Az ókori görög epidauroszi színház csodálatos akusztikája talán a komplex akusztikai fizika kiaknázásából származott - állítja egy új kutatás.
A Peloponnészoszi-félszigeten 1881-ben a föld alól kiásott színház alakja a görög amfiteátrum félkör alakját viseli, 34 sor kőszékkel. Akusztikája lenyűgöző. A nyílt színpadon álló előadót a majdnem 60 méterrel arrébb lévő, leghátsó sorokban is hallani. Az építészek és régészek hosszú ideje spekulálnak azon, hogy mi teszi lehetővé a jó hangterjedést.
Nico Declercq és Cindy Dekeyser amerikai kutatók most azt állítják, hogy az akusztika titka az üléssorok lépcsőzetes elrendezésében rejlik. Számításaik szerint, ezen szerkezet tökéletesen kialakított ahhoz, hogy egyfajta akusztikai szűrőként működjön, elnyomja az alacsony frekvenciájú hangot - a háttérzaj fő komponense - miközben továbbítja az előadó magas frekvenciájú hangját.
Azt még nem tudják, hogy ezen tulajdonság a véletlen vagy a tervezés eredménye-e. Ám bármelyik megoldásról legyen is szó, a kutatók szerint a görögök és a rómaiak tisztán látták, hogy az epidauroszi színház akusztikája valamiképpen speciális, és megpróbálták azt másutt is lemásolni. Kr.e. első században a római építész, Vitruvius utalt arra, hogy elődjei nagyon jól tudták, hogyan tervezzenek meg egy színházat úgy, hogy az kihangsúlyozza az emberi hangot. A későbbi írók is gyakran gondolkodtak el a színház kiváló akusztikáján, állítva, hogy annak egyik oka talán a szél uralkodó iránya lehet - mely főleg a színpadtól a közönség felé fúj.
Declercq és Dekeyser gyanították, hogy a válasz valamiképpen kapcsolatban lehet azzal, ahogyan a hang visszaverődik a hullámos felszínekről. Már jó néhány éve tudják, hogy az ilyen felszínek meg tudják szűrni a hanghullámokat, így bizonyos frekvenciákat felerősítenek, valahogy úgy, mint egy pillangó szárnyán az apró hullámok, melyek a fény bizonyos hullámhosszait verik vissza.
Declercq korábban már kimutatta, hogy egy mexikói maja zikkurat lépcsőzetes felszíne a tapsot és a lépéseket madárcsicsergésként vagy esőként hallatja. A kutató és Dekeyser kiszámolta, hogy az epidauroszi színház kőszékeinek sorai miként befolyásolhatják a róluk visszapattanó hangot. Kiderült, hogy az 500 Hz-nél alacsonyabb frekvenciák sokkal tompábbak, mint a magasabbak.
A kutatók szerint a legtöbb, a színházban és körötte produkált zaj általában alacsony frekvenciájú, például az egymás között suttogó látogatók, a mocorgó fák. Az alacsony frekvenciájú hangok kiszűrése így jelentősen javítja az előadók hangjának hallhatóságát, mely általában igen gazdag a magasabb frekvenciájú hangokban - mondja a két szakértő.
Declercq azonban kihangsúlyozza, hogy a helyet foglalt közönség jelenléte befolyásolhatja ezen hatást, bár nehéz megjósolni, hogyan. "Az emberi tényező számításba vétele nem egyszerű, hiszen maga az emberi test sem homogén, és igen komplikált alakja van" - mondja a kutató. Az alacsony frekvenciájú hangok kiszűrése azt jelenti, hogy ezen hangok a beszéd során is kevésbé hallhatóak, ami azonban nem jelent túl nagy problémát, mivel az emberi hallórendszer a hiányzó, alacsony frekvenciájú hangok némelyikét képes "pótolni" a magas frekvenciájú hangban.
A kutató szerint létezik egy neurológiai jelenség, az úgynevezett virtuális hangmagasság, mely lehetővé teszi, hogy az emberi agy rekonstruálja a hangforrást akkor is, ha hiányoznak az alacsonyabb tónusok. Ezen hatás miatt szólhatnak a kisebb hangszórók jobban, mint az ember gondolná.
Forrás: |