Szia Verka!
Most nyáron Folegandroson nagyon közel voltunk Sikinoshoz(kb. 15-20km). Sajnálom, hogy nem néztük meg egyik nap(jóvátehetetlen hiba) Nekem tetszik ez a csönd és a nyugalom.
Ezért élnek a Görögök ilyen sokáig. Egyre jobban tetszenek az ilyen horák castrók, pici utcácskák nyugodt emberek. Igazi Görög feelingre vágyom nem műgörög nyaralóhelyekre tele bazárokkal. Persze mindenkinek más és más tetszik és ezt tiszteletben kell tartani.
Sziasztok Kedves Fórumozók!
A szeptemberben Santorinin töltött egy hét során egy napra erre a csendes,de számunkra igen megkapó szigetre hajóztunk.Néhány képet hamarosan láthattok a fotóalbumban.Bátran ajánlom,-aki erre jár nézze meg-,érdemes...
Képek alapján tényleg nagyon barátságosnak tűnik a sziget.
Az egy napos kirándulásról légy szíves, még pár dolgot ossz meg velünk. Pl. a szigeten béreltetek-e valamilyen járművet, összesen mennyi időt töltöttetek ott, mi tetszett benne a legjobban, mely részeit ajánlanád azoknak, akik esetleg hosszabb nyaralást terveznek ott.
Előre is köszönjük.
Nos a kompjegyeket Santorinin,Kamariban vettük az utazás előtt 3 nappal.16 E volt egy fő részére retúr.Mivel motort béreltünk egész hétre,így azzal mentünk le a kikötőbe.9 órakor jött is az Aqua Spirit,és jó másfél órás út várt ránk.Kikötöttünk Thirassián és Ioson.sikinosra érve a kikötőben-Aloproniában,-a helyi busz várta már a leszálló utasokat és kb 10 perces buszozás után Hora és KLasztro közötti "központban" szálltunk le.Innét gyalogoltunk-barangoltunk Kasztro utcáin és mentünk fel a kolostorhoz,ahol is pazar panoráma fogadott bennünket a környező szigetekre...
Ezután kellemes ebéd egy árnyas tavernában,-én okrát ettem,nagyon finom volt.ebéd után visszabuszoztunk Aloproniába és itt egy csendes-lusta strandolást "csaptunk"
Később a parti Lukas tavernában vacsi,majd fél 7-kor már jött is az Artemis értünk.Santorinin meg várt a "robink "bennünket..
Benyomásaink..:békés hangulat,barátságos helyiek,fűszerillat,nyugalom,..olyan igazi béke szigete
Ha lenne lehetőségünk pár napot itt tölteni,csak is Aloproniában foglalnánk apartmant és innét helyiekkel lehetőség van elmenni a sziget príma strandjaira..s ha a másik két lakott településre vágyunk,hát ott a helyi buszjárat..
A Kikládok e csendes zugát bátran ajánljuk Nektek is...
Köszönöm az információkat. Tetszik minden, amit leírtál a szigetről.
3-4 nap ezek szerint "elég" a szigetre?
Nekem szinte minden görög sziget ajánlható, nem sok olyat tudnék mondani, ahova nem lenne kedvem elmenni.
Mi pedig köszönjük a jó tanácsokat,amiket az utazásunk előtt kaptunk tőletek,amikor is infókat gyűjtöttünk,hogy hogyan is menjünk át Santoriniről egy napra egy másik szigetre.Ios és Folegandros között hezitáltunk,aztán a közbülső mellett döntöttünk..Jó lett volna a másik a két szigetet is látni,de majd egy következő út során-ha jó sorsunk arra visz ,-láthatjuk esetleg..
Megnéztük a fotókat, bűbájos sziget!!! Sajnos mi csak a körvonalait láttuk a távolban Folegandrosról.
Nagyon tetszik ez a Sikinos!!!
Most már azt sem tudja az ember merre menjen nyaralni!! Mindenhol ott szeretne lenni egy kicsit!
A múlt héten érkeztünk haza Sikinosról, illetve Sifnosról. Pár mondatban írnék a szigetről, illetve Sifnosról is majd a maga helyén, ha megengeditek.
Azzal kezdem, hogy most is elrontottuk, mint mindig. Nem kicsit, nagyon, mivel mindig abba a hibába esünk, hogy a túléléshez látszólag több erőforrást igénylő szigetre tervezünk kevesebb időt. Sikinosra Santroriniről érkeztünk a Zante Ferries Adamantios Korais nevű hajójával egy tranzit nap után, ahol a kikötőben várt már Mr Lucas a családjával. Mindegyiküknél tábla "Lucas Rooms" felirattal, így gyakorlatilag létszámfölényben voltak a többiekkel szemben, pedig mindössze hárman voltak.
Sikinos nem híres a strandjairól, a látnivalóiról, sem ámulatba ejtő természeti kincseiről, mégis olyan esszenciáját mutatja meg szemérmesen az igazi görög életérzésnek az odalátogatók számára, ami mögött háttérbe szorul nagyon sok áhított és népszerű sziget, ahova özönlenek az emberek. Sikinos az étlap nélküli, vagy csak egy kockás füzetbe kézzel, gondosan, cirkalmas betűkkel írt étlapos tavernák világa. Egyszer láttunk gírosszal a kézben embert, vettünk is és rögvest, helyben megszavaztuk a "neegyélagíroszából" kategória győztesét.
A topik elején szerepel, hogy egyetlen busz jár a szigeten Alopronia (a kikötő) és Chorio/Kastro között. Azóta hatalmas fejlesztések mentek végbe, mivel aszfaltozásra került az Agios Georgios felé vezető út, illetve ennek az egyetlen busznak a menetrendje kiegészült a Manalis Pincészettel és Episkopival. Az utóbbi helyre mi is busszal jutottunk el véletlenül, holott csak a Kastroba indultunk. Ugyanis a buszmenetrend első olvasatra értelmezhetetlen volt, aztán másodikra is, így hagytuk, hogy sodorjanak az események. Abban a tudatban szálltunk fel, hogy Chora/Kastro a végállomás lesz és nem is tűnt fel, hogy többen sebtében leszálltak pár fehérre festett lépcső mellett. De voltunk még elegen a buszon, és aztán elmaradtak a házak, de ott termett a tenger, az utasok -mind görögök- pedig úgy tűnt, tudják, hogy hova mennek. Aztán elhagytuk a Manalis Pincészetet is. (Ezt felismertem a képek alapján.) Mentünk...mentünk egészen egy parkolóig, ahol motor leállít és megérkeztünk...valahova. Még mindig nyugodt volt mindenki és jól öltözött. Aztán rájöttem, hogy a kakukkfűvel és vadzabbal övezett ösvény Episkopihoz vezet, ami eredetileg római temetkezési mauzóleum, majd Apolló templom és végül a 17. századtól, mint keresztény templom funkcionált az ökumenizmus jegyében. Áhítat, fotózás és csend, majd tovább az ösvényen egészen a szirt szélig, ámulás, valószínűleg a sziget legszebb része. Komótosan elindulunk vissza 5-6 fiatallal. Diszkrét motorhang. Atyaég, a busz! Rohanás, 15-20 évvel le vagyunk maradva a többiek mögött. Szerteágazik az ösvény, a tömegpszichózis hatására futunk jobbra. (Még a híresen jól tájékozódó S. is, pedig ő legzsúfoltabb parkolóban is elsőre megleli az autót.) Látjuk, hogy az út végén maxi ruhában, szövet bermudában és vasalt ingben tipródnak az ifjak egy embernagyságú kőfal előtt, így célba vesszük a baloldali ösvényt szamárkórón, száraz cserjéken keresztül loholva, hogy csak egy derékig érő kerítésen kelljen átmászni. Az ösvény végén, a parkoló szélén a sofőr az óráját nézi. Akár egy jó edző! Choránál leszállunk, úgy festünk, mintha medvetámadást szenvedtünk volna el. Meglepetés, hogy a 21:30-as járaton, miután felismert bennünket a személyzet, egy centet sem fizettünk.
,-láthatjuk esetleg..
