Hírek
| Szeptembertől drágábbak a tavernák |
| A bankszektor 2008-2009-es krízise óta született gazdasági rémtörténetek közül minden bizonnyal a Görögországban mostanra kicsúcsosodott pénzügyi válságról szóló a legdermesztőbb: három egymást követő éve tart a recesszió, az elmúlt évben 50 ezer vállalat ment tönkre és a munkanélküliségi ráta aggasztó méreteket öltött. Hatból egy aktív korú görögnek nincs állása, nem is beszélve a fiatalokat sújtó munkapiaci helyzetről: 40 százalékuk ugyanis nem tud elhelyezkedni.
A The Guardian című brit napilapban Aditya Chakrabortty újságíró felteszi a kérdést: hogy is történhetett mindez? A már elhangzott válaszok száma körülbelül a mediterrán országot alkotó szigetek számával egyezik meg, de ha a realitás talaján akarunk maradni, a lap szerint a politikusi dinasztiák több évtizedes tevékenysége, így a nepotizmus mindent felülíró intézménye és ezzel a bürokrácia gépezetének felduzzasztása, valamint a lakosság által felvett laza adózási morál játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy rémtörténetté váljon a görög história.
2009 őszén a választásokat megnyerő görög szocialista párt (PASZOK) vezetői döbbenten látták, hogy az előző vezetés meghamisította a pénzügyi adatokat: a nyilvánosság elé tárt 3,7 százalék helyett valójában a 14 százalékot közelítette meg a GDP-arányos költségvetési hiány. Ez a felismerés bármikor rosszul jött volna, nemhogy a bankrendszer fenyegető összeomlása idején. Azok a nagy befektetők, akikhez Athén kölcsönért szokott fordulni államkötvényekért cserébe, ezúttal még a legjobb esetben is csak súlyos büntetőkamatokra voltak hajlandóak hitelt adni, a legtöbben azonban egy határozott nemmel utasították el a görögök kérését.
Az eurózóna fenyegetettségét is látva végül hosszas huzavona után az Európai Bizottság (EB), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Központi Bank (EKB) alkotta trojka 2010 májusában megszánta a mediterrán államot, és rábólintott egy 110 milliárd eurós mentőcsomagra. A lépéssel három nagy probléma volt: túl későn jött, a hitelt az EKB 1 százalékos irányadó kamatánál ötször magasabb kamatra adták, továbbá a segítséget egy sor Athénra kényszerített megszorító intézkedéshez kötötték.
Ezután, mint az várható volt, újabb mentőövre volt szükség: 2011. július 21-én az euróövezet tagországainak állam- és kormányfői a görög adósságválság rendezése érdekében 109 milliárd euró többletfinanszírozást jelentő új nemzetközi támogatási programot fogadtak el. Ennek keretében megállapodtak abban, hogy a hitelprogramokban alkalmazott kamatok a jelenlegi 4,5 százalékos szintről 3,5 százalékra csökkennek, a futamidő a duplájára (7,5 évről 15 évre) emelkedik, feltéve persze, ha Görögország tartja magát pénzügyi konszolidációs programjához.
A csomagnak van egy figyelemre méltó eleme is, mégpedig az a Marshall-terv szerű kitétel, amely szerint az Athénnak szánt, már meglévő európai uniós forrásokat igyekeznek a görög növekedés szempontjából leghasznosabb területekre átcsoportosítani. A baj csak az, hogy a paktum továbbra is úgy tekint Görögországra, mint amelynek csak átmeneti likviditási problémái vannak, miközben gyakorlatilag pénz nélkül maradt az ország, és beláthatatlan, mikor lesz képes ismét piaci forrásokból finanszírozni működését.
Most azonban csak a pillanatnyi túlélés számít, és a Jeórjiosz Papandreu vezette athéni kormány igyekszik ennek szellemében cselekedni és megvalósítani a világ egyik jelenlegi legkeményebb deficitcsökkentő tervét. Tavaly 10 százalékos leépítést hajtott végre az állami szektorban, továbbá 15-30 százalékkal csökkentette azon szerencsések fizetését, akik a helyükön maradhattak. A nyugdíjkorhatárt fölemelték (három és fél évvel), valamint 10 százalékkal csökkentették a nyugdíjakat.
A következő négy évben további 150 ezer közalkalmazottól válnak meg, és felülvizsgálják a szociális juttatásokat. Emellett Papandreu bejelentette egy nagy privatizációs program végrehajtását, amelytől 50 milliárd eurós bevételt remél. A tervek szerint még idén sor kerül többek között a postabankban lévő állami tulajdonhányad értékesítésére, továbbá a gázművek, a vasút, a pireuszi és szaloniki kikötők valamint az állami szerencsejáték vállalat eladására.
Szintén milliárdos nagyságrendű bevételt vár az athéni kormány attól a tervétől, hogy az adócsalók nyomába ered: 11,8 milliárd euró pótlólagos adóbevétel behajtására tett ígéretet 2013-ig. Igazából ez az adóösszeg csupán töredéke annak, mint ami az államkasszából hiányzik, tekintettel arra, hogy összesen 41 milliárd euróra tehető az érintett mintegy 900 ezer vállalkozás, illetve magánszemély adó- vagy bírságtartozása.
Egy ismert szerző, Jason Manolopulusz most megjelent könyvében, amely a "Görögország utálatos adóssága" címet viseli, arra hívja fel a figyelmet, hogy az athéni "Harley Street"-en (ez Londonnak az az utcája, amely a 19. század óta az ott dolgozó orvosok és sebészek nagy számáról ismert) a 151 orvosból tavaly 34 nyilatkozott úgy, hogy éves jövedelme kevesebb 10 ezer eurónál, 30 pedig 20 ezer eurónál kevesebb bevételről számolt be. Mindössze 11 doktor adóbevallásában szerepelt, hogy éves szinten 100 ezer eurónál többet visz haza. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) múlt havi becslése szerint a görög egyéni vállalkozók 70 százaléka állítja azt, hogy keresete az adózási küszöb alatt van, így a kormány csak a munkavállalók után fizetett járulékokból és a közvetett adókból várhatja az államháztartás feltöltődését. Szeptemberben ennek szellemében emelik fel például 13-ról 25 százalékra az éttermi áfát... Forrás: gazdasagiradio.hu |
|
|
2011-08-08
|
|
1239 65%
|
|
