Rodosz és Kárpáthosz után, Kósz kiterjedését tekintve a Dodekániszosz-szigetcsoport harmadik (területe 290 km2), a népesség számát tekintve pedig második (lakóinak száma 20 ezer) legnagyobb szigete. Rodosztól északnyugatra mintegy 80 km, a kisázsiai partoktól szinte kőhajításnyi távolságban fekszik.
A növényzetben viszonylag gazdag és vízben sem szűkölködő sziget domborzata jobbára sík és lankás. Egyetlen, 850 m magas hegysége (Dikeosz) a keleti parttal párhuzamosan húzódik végig a szigeten. Lakossága hagyományosan halászattal, állattenyésztéssel, zöldségtermesztéssel foglalkozik. Újabban mind többen keresik kenyerüket az idegenforgalmi szolgáltatási szektorban. Kósz, amely az antik világ egyik szellemi óriását, Hippokrátészt, az orvostudomány atyját adta a világnak, kivételesen gazdag antik és középkori emlékekben, klímája lágy és kellemes, partjai pedig strandolásra kiválóan alkalmasak. Kivételesen kedvező adottságainak köszönhetően a hetvenes-nyolcvanas években, Rodoszhoz hasonlóan, impozáns idegenforgalmi infrastruktúrával rendelkező kozmopolita turisztikai centrummá lett, noha sem a műemlékek, sem a természeti szépségek, sem a különleges tájak tekintetében nem vetekedhet nagyobbik testvérével.
A nagy európai - elsősorban brit és francia - utazási irodák tömegesen viszik ide a turistákat, így csak mutatóban maradt valami a legtöbb görög szigetet ma is jellemző naiv, rusztikus romantikából, a helybéliek tradicionális vendégszeretetéből. Kószt napjainkban az iparszerűen űzött idegenforgalommal elkerülhetetlenül együtt járó üzleti szellem és a már-már túlméretezett vendégforgalom árfelhajtó hatása jellemzi. Egyéni turistaként a nyári csúcsszezonban nem is könnyű szálláshoz jutni. Aki tehát Kószt választja úti célnak, jól teszi, ha utazási irodán keresztül előre gondoskodik szobafoglalásról, lehetőleg panziós ellátásról is, s felkészül a görög átlagot érzékelhetően meghaladó árszínvonalra. A nem üdülési célból utazók két-három nap alatt megismerkedhetnek a sziget minden fontosabb nevezetességével.Rodosz és Kárpáthosz után, Kósz kiterjedését tekintve a Dodekániszosz-szigetcsoport harmadik (területe 290 km2), a népesség számát tekintve pedig második (lakóinak száma 20 ezer) legnagyobb szigete. Rodosztól északnyugatra mintegy 80 km, a kisázsiai partoktól szinte kőhajításnyi távolságban fekszik.
A növényzetben viszonylag gazdag és vízben sem szűkölködő sziget domborzata jobbára sík és lankás. Egyetlen, 850 m magas hegysége (Dikeosz) a keleti parttal párhuzamosan húzódik végig a szigeten. Lakossága hagyományosan halászattal, állattenyésztéssel, zöldségtermesztéssel foglalkozik. Újabban mind többen keresik kenyerüket az idegenforgalmi szolgáltatási szektorban. Kósz, amely az antik világ egyik szellemi óriását, Hippokrátészt, az orvostudomány atyját adta a világnak, kivételesen gazdag antik és középkori emlékekben, klímája lágy és kellemes, partjai pedig strandolásra kiválóan alkalmasak. Kivételesen kedvező adottságainak köszönhetően a hetvenes-nyolcvanas években, Rodoszhoz hasonlóan, impozáns idegenforgalmi infrastruktúrával rendelkező kozmopolita turisztikai centrummá lett, noha sem a műemlékek, sem a természeti szépségek, sem a különleges tájak tekintetében nem vetekedhet nagyobbik testvérével.
A nagy európai - elsősorban brit és francia - utazási irodák tömegesen viszik ide a turistákat, így csak mutatóban maradt valami a legtöbb görög szigetet ma is jellemző naiv, rusztikus romantikából, a helybéliek tradicionális vendégszeretetéből. Kószt napjainkban az iparszerűen űzött idegenforgalommal elkerülhetetlenül együtt járó üzleti szellem és a már-már túlméretezett vendégforgalom árfelhajtó hatása jellemzi. Egyéni turistaként a nyári csúcsszezonban nem is könnyű szálláshoz jutni. Aki tehát Kószt választja úti célnak, jól teszi, ha utazási irodán keresztül előre gondoskodik szobafoglalásról, lehetőleg panziós ellátásról is, s felkészül a görög átlagot érzékelhetően meghaladó árszínvonalra. A nem üdülési célból utazók két-három nap alatt megismerkedhetnek a sziget minden fontosabb nevezetességével. |