Az ókori Számosz város az ókor egyik legnagyobb tudományos és technikai teljesítményével, az Eupalino alagútjávl dicsekedhetett. Több mint 1000 éven át látta el ez az algút a várost friss forrásvízzel. Majd valamikor a középkorban feledésbe merült, csak a 19. században fedezték fel újra. Német kutatók már 1971-től kezdve vizsgálgatták az alagutat, ma egy egész hosszú szakasza a látogatók számár ais bejárható. Felejthetetlen élmény ide látogatni!!!
Ahogy Számosz város Kr.e. 550 körül rohamosan fejlődni kezdett, a Kasztelli-domb szűk határain kívül is messze terjezskedett, az új városrészeket is el kellett látni ivóvízzel. Itt nem voltak források a közelben. Ugyanakkor egyre növekedet egy ellenséges ostromlás veszélye. Ilyen időkre is biztosítva kell, hogy legyen a város ivóvízellátása. Tehát úgy döntöttek, hogy a városfal túloldalán megcsapolnak egy erős forrást és ennek vizét földalatti vezetéken a városba hozzák. Ehhez át kellett fúrnia az Ambelosz dombot. Egy bizonyos Euplinosz, aki egy Athén közeli kisvárosból, Megarából származó mérnök volt, 8 év alatt bírkozott meg az építés feladatával.
Kezdjük a legnehezebb munkával: az 1036 méter hosszú hegyen átvezető alagúttal. Először az alagút be- és kijáratát kellett megépíteni. De hogyan kellene megoldani, hogy ezek egyforma magasságban feküdjenek? Ezt egy "chorobátnak" nevezett szintező eszközzel érték el, ami egy hosszú asztal volt egy vízcsatornával a közepén. Ha a víz a vájatban mindenhol pontosan a vájat széliig ért, akkor egyenesen állt az asztal. Ezután minden, a lejtőn egyforma magasságban fekvő pontot meg tudták határozni és ki tudták jelölni. Így babráltak a fél hegy körül. Aztán botokat szúrtak le egy egyenes vonal mentén a hegy oldala körül. Ahol a vízszintes jelzésekek metszették, ott kellett a bejáratnak és kijáratnak lennie. Végezetül elkezdtek mindkén oldalon egyidejűleg tárnákat ásni a hegybe. A hegyben egy fénysugár segítségével tájékozódtak. Természetesen egyik alagútszakaszban nehézségek léptek fel, mert ott a kőzet túl törékeny volt. Itt ki kellett az alagútnak ezt a gyenge pontot kerülnie. Hogy az eredeti irányt megint eltalálják, itt a geometriát vették elő és a kerülőt egy egyenlő szárú háromszög alapján tervezték meg.
Hogy a víz folyhasson, lejtésre van szükség, ezért a teljesen vízszintes alagút két szélén ástak egy-egy gödröt: a bejáratnál 4 méter mélyet, a kijáratnál 8 méter mélyet. Ezekben egy tökéletesen egyenletes lejtő van. Az alagút árkában kb. 4000 agyagcsövet fektettek le, ezeken folyt a víz. Az egész alagútból összesen kb. 5000 m3 sziklát távolítottak el - minden gép segítsége nélkül, csak kalapáccsal, vésővel és lapáttal. A mintegy 1000 méter hosszú vezetéket a forrástól csak akkor vezették be az alagútba, mikor az sikeresen elkészült. A kijárattól pedig legalább három különböző kúthoz.
Látogatás: keddtől vasárnapig, 8:45-14:45, belépő 4 Euro (2003). Megközelítés: az Odos Polykratestől a táblákat követve, Pythagoriótól gyalogosan kb. 30 perc. Az alagút ki van világítva, de azért nem árt egy elemlámpát magunkkal vinni. Előnyös egy nem túl csúszós cipő.Az ókori Számosz város az ókor egyik legnagyobb tudományos és technikai teljesítményével, az Eupalino alagútjávl dicsekedhetett. Több mint 1000 éven át látta el ez az algút a várost friss forrásvízzel. Majd valamikor a középkorban feledésbe merült, csak a 19. században fedezték fel újra. Német kutatók már 1971-től kezdve vizsgálgatták az alagutat, ma egy egész hosszú szakasza a látogatók számár ais bejárható. Felejthetetlen élmény ide látogatni!!!
Ahogy Számosz város Kr.e. 550 körül rohamosan fejlődni kezdett, a Kasztelli-domb szűk határain kívül is messze terjezskedett, az új városrészeket is el kellett látni ivóvízzel. Itt nem voltak források a közelben. Ugyanakkor egyre növekedet egy ellenséges ostromlás veszélye. Ilyen időkre is biztosítva kell, hogy legyen a város ivóvízellátása. Tehát úgy döntöttek, hogy a városfal túloldalán megcsapolnak egy erős forrást és ennek vizét földalatti vezetéken a városba hozzák. Ehhez át kellett fúrnia az Ambelosz dombot. Egy bizonyos Euplinosz, aki egy Athén közeli kisvárosból, Megarából származó mérnök volt, 8 év alatt bírkozott meg az építés feladatával.
Kezdjük a legnehezebb munkával: az 1036 méter hosszú hegyen átvezető alagúttal. Először az alagút be- és kijáratát kellett megépíteni. De hogyan kellene megoldani, hogy ezek egyforma magasságban feküdjenek? Ezt egy "chorobátnak" nevezett szintező eszközzel érték el, ami egy hosszú asztal volt egy vízcsatornával a közepén. Ha a víz a vájatban mindenhol pontosan a vájat széliig ért, akkor egyenesen állt az asztal. Ezután minden, a lejtőn egyforma magasságban fekvő pontot meg tudták határozni és ki tudták jelölni. Így babráltak a fél hegy körül. Aztán botokat szúrtak le egy egyenes vonal mentén a hegy oldala körül. Ahol a vízszintes jelzésekek metszették, ott kellett a bejáratnak és kijáratnak lennie. Végezetül elkezdtek mindkén oldalon egyidejűleg tárnákat ásni a hegybe. A hegyben egy fénysugár segítségével tájékozódtak. Természetesen egyik alagútszakaszban nehézségek léptek fel, mert ott a kőzet túl törékeny volt. Itt ki kellett az alagútnak ezt a gyenge pontot kerülnie. Hogy az eredeti irányt megint eltalálják, itt a geometriát vették elő és a kerülőt egy egyenlő szárú háromszög alapján tervezték meg.
Hogy a víz folyhasson, lejtésre van szükség, ezért a teljesen vízszintes alagút két szélén ástak egy-egy gödröt: a bejáratnál 4 méter mélyet, a kijáratnál 8 méter mélyet. Ezekben egy tökéletesen egyenletes lejtő van. Az alagút árkában kb. 4000 agyagcsövet fektettek le, ezeken folyt a víz. Az egész alagútból összesen kb. 5000 m3 sziklát távolítottak el - minden gép segítsége nélkül, csak kalapáccsal, vésővel és lapáttal. A mintegy 1000 méter hosszú vezetéket a forrástól csak akkor vezették be az alagútba, mikor az sikeresen elkészült. A kijárattól pedig legalább három különböző kúthoz.
Látogatás: keddtől vasárnapig, 8:45-14:45, belépő 4 Euro (2003). Megközelítés: az Odos Polykratestől a táblákat követve, Pythagoriótól gyalogosan kb. 30 perc. Az alagút ki van világítva, de azért nem árt egy elemlámpát magunkkal vinni. Előnyös egy nem túl csúszós cipő. |