Sajnos nem jártam ott, mert nagyon kiesett a mi körutazásunk útvonalából, de itt van egy kis info egy útikönyvbõl:
Elafonissost csak egy sekély vízû tengerszoros vélasztja el a szárazféldtõl. A Lakóniai-félsziget déli csücskében fekvõ Neapoliból indulnak ide motoros bárkák. A történelmi idõk elõtt a sziget még egyben volt a Peloponnészosszal. A szigeten nem sok minden van, csak homokdûnék és olívaligetek. A sziget legmagasabb "hegye" 276 m. Az északi részén van Elafonissi halászfalu, ahova a szárazföldrõl jövõ hajók érkeznek. A sziget körül azúrkék a tenger.
Mindenképpen szót érdemel itt a Peloponnészoszon, a Messzéniai-félsziget délnyugati partjainál fekvõ lagúnás rész.
A Kiparissiaból Pilosba vezetõ út mellett fekszik a Daliani- Halastó, a Navarino-öböl és a Voidokilia-öböl. Ezen a környéken már az i.e. 8-7. századból is találtak leleteket. A Voidokilia-öböltõl ösvény vezet a Nestor-barlangoz, ahonnan csodaszép kilátás nyílik (az útikönyv szerint) Görögország legszebb öblére. A görögök szeretnék e tájat a maga természetes szépségével olyannak megõrizni, amilyen, ezért nem építenek aszfaltozott utat, csak egy földút vezet az öbölhöz, így próbálják a turistatömegektõl megóvni érintetlenségét. Ez a táj nemzeti park is lehetne. Õsszel, egy kis szerencsével, kaméleonokat lehet itt megfigyelni.
„A Voidokilia-öbölhöz az utat nem a legegyszerûbb megtalálni, de sikerül. Szörnyûséges földút, de nem hosszú. A Navarino öböl egy zárt beltenger. Muszáj, hogy Korzikával hasonlítsam össze, ahol a sziget délkeleti részén van egy igen hasonló beltenger, Santa Giulia öblénél.
Homokdûnék veszik körül a Navarino sekély vizû lagúnáit. A belsõ tó egyik végénél van a Voidokilia-öböl. A Navarino-öblöt úgy képzeljük el, mint egy hatalmas halastavat, ami a szárazföldben a tengerparton helyezkedik el és csak egy homoksáv választja el a külsõ tengertõl. Tulajdonképpen inkább tónak kellene neveznünk. Ez a tó majdnem négyzet alakú. Így a Voidokilia-öböl tulajdonképpen nem is része e tónak, hiszen a tavat és az öblöt egy homokdûnés földnyelv választja el egymástól.
Több méter magas dûnék mögött parkolnak az autók, mi is ott állunk meg, csak sejtjük, hogy a homokhegyek másik oldalán ott van a meseszép öböl. Felmászunk a dûnékre és elénk tárul ez az álom. Az öböl teljesen szabályos félkörív alakú, mintha körzõvel rajzolták volna meg a 180°-os ívet. Az ív két végén sziklafal emelkedik, ezek hatalmas kapuként védik az öblöt, mögöttük a nyílt tenger. Talán leginkább egy Ω-betûhöz lehet hasonlítani. Hihetetlenõl szabályos és szimmetrikus a formája. Az is hihetetlen, hogy ez az öböl kétszer létezik a világon, ilyen tökéletes formában. Egy pontosan ugyanilyen öböl található Korzika délkeleti részén, a neve Rondinara. Ráadásul az elõbb említett Santa Giuliától nem olyan messze található. A két hely egymás ikertestvére. Nekem rejtélyes ez az egybeesés, hiszen én már Korzikán mondtam, hogyan képes a természet ilyen tökéletes geometriai alakzatot létrehozni, ebbõl csakis egy lehet az egész Földön? Most mégis itt állunk egy második ilyen helyen. A víz gyönyörû tiszta, inkább zöld, mint kék színû. A homok világossárga és finomszemcséjû, mint a porcukor.
Kicsit távolabb van egy magasabb hegy, várrommal a tetején, ott van a Nestor-barlang is. Oda biztosan nem mászunk fel ebben a hõségben. Viszont felmászunk az öböl egyik kapuját képezõ szikla mögötti dombra. A nyílt tenger mély kék, a part meredek sziklás. Hogyan tud a táj pár méteren belül ennyit változni? Fent a szikla tetején ösvények mennek a vár irányába. Ha nem lenne ilyen piszok meleg, akkor mi is felmásznánk, innen nem látni olyan szépen ezt a mesteri félkörívformát. Szúrós bozótok nõnek itt. A sziklákon mászkálunk, melyek lyukacsosak, mint a szivacs és élesek, mint a borotva. Nincs egy cseppnyi sima felületük sem, az egész fennsík egy sziklarét, és e rét füve éles beretva, mint a kakastaréj, úgy néz ki a felülete. A vékonytalpú papucs talpán keresztül pontosan érzem, hogyan vágnak ezek a kövek. Lenyûgözõ ez a hely. „
Legutóbb vojandi szerkesztette (2008-08-28 21:16:07), összesen 1 alkalommal
Köszönjük egy a beszámolót. Mi idén megyünk elõször Peloponészoszra, de a leírtak alapján úgy tûnik nem szabad kihagynunk a Voidokilia öböl felkeresését.
Gyönyörûek a képek azt is köszi! Már alig várom, hogy menjünk!
Végigolvastam a téma alatt ajánlott látnivalókat, és az általatok adott leírásokat. Határozott elképzeléseim lettek, de már most érzem, hogy kevés lesz az idõ mindent megnézni.
Mi júniusban megyünk, viszont szállást nem szeretnénk elõre foglalni. Azt azonban jó lenne tudni, hogy melyik részen érdemes megszállni, ami egyrészt jó kiindulópont lehet a kirándulásokhoz, de emellett gyönyörû is.
Eddig szóba jött Tolo és Nafplio, de volt aki Monemvasziát ajánlotta. Van esetleg személyes tapasztalatotok ezzel kapcsolatosan? Hol érdemes megszállni? Foglaljunk-e elõre? Milyen árak vannak?
Ez attól függ, hogy miket akarsz megnézni, mert annak függvényében érdemes valami központi fekvésû helyet keresni. Ha elõre nem foglalsz, akkor is egész biztosan találsz szállást, mert rengeteg szálláshely van mindenfelé.
Ha a keleti részen akarsz maradni, akkor Tolót javaslom. Ha lejjeb mész, Monemvassiába, akkor inkább a Lakoniai-félsziget és a Máni irányába tudsz kirándulásokat tenni, onnan már nem érdemes napi kirándulásokat tenni az Argoliszra, mert elmegy a fél napod autózással. Persze máshova is eljuthatsz, de mindenképpen gondolj arra, hogy magas hegyeken kell átmenned és rettentõen lassan haladsza szerpentines utakon.
Ha van valami kokrét kérdésed, bármire szívesen válaszolok, ha tudok, írj e-mailt: vojandi@freemail.hu
Epidauroszt, Mykenet, Hydrát, Nafpliot szeretnénk megnézni a keleti részen.
De van még néhány kiszemelt célpont, úgy mint:
- Voidokilia öböl (a Te beszámolód ihletett meg minket)
- mani
- Spárta
- Taygetosz
-Monemvaszia
- Lousias völgy térsége
- esetleg Olimpia
Tudom ez már sok, és nem is biztos, hogy bele fog férni.
Attikából indulunk így Peloponészoszra kb 10 napunk lesz. Úgy szeretnénk megoldani, hogy ezalatt két szálláshelyünk legyen, hogy elkerüljük a fél napos autózásokat. Az egyik szerintem akkor Tolo lesz, de a másik még kérdéses.
Nos Jucma, Olympián és a Lúsziosz (Lousois) völgyön kívül szerintem a többi hely jól elérhetõ egy központi fekvésû helyrõl. A Peloponnészosz keleti partján, Árkádiában van két alkalmas hely, amirõl magyar uatzók kötrében nem nagyon hallani. Én nem jártam ott, de a mi útikönyvünk jókat ír róluk. Ez a két hely a tengerparti Astros (Nafpliontól délre) és a még sokkal délebbre fekvõ Leonido illetve amellett fekvõ Poulithra. Ezek jó kiindulópontok a kirándulásokhoz, nem hemzsegnek ott a turisták, tehaát könnyeb szabad szállást találni és szép homokos strandjuk van.
Monemvassia kivételével az összes többi helyrõl olvashatsz a beszámolómban.
Ha az egyik hely Toló lesz, a másiknak én Kalamatat ajanlanám, mert a Mánit még onnan is három napba telik tövirõl-hegyikre bajárni, közel van Spárta is, Mistras sincs olyan messze és innen már eljuthatsz a Messzíniai félsziget délnyugati részén fekvõ Voidokilia öbölhöz, de talán még a Luosios völgyhöz is.
Kalamata egy nagy város, nem? Igazából szívesebben telepednénk le egy kisebb településen, halászfaluban ahol van jó strand is. Ha a térképen be akarjuk lõni, akkor tényleg Kalamata elég központi helyen van ahhoz, hogy Spártát, Manit, Voidokiliai öblöt megnézzük. De mi lehet, hogy inkább mégis valami kis turistafaluban telepednénk le.
Van valami jó kis hely Kalamata közelében, amirõl hallottál már?
Van az Ajánló oldalon egy apartman, ami elég jó, központi helyen van a Peloponnészosz megismeréséhez, esetleg nézd meg, hátha megfelel: Paralio Astros / Panorama Apartman
Nincs beírva úticél.
Peloponnészosz
Nincs beírva úticél.