Az ókori Görögország legnagyobb nekropolisza
Kerameikos egy ősi athéni terület, korábban Fazekasok negyedeként ismerték, amely ma Görögország legnagyobb nekropolisza.
Hérodotosz történész szerint Kerameikosz a görög „Keramos” szóról kapta a nevét, ami tüzelt földet jelent. A Kerameikos a „kerámia” kifejezés gyökere – az agyag égetésének művészete. A fazekasok az Eridanos agyaglerakódások miatt telepedtek le erre a helyre, amely a klasszikus Athénben található patak, amely az időtlen időktől fogva átszelte a helyet, egészen 2011-ig, amikor a folyó kiöntött a szomszédos területre.
Az ie 487-es görög-perzsa háborúk során Themisztoklész úgy döntött, hogy falat épít a város agorájának vagy piacterének védelmére. A fal Kerameikost belső és külső részre osztotta. Ekkor kezdték a külterületet a csatában elesett katonák temetőjeként használni.
Kerameikos felfedezése és ásatása
1862-ben megkezdődtek az Athén központjából Pireuszba vezető út építése. Az építkezés során három felirattal teli temetkezési kő jelent meg. A görög kormány tudatában volt e feliratok történelmi és régészeti jelentőségének, megvásárolta a földet, és évekkel az első felfedezésük után megkezdte az ásatásokat.
Egy nagy darab faragott márvány jelent meg egy héttel az ásatások megkezdése után. A márványra két nővér és apjuk neve volt felírva. A régészek megállapították, hogy ez csak egy családi sír töredéke, és addig folytatták az ásatást, amíg fel nem fedezték egy nő maradványait.
1872-re az ásatások során már sok más lelet is napvilágra került, a következő évben pedig a Dipilont és a Szent Kapu is előkerült. Ez azt jelentette, hogy Kerameikosz, a fazekasok negyede ettől kezdve Kerameikos halottak városaként és Dipilon nekropoliszaként lesz ismert.
Még évekig tartó feltárás után sem tudják a régészek meghatározni a nekropolisz méretét.
Egy német professzor, Alfred Brueckner volt az első, aki ráébredt, hogy az ásatások sok évbe telnek, mire világos képet kapnak a Kerameikosz nagyságáról, ezért engedélyt kért a terület körülhatárolására kisebb kutató ásatások elvégzésére. 1909-ben jelent meg The Cemetery of Eridanos című könyve. A könyv a nekropolisz kis térképeit illusztrálja.
Értékes művészi tárgyakat fedeztek fel Kerameikoszban
Az athéni Akropolisz környékén élők Kerameikoszban temették el halottaikat, az Eridanus folyó síksága pedig nagyjából 1500 évig szolgált a város temetkezési helyéül.
Nagy mennyiségű geometriai mintázatú kerámiát fedeztek fel Kerameikoszban. Ezek a tárgyak betekintést nyújtanak az ókori görög történelem egy teljes időszakába.
Az első ilyen leletanyag egy tálcsoport volt, amelyet 1871-ben fedeztek fel. Ezeket a rituális felajánlások gyűjtésére használt tálakat összetett geometrikus motívumokkal díszítették. A Krisztus előtti nyolcadik századtól kezdve állat- és emberfigurákat is tartalmaztak a tervükben. A tálak átmérője másfél méter volt.
Az Oberländer Múzeum
1913-ban Görögország kormánya az Athéni Régészeti Intézetet bízta meg Kerameikosz ásatásával, amely 1914-ben kezdődött és 1916-ban az első világháború miatt leállt. Az ásatást 1926-ban Gustaf Oberländer németországi amerikai támogatásával folytatták.
Az Oberländer Múzeumot 1937-ben nyitották meg. A múzeumnak kis kiállítóhelye volt, de nagyszámú látogatója volt. A kiállításon a sírkövek, edények és eredeti temetkezési tárgyak időrendben voltak láthatók. |