 Görögország Európa legdélibb és talán legnyugtalanabb földje. Aki látta már azokat a hatalmas sziklatömböket, amelyeket a földrengések zúditottak Delfi (Delphoi) Qsi jóshelyére, bizonyára borzongással gondolt azokra a gigászi erQkre, amelyek ma is meg-megrázzák e csupa szikla ország testét. Nem véletlen ez.
Görögország területe a Balkán-félsziget déli részét foglalja el. Ez a félsziget pedig szerves része az Eurázsiai-hegységrendszernek, amelynek felgyqrQdése és végleges kialakulása még ma sem fejezoddött be. Sot a legújabb tenger alatti kutatások vetettek fényt arra, hogy Kréta szigetétQl délre születQben van jelenleg egy hatalmas ívq új hegységlánc, amelyet Mediterrán-hátságnak neveztek el. Ennek környezetében nagy mélységu tengeri árkokat fedeztek fel, ezek a Pliniusról és Sztrabónról elnevezett árkok.
Az utóbbi évtizedekben tehát nemcsak a turisták és a régészek, hanem a geológusok és a geofizikusok figyelme is egyre inkább erre a földdarabra terelodött. A kutatók fantáziáját az is izgatta, hogy állítólag a Platón által említett, csodálatosan gazdag ország, az Atlantisz fovárosa is ezen a tájon keresendo. A Kikládok szigetcsoportjának legdélibb tagját, a Szantorinit (Thíra) ugyanis évszázadok óta ismerik pusztitó vulkáni kitörései és földrengései miatt. Egy hozzávetQleg három és fél évezreddel ezelotti óriási kitörés az 1500 méter magas vulkáni hegyet valósággal szétrobbantotta. Szerte a szigeteken és Görögország szárazföldi részén pedig ásványvízfeltörések, goz és gázszivárgások figyelmeztetnek a mélyben munkáló titokzatos erQkre. Delphoi, az antik világ leghíresebb jóshelye is a föld mélyébol elotörő titokzatos kigozölgés közelében alakult ki.
A természet és az emberi alkotómunka a Föld kevés táján fonódik olyan egységbe, mint ebben a kis országban. Görögország területe mindössze 132 ezer km2, s ebbQl is csupán 107 ezer km2 az összefüggo szárazföld. Többi része, több mint 25 ezer km2, a szigetekre esik. Ezeknek a szigeteknek a többsége ma is lakatlan.
Görögországot legalább annyira jellemzik a szigetek, mint a Balkán-félszigetre eso szárazföldi terület, avagy annak déli folytatása, a Peloponniszosz- (Peloponnészosz-) félsziget.
A Peloponniszosz félszigetet már a régi görögök is platán vagy eperfalevélhez hasonlították. Ez utóbbi latin nevérQl régen Moreának is nevezték. Napjainkban inkább tölgyfalevélhez szokták hasonlítani. A Peloponniszoszt csak egy 6 km széles és 79 m magas, fiatal pliocén üledékekbQl álló földszoros választja el a Balkán-félszigettQl ez a régiek híres Iszthmosza. Amióta a Korinthoszi-csatoma elkészült, Peloponniszosz tulajdonképpen önálló sziget lett.
A szigetek nagyobb része a Balkán-félszigetet Kis-Ázsiától elválasztó Égei-tengerben, régi nevén Archipelagoszban csoportosul. Az Égei-tenger tulajdonképpen a Földközi-tenger sekély vizu beltengere, medencéje a jégkorszakban süllyedt le. Átagos mélysége csak 250-300 méter, és a legnagyobb mélysége is alig haladja meg a 2500 métert. A félszigettol nyugatra eso Jón-tenger viszont 4594 méter maximális mélységével a Földközi-tenger legmélyebb tengermedencéje.
Görögország jón-tengeri partvidéke kevésbé tagolt, mint az égei-tengeri. Szigetei tulajdonképpen a Dinaridák külso övezetének tenger alá süllyedt hegyláncai, s így Korfu, Lefkasz vagy Kefallinia tulajdonképpen az egykori legmagasabb gerinceket jelentik. A legnagyobb és legmagasabb közülük Kefallinia, hegyei közül az Enosz 1620 m magasra emelkedik. Odüsszeusz szülóhazája, Ithaki (Ithaka) viszont alacsony, kopár és karsztos. A legdélibb Zakinthoszon két alacsony mészkolánc húzódik végig. Kevés olyan ország van a földkerekségen, amelynek annyira tagolt partja volna, mint Görögország égei-tengeri partvidéke. A csipkézettség annál határozottabb, minél délebbnek tartunk. A sokjó kiköto volt az oka annak, hogy a hajózás és a gazdasági élet sokkal korábban fejlodött ki a keleti partokon. A nyugati oldal hátránya az is, hogy (Lémnosz) foglal helyet. A kis-ázsiai partok elott van Leszvosz (Leszbosz) vagy más néven Mitilini (Mütiléné), Chiosz és Szamosz. A hét nagy Jón-szigetet is beleszámítva, Görögországnak majdnem 1300 szigete van, amelybol mindössze 170 szolgál állandó lakhelyül. A legtermészetesebb dolog, hogy egy ilyen adottságokkal rendelkczú ország lakosai osidok óta kiváló hajósok voltak, és hogy a tenger a lakosság tekintélyes részének biztosítja ma is megélhetését. Földrajzi értelemben az Égei-tenger nem nyílt tenger, hiszen három oldalról szárazföld veszi körül, és csak déli irányban nyitott. Rendkívül jelentos sótartalom jellemzi. Ennek legnagyobb értékeit Kréta szigeténél, illetve a Déli-Szporádoknál vagy más néven a Dódekanészosz-szigetcsoportnál mérték, ahol 39 ezrelék a sótartalom. Ez észak felé fokozatosan csökken, és Szamothrakinál 33 ezrelékkel már eléri a földközi-tengeri átlagot. A nagy sótartalomnak az az oka, hogy az Égei-tengerbe alig ömlik édesvizet száltiló nagyobb folyó, másrészt pedig, hogy az Atlanti-óceánból a Földközi-tengerbe áramló hidegehb és nehezebb víznek a Kréta-sziget íve valósággal gátatjelent. Az eros helyi felmelegedés miatt igen jelentos a párolgás, ugyanakkor kevés a csapadék, tehát ez is a sótartalom koncenttalódásához vezet. Ha Görögország térképét nézünk, mindenfelé hatalmas hegyláncolatokat látunk. Csúcsaik közül 90 magasabb 1500 méternél, és az országutak sok helyen 1000 méter magas hágókon kanyarognak át. Ezt az autótúrák megtervezésénél sosem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha a hegyek kaotikus láncolatában igyekszünk valamilyen rendszert felfedezni, négy alapvetoen más felépítésú sávot külöoíthetünk el. A Balkán-félsziget közepén a Pindosz hegyláncolata húzódik. Ez Görögország legnagyobb tömegú hegysége. Északon a Dinári-hegységrendszerhez, csattakozik. Déli irányban a Pindosz övezete kiszélesedik, és a Peloponniszosz-félsziget legnagyobb része ennek az övezetnek a kozettömegeibol épül fel. Az övezet leggyakoribb kozete a krétakori mészko, amely a földtörténet középkorának végén keletkezett, mint a Földközi-tenger osének, a Thetisznek jellegzetes üledéke. Ezek az üledékek már az alpesi hegységképzoídés korai idoszakaiban, tehát a földtörténeti középkor vége felé, valamint a harmadidoszak elején felgyurodtek. Ettol nyugatra, a Jón-tenger partján húzódó sáv viszont csak a fiatal geológiai idokben gyúródött fel, tehát tulajdonképpen a Pindosz vonulatának külso övezete. Ebbe a sávba tartoznak a már említett jón-tengeri szigetek. Kréta szigete azonban a pindoszi övezet folytatását képezi. Görögország keleti fele osibb kozetanyagokból épült fel. Az itt található kozetek a Makedón-masszívum vagy más néven Pelagóniai-masszívum részei. Ebben a széles övezetben az Olimposz hegylánca emelkedik a legmagasabbra. Az "istenek lakóhelye" 2917 méter magas. Ebbe az övezetbe tartozik Attika félszigete számos híres régi márványbányájával, s ennek a vonulatnak az etsüllyedt darabkái alkotják a Kikládok és az Északi-Szporádok építoanyagát. Az Égei-tenger északnyugati öblébe, a Thesszaloniki-öbölbe észak felol az ún. Vardar-övezet üledékes kozetekbol álló, mélyebbre sülylyedt része nyúlik. E nagy földtörténeti kategóriák mellett a táj kialakulásában a legfiata- labb földkéregmozgások is jelentos szerepet játszottak. A Peloponniszosz-félsziget mai, tölgyfalevélre emlékezteto korvonala és domborzata csupán néhány százezer éve alakult ki, és a hegyláncolatok belsejében is igen sok a törések mentén lesüllyedt medence vagy árkos süllyedés. A Korinthoszi-öböl környékének függooeges irányú eros kiemelkedését bizonyítják azok a jégkorszakban keletkezett hullámveréses bemaródások, amelyek ma 300 méterrel a tengerszint felett figyelhetok meg.Görögország Európa legdélibb és talán legnyugtalanabb földje. Aki látta már azokat a hatalmas sziklatömböket, amelyeket a földrengések zúditottak Delfi (Delphoi) Qsi jóshelyére, bizonyára borzongással gondolt azokra a gigászi erQkre, amelyek ma is meg-megrázzák e csupa szikla ország testét. Nem véletlen ez. Görögország területe a Balkán-félsziget déli részét foglalja el. Ez a félsziget pedig szerves része az Eurázsiai-hegységrendszernek, amelynek felgyqrQdése és végleges kialakulása még ma sem fejezoddött be. Sot a legújabb tenger alatti kutatások vetettek fényt arra, hogy Kréta szigetétQl délre születQben van jelenleg egy hatalmas ívq új hegységlánc, amelyet Mediterrán-hátságnak neveztek el. Ennek környezetében nagy mélységu tengeri árkokat fedeztek fel, ezek a Pliniusról és Sztrabónról elnevezett árkok. Az utóbbi évtizedekben tehát nemcsak a turisták és a régészek, hanem a geológusok és a geofizikusok figyelme is egyre inkább erre a földdarabra terelodött. A kutatók fantáziáját az is izgatta, hogy állítólag a Platón által említett, csodálatosan gazdag ország, az Atlantisz fovárosa is ezen a tájon keresendo. A Kikládok szigetcsoportjának legdélibb tagját, a Szantorinit (Thíra) ugyanis évszázadok óta ismerik pusztitó vulkáni kitörései és földrengései miatt. Egy hozzávetQleg három és fél évezreddel ezelotti óriási kitörés az 1500 méter magas vulkáni hegyet valósággal szétrobbantotta. Szerte a szigeteken és Görögország szárazföldi részén pedig ásványvízfeltörések, goz és gázszivárgások figyelmeztetnek a mélyben munkáló titokzatos erQkre. Delphoi, az antik világ leghíresebb jóshelye is a föld mélyébol elotörQ titokzatos kigozölgés közelében alakult ki. A természet és az emberi alkotómunka a Föld kevés táján fonódik olyan egységbe, mint ebben a kis országban. Görögország területe mindössze 132 ezer km2, s ebbQl is csupán 107 ezer km2 az összefüggo szárazföld. Többi része, több mint 25 ezer km2, a szigetekre esik. Ezeknek a szigeteknek a többsége ma is lakatlan. Görögországot legalább annyira jellemzik a szigetek, mint a Balkán-félszigetre eso szárazföldi terület, avagy annak déli folytatása, a Peloponniszosz- (Peloponnészosz-) félsziget. A Peloponniszosz félszigetet már a régi görögök is platán vagy eperfalevélhez hasonlították. Ez utóbbi latin nevérQl régen Moreának is nevezték. Napjainkban inkább tölgyfalevélhez szokták hasonlítani. A Peloponniszoszt csak egy 6 km széles és 79 m magas, fiatal pliocén üledékekbQl álló földszoros választja el a Balkán-félszigettQl ez a régiek híres Iszthmosza. Amióta a Korinthoszi-csatoma elkészült, Peloponniszosz tulajdonképpen önálló sziget lett. A szigetek nagyobb része a Balkán-félszigetet Kis-Ázsiától elválasztó Égei-tengerben, régi nevén Archipelagoszban csoportosul. Az Égei-tenger tulajdonképpen a Földközi-tenger sekély vizu beltengere, medencéje a jégkorszakban süllyedt le. Átagos mélysége csak 250-300 méter, és a legnagyobb mélysége is alig haladja meg a 2500 métert. A félszigettol nyugatra eso Jón-tenger viszont 4594 méter maximális mélységével a Földközi-tenger legmélyebb tengermedencéje. Görögország jón-tengeri partvidéke kevésbé tagolt, mint az égei-tengeri. Szigetei tulajdonképpen a Dinaridák külso övezetének tenger alá süllyedt hegyláncai, s így Korfu, Lefkasz vagy Kefallinia tulajdonképpen az egykori legmagasabb gerinceket jelentik. A legnagyobb és legmagasabb közülük Kefallinia, hegyei közül az Enosz 1620 m magasra emelkedik. Odüsszeusz szülóhazája, Ithaki (Ithaka) viszont alacsony, kopár és karsztos. A legdélibb Zakinthoszon két alacsony mészkolánc húzódik végig. Kevés olyan ország van a földkerekségen, amelynek annyira tagolt partja volna, mint Görögország égei-tengeri partvidéke. A csipkézettség annál határozottabb, minél délebbnek tartunk. A sokjó kiköto volt az oka annak, hogy a hajózás és a gazdasági élet sokkal korábban fejlodött ki a keleti partokon. A nyugati oldal hátránya az is, hogy (Lémnosz) foglal helyet. A kis-ázsiai partok elott van Leszvosz (Leszbosz) vagy más néven Mitilini (Mütiléné), Chiosz és Szamosz. A hét nagy Jón-szigetet is beleszámítva, Görögországnak majdnem 1300 szigete van, amelybol mindössze 170 szolgál állandó lakhelyül. A legtermé szeresebb dolog, hogy egy ilyen adottságokkal rendelkczú ország lakosai osidok óta kiváló hajósok voltak, és hogy a tenger a lakosság tekintélyes részének biztosítja ma is megélhetését. Földrajzi értelemben az Égei-tenger nem nyílt tenger, hiszen három oldalról szárazföld veszi körül, és csak déli irányban nyitott. Rendkívül jelentos sótartalom jellemzi. Ennek legnagyobb értékeit Kréta szigeténél, illetve a Déli-Szporádoknál vagy más néven a Dódekanészosz-szigetcsoportnál mérték, ahol 39 ezrelék a sótartalom. Ez észak felé fokozatosan csökken, és Szamothrakinál 33 ezrelékkel már eléri a földközi-tengeri átlagot. A nagy sótartalomnak az az oka, hogy az Égei-tengerbe alig ömlik édesvizet száltiló nagyobb folyó, másrészt pedig, hogy az Atlanti-óceánból a Földközi-tengerbe áramló hidegehb és nehezebb víznek a Kréta-sziget íve valósággal gátatjelent. Az eros helyi felmelegedés miatt igen jelentos a párolgás, ugyanakkor kevés a csapadék, tehát ez is a sótartalom koncenttalódásához vezet. Ha Görögország térképét nézünk, mindenfelé hatalmas hegyláncolatokat látunk. Csúcsaik közül 90 magasabb 1500 méternél, és az országutak sok helyen 1000 méter magas hágókon kanyarognak át. Ezt az autótúrák megtervezésénél sosem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha a hegyek kaotikus láncolatában igyekszünk valamilyen rendszert felfedezni, négy alapvetoen más felépítésú sávot külöoíthetünk el. A Balkán-félsziget közepén a Pindosz hegyláncolata húzódik. Ez Görögország legnagyobb tömegú hegysége. Északon a Dinári-hegységrendszerhez, csattakozik. Déli irányban a Pindosz övezete kiszélesedik, és a Peloponniszosz-félsziget legnagyobb része ennek az övezetnek a kozettömegeibol épül fel. Az övezet leggyakoribb kozete a krétakori mészko, amely a földtörténet középkorának végén keletkezett, mint a Földközi-tenger osének, a Thetisznek jellegzetes üledéke. Ezek az üledékek már az alpesi hegységképzoídés korai idoszakaiban, tehát a földtörténeti középkor vége felé, valamint a harmadidoszak elején felgyurodtek. Ettol nyugatra, a Jón-tenger partján húzódó sáv viszont csak a fiatal geológiai idokben gyúródött fel, tehát tulajdonképpen a Pindosz vonulatának külso övezete. Ebbe a sávba tartoznak a már említett jón-tengeri szigetek. Kréta szigete azonban a pindoszi övezet folytatását képezi. Görögország keleti fele osibb kozetanyagokból épült fel. Az itt található kozetek a Makedón-masszívum vagy más néven Pelagóniai-masszívum részei. Ebben a széles övezetben az Olimposz hegylánca emelkedik a legmagasabbra. Az "istenek lakóhelye" 2917 méter magas. Ebbe az övezetbe tartozik Attika félszigete számos híres régi márványbányájával, s ennek a vonulatnak az etsüllyedt darabkái alkotják a Kikládok és az Északi-Szporádok építoanyagát. Az Égei-tenger északnyugati öblébe, a Thesszaloniki-öbölbe észak felol az ún. Vardar-övezet üledékes kozetekbol álló, mélyebbre sülylyedt része nyúlik. E nagy földtörténeti kategóriák mellett a táj kialakulásában a legfiata- labb földkéregmozgások is jelentos szerepet játszottak. A Peloponniszosz-félsziget mai, tölgyfalevélre emlékezteto korvonala és domborzata csupán néhány százezer éve alakult ki, és a hegyláncolatok belsejében is igen sok a törések mentén lesüllyedt medence vagy árkos süllyedés. A Korinthoszi-öböl környékének függooeges irányú eros kiemelkedését bizonyítják azok a jégkorszakban keletkezett hullámveréses bemaródások, amelyek ma 300 méterrel a tengerszint felett figyelhetok meg. |
