A „souvlaki” szó a görög ételek szinonimája, függetlenül attól, hogy a kifejezés egyszerűen egy kis fa nyárson sült húsra vonatkozik, vagy a hússal, paradicsommal, hagymával, tzatzikivel és sült krumplival töltött puha pita kenyérre.
Bár sok kultúrában nyárson van a húsétel, a régészeti leletek és írások egyértelműen azt mutatják, hogy a mai souvlaki az ókori görögöktől származik.
A nyárson grillezett hússzeletekként használt souvlaki eredete az ókori Görögországig nyúlik vissza. Ezt az obeliszkosz néven ismert ételt még Arisztophanész, Xenophón, Arisztotelész és mások művei is említik.
A hússal töltött kenyeret, amely hasonlít arra, ahogyan a pita souvlakit manapság pita kenyérrel szolgálják fel, Athenaeus is tanúsította „Deipnosophistae” című művében.
George Katsos kutató, a doitinAthén-i start-up cég ügyvezető igazgatója, amelynek mottója „Tapasztalja meg az ókori görög életet” ezt mondja:
„A régészeti leletek szerint Görögország lakói az elsők között a világon, akik csaknem négy évezreddel ezelőtt különféle húsféléket szeleteltek és sütöttek, új főzési módszert alkalmazva a neolit kor hagyományos főzési folyamatára.”
A nyárson készült hús receptje az ókori Görögországban kedvencként létezett az archaikus időkben, erre a gyakorlatra a legkorábbi utalások Homérosz műveiben találhatók.
A régészek ősi rácsokat fedeztek fel a souvlaki számára
A szantorini Akrotiriben Christos G. Doumas professzor által végzett ásatások azonban kőből készült grilltartókat tártak fel nyárshoz (görögül: krateutai ), amelyeket az ie 17. század előtt használtak, és népszerűek voltak a sziget vulkánjának katasztrofális kitörése előtt.
Még később, a bizánci korszakban utalások írnak le az utcai árusokról, akik pitába csomagolt souvlakit árultak Konstantinápolyban.
A látványos krateutai leletek azt mutatják, hogy az ókori görögök olyan új húsfőzési módszereket alkalmaztak, amelyek annyira eltértek a neolitikus kor hagyományos főzési eljárásától, hogy csaknem négy évezreddel ezelőtt már forradalminak is nevezhetőek lettek volna.
A domináns obeliszk főzőedények egyszerű, de elegáns kerámialapok voltak, amelyeket jobbra és balra helyeztek el, ezt a technikát még korunkban is alkalmazták a hordozható főzőlapoknál. Alacsonyan és a talajjal párhuzamos sorban még lyukak is voltak, amelyek a szén oxigénellátását szolgálták, hogy egyenletes lángot tartsanak fenn, korlátozva a nagy hőmérséklet-ingadozásokat.
A táblákon található írások szerint az ókori Görögországban ünnepi eseményeket a sült húsételekre összpontosítottak, és általában szeleteket használtak.
Az összes szükséges kísérősült kenyér elkészítését a sitopoioi-ra, szó szerint „búzakészítőkre” bízták, jelezve, hogy már akkoriban is voltak tésztakészítésre szakosodott emberek – korai hivatásos pékek.
Athenaeus szerint a nyársra vágott húsdarabokat és egyéb árukat termopolia, szekérszerű standokon árulták, amelyeken elképesztően forró szén volt, és amelyek piacokon működtek.
Az általuk felszolgált hasonló húsok mellett maguk a kocsik is olyanok voltak, mint a mai kantinák vagy utcai árusok, amelyek lényegében a korabeli gyorsételeket árulták, beleértve a gesztenyét, tésztákat, sózott felvágottakat és így tovább.
A talált agyagedények arra utalnak, hogy a főzőedények szállíthatóak voltak, ami arra utal, hogy utcai árusok használták őket. |