Az elsö erödítmény tornyok Mani építészetének történetében a 13. század második felében jelennek meg, amikor a bizánciak elfoglalták Mysztraszt és Niklit Arkádiában. Sok frank tisztviselö telepedett le Koitasz és Nomia régiójában és felépítették a saját erödjeiket.
A tornyokat főként helyi védelmi eszközként építették a régióban az ottomán megszállás alatt. Amikor kialakult a végleges formájuk, a tornyok radikálisan megváltoztatták Mani építészeti képét, ezzel teljesen elkülönítve azt Görögország többi részétöl.
A fö oka a sürgös erödítményépítéseknek Mani körül a centralizáció és ezzel egyidejüleg Mani társadalmának faji elkülönítése volt, hogy családokba és klánokba rendezzék öket, továbbá annak szükségessége, hogy a klán vezetöje biztos megélhetést teremtsen és tartson fenn családja számára. A családi torony megépítése a mani férfiak nagy álma és végsö célja volt, és a közös kötelessége a klán férfi tagjainak.
A torony volt az élet központja Mani világában, falain belül pedig egy kis társadalom élt szigorú pátriálkális hierarhiában. A torony a szabadság bástyája volt, de egyúttal a háborúzó felek erödje is a borzalmas mani családi háborúkban. Mindenki biztos menedéknek tudhatta a tornyokat, ha baj volt és a toronyból a család harcosai sikeresen meg tudták védeni magukat a vendetták idején.
A nehéz idökben, amikor külsö támadásokat kapott a torony, az volt az ö bevehetetlen váruk, békés idökben pedig garanciát nyújtott a nyugodt életre. A klánok közötti borzalmas, véres és bosszúszomjas háborúkban pedig ezek voltak a főszereplői azoknak a kegyetlen összecsapásoknak. Ám amikor Ottó király csapatai megpróbálták lerombolni őket több ezer főböl álló hadseregükkel, Mani lakosai egyesültek és szégyenteljes visszavonulásra kényszerítették őket a földjeikről.
Mani tornyai katonai nyomai egy dicsöséges korszaknak. Ezek az erödök a régió lakosságának a harci szellemét fejezik ki és egész Mani területén találhatóak ilyenek.Az elsö erödítmény tornyok Mani építészetének történetében a 13. század második felében jelennek meg, amikor a bizánciak elfoglalták Mysztraszt és Niklit Arkádiában. Sok frank tisztviselö telepedett le Koitasz és Nomia régiójában és felépítették a saját erödjeiket.
A tornyokat főként helyi védelmi eszközként építették a régióban az ottomán megszállás alatt. Amikor kialakult a végleges formájuk, a tornyok radikálisan megváltoztatták Mani építészeti képét, ezzel teljesen elkülönítve azt Görögország többi részétöl.
A fö oka a sürgös erödítményépítéseknek Mani körül a centralizáció és ezzel egyidejüleg Mani társadalmának faji elkülönítése volt, hogy családokba és klánokba rendezzék öket, továbbá annak szükségessége, hogy a klán vezetöje biztos megélhetést teremtsen és tartson fenn családja számára. A családi torony megépítése a mani férfiak nagy álma és végsö célja volt, és a közös kötelessége a klán férfi tagjainak.
A torony volt az élet központja Mani világában, falain belül pedig egy kis társadalom élt szigorú pátriálkális hierarhiában. A torony a szabadság bástyája volt, de egyúttal a háborúzó felek erödje is a borzalmas mani családi háborúkban. Mindenki biztos menedéknek tudhatta a tornyokat, ha baj volt és a toronyból a család harcosai sikeresen meg tudták védeni magukat a vendetták idején.
A nehéz idökben, amikor külsö támadásokat kapott a torony, az volt az ö bevehetetlen váruk, békés idökben pedig garanciát nyújtott a nyugodt életre. A klánok közötti borzalmas, véres és bosszúszomjas háborúkban pedig ezek voltak a főszereplői azoknak a kegyetlen összecsapásoknak. Ám amikor Ottó király csapatai megpróbálták lerombolni őket több ezer főböl álló hadseregükkel, Mani lakosai egyesültek és szégyenteljes visszavonulásra kényszerítették őket a földjeikről.
Mani tornyai katonai nyomai egy dicsöséges korszaknak. Ezek az erödök a régió lakosságának a harci szellemét fejezik ki és egész Mani területén találhatóak ilyenek. |