Korfu városa egy félszigetre épült, melynek keleti részét falakkal esősítették meg; ez az erődítmény a Régi Erőd. A Régi Erőd vagy Fortezza bejárata majdnem szemben van a Lisztonnal. Maga az erődítmény a hadi építésezt értékes emléke, amelyet - az onnan nyíló gyöngyörű kilátáson kívül - már csak ezért is érdemes felkeresni. Könnyű megérteni, hogy miért tekintették annak idején egy falak közé zárt város építéséhez eszményinek a félsziget csücskét. A szárazföld felől könnyen védhető tengerbe nyúló félszigetről a parti forgalmat is könnyen szemmel lehetett tartani. Az Akropolisz északi részén egy kisebb mesterséges kikötőt létesítettek, míg a valamivel északabbra fekvő természetes öbölben építették ki a kereskedelmi kikötőt. Az első várépítők a VIII. század kezdetén a bizánciak voltak, ekkor az egész erődítményt valószínűleg mindössze a szárazföldi várfal és egy várárok képezte. Ezután egészen a XVI. századig nem voltak jelentősebb építkezések. Amikor azonban a velencei fennhatóság alatt álló szigetet a törökök kezdték fenyegetni, az egész várost várfalak közé zárták. Ekkor épült a legtöbb védőbástya és a lenyűgöző nyugati kapu, ekkor szélesítették ki a várárkot is. Azután a várfalon belül még egy várárkot ástak ki egy második védelmi vonal céljából és végül harmadik védelmi vonalat is létesítettek a két csúcs körül. A két hegy oldalát olyannyira lecsupaszították, hogy a puszta sziklán semmiféle támadást ne lehessen megkísérelni. A ma látható erődítmény az eredeti XVI. századi velencei építmény.
A Régi Erőd előtt áll Korfut a törökök ellen oltalmazó Schulenburg marsall szobra, amelyet a velenceiek hálából állítottak 1715-ben (még a marsall életében). Eredetileg a falakon belül állt.
A vár első udvarába menet az első várárkon átívelő hídon halad át a látogató az ott kikötött halászhajók és jachtok felett, majd az erőd kapuján és a második árkon keresztül az első belső udvarba jut.
A belépővel éppen szemben felfüggesztett tábla az Ion szigetek Görögországhoz való csatlakozásának állít emléket 1864-ben. Innen lépcsősor indul egy hosszú boltíves alagúthoz, amely a megerősített terület központjába vezet.
Az alagút vége felé balra elágazó folyosón az északi várfokhoz jutunk, amely a Mandraki öböl felett emelkedik.
A távolban látható a Vido-sziget, amelyen a franciák jövetele előtt nem volt még semmiféle erődítmény. Egykori bástyáit az angolok rombolták le. Az alagút végén ey gyalogösvény vezet a rég elhagyott kaszárnyához. Innen egy másik ösvény visz a vár másik csúcsára, ahol valaha valószínűleg egy régebbi erődítmény állhatott.
Az erődben érdemes még megtekinteni a Szent György kápolnát.
Ezt a domb déli oldalán álló szokatlan klaszicista épületet is az angolok emelték. A vár egyik nevezetessége az onnan nyíló gyönyörű kilátás a városra és a szigetet a parttól elválasztó tengerszorosra.
Télen és tavasszal a napsugár bearanyozza a szemközti partokon magasló epiroszi hegyeket és a levegő oly tiszta, hogy az ember úgy érzi, szinte kezével érinthetné meg őket.Korfu városa egy félszigetre épült, melynek keleti részét falakkal esősítették meg; ez az erődítmény a Régi Erőd. A Régi Erőd vagy Fortezza bejárata majdnem szemben van a Lisztonnal. Maga az erődítmény a hadi építésezt értékes emléke, amelyet - az onnan nyíló gyöngyörű kilátáson kívül - már csak ezért is érdemes felkeresni. Könnyű megérteni, hogy miért tekintették annak idején egy falak közé zárt város építéséhez eszményinek a félsziget csücskét. A szárazföld felől könnyen védhető tengerbe nyúló félszigetről a parti forgalmat is könnyen szemmel lehetett tartani. Az Akropolisz északi részén egy kisebb mesterséges kikötőt létesítettek, míg a valamivel északabbra fekvő természetes öbölben építették ki a kereskedelmi kikötőt. Az első várépítők a VIII. század kezdetén a bizánciak voltak, ekkor az egész erődítményt valószínűleg mindössze a szárazföldi várfal és egy várárok képezte. Ezután egészen a XVI. századig nem voltak jelentősebb építkezések. Amikor azonban a velencei fennhatóság alatt álló szigetet a törökök kezdték fenyegetni, az egész várost várfalak közé zárták. Ekkor épült a legtöbb védőbástya és a lenyűgöző nyugati kapu, ekkor szélesítették ki a várárkot is. Azután a várfalon belül még egy várárkot ástak ki egy második védelmi vonal céljából és végül harmadik védelmi vonalat is létesítettek a két csúcs körül. A két hegy oldalát olyannyira lecsupaszították, hogy a puszta sziklán semmiféle támadást ne lehessen megkísérelni. A ma látható erődítmény az eredeti XVI. századi velencei építmény.
A Régi Erőd előtt áll Korfut a törökök ellen oltalmazó Schulenburg marsall szobra, amelyet a velenceiek hálából állítottak 1715-ben (még a marsall életében). Eredetileg a falakon belül állt.
A vár első udvarába menet az első várárkon átívelő hídon halad át a látogató az ott kikötött halászhajók és jachtok felett, majd az erőd kapuján és a második árkon keresztül az első belső udvarba jut.
A belépővel éppen szemben felfüggesztett tábla az Ion szigetek Görögországhoz való csatlakozásának állít emléket 1864-ben. Innen lépcsősor indul egy hosszú boltíves alagúthoz, amely a megerősített terület központjába vezet.
Az alagút vége felé balra elágazó folyosón az északi várfokhoz jutunk, amely a Mandraki öböl felett emelkedik.
A távolban látható a Vido-sziget, amelyen a franciák jövetele előtt nem volt még semmiféle erődítmény. Egykori bástyáit az angolok rombolták le. Az alagút végén ey gyalogösvény vezet a rég elhagyott kaszárnyához. Innen egy másik ösvény visz a vár másik csúcsára, ahol valaha valószínűleg egy régebbi erődítmény állhatott.
Az erődben érdemes még megtekinteni a Szent György kápolnát.
Ezt a domb déli oldalán álló szokatlan klaszicista épületet is az angolok emelték. A vár egyik nevezetessége az onnan nyíló gyönyörű kilátás a városra és a szigetet a parttól elválasztó tengerszorosra.
Télen és tavasszal a napsugár bearanyozza a szemközti partokon magasló epiroszi hegyeket és a levegő oly tiszta, hogy az ember úgy érzi, szinte kezével érinthetné meg őket. |