Hidra szigete - az ókorban Hüdrának, "vízzel jól ellátottnak" nevezeték - jelenleg hosszú, kopár szikla benyomását kelti. A kikötő és a város fehér meg szürke házacskái azonban bájosak, s már az 1950-es évek óta mind nagyobb számban vonzzák ide a művészlelkeket meg a divatozókat. Ama kevés település egyike ez az országban, amely nem engedte elburjánozni a betont, s így sikerült megőriznie szépségét.
A sziget szíve az ugyancsak Hidrának nevezett kikötőváros. A festői öbölben fehér falú házacskák kapaszkodnak fel a dombtetőre. Az arhonika (a 18-19. században meggazdagodott hajótulajdonosok lakóházai) egy részét velencei és genovai építészek tervezték. A rakpart mentén találni a tarka piacot, míg a belvárosban a Panagia-kolostor 18. századi óratornya magasodik ki a házak erdejéből; a kövek zömét Porosz szigetének Poszeidón-szentélyéből hordták át. Magát a kikötőt hullámtörő gát övezi, s félhold alakot formáz, melynek két végében 19. századi ágyúk állnak.
A városnak sok tavernája és étterme van, meg népszerű bárjai és diszkói. Magasabban fekvő területei mégis meglepően érintetlenek, és csordultig vannak Görögország színeivel. Szűk sikátorok, meredek lépcsők vezetnek egyik negyedből a másikba. A fehér falak egyhangúságát időről időre megtöri egy évszázados kapu, világoskék ablakkeret, meglepő skarlátpiros lépcsősor vagy zöld kerítés. Egyedül Mandrakinak van homokstrandja a várostól észak-keletre, de tőle délnyugatra izgalmasabb a táj. Széles ösvény vezet el a parton Kaminihez és Vlichoszhoz, ahol kora 19. századi ívelt kőhid áll. Mindkét helységben jó tavernák csillapítják az éhet és a szomjat, s a közelben vízitaxik várakoznak.Hidra szigete - az ókorban Hüdrának, "vízzel jól ellátottnak" nevezeték - jelenleg hosszú, kopár szikla benyomását kelti. A kikötő és a város fehér meg szürke házacskái azonban bájosak, s már az 1950-es évek óta mind nagyobb számban vonzzák ide a művészlelkeket meg a divatozókat. Ama kevés település egyike ez az országban, amely nem engedte elburjánozni a betont, s így sikerült megőriznie szépségét.
A sziget szíve az ugyancsak Hidrának nevezett kikötőváros. A festői öbölben fehér falú házacskák kapaszkodnak fel a dombtetőre. Az arhonika (a 18-19. században meggazdagodott hajótulajdonosok lakóházai) egy részét velencei és genovai építészek tervezték. A rakpart mentén találni a tarka piacot, míg a belvárosban a Panagia-kolostor 18. századi óratornya magasodik ki a házak erdejéből; a kövek zömét Porosz szigetének Poszeidón-szentélyéből hordták át. Magát a kikötőt hullámtörő gát övezi, s félhold alakot formáz, melynek két végében 19. századi ágyúk állnak.
A városnak sok tavernája és étterme van, meg népszerű bárjai és diszkói. Magasabban fekvő területei mégis meglepően érintetlenek, és csordultig vannak Görögország színeivel. Szűk sikátorok, meredek lépcsők vezetnek egyik negyedből a másikba. A fehér falak egyhangúságát időről időre megtöri egy évszázados kapu, világoskék ablakkeret, meglepő skarlátpiros lépcsősor vagy zöld kerítés. Egyedül Mandrakinak van homokstrandja a várostól észak-keletre, de tőle délnyugatra izgalmasabb a táj. Széles ösvény vezet el a parton Kaminihez és Vlichoszhoz, ahol kora 19. századi ívelt kőhid áll. Mindkét helységben jó tavernák csillapítják az éhet és a szomjat, s a közelben vízitaxik várakoznak. |