otan Tha Fevgeis // Όταν θα φεύγεις // Mikor majd elmész...
Szöveg // Στίχοι: Giannis Bagoulis // Γιάννης Μπαγουλής
Zene // Μουσική: Xristoforos Germenis // Χριστόφορος Γερμενής
Első Előadó // Πρώτη εκτέλεση: Pasxalis/Pashalis Terzis // Πασχάλης Τερζής
Εγώ τα λάθη της καρδιάς μου θα πληρώσω
κι όλα τα χρέη της αγάπης μου για σένα
όσα μου πήρες κι άλλα τόσα θα σου δώσω
όλα τα κέρδισες μα έχασες εμένα
Megfizetek minden hibáért, melyeket szívem elkövetett
S szerelmem összes tartozását lerovom most Néked...
Kétszer adok vissza, mindent, mit elvettél tőlem
Mindent megnyertél hát, csak engem vesztettél el...
Οταν θα φεύγεις μη γυρίσεις να με δείς
πάρε ότι θέλεις μα να φύγεις μόνο βιάσου
ούτε συγνώμη ούτε γειά σου να μου πεις
θέλω να σβήσω μια για πάντα τ΄όνομά σου
Mikor elmész, ne fordulj hát vissza, azért, hogy reám nézhess,
Vidd magaddal, amit csak szeretnél, de gyorsan menj el tőlem!
Nincs szükség rá, hogy bocsánatom kérd, arra sem, hogy "Viszlát!"-tal elköszönj - Nem! Ne mondj nékem - még ennyit sem,
Mert ki akarlak törölni magamból - egyszersmind - Örökre!
Δεν μετανιώνω μα δεν άξιζε να δώσω
τόση αγάπη τόσα όνειρα για σένα
κράτα τα όλα από σένα να γλιτώσω
όλα τα κέρδισες μα έχασες εμένα
Nem bántam meg, de úgy érzem, értelme nem volt annak,
Hogy még több szerelmet, még több álmot áldozzak fel Érted!
Tartsd hát meg mindet, s engedd, hogy Néked most búcsút mondhassak,
Mindenem elnyerted, de engem elvesztettél - végleg!
No, ez is egy friss, a pontosan két hete megjelent albumról (megjegyzem: Zseniális!!!) Erre sem vagyok a legbüszkébb...
Meg kell mondanom, hogy amekkora lelkesedéssel indultam neki az elején (talán látszik is rajta), a végén már épp annyira összecsapott lett az utolsó két refrén... Mentségemre legyen szólva az igencsak nehéz szövegkörnyezet,... No meg az, hogy éjjel tizenegy felé már az én agyam sem mindig képes jól bánni a rímekkel!!!
A Stixoi-hoz pedig legyen már oly kedves valaki, ha van, kerítene nekem egy elérhetőséget? Írnék nekik egy terjedelmesebb levelet az akadálymentesítés fontosságáról... Merthát, nagyon úgy néz ki, hogy a kétszázadik oldal eléréséig nem nagyon kéne újabb dalok fordítására vetemednem...
Giorgos Mazonakis - Mi Mou Les Na Zo Me Anamniseis // Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις // Ne mondd azt, hogy emlékekkel éljek!
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις / Ne mondd azt, hogy emlékekkel éljek!
Μια φορά ήταν και ένα καιρό
Μη το πεις ξανά δεν μπορώ.
Στο κορμί μου εσύ μέσα ζεις
Κάποιο λάθος μιας στιγμής.
Δε μπορείς να συγχωρείς
Τιμωρείς και αποχωρείς.
Στο πόνο κέντρο χτυπάς
Και πατάς και όλα τα ξεχνάς.
Megtörtént rég, egyetlen egyszer
Hát ne mondd ki újra, mert kibírni nem tudom...
Hisz bennem élsz, ott benn, a testemben,
Néhány hiba volt csupán, mely megtörtént egy napon...
Elfelejteni őket nem tudod... hogyan is lehetne?
Ezért hát, engemet büntetsz, s az érzést az örökkévalóságig nyújtva
Engem ütsz, a fájdalom kellős közepébe vetve
Csak tovasétálsz, s mindent, mindent elfelejtesz... mész, csak mész sietve...
Σε μια κόλλα λευκό χαρτί
Μου αφήνεις ένα πρωί
Μια καρδιά σβησμένη
Με ένα χι
Σε ρωτάω γιατί ???
Egy fehér papírcetli - ennyi volt,
Mit egy reggelen nékem hagytál, mielőtt elmentél...
Egy szívet - láthatod - most keresztbe vágtál
Egy X-szel,
s én csak azt kérdem... Miért?
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις δεν το αντέχω
Μου κρατάς το κόσμο στα χέρια ας τον να πέσει και ας χαθώ...
Τη ζωή μου όλη έχω διπλώσει στην αγκαλιά σου
Να μετρήσω ως το δέκα καρδιά μου και να σε δω πριν τρελαθώ...
Ne mondd nékem, hogy emlékekkel éljek, mert elviselni, már nem bírom tovább!
Világom a kezedben tartod, hát engedd, hadd hulljon szét, s vele együtt hadd vesszem el én is a semmiben...
Egész életem - mint egy csomagot - karjaid közt tartod... S így hát
Kívánom, bárcsak elszámolnék tízig..., Drágám, hogy még azelőtt találj rám, mielőtt megőrülnék... teljesen!
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις δεν το αντέχω
Την αγάπη που είχαμε θέλω να' χω ψυχή και λόγο να ζω...
Τη ζωή μου όλη έχω διπλώσει στην αγκαλιά σου
Να μετρήσω ως το δέκα καρδιά μου και να σε δω πριν τρελαθώ...
Ne kérd tőlem, hogy emlékekkel éljek... Mert nem bírok!
A szerelmet szerezném újra vissza, mely köztünk megesett, s melyben szívvel-lélekkel Élni tudtam Véled,
Két kezed közt, mint csomag - egész életem ott van... Hisz ott tartod;
Kívánom, hogy mire tízig elszámolok... Kedvesem, még azelőtt jöjj hozzám, mielőtt teljesen megőrülök... Érted!
Μια φορά ήταν και ένα καιρό
Μη το λες ξανά δεν μπορώ.
Και για τέλος ποτέ μη σκεφτείς
Πες τι άλλο θα βρεις να πεις.
Στο μυαλό μου μέσα απειλές
Και οι νύχτες σαν ληστές.
Στα μάτια δεν με φιλάς
Δεν γυρνάς τα κλειδιά πετάς.
Volt, mi volt, megtörtént - egyetlen egyszer
Ne mondd újra el, mert ami vár, én el nem viselhetem...
S többé ne gondolj arra, hogy köztünk mindennek vége,
Mondd hát, nékem mit fogsz még mondani, Kedvesem?
Gondolataimban még hozzám szólsz, de szavaid fenyegetőleg cikáznak fejemben,
Az éjszakák tőlem, mint rablók visznek el a semmibe
Többé nem lehelsz csókokat szememre,
S nem jössz többé vissza, a kulcsokat, melyeket Néked adtam, már rég eldobtad... Messzire...
Και χωρίς ούτε μια ενοχή
Μου αφήνεις ένα χαρτί
Μια καρδιά σβησμένη
Με ένα χι
Σε ρωτάω γιατί ???
S bűntudat nélkül, mintha csak én lennék a hibás,
Egy darab papír, mi még Belőled itt marad velem,
Egy szív van csupán rajta, az is áthúzva... Mi más?
Keresztben áthúzva egy X-szel,
Vajon miért így történt minden? Tőled én már csak ezt kérdezném szűntelen...
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις δεν το αντέχω
Μου κρατάς το κόσμο στα χέρια ας τον να πέσει και ας χαθώ...
Τη ζωή μου όλη έχω διπλώσει στην αγκαλιά σου
Να μετρήσω ως το δέκα καρδιά μου και να σε δω πριν τρελαθώ...
Ne mondd azt nékem, hogy emlékek közt éljek, hisz nem lehet, hogy ezt kibírjam, s elviseljem!
Világom kezeidben tartod, hát engedd el! Hulljon csak lefelé, s vele együtt hadd vesszem el én is az örök homályban!
Egész életem - mint egy csomagot - tartod két kezedben,
Kívánom, hogy mire elszámolok tízig..., Kincsem, még azelőtt jöjj ide, mielőtt felőrlődöm a magányban!
Μη μου λες να ζω με αναμνήσεις δεν το αντέχω
Την αγάπη που είχαμε θέλω να' χω ψυχή και λόγο να ζω...
Τη ζωή μου όλη έχω διπλώσει στην αγκαλιά σου
Να μετρήσω ως το δέκα καρδιά μου και να σε δω πριν τρελαθώ...
Ne kérd tőlem, hogy emlékek közt éljek... Mert - jaj! Azt nem lehet!
Szerelmünk akarom megkapni újra, mely köztünk kötelék volt egykor, s melyben okom volt reá, hogy élhessek,
Két kezed közt, akár egy csomag, ott van az egész életem...
Kívánom, hogy mire tízig számolok... Kedvesem, jöjj el, mielőtt a delírium magával ragad egy emberéletet!
Mindig megfogadom, hogy jóváhagyásig nem nyúlok újabb dalokhoz, de sosem tudom megállni. Főleg, ha előtörnek az érzések, amelyek azt súgják: írnom kell... Bánat, magány, keserűség, könnyek... Mi kell több???
Megjegyzem, ez a dal már egyszer szerepelt itt, de most nekiálltam, és újradolgoztam...
Εγώ γιορτάζω πάντα όταν πονάω / Mindig ünnepelek, ha fájdalom tör rám...
Εγώ γιορτάζω πάντα όταν πονάω // Egó jortázó pándá otán ponáó
κι άσπρα φορώ όταν πενθώ // Ki ászprá foró otán penthó
να με λυπούνται οι άλλοι δεν το πάω // Ná me lipunde i áli dhen to páó
και κάνω πως δε σ' αγαπώ // Ke kánó posz dhen szághápó
Ha fájdalom tör reám, ünnepnap jön el ismét
S a gyász - ilyenkor - fehér ruhába késztet engemet...
Ti sajnálkozó szemek, rátok semmi szükség
Úgy teszek, mintha már nem kérném szerelmedet...
Δεν ταίριαξα στις λογικές του κόσμου // Dhen terjákszá sztisz lojikesz tu kozmú
δεν μ' είχε η αγάπη στα δεξιά //Den m'ihe i ághápi sztá dhekszjá
καλύτερός μου φίλος ο εαυτός μου // Kálíterosz mu fílosz o'eáftosz mú
και κολλητή μου η μοναξιά // Ke kolití mú i monákszjá
Én mindig más voltam, mint amivé a világ kívánta, hogy legyek
A szeretetből oly kevés jutott nekem
Így önmagam legjobb barátja lettem,
S leghűbb társamul a magány szegődhetett...
Μα είναι κάτι δειλινά // Má íne káti díliná
που άλλο δεν αντέχω // pu áló dhen ándehhó
λέω θα πάρω τα βουνά // Leó thá páró tá vuná
λέω θα τρελαθώ // Leó thá treláthó
και απαιτώ να 'ρθεις ξανά // Ke ápetó ná'rthísz kszáná
και απαιτώ να σ' έχω // Ke ápetó ná szehhó
έστω και για μια φορά // Esztó ke já mnyá forá
πριν να σκοτωθώ // Prin ná szkótothó
Vannak oly lenyugvó napesték,
Mikor már nem bírom tovább! Végem!
Gondolataimban bár hegyeket mozdíthatnék
Vagy az őrületé lennék... Egészen!
Magamban Téged kívánlak - újra, ismét
Várom, hogy hozzám még egyszer visszatérj
Még akkor is, ha ez csak egy perc lesz csupán még,
Utoljára, mielőtt még a halál engem is elér...
Εγώ είμαι μυστήρια ιστορία // Egó ime misztírjá isztoríá
κόντρα πηγαίνω στον καιρό // Kontrá pigjenó sztón keró
και βάζω την καρδιά μου τιμωρία // Ke vázo ti kárdjá mú timoriá
αν καταλάβω πως πονώ // Án kátálávo pósz ponó
Életem nem más, mint csupa rejtélyes história
S a múltam megfordítva, sorsommal szemben futok
Szívemet kegyetlen büntetésbe vonja
Ha ráeszmélek, hogy ismét a fájdalomé vagyok...
Κομμάτια κι αν με κάνει η ορφάνια // Kommátjá ki án me káni í orfánjá
λέξη για σένανε καμιά // Lekszi gjá szenáne kámnyá
το βράδυ με κοιμίζει η περηφάνια // To vrádhi me kimízi perifánjá
και με ξυπνάει η ερημιά // Ke me kszipnái í erimjá
Mégha szétszabdalna is az egyedüllét - darabokra
Egy szót sem szólnék senkinek Terólad!
Éjjelente a büszkeség az, mely álomba ringatna,
De a magány felébreszt - hidegen, riasztva!
Μα είναι κάτι δειλινά // Má íne káti díliná
που άλλο δεν αντέχω // pu áló dhen ándehhó
λέω θα πάρω τα βουνά // Leó thá páró tá vuná
λέω θα τρελαθώ // Leó thá treláthó
και απαιτώ να 'ρθεις ξανά // Ke ápetó ná'rthísz kszáná
και απαιτώ να σ' έχω // Ke ápetó ná szehhó
έστω και για μια φορά // Esztó ke já mnyá forá
πριν να σκοτωθώ // Prin ná szkótothó
De akadnak oly napesti órák - éjjelek,
Mikor már nem bírom tovább... Itt a vége!
Úgy érzem, elmozdítanám a hegyeket
Vagy az őrületbe jutnék... Egészen!
Azt kívánom, hogy újra eljöjj hozzám,
Várom, hogy ismét az enyém lehess...
Még akkor is, ha egy percet kapunk csupán,
Mielőtt a halál rejteke lesz, hol szívem örök megnyugvást keres
Μα είναι κάτι δειλινά // Má íne káti díliná
που άλλο δεν αντέχω // pu áló den ándehhó
λέω θα πάρω τα βουνά // Leó thá páró tá vuná
λέω θα τρελαθώ // Leó thá treláthó
και απαιτώ να 'ρθεις ξανά // Ke ápetó ná'rfísz kszáná
και απαιτώ να σ' έχω // Ke ápetó ná szehhó
έστω και για μια φορά // Esztó ke já mnyá forá
πριν να σκοτωθώ // Prin ná szkótothó
De akadnak olyan naplementék,
Mikor már nem bírom tovább...
Úgy hiszem, még hegyeket is mozdítanék,
Vagy az őrlet vetné rám magát...
Azt kívánom, bár újra együtt lehetnénk - megint!
Várom a percet, mikor majd ismét velem leszel
Akárcsak egyetlen egy pillanatra is,
Mielőtt lényem a halál karjában veszne el...
Στίχοι: Λευτέρης Παπαδόπουλος
Μουσική: Μάνος Λοΐζος
Πρώτη εκτέλεση: Στέλιος Καζαντζίδης
Το μερτικό μου απ΄ τη χαρά / Az örömből a részemet
μου το `χουν πάρει άλλοι / elvették mások tőlem
γιατί είχα χέρια καθαρά / mivel tiszták voltak kezeim
και μια καρδιά μεγάλη / s oly' nagy volt a szívem
Θεέ μου τη δεύτερη φορά / Istenem, mikor másodjára
που θα `ρθω για να ζήσω / jövök el, hogy éljek
όσο η καρδιά κι αν λαχταρά / szívem akárhogy is sóvárog
δε θα ξαν΄ αγαπήσω / nem fogok szeretni újra
Σαν θαλασσόδαρτο σκαρί / Mint a hullámverte hajóváz
σαν βράχος ρημαγμένος / vagy egy megkopott szikla
ήρθα σαν ξένος στη ζωή / idegenként jöttem az életbe
και ξαναφεύγω ξένος / s idegenként megyek vissza
Θεέ μου τη δεύτερη φορά / Istenem, mikor másodjára
που θα `ρθω για να ζήσω / jövök el, hogy éljek
όσο η καρδιά κι αν λαχταρά / szívem akárhogy is sóvárog
δε θα ξαν΄ αγαπήσω / nem fogok szeretni újra
#1966412012-12-12 09:49:08 Válasz a #196616. hsz-ra
Sziasztok!
Köszi a fordításokat Hellemaxi, Karesz!
Maxi! Bocsi, kicsit belejavítgattam a fonetikába, mert néhol "eff"-eknek hallottad a "téhá"-kat! A "théta / thita" kiejtése valóban úgy "sziszeg" mintha csak, egy kifújt "ef" betűt hallanánk. A különbség csak annyi, hogy a nyelvünk ilyenkor egészen előrecsúszik, talán még a fogainkon túlra is, hogy szinte rá is haraphatnánk.
Készült egy előadói lista a "stixoi" alapján. Ez olyan 300 előadót tartalmaz, akiket eddig még nem szerepeltettünk ezen a fórumon.
De akadnak olyan sikeres, sokakat érdeklő dalaik, amik akár több nyelvre is fordítódtak a "stixoi"-n (de ha csak angolra is, már akkor Maxi, könnyebb dolgod akadhat a fordításnál!) s azt szeretném, ha eme dalok közül mazsoláznánk majd a továbbiakban, hogy ezúton is szélesebb skálán mutathassuk be a görög előadókat.
Igyekszem sorban haladni e listán - hátulról, az egyre sikeresebb előadók felé ! -, s hogy ne hagyjunk ki senkit.
Να `μαστε λοιπόν ξανά
μπρος στην ύψιστη κορφή.
Ο άνεμος με πάει μακριά
ως της γης τα πέρατα.
Θέλω να πω πως μέχρι να΄ ρθω να σε βρω
κι αν έπιασε βροχή θα βγω.
Θέλω όταν έρθει η βροχή να ζήσω για πάντα αυτή τη στιγμή.
Στο δρόμο να τρέξω σαν να΄ μαι παιδί
στις λάσπες να πέσω, να γίνει χαμός, να μην δραπετεύσω
γιατί όποιος νομίζει πως όλα τελειώνουν εκεί.
Τότε τι αξίζει η ζωή αν δεν έχεις μάθει να ζεις τη στιγμή,
το γέλιο, το δάκρυ, το φως της αυγής, τη νύχτα που φεύγει
και τ΄ άλλο πρωί να τρέχεις, να νιώθεις
και όταν θα βρέχει ποτέ σου να μη φοβηθείς να βραχείς,
τίποτα μη σκεφτείς να το ζεις.
Να΄ μαστε λοιπόν ξανά
μπρος στην άκρη του γκρεμού.
Πέφτοντας κοιτάω ψηλά
ως την άκρη του ουρανού.
Θέλω να πω πως μέχρι να `ρθω να σε βρω
κι αν έπιασε βροχή θα βγω.
-------------Google ford-----
És ha elkezdett esni
Tehát itt tudjuk újra `
negyedik legmagasabb csúcsa.
A szél visz el
mivel a végén a földön.
Úgy értem, amíg meg nem jön, hogy megtalálja
azonban elkezdett esni az eső fog menni.
Szeretném, ha jön az eső, hogy örökké fog élni ebben az időben.
Útban run'm, mint egy gyerek
esik a sárban, egyre végzet, nem menekülni
mert bárki, aki azt hiszi, hogy minden véget ér ott.
Akkor mit ér az élet, ha nem tanult meg élni a pillanatban
A nevetés, a könnyek, a fény a hajnal, az éjszaka megy
t és egy másik nap futás, érzés
és ha esik akkor soha nem kell félni, hogy nedves lesz,
Nem hiszem, hogy bármit lehet élni.
Szóval itt vagyunk megint
továbbítja a szélén a szikláról.
Falling felnéz
szélén az ég.
Azt akarom mondani, hogy akár a `jönni, hogy megtalálják
azonban elkezdett esni az eső fog menni.
Legutóbb Stratos szerkesztette (2013-01-07 18:11:13), összesen 1 alkalommal
Nincs beírva úticél.
Válasz a #196328. hsz-ra
hozhatnál vidámabb nótákat is...! 
egy újabb statisztika készült...
