Az indulás.
08.22.-én utaztunk Kos szigetre. A reptérre való kijutás nem volt zökkenõmentes. A Civis Transzfer majd 1 órát késett. Hiába hívtuk a diszpécserüket nem vette fel a telefont csak a sokadik hívásra. Majd meglehetõsen arrogánsan közölte velünk, hogy mit aggódunk 5 perc múlva ott lesz értünk az autójuk. Szinte az utolsó pillanatban értünk be a reptérre.
Repülõ
A TVL társasággal utaztunk. Kellemesen csalódtam. Meglehetõsen sok rosszat hallottam róluk. Ennek ellenére szinte percre pontosan indult a gép és a személyzet is nagyon kedves volt. Semmi gond nem volt a majd 2 órás repülõút alatt.
Kos szigetén késõ este landoltunk ahol a TUI kitelepített idegenvezetõje várt minket.
Szállodában
Alig fél órás transzfer után érkeztünk a Magic Life Hotelbe Marmariba.
Az elsõ kellemes meglepetés akkor ért amikor magyar recepciós fogadott bennünket. Adrienn nagyon kedves és segítõkész volt. Mint késõbb kiderült nagyon sok magyar dolgozik itt a konyhán, az étteremben, az animátorok között de még a manager-ek között is. Az étterem vezetõhelyetese is beszélt egy kicsit magyarul.
A szálloda hatalmas területet foglalt el. Kétszintes épületekbõl állt. Sok medence volt, gyerek klubbok, sportolási lehetõség, rengeteg program, esténként koncertek, görög est.
Négy nagy étterme ( közötte görög és olasz is). Az ellátás kitûnõ volt.
Az egész terület tele volt pálmafákkal és szebbnél szebb virágokkal. Nagy gondot fordítottak rájuk.
Az elsõ 2 napot a tengerparton töltöttük. Marmari partja lassan mélyülõ és finomhomokos. A szél állandóan fúj így nem tûnik fel milyen meleg van. A víz tiszta és kellemesen meleg volt.
Marmari
Egy kis halászfalu de minden megtalálható benne amire egy turistának szüksége lehet. Tavernák, boltok, autókölcsönzõk, sok hotel és egy nagyobb szupermarket is. Az árak itt nem vészesek.
Itt béreltünk autót 4 napra. ( Suzuki Jimi volt és 180 euróba került.)
Kos város
Az elsõ utunk ebbe a csodás városba vezetett. Végigsétáltunk a kikötõjében, elmentünk Hipokrates kútjához és az ó városba is.
Az erõd
Megnéztük az erõdöt. Ahogy sétálgatunk a csemetém beleunt a kóborlásba és leült. Én látótávolságban maradtam. Egyszer látom, hogy rohan oda hozzám:- Anya, találtam egy teknõst!
Visszamentem vele és tényleg ott volt az erõd falának egy alsó repedésébe húzódva. Szegény teki balszerencséjére az én kis herpetológus palántám megvizsgálta egy bottal, hogy él-e. Élt! Pánikszerûen húzta be a lábait szegény. Szerintem a gyereken kívül senki nem fedezte fel a búvóhelyét.
Asclepium
A következõ napon erre a csodás helyre mentünk el. Nagyon tetszett. Aki Kos szigetén jár ne hagyja ki! Varázslatosan szép. De itt is volt egy állatos sztorink.
Elég magasra kell fellépcsõzni, hogy felérjen az ember ennek a csodának a tetejére. Szokás szerint a csemetém bevágta a durcit, hogy õ fáradt és inkább félúton leül. A párom elindult felfelé, mi leültünk egy kicsit. Egyszer csak elkiáltotta magát a gyerek: Snake! (Hála a kedvenc mûsorának ezt tökéletesen ki tudja mondani angolul.) A frász jött rám! Mivel borzasztóan szereti a kígyókat közelebb kellett mennünk. Szerencsére csak egy levedlett bõr volt a kõtömbök mellett. A gyerek a fejébe vette, hogy megkeresi a gazdáját. Mert az is a közelben lehet. Lebeszéltem róla. Mivel ahogy ismerem õ meg is fogta volna az állatot akár mérges, akár nem.
Nissiros
A vulkán szigetre fakultativ kirándulás keretében mentünk el. A hajó Kardamena-ból indult. A vulkánhoz busszal mentünk le. Nagyon meleg volt a buszon és túl sokan utaztunk. De megérte, mert a vulkán és környéke olyan mintha nem is a földön járnánk! Lenyûgözõ és varázslatos látvány! A kráterbe az erõs kénszag miatt a gyerekkel nem mentünk le de a párom készített képeket. Így is nagy élmény volt neki is és nekünk is.
Bejártuk ezt a gyönyörû szép szigetet. Sok ajándékot vettünk itt. Az árak itt sokkal olcsóbbak mint Kos-on. Egy Pizzériában vacsoráztunk majd este 8 után indultunk vissza.
Sajnos gyorsan elröpült az egy hét és 08.29. este szomorú szívvel de élményekkel teli indultunk haza!
Aki szereti a Görög Szigeteket ezt a kis csodát ne hagyja ki! Tényleg az Égei tenger varázslatosan szép gyöngyszeme!
Nagyon jó volt, de fárasztó is. Éjjel 4.10-kor indult a repülõ, tehát 2-re kellett a reptéren lenni. Fél 1-kor indultunk Pestre, hamar odaértünk, alig pár ember lézengett a reptéren. Nem sokkal 2 elõtt megérkeztek az Aeolus ut.iroda képviselõi, és odaadták a repülõjegyet. Azután feladtuk a poggyászt, és több mint egy óra várakozás következett. Fárasztó volt, fõleg így, hogy reggel 8.30 óta talpon voltunk, türelmetlen voltam, és nagyon izgultam, hogy milyen lesz a repülés, mert ez volt az elsõ repülõs utunk. Nagy nehezen eltelt az idõ, és felszállhattunk a gépre. Találjátok ki, hol ültem? Igen, a szárnynál. De legalább ablaknál. A személyzet és a kapitány nagyon kedves volt. A repülés szuper volt, nagy élmény, tiszta Google Earth! Csak a légnyomás volt kellemetlen, úgy éreztem, amikor felszálltunk, hogy leesik a fejem. De a gyomromnak semmi baja nem volt, pedig attól féltem. Krétai és Kalymnosi nyaralókkal együtt utaztunk, és elõször Krétán, Chaniában szállt le a gép. Közölték, hogy mindenkinek le kell szállnia, mert újra tankolják a gépet + ki is takarítják, és ezalatt nem lehet utas a gépen. Betereltek egy váróterembe és 1 óra ücsörgés következett. Én nem bírtam tovább és elaludtam, illetve, amikor már éppen elaludtam, akkor szólt a párom, hogy indulás, fel lehet szállni a gépre. Most mindenki oda ülhetett, ahova akart, így Krétától Kosig nem közvetlen a szárnynál ültünk, végre többet láthattunk. Amikor felszálltunk, és mindenki elhelyezkedett, közölte a kapitány, hogy Kos repterén jelenleg zsúfoltság van, ezért nekünk várnunk kell, úgy 20-25 percet, mielõtt elindulunk, de azért kellett már most felszállni, mert lehet, hogy ez a várakozási idõ rövidebb lesz, és ez esetben rögtön indulhatunk. Végre elindultunk, és nagyon szép utunk volt Kos-ig. Rátapadtam az ablakra, fantasztikus látvány volt a sok-sok görög sziget a tengerben. Kb. 9-kor értünk Kosra. A reptéren ért az elsõ rossz élmény: a napernyõnknek nyoma veszett, hiába vártuk, nem jött a szalagon. Nagyon pipa voltam! A két csomag szerencsére megvolt, de a bõröndrõl 1-2 lakat le volt törve. A reptéren állt egy csomó busz, de nekünk fogalmunk nem volt, melyikre kell szállnunk, vagy ki vár minket, kihez kell odamenni? Volt jó pár idegenvezetõ, céges pólóban, de Aeolus feliratot nem láttunk sehol. Aztán jött egy fiatal lány egy mappával, párom odament hozzá próba szerencse alapon, és kiderült, hogy õ a mi emberünk. Megmondta, hogy melyik buszra kell szállni. A busz sofõrnek a települést és a szállás nevét kellett mondanunk. Mondtuk, hogy Rena stúdió. Mutatta, hogy neki ilyen nincs a papírján felírva. Álltunk ott tanácstalanul a csomagjainkkal, de aztán szerencsére az idegenvezetõ megoldotta, és felszállhattunk a buszra. Végre irány a szállás! A mi szállásunk Lambiban volt, nem is kell mondanom, Lambiba mentünk utoljára. Már hullák voltunk! Nem elég, hogy éjszaka, illetve hajnalban történt az utazás, de macerás is volt, tele várakozással. Ezzel szemben a hazaút úgy ment, mint a karikacsapás! Minden olyan gyorsan és gördülékenyen történt. Reggel 8.40-kor szállt fel Koson a repülõ, és délben már itthon voltunk a lakásban úgy, hogy a reptérrõl taxiztunk a Déli p.u.-ra iszonyat nagy forgalomban, azután személyvonattal döcögtünk haza, ami minden bokorban megállt.
Mit ad isten, hazafelé is a szárny mellé kaptuk a repjegyet, csak most a bal oldalon.
A szállásunk Lambiban, a Rena apartmanban volt. Zsákba macska effektus volt, mert a katalógusban csak egyetlen külsõ fotó van az apartmanról, és a fórumokon sem találtam senkit, aki ismeri ezt a szállást. Úgy voltunk vele, lesz ami lesz...Hát elsõre nagy csalódás volt, de ebben biztosan benne van az is, hogy nagyon fáradtak voltunk, és eddig mindig "túl jó" szállásunk volt. Az volt vele a problémánk, hogy nagyon kicsi volt a szoba, a bútorok kopottasak, nagyon egyszerû, puritán szállás. Csöppnyi fürdõszoba, csöppnyi terasz. Ez még nem lett volna akkora baj, de a rakodó hely nagyon kevés volt. A konyhaszekrény nagyon kicsi, és az még 3 részre volt osztva. A fiókot, amibe az evõeszközök voltak, ha félig kihúztuk, akkor még nem tudtunk kivenni semmit, nem lehetett hozzáférni. Ha tovább húztuk, akkor már kiesett. Tehát úgy mûködött a dolog, hogy ha bármi kellett a fiókból, ki kellett emelni az egészet. Edényszárító volt ugyan, csak nem tudtuk hova tenni. A mosgató mellett rögtön a villanyrezsó volt, egyszerûen nem volt hely, nem is tudtuk használni a szárítót. Az egyikünk mosogatott, közben a másik rögtön törölgetett. Szemetes edény csak a fürdõben volt. Nemhogy légkondi, de egy ventillátor sincs a szobában. Marha meleg volt, a terasz ajtót mindig nyitva tartottuk, és bizony sokszor a bejárati ajtót is kitártuk, mert csak úgy lehetett megmaradni. Mások is nyitott ajtóval voltak. Éjszakára persze becsuktuk. Fürdõszoba: az ajtó befele nyílt, és nekiütközött a mosdónak. Zuhanytálca nuku. Függöny van, de nem ér le a földig, tehát semmi funkciója. Csak egy árva lefolyó volt a wc mellett, és épp akkora a hely, hogy oda lehetett állni zuhanyozni. Ráadásul a függöny csak a mosdót választotta le, a wc-t nem, tehát zuhanyozáskor tiszta víz lett a wc. Felmosó természetesen nem volt, nem tudtuk mivel feltörölni a vizet.
Kilátás: egy nagy mezõ, 2 elszáradt pálmafa, továbbá egy kis házikó, ahol egy görög család élt, akik 4 db tehénnel rendelkeztek.
Na szóval elsõre mindez sok(k) volt, de aztán megszoktuk, 3. nap már azt mondtuk, nem is olyan gáz ez, el lehet itt lenni azért...
Elõnyei: (mert azok is voltak!)
- minden nap és mindig ugyan abban az idõszakban takarított a takarítónõ, kedves volt, minden nap elvitte a szemetet, mindig hozott kló papírt, és kb. 4 naponta ágynemût és törölközõt cserélt.
- az apartman tulajdonosok egy idõs házaspár, nagyon aranyosak, segítõkészek, beszélnek angolul és van egy tündéri kutyájuk
- az apartmannak van medencéje és szép kertje, sajnos a mi teraszunk pont nem ebben az irányban volt, hát pech... A medence mellett van snack bar, itt lehet enni-innivalót kapni, ha valaki szeretne. Mi csak egyszer fürödtünk a medencében, de nagyon kellemes volt.
- csendes helyen van a szállás, a fõúttól beljebb, jól lehet pihenni. Lambi fõutcája az üzletsorral, ami igen zajos, kb. 500 méterre volt a szállástól, ez így pont jó volt
- EGY DARAB SZÚNYOG NEM VOLT AZ EGÉSZ NYARALÁS ALATT! Ez nem utolsó szempont, mivel mindig tárva volt a terasz ajtó. Meg amúgy is, nem kellett fújkálni magunkat szúnyogriasztóval, nagyon kényelmes volt ez így.
- A terasz pont délre mindig árnyékba került
Összefoglalva, nem ez volt eddigi legjobb szállásunk, de elhatároztuk, hogy ez nem veheti el a kedvünket, és semmi más sem. Inkább röhögtünk a kellemetlenségeken, hiszen változtatni úgysem tudtunk rajta. Humorral könnyebb túllépni az esetleges rossz dolgokon!
A sziget aranyos, könnyen bejárható, tényleg nincsenek távolságok és eltévedni sem lehet. Sok szép strandja van, tiszta tenger, és látnivaló bõven akad! Mi egy egész napot csak magára a fõvárosra szántunk. Lejártuk a lábunkat, de láttunk mindent. Szép város, de nagyon forgalmas is. Tiszta õrület van, fõleg este! A Casa Romanát nem tudtuk megnézni, mert felújítás miatt zárva van.
Béreltünk buggyt, mert olyanban még sosem ültünk, és különben is tök poén. A kölcsönzõs állította, hogy ezzel be lehet járni a szigetet, aszfaltozott úton bárhol elmegy, emelkedõkön is, csak nyomni kell tövig a gázt. Rendben, kibéreltük 3 napra. 80 euró volt. Hát szerintem mi megkaptuk a lehetõ legkisebb teljesítményû buggyt. Rögtön elsõ nap elmentünk vele Kefalosig, ami 44 km Kos várostól. 1 és 3/4 óra alatt értünk oda!!! Az emelkedõket nem igazán bírta, 15-tel ment fel rajtuk. Amikor már biciklis is elhaladt mellettünk, akkor már nagyon röhögtem! Lejtõkön bezzeg ment 80-al is! Ezután a nap után levontuk a következtetést, hogy ezzel ugyan nem járjuk be a szigetet. Arra jó lesz a buggy, hogy elmenjünk Tigakiba, Marmariba, és Masztihariba strandolni, de pl. Ziával jobb, ha nem próbálkozunk... Amikor a 3. nap este visszavittük a buggy-t, még akkor rögtön béreltünk egy Matizt 2 napra. Szintén 80 euro volt, légkondi, teljes körû biztosítás. Ezzel aztán elmentünk mindenhova, Kefalosba is visszamentünk, voltunk a Paradise Beachen, meg a Camel Beachen is, mert a buggyval ezeket is kihagytuk. Asklepion nagyon tetszett, meg Embros Therma is. Üdülõhelyek közül Tigaki volt a favorit, ha mégegyszer mennénk Kosra, Tigakiba mennénk. Masztihari is nagyon jó, Marmari viszont nem fogott meg.
Ami nem tetszett a szigeten: nagyon sok a kiépítetlen terület, ez nem baj, csakhogy ezeken a részeken ember méretû a gaz, és rengeteg a szemét. Nagyon sok elhanyagolt részt láttunk. Ha az ember elhagyta valamelyik üdülõhelyet, bizony sok szemetet és gazt látott. Sõt, az üdülõhelyeken is, a már nem mûködõ éttermek és hotelek területe tiszta lepukkant, szemetes. Ezek le vannak sz... ,senki nem törõdik velük, nõje csak be a gaz, kit érdekel...
Viszont van rengeteg szép színes virág! És a közlekedés is jó volt, nem találkoztunk õrülten száguldó sofõrökkel.
Ziában is voltunk, benne picit csalódtam. Nagyon túrista centrikus hely a rengeteg bazárral, olyan, mint valami kirakodóvásár... Nem éreztem azt, hogy egy igazi hegyi faluban sétálok. Úgy éreztem, hogy egy kicsit "mû" a falu. De gyönyörû a kilátás, sokat fotóztunk! Pily viszont jobban tetszett nekünk.
A sziget bejárásán kívül 2 kirándulást tettünk: Nisszioroszra és Kalymnosra mentünk. Egyiket sem az Aeolus-nál fizettük be.
Nisszirosz
Nisszioroszra Lambiban fizettünk be egy irodában. 27 euróért kínálták a kirándulást, az Aeolusnál 35 lett volna. Befizettük hát a fejenként 27 eurót, elmagyarázta a nõ, hogy elvisznek Kos városba a kikötõbe, ott hajóra szállunk, Nissziroszon pedig felvisznek a vulkánhoz, utána séta Mandrakiban. Kaptunk egy vouchert. A kirándulás reggelén 8-kor kiálltunk az apartman elé, és azt gondoltuk, busz jön értünk. Hát nem, egy autó jött, és bevitt Kos városba, és megmutatta a sofõr, hogy melyik hajóra szálljunk. Beszálláskor fura mód elvették a vouchert tõlünk. De ekkor még nem gyanakodtunk. A hajóút nagyon jó volt, LÁTTUNK DELFINEKET!!!!!!!!!!!! Persze rögtön a fényképezõ után kaptunk, párom fényképezett, de csak egy kép sikerült, nagyon gyorsak voltak a delfinek, és hamar el is tûntek. Csak utána jutott eszünkbe, hogy a sorozatkép készítõre kellett volna állítani a gépet, vagy pedig videofelvételre. Na, gondoltuk, majd visszafelé, hátha akkor is jönnek. Természetesen nem jöttek, mi meg egész vissza úton sasoltunk, kémleltük a tengert, hiába.
De vissza Nissziroszhoz. Kb. 2 órás hajókázás után kikötöttük a szigeten. Már ott vártak a buszok. Láttuk, hogy mások voucherrel a kezükben mennek, és az alapján irányítják õket a buszokhoz. Tõlünk viszont ugye elvették a hajón. Hát rádöbbentünk, hogy valószínû nekünk csak a hajóutat tartalmazta a részvételi jegy. Úgyhogy 7 euro/fõ volt a busz utazás. Így 34 euro/fõre jött ki a kis kirándulás, párom mondta, hogy nem baj, akkor is fejenként 1 eurot spóroltunk az Aeolus árához képest. Jót röhögtünk ezen is!
A vulkán fantasztikus volt, mi lementünk az aljára. Döglesztõ meleg volt, és nagyon erõs kén szag. Kb. 20-25 perc elég is volt belõle. A vulkánnál való séta után vissza buszoztunk a kikötõbe, és ott még volt 3 óránk császkálni. Nagyon hangulatos Nisszirosz, jópár képet ellõttünk. Érdemes volt megnézni, én is azt mondom, nem szabad kihagyni! Amikor visszaértünk, Kos kikötõjében már ott várt minket a sofõr, ugyanaz, aki reggel fuvarozott minket. Nagyon korrekt dolog volt. Viszont nem akartunk visszamenni a szállásra, mondtuk neki, hogy köszönjük, de most még Kos városban maradnánk, és majd késõbb hazasétálunk.
Kalymnosz
Ezt a kirándulást viszont tényleg olcsón megúsztuk. Aeolusnál ez is 35 vagy 40 euro lett volna, pontosan nem emlékszem. Kos városban is rengeteg kirándulóhajónál be lehetett fizetni, mi 2 hajónál érdeklõdtünk, egyik 35 euroért, másik 20 euroért/fõ kínálta a programot. Végül úgy csináltuk, hogy buggyval elmentünk Masztihariba, és onnan komppal mentünk át a szigetre. 7 euro/fõ volt a kompjegy, így aztán igazán megérte! Igaz, amit a kirándulóhajók kínáltak, az 3 sziget túra: Kalymnos-Pserimosz-Plati, mi pedig a komppal csak Kalymnosra jutottunk el, de nem bántuk. Azt már korábban megnéztük, amikor Masztihariban jártunk, hogy mikor megy komp, mi a 14 órásival szándékoztunk menni. Olyan fél 1 tájban gondoltuk, hogy elindulunk Masztihariba, hogy kényelmesen odaérjünk, mert ekkor még a buggy volt a jármûvünk, és vele ugye elég lassú a tempó. Gondoltuk, ha mégis nagyon korán odaérünk, legfeljebb sétálunk ott indulásig. Beültünk a buggyba, és az istennek nem akart indulni. Az apartman tulajok nézték, hogy mit bénázunk, végül kiabáltak nekünk, hogy szerintük telefonálni kellene. Nagyon aranyos volt a bácsi, mert elkérte a kölcsönzõs névjegykártyáját, és õ maga hívta fel és beszélt vele. Negyed órán belül jött is a kölcsönzõs robogóval, és megnézte a buggyt. Kiderült, hogy az akkumulátorral van a baj, ki kell cserélni. Kikapta a mociból az aksit, és azt tette bele, de az nem volt jó, úgyhogy mondta, hogy megy, és hoz egyet. Hozott is, beletette, és mehettünk. Ekkor már 1/4 2 felé járt az idõ, necces volt, hogy elérjük-e a kompot. 14 óra 3 perc volt, amikor kiszálltunk Masztihariban a buggyból. Vettünk jegyet, mondta a pénztáros, hogy ha sietünk, talán elérjük, de ha nem, semmi baj, majd módosítja a jegyen az idõpontot, és a következõvel tudunk menni. A komp persze a kikötõ végében volt, rohantunk, mint az õrültek, közben nagyon röhögtünk a szituáción. Láttuk, hogy már nagyon indulásra kész a komp, tülkölt is, hogy indulás van. Szerintem az egész komp nekünk drukkolt. Szerencsére rendesek voltak, megvártak. A komp személyzete is röhögött rajtunk.
40 perc alatt át is értünk a szigetre. Iszonyat meleg volt aznap, talán a legmelegebb nap volt a nyaralásunk alatt. Amikor Masztihariba tartottunk, láttuk egy benzinkútnál kiírva, hogy 41 fok van.
Póthiában sétálgattunk, fagyiztunk, beültünk egy hideg üdítõre. Másfél órát töltöttünk a szigeten, mert 16.30-kor ment vissza komp, vagy pedig utána 20-kor, de addig nem akartunk maradni. Nekem nagyon tetszett Póthia, itt is sok fotót készítettünk. Nagyon figyeltük az órát, hogy 16.30-ra visszaérjünk a kompra, nehogy megint futni kelljen.
Kellemes nap volt, szép kirándulás, ezt is kár lett volna kihagyni.
Úgy gondolom, egy nagyon jó és tartalmas nyaralást tudhatunk magunk mögött, élményekben nincs hiány! Több volt a kirándulós, felfedezõs nap, mint a tengerparton lazulós, strandolós. Kb. 70-30% az arány.
Sokat tavernáztunk, majdnem minden nap. Mindig máshol ettünk. Kifogtunk nagyon jó tavernákat, ahol isteni kaját ettünk, és voltak mellényúlások is. Egy éttermet szeretnék ajánlani: aki Tigakiban jár, Spyros tavernát próbálja ki, fantasztikus! Minket 3 pincér ugrált körül, nagyon kedvesek voltak, a kiszolgálás gyors, a kaja isteni finom! És maga a hely is nagyon kellemes, igényes. Ide szívesen betértünk volna újra, de nem úgy alakult, azt hiszem, utána már nem jártunk Tigakiban.
Nos, itt a vége, fuss el véle, ha bárkinek bármi kérdése van, ha tudok, nagyon szívesen válaszolok a Kos topikban.
Nagyon köszönöm, hogy ilyen gyorsan megírtad a "regényedet". Igazán tartalmas nyaralásban volt részetek.
A szigetet még nem láttam (hamarosan fogom). Persze hogy a gyönyörû helyek is hozzájárultak, de a dolgokhoz való hozzáállásod is sokban segített abban, hogy ennyi szép élménnyel tértél haza.
Nagyon szívesen szepeva!
Olyan jó neked, hogy még elõtte állsz a nyaralásnak. Ráadásul Kos városban lesz a szállás, az tökéletes! Remélhetõleg az idõ is jó lesz még.
Nincs beírva úticél.
Kos szigeti élmények
Mivel borzasztóan szereti a kígyókat közelebb kellett mennünk. Szerencsére csak egy levedlett bõr volt a kõtömbök mellett. A gyerek a fejébe vette, hogy megkeresi a gazdáját. Mert az is a közelben lehet. Lebeszéltem róla. Mivel ahogy ismerem õ meg is fogta volna az állatot akár mérges, akár nem. 
De legalább ablaknál. A személyzet és a kapitány nagyon kedves volt. A repülés szuper volt, nagy élmény, tiszta Google Earth! Csak a légnyomás volt kellemetlen, úgy éreztem, amikor felszálltunk, hogy leesik a fejem. De a gyomromnak semmi baja nem volt, pedig attól féltem. Krétai és Kalymnosi nyaralókkal együtt utaztunk, és elõször Krétán, Chaniában szállt le a gép. Közölték, hogy mindenkinek le kell szállnia, mert újra tankolják a gépet + ki is takarítják, és ezalatt nem lehet utas a gépen. Betereltek egy váróterembe és 1 óra ücsörgés következett. Én nem bírtam tovább és elaludtam, illetve, amikor már éppen elaludtam, akkor szólt a párom, hogy indulás, fel lehet szállni a gépre. Most mindenki oda ülhetett, ahova akart, így Krétától Kosig nem közvetlen a szárnynál ültünk, végre többet láthattunk. Amikor felszálltunk, és mindenki elhelyezkedett, közölte a kapitány, hogy Kos repterén jelenleg zsúfoltság van, ezért nekünk várnunk kell, úgy 20-25 percet, mielõtt elindulunk, de azért kellett már most felszállni, mert lehet, hogy ez a várakozási idõ rövidebb lesz, és ez esetben rögtön indulhatunk. Végre elindultunk, és nagyon szép utunk volt Kos-ig. Rátapadtam az ablakra, fantasztikus látvány volt a sok-sok görög sziget a tengerben. Kb. 9-kor értünk Kosra. A reptéren ért az elsõ rossz élmény: a napernyõnknek nyoma veszett, hiába vártuk, nem jött a szalagon. Nagyon pipa voltam! A két csomag szerencsére megvolt, de a bõröndrõl 1-2 lakat le volt törve. 
A reptéren állt egy csomó busz, de nekünk fogalmunk nem volt, melyikre kell szállnunk, vagy ki vár minket, kihez kell odamenni? Volt jó pár idegenvezetõ, céges pólóban, de Aeolus feliratot nem láttunk sehol. Aztán jött egy fiatal lány egy mappával, párom odament hozzá próba szerencse alapon, és kiderült, hogy õ a mi emberünk. Megmondta, hogy melyik buszra kell szállni. A busz sofõrnek a települést és a szállás nevét kellett mondanunk. Mondtuk, hogy Rena stúdió. Mutatta, hogy neki ilyen nincs a papírján felírva. Álltunk ott tanácstalanul a csomagjainkkal, de aztán szerencsére az idegenvezetõ megoldotta, és felszállhattunk a buszra. Végre irány a szállás! A mi szállásunk Lambiban volt, nem is kell mondanom, Lambiba mentünk utoljára. Már hullák voltunk! Nem elég, hogy éjszaka, illetve hajnalban történt az utazás, de macerás is volt, tele várakozással. Ezzel szemben a hazaút úgy ment, mint a karikacsapás! Minden olyan gyorsan és gördülékenyen történt. Reggel 8.40-kor szállt fel Koson a repülõ, és délben már itthon voltunk a lakásban úgy, hogy a reptérrõl taxiztunk a Déli p.u.-ra iszonyat nagy forgalomban, azután személyvonattal döcögtünk haza, ami minden bokorban megállt.
