Mivel nem találtzam a helyét, hova írjuk ezeket az élményeket, inkább benyomásokat, véleményeket, általános dolgokról, ezért megnyitottam ezt az új topikot.
A téma most a Makrigialos topikból indult. Jenike gondolataira szeretnék reagálni:
Jenike nagyon jól megfogalmazta azokat a dolgokat, amik sajnos egész Görögországra jellemzõk:
"de a szemét között több helyen elveszti a varázsát még a mûemlék is. A Görög népnek akkora lehetõségei vannak az idegenforgalom területén, hogy az csak kevés nációnak adatik meg. Én úgy látom ezekkel az értékekkel elég mostohán bánnak, sõt mondhatni felelõtlenül."
Én is azt tapasztaltam a tavalyi körutazásunk során, hogy gyönyörû strandok vésznek el a koszban, és a strandon álló egykori bárok épületei romosan, elhagyatottan állnak, mert nem fektetnek be semmit sem abba, hogy egy ideális, jó tulajdonságokkal bíró helyet kicsit feltunningoljanak...Vagy nagyon jó példa a Akrokorinthosz vára, ami valami fenomenális építmény és csak most kezdték el pár éve EU-s segéllyel felpofozgatni, de amikor ott jártunk, kb. négy munkás dolgozott összesen, két szamár hortda fela hatalmas cementes zsákokat a hegyre. Ilyen mentalitással azt hiszem, kb. száz évig tart majd, míg érdemessé válik a turisták általi látogatása is. Kár érte pedig.
Jenike gondolatai igen csak elgondolkoztattak, így most erõsen foglalkoztat ez a téma.
Azt muszáj ide írnom, - mert Magyarországról is ejtettetek pár szót összehasonlítás képp - hogy én sosem találtam Magyarországon rossznak a helyzetet ilyen szemét és egyéb szempontból. Benne éltem, megszoktam, ez volt a természetes. A görögök is hasonlóképp lehetnek ezzel. Amúgy meg nagyon jellemzõ a mentalitásukra a nem törõdömség, magyarul inkább lustaság. Az lehet, hogy nincs pénz sok mindenre és ezért vannak adott dolgok olyan állapotban, de szerintem nagy szerepet játszik az is, hogy fütyülnek rá. Mióta Németországban élek, azóta tûnik fel nekem elõször, hogy micsoda kosz van Budapesten.
De a görög dologgal kapcsolatban szeretnék ide pár idézetet beírni. Az elsõ újságcikkbõl származik az Akropolisszal kapcsolatban (páran már biztosan olvasták az Athén c. leíráson belül):
"Athén háborúban áll a szmoggal (görögül „nefosz“ – inkább egy isten nevéhez hasonlít, mintsem ilyen kártékony gázfelhõ nevéhez). Különbözõ kormányszervek már sokféle rendelkezést bocsátottak ki, hogy csökkentsék a szmogot. Így pl. volt egy idõszak, amikor mindig csak a gépjármûvek fele lehetett Athénban úton (rendszám szerint választották ki, melyikek). A görögök viszont nagyon alkalmazkodóak és rendkívül okosak! Sokan beszereztek egy második autót, és egy kis kenõpénzzel a hivatalnoknak, máris megkapták a passzoló rendszámot (így volt egy autójuk páros és egy pártalan számú rendszámmal is). Így ezt a rendeletet hamar meg is változtatták. Most egyszer a rendszám végén lévõ számok 1-4-ig, máskor 5-9-ig utazhatnak. Akit a belvárosban elcsípnek téves rendszámmal való közlekedéskor, annak nagyon magas bírságot kell fizetnie. De szerencsére ez a turistákra nem vonatkozik.
A rossz levegõtõl persze maguk az athéni lakosok is szenvednek, de legkárosabb hatása az Akropoliszra van a szmognak. Amit a szélnek, idõjárásnak, földrengésnek, törököknek, világháborúnak több száz év alatt sem sikerült tönkretenniük, azt az athéni levegõ pillanatok alatt elintézi: szétrombolja az amúgyis inogó márványt. És bár a restaurátorok teljes gõzzel dolgoznak, ki tudja van-e egyáltalán esélyük a szmoggal szemben?
Mit tesz egy athéni, hogy túlélje ezt a légköri ártalmat? Nem túl sokat. Szünet nélkül szitkozódik, panaszkodik, nyavalyog, kerüli a városközpontot, de ha mégis oda kell mennie, természetesen ezt autóval teszi. Hát ilyenek õk, a Görögök. Azért általában elmondható, hogy az Athéni minden nyavalygás ellenére is szereti a városát! Ezt csak az értheti meg, aki pár évet ebben az isteni pokolban él."
Én a kilenc görög utam közül sehol máshol nem találkoztam olyan mértékû és olyan szembetûnõ szemeteléssel, mint a Peloponnészoszon és igencsak kibuktam rajta, mert nem ehhez voltam szokva:
"Agios Sotiros falu után hirtelen megváltozik a táj, minden zöld lesz. Kilométereken át csak bámulom az út szélét, és nem hiszek a szememnek, mert halmokban áll a szemét, szinte csakis mûanyag flakonok, üdítõs dobozok, vagy italos üvegek. Mindenhol, vég nélkül, és csak ez az egyfajta szemét. Elképzelni sem tudom, hogy ezt mind a turisták dobálták volna ki az autók ablakából útközben. De miért csak egy fajta szemét van itt, mintha szelektálták volna? "
"Az út jobb oldalán kopár szikla kísér, balra lent a tenger és mindenhol szeméthegyek, minta egész Görögország egy nyilvános szemétlerakóhely lenne. Elszomorít ez a gondolat. Sokáig ilyen egyhangú, csúnya a táj,..."
"Tulajdonképpen az Északnyugat-Peloponnészosz a Kap Araxosztól, egészen Messzínia csücskéig egy kb. 200 km hosszú összefüggõ, széles, homokos partszakasz. Itt pár ház ácsorog csak, de olyan állapotban, mintha már évek óta nem laknák õket. A strand szélén pár kisebb, valamikori büfészerû épület áll romokban. Összesen három ember fekszik a homokban. Zuhanyzó is van, és még mûködik is. Az az érzésünk támad – és már nem is elõször – hogy ez az egész környék olyan benyomást kelt, mintha itt valamikor 10-20 éve virágzó üdülõtelep lett volna, de valami okból mára kihalttá vált. Elgondolkoztat a dolog. Hiszen ez olyan gyönyörû hely, abszolút idevonzaná a turistákat, ha szépen rendben lenne tartva. Ehelyett ez a strand is tele van szeméttel. Bár nem annyira, mint néhány korábban látott társa. Itt akarunk romantikus ebédbe kezdeni.... Közben egy szemetes autó érkezik és elviszi a pár méterrel elõttünk álló konténer tartalmát. Majd kicsivel rá, jön egy autós és kidobja a kocsiból a szemetét az amúgy tök üres konténer mellé. Talán lusta kiszállni. Mi összepakoljuk az összes csomagolópapírt, egyebet, és bedobjuk a konténerbe. Jól laktunk. "
És íme az akrokorinthoszi élményünk. Még a mai napig sem értem, hogy lehet egy ilyen kaliberû helyet ilyen parlagon pusztulni hagyni, pedig nemkisebb attrakció ez, mint a közei Mykéné vagy Nafplion vára. Átlah turista még csak nem is hall róla, mi is csak a véletlen folytán tudtuk meg, mi ez.....
"Aztán hirtelen megpillantunk egy kúp alakú hegyet és annak tetején kínai nagyfalként tekergõ végtelen erõdítményfalat. Sejtelmünk sincs, mi ez. Mindenesetre rögtön megjegyzem, hogy ez a leghatalmasabb vár, amit eddig láttunk! Benne kell legyen a könyvben. Meg is találom: ez Akrokorinthosz fellegvára, de sajnos alig ír a könyv róla valamit. Véletlenül elmegyünk egy tábla mellett, amin Akrokorinthosz áll, felmegyünk autóval a várhoz. Be lehet menni, nincs belépõ, nincs ott senki sem munkásokon kívül. Szamarakkal cipeltetik fel az építõanyagot. Hatalmas gipszes zsákok lógnak a csacsik mindkét oldalán, és a munkások bottal verik a feneküket, hogy menjenek gyorsabban felfelé. Sajnálom szegény állatokat.
Nagy kék tábla ír valamit megint az EU-s segítségrõl. Valószínûleg ezt az erõdrendszert csak most kezdik kicsit helyrepofozni és ezelõtt erre madár sem járt. Elkeserít, hogy egy ilyen csodálatos építmény ennyire el van hanyagolva, legalább egy ösvény lenne benne, de még az sincs, csak a kövek közt kinõtt gaz mindenhol."
Egy ideje fontolgatom már, hová is írjam a következõket, jó hogy Andi kitalálta ezt a témát.
Érdekes az a különbség, amit a közterületek és a görögök saját kis territóriuma között van. Míg az utcákon, az autóutak mentén, falvakon kívül nagyon sok helyen lehet tapasztalni a nemtörõdöm szemetelést, elhanyagolt, gazos területeket, addig a saját közvetlen környezetükkel szemben meg olyan igényesek. Én amerre jártam, minden háznál, az apartmanoknál is, ahol a tulajdonos is ott lakott, minden kis talpalattnyi helyet kihasználtak arra, hogy növényeket, virágokat ültessenek és gondozzák is azokat. Az idei szálláshelyünkön a földszinti teraszokat úgy alakították ki, hogy hagytak benne egy sávot virágfölddel, növényekkel, amit minden este - kívülrõl - meg is öntözött a háziasszony. Számomra ez mindenképpen pluszt jelent, mert virágok nélkül ugyanúgy elkeltek volna a lakások és a nem kevés bokros teendõje mellett még ezt is felvállalta a tulaj. Biztosan ez is attól függ, milyen valaki beállítottsága. De az újonnan épülõ házaknál is látszott, hogy volt pl. egy kb. 1,5 négyzetméteres felület, amit leraktak járólapokkal a ház és az utcai járda között, de szabadon hagytak benne három lyukat termõfölddel, másnap már be volt ültetve virágokkal. Biztosan sok különbség lehet itt is az egyes régiók között, ez az én tapasztalatom.
A szemetelés viszont nagyrészt nekünk túristáknak köszönhetõ, én is szemtanúja voltam a parton, amikor néhányan papírzsebkendõt, sörösdobozt hátrahagyva, mint aki jól végezte dolgát, távoztak a kedves honfitársaink, hogy aztán másnap ugyanoda jöjjenek vissza strandolni. Lehet, hogy pont az ilyenek fanyalognak legjobban a szemét miatt.
Én nem tudom, hogy van ez általában. Mivel dohányos vagyok, nálam mindig van hamutál. Ráadásul. akárhová megyek a világban, mindig van nálam egy zacskó, amibe a szemetet rakhatom. Szerintem ehhez fel kell nõni. Tök mindegy, milyen nemzetiségüek vagyunk.
Biztosan mindenki tudja, hogy a legnagyobb környezet szennyezõ nem csatlakozott ahhoz a bizonyos egyezményhez, ami nagyon szomorú.
K.....ra nem érdekel más mit csinál, én minden tõlem telhetõt megteszek azért, hogy védjem a környezetemet
A környezetvédelem az állampolgárnál kezdõdik.
Csutek szia ne húzd fel magad
Mindig van nálad hamutál? Hol, a táskádban hordod?
A zacsi nálunk is így van, ott van strandon, kiránduláson, bele lehet gyûjteni mindent, ami útiszemét, majd valahol kidobni. Mi is megteszünk mindent, sõt néha még mások szemetét is összezsedjük.
Hjudit azt írta, hogy a turisták a másik turisták által eldobott szemét miatt hõbörögnek. Valószínûleg így is van (mondjuk a görög maga is szemetel)
"Nyugalom honol még a vidéken. Átmegyünk Pirgoszon. Egy nõ csak úgy egyszerûen kihajít a kocsijából menet közben egy zacskó szemetet. Úgy látszik, ez itt bevált szokás, mert két napja ugyanezt csinálta egy féri is, ugyanitt. Nem értjük, miért nem képesek a szemétbe dobni, miért nem óvják jobban saját hazájuk épségét, ahol annyi szépség van. "
De mindegy, hogy ki dobja el abban az értelemben, hogy Görögországban a görög feladata, hoyg összeszedja, azaz elég közterületfenntartó munkást alkalmazzon erre a melóra.
Valóban megfigyelhetõ a szemét kérdésében a kettõség a görögöknél. Az elsõ években bennem is csak a gondozott part, gyönyörõ kertek maradtak meg. Mivel egyre több területet sikerül bejárni helyenként szembeötlõ a szeméthalmaz. Csutekhez hasonlóan én is vigyázok arra, hogy ehez én ne tegyek hozzá és erre nevelem elsõsorban a saját, de a rám bízott gyerekeket is. Nyílván a szemét nem csak a mi, azaz a turisták bûne, de sajnos itthon sem tapasztalok különb dolgokat ez ügyben. Szomorú, de ez van. Ugyanakkor tényleg csodás kerteket láthatunk, sok településen rendszerint arra ébredtem, hogy a környezõ épületek tulajdonosai locsolnak és mossák a teraszokat, lépcsõket. Belegondoltam, mennyi pénzbe kerülne itthon ez a sok víz.
A munkához való viszonyuk? Nos ha emlékeztek rá anno majdnem belebuktak az olimpiába, mert nem igen akartak elkészülni az építkezésekkel. Ugyanakkor nem sok embert látsz ténylegesen dolgozni. Most éppen Parálián tünt fel, hogy amíg az alkalmazott (aki sokszor éppen magyar vagy magyarul beszélõ szlovák volt) dolgozott, kiszolgálta a vendégeket, addig a tulaj csak ült az asztalnál vagy a kasszánál. Persze ezalól én is láttam kivételt, de az említett tipus inkább volt jellemzõ.
Az idén velünk utazó sógornõm jegyezte meg éppen egy velünk szemben lévõ, még erõsen félkész állapotban lévõ ház kapcsán, hogy a görögök olyan nyugodtan élnek a legnagyobb káosz közepén is, nem igazán zakkannak meg a dolgoktól. Csak nyugodtan, majd kialakul stílusban. Lehet, hogy sokszor nekünk is így kellene?
De mindegy, hogy ki dobja el abban az értelemben, hogy Görögországban a görög feladata, hoyg összeszedja, azaz elég közterületfenntartó munkást alkalmazzon erre a melóra.
Nos így kellene lennie ott is és itthon is. De ahogy ez itthon nem mûködik valószínüleg ott sem. Elég sokat autózok az országban és sajnos itthon sem tapasztalok jobb dolgokat. Számtalanszor repül a szemét az autóból akár menet közben is. Leginkább a parázsló csikkre ugrok, néha kis híja, hogy nem egy másik autóban landol. De a párhuzam nem ad felmentést egyik országnak sem arra, hogy ezt eltürje.
Tudod Andi, van olyan hamutartó, aminek fedele van, kimondottan utazáshoz.
Rebeka!
Az eldobott csikkrõl jut eszembe. Amikor tavaly mentünk a horvátokhoz, útba ejtettük Anyukámat is Pesten. Nagyon meleg volt, így nyitva volt az autó ablaka a férjem mellett. Egyszer csak valami égett szagot éreztünk. Egy berepült csikk a fiam lábai közé esett. Nem elég, hogy kiégett a ruhája, de egy bizonyos helyen meg is sült.
Nálunk van egy kis erdõ. Minden tavasszal takarítani kell, mert bizonyos emberek oda hordják a szemetet. Sokáig ingyen lerakható volt bizonyos mennyiség a szeméttelepen, mégis az erdõben rakták le.
Lehet, hogy a görög ember lusta kissé, vagy inkább lassú. A házuk táját mégis igyekeznek rendben tartani. Tény, hogy keresni kellene embereket arra, hogy a szemetet eltakarítsák, de ez nálunk sem megoldott. Ezért nem tehetünk szemrehányást más országok lakóinak. Joggal várhatnánk el, hogy tisztaság legyen ott, ahová utazunk, de csak akkor, ha nálunk nem szeméthegyekbe botlik a turista
Elõbb utóbb ellepi az emberiséget a szemét.
Húú, jó kis eszmecsere áradat alakult itt ki a szemét kérdés miatt!!! Én már itthon is találkoztam olyannal, hogy beálltam kocsival egy parkolóhelyre és ahogy kinyitottam az ajtót, hogy kiszálljak, alig tudtam elkerülni, hogy bele ne lépjek egy hatalmas kupac csikkbe. Nyilván így volt egyszerû kedves elõttem parkoló söfõrtársnak kiûrítenie a szemetét. Ráadásul azon a környéken kb 20 méterenként van szemetes..... Azzal együtt és éppen azért itélem el a dohányos szemetelõket nagyon, mert valaha én is dohányoztam és soha nem dobáltam szanaszét a csikket. Az viszont borzasztó, hogy -feltehetõleg pont a legnagyobb- szemetelõ kiszállt a Kyotó egyezménybõl..
Valamelyik nap láttam egy kisfilmet arról, hogyan alakul át és pusztul az északi sarkkör környékén az élõvilág a felmelegedés miatt.... Nem jó belegondolni, mi lesz, ha a szemét is ellep bennünket meg az éghajlat is teljesen átalakul.....
Addig is élvezzük és vigyázzunk a természetre, ahol és ahogy tudunk!
Én egy óvodával szemben lakom. Néhány éve még semmi nem tiltotta, hogy ellõttünk is parkoljanak. Azóta raktak ki egy megállni tilos táblát, de ez sokakat nem zavar. A lényeg, hogy amíg anyuci bement a gyerekért, apuci elõttünk parkolt. Várakozás közben természetesen rágyújtott, ha már belenézett a hamuzóba, ki is ürítette azt. Nem gyõztük takarítani az utca frontot. Idõnként itt takarították ki a kocsit várakozás közben, volt itt minden földi jó.
Nem tudom, hogy ezek az emberek milyen példát mutatnak a gyerekeiknek. Van aki 500 méterrõl kocsival jön a gyerekért. Pedig milyen jó hazasétálni a gyerekkel és közben beszélgetni. Én a lányomat nem a legközelebbi suliba írattam, mégis gyalog megyek érte, ha nem kell sietni edzésre(az uszi a város másik végében van).
Szerintem planétánk jövõje a mai felnõtteken múlik, azon, hogy mire neveljük a következõ generációt.
Sajnos az emberiség még nem nõtt fel a feladathoz.
Én pár napig nem voltam itthon, azért nem válaszoltam. Nem macerálásképp kérdeztem a hamutálat, hanem, mert még nem hallottam ilyenrõl. Nekünk is kapóra jönne, mert a párom erõs dohányos, és mivel õ sem hagyja ott sehol sem a csikket, mindig elõbb meg kell enni egy májkrémet, hogy legyen a kis konzerves dobozból hamutál...
Sziasztok!
Én akkor akadtam ki Görögországban, mikor jött a kukás autó (platós teherautó), és az emberke csak úgy dobálta fel a zsákokat rá amiket a házak elé kiraktak. Eddig még ok. is a dolog. Csakhogy az egyiket kicsit nagyobb lendülettel küldte meg, ami rajtunk landolt, mivel arra sétáltunk. Azt se mondta, hogy bocsi.
A másik: a nagy kukák ürítésénél elõször megveregették az oldalát, és mindegyikbõl 4-5 patkány ugrott ki... Undorító volt...
Látod elfelejtettem tegnap megmutatni Neked az uti hamutartót! Nekem is van, és hosszabb útra mindíg viszem magammal. Kb. 5-6cm átmérõjû és kb. 3cm magas kerek, kis fedeles kütyû, melynek a tetején cigarettatartó is van.
Nincs beírva úticél.
Általános tapasztalatok
ne húzd fel magad 
Ugyanakkor nem sok embert látsz ténylegesen dolgozni. Most éppen Parálián tünt fel, hogy amíg az alkalmazott (aki sokszor éppen magyar vagy magyarul beszélõ szlovák volt) dolgozott, kiszolgálta a vendégeket, addig a tulaj csak ült az asztalnál vagy a kasszánál. Persze ezalól én is láttam kivételt, de az említett tipus inkább volt jellemzõ. 
