Sziasztok! Ha valaki nagyon rövid időre szeretne Olaszországba utazni, szíves figyelmébe ajánlom Torinót. Budapestről a Wizz járatával mentem Milánó- Bergamoba, onnan transzfer vitt be a milánói vasútállomásra (Stazione Centrale). Itt betettem a csomagom a csomagmegőrzőbe (az első 5 óra 4 euróba kerül, ez az idő nekem bőven elég volt) és metróval elmentem a milánói dómhoz. A metrójegy 1 euró, négy megállót kell menni a dómig. Nem tudom, hogy mindig így van-e, de most a dóm bejáratánál ellenőrizték a nagyobb táskákat. Belépő nincs és lehet fotózni. Itália második legnagyobb temploma tényleg hatalmas. Csodálatos festett üveg ablakai és szobrai vannak, kívül-belül káprázatos. A dóm körbejárása után egy picit sétáltam a környéken, aztán visszamentem a pályaudvarra, ugyanis az Ezüst Nyíl nevű csodamasinával utaztam tovább Torinóba. Ez a szupergyorsnak titulált vonat érdekes módon ugyanannyi idő alatt ér oda, mint egy mezei gyors, csak éppen kétszer annyiba kerül rá a jegy. Feltételezem, hogy ezért utaznak rajta sokkal kevesebben, mint a gyorsvonatot, amelyik zsúfolásig megtelik. A vonatjegy a gyorsvonatra 9,50 euróba, a Frecca Biancara 21,50 euróba kerül. A menetidő 2 óra mindkét vonattal. Torinóban a Hotel Bolognában szálltam meg, itt a kétszemélyes szoba 70 euróba került, reggelivel (ketten voltunk, tehát fejenként 35/nap/fő). Nagyon közel van a Porta Nuova pályaudvarhoz (pár méter) és Torinó belvárosi része gyalogosan is bejárható innen. Én nagyon meg voltam elégedve a szállással. Az este további része a belváros feltérképezésével telt, vacsora egy kis pizzériában (pizza+1 kis pohár sör 6,50 euró), útközben fagylaltozás (2 gombóc 2 euró), séta a Po partján. A szállodai reggeli jellegzetes olasz reggeli volt: vaj, lekvár,sajt, joghurt, croissant, capuccino vagy kávé, üdítő, víz. A pályaudvaron van egy turista iroda, ahol meg lehet vásárolni az úgynevezett Torino-Cardot is. Én a 48 órás változatot vettem meg 22 euróért, a kártyával nem csak a Torinóban található múzeumokba, de az egész Piemonte tartományban levő múzeumba, várba be lehet menni, ezen kívül a torinói felszíni közlekedésre is érvényes. A délelőtti és a kora délutáni órákban bejártam az egyiptomi múzeumot, a Galleria Sabaudat és a királyi palotát, késő délután a filmmúzeumot és a Mole Antoniella panorámaliftjének igénybevételével megnéztem Torinót felülről is. Napközben egy-egy kávéra vagy focacciara tértem be a lépten nyomon megtalálható kávéházakba, büfékbe. Az árak a pályaudvar környékén természetesen alacsonyabbak voltak , mint mondjuk a királyi palota mellett. Pár szó a meglátogatott múzeumokról és az időjárásról:
Bár az időjárás-előrejelzés egy héten keresztül arról biztosított, hogy március 15-én napközben az eső valószínűsége 20 százalék, szakadt az eső. A belváros egy részét azonban az árkádok alatt is szépen be lehet járni, és ha nem oldalról csap be a víz, akár ázás nélkül is lehet közlekedni a Via Po-n és a Via Roma-n (ez utóbbi Mussolini korának építészeti stílusát tükrözi). Az árkádokról valahol azt olvastam, hogy a királynő (mert Piemontnak királyai voltak) nagyon szeretett sétálni, de nem szerette az esőt, így szépen körbeárkádozták neki a sétái útvonalát. Igaz vagy sem, nem tudom, de nagyon hálás voltam neki a passziója miatt, mert az időjárás- előrejelzésnek köszönhetően sem esőköpenyem, sem ernyőm nem volt. A Museo Egizio a világ második legnagyobb egyiptomi múzeumába, mely három részből áll. Nem olyan régen olvastam arról, hogy Egyiptomból jelezték, hogy ideje lenne visszaadni ezeket a tárgyakat jogos tulajdonosának: az egyiptomi népnek, mire az olaszok azt válaszolták, hogy 2000 év után nincs helye reklamációnak:) Több teremben igazi egyiptomi hangulatot teremtettek a megvilágítással és a fekete falakkal, az ember tényleg egy piramis belsejében érzi magát, amint a szfinx-szobrok és fáráók, Sekhmet- szobrok között bolyong, miközben folyamatosan figyeli őt Osiris szeme. Jó hangulatban léptem ki, azaz inkább átverekedtem magam a sokadik iskoláscsoporton, akik múzeumlátogatásra érkeztek (felturbózott lelkesedéssel és hangerővel). A múzeumnak helyet adó épület egy következő szintjén található a Galleria Sabauda, a Savoia család képtára. Ha nem tudnám, hogy egyéb dolgokkal is foglalkoztak, hajlanék arra, hogy ez a család mást sem csinált, mint festményeket gyűjtött. Én még életemben ekkora családi gyűjteményt nem láttam, de nem is gondoltam, hogy létezik ilyen. Az egyházi témáktól a csatajelenetekig minden megtalálható, és nem csak olasz mesterek alkotásai. Sok híres festményt, sok híres alkotó nevét találtam itt meg és egy magyar csatajelenetet is, Szavojai Jenő személyes gyűjteményében. Amikor már azt hittem, hogy a kijárat következik, jött egy újabb lépcső, mely újabb termekbe kalauzolt. Érthető okok miatt itt a fotózás nem megengedett, a szabály betartásáról kevés teremőr, de annál több kamera gondoskodik. De egyszercsak mégis ott találtam magam a kijárat előtt, így elindultam a Királyi Palota irányába. Torinó csaknem minden épülete nemzeti színekben pompázott az ottlétem alatt. Itália egyesülését méltó módon ünnepelték az olaszok, sok járókelőn láttam kokárdát és még a pékségek kirakatai is olasz zászlókkal, szalagokkal voltak tele. Torino az 1860-as évek elején Itália fővárosa volt, és a Savoyai család egyesítette Itáliává az olasz félszigetet. Bár Milánóban is sok zászlót láttam (még a panelházakon is), talán Torinóban egy picit még nagyobb a lelkesedés ebből kifolyólag:) Jólesett nézni a számomra nagyon kedves magyar zászlókat fordított sorrendben:) A Torinó- kártyát minden múzeumban fel kellett mutatni a jegyirodánál, ennek fejében kaptam egy nulla eurós jegyet, melyet egy másik bejáratnál valaki vagy ellenőrzött, vagy nem. A királyi palotában több dolgot is meg lehetett nézni, a legaktuálisabb látnivaló egy animációs bemutató volt a királyi pompában élő személyekről és az olasz forradalomról. A káprázatos termekben nem csupán a palota berendezését tekinthettem meg, hanem uralkodók ékszereit, ruháit, olasz viseleteket, Garibaldi csatáit, csatajeleneteket ólomkatonákkal és majdnem minden teremben egy híres személy árnyéka mesélt korának eseményeiről. Az a helyzet, hogy az állam leesett a fényűző környezet láttán. Sajnos a fotózás szigorúan tilos volt. A filmmúzeum nem nyűgözött le túlságosan, utólag bántam, hogy nem a Palazza Madama múzeumba mentem el helyette, de valamikor majd igyekszem pótolni ezt a mulasztást:) Minden év március 15-én Torinóban megemlékeznek Kossuth Lajosról aki több mint 30 évig élt és dolgozott a városban, és ott is hunyt el. Erre a megemlékezésre mentem oda, így nagyon rövid időt töltöttem el ott, de valamikor vissza fogok menni, mert a város beírta magát a szívembe a legszebb városoknak fenntartott helyre:) Rövid összegzés a piszkos anyagiakról: vonat, múzeumok, két éjszaka szállás, evés, ivás, édesség és egy kis nasi az itthoniaknak 175 euró volt összesen. Repülőjegy,transzfer kb.32000 forint.
|
Nincs beírva úticél.
Válasz a #230911. hozzászólásra
, de mindig le vagyok maradva a szerkesztéssel, s hátha valakinek, valamikor jól jön még:
Jó sok mindent hoztunk is haza.
