KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Infók


Vassilis Tsitsanis
Tsitsanis, aki kiszabadította a rebetikát a gettóból

Az 1915 január 18-án született Vassilis Tsitsanis (Βασίλης Τσιτσάνης) Epirus dalain és a bouzouki hangján nőtt fel. Apja, aki bőr és ezüst kézműves volt, játszott buzukin, de fiának megtiltotta, hogy akár csak hozzáérjen. A fiatal Vassilis örökölte apja halálakor a tiltott hangszert. 1936-ban Trikalaban befejezte a középiskolát, és Athénbe ment, ahol tavernákban kezdett játszani, miközben folytatta jogi tanulmányait. Első albuma 1937-ben jelent meg. A felvételeket 1938 és 1941 között is folytatta, miközben katonai szolgálatot teljesített Szaloniki mellett. Ebben az időszakban vegyítette az epirusi népi hagyományokat a városi ritmusokkal (zeibekiko, hassapiko, tsifteteli és hassaposerviko), és fűszerezte a szláv és a nyugati zenékből kölcsönzött jellegzetességekkel. A kezdetek kezdetén zenéjét a szerkezet szabadsága és a díszítések azelőtt ismeretlen gazdagsága jellemezte. Tsitsanis, a termékeny és sokszínű szerző mindenekfelett az improvizáció (taxim) mestere volt, leginkább akkor volt elemében, mikor spontán játszott a hallgatóságnak. A háború előtt még a legszabadabb stílusokon is túltett, komoly hatást gyakorolva a görög népzenére. 1940-ben, leszerelése után Szalonikiben maradt. Mikor a hangstúdiók bezártak, nyitott egy kis ouzo bárt, ahol éjszakánként fellépett. Tsitsanis az elnyomó német megszállás alatt komponálta legszebb dalait, megénekelve a görög nép szenvedését, vágyait és szabadság iránti vágyát. 1946-ban visszatért Athénba, rengeteg felvételt rögzített, és pályája csúcsára ért. Később, különösen a hatvanas években, az ízlés megváltozott, a divat a könnyedebb irányokba mozdult, melyeknek csak korlátozott sikerrel tudott megfelelni. Ez a stílus rövid életű volt, így utolsó éveiben a nagy Tsitsanis ismét magára talált és visszanyerte népszerűségét. Ő fedezte fel Marika Ninout (akinek az életéről a Rebetiko című film is készült) és Sotiria Bellout; dalainak legnagyobb előadója a néhány éve elhunyt Stelios Kazantzidis volt. 1984 január 18-án, 69. születésnapján halt meg Londonban. Athénban temették el, gyászmenetét kétszázezren kísérték.Tsitsanis, aki kiszabadította a rebetikát a gettóból

Az 1915 január 18-án született Vassilis Tsitsanis (Βασίλης Τσιτσάνης) Epirus dalain és a bouzouki hangján nőtt fel. Apja, aki bőr és ezüst kézműves volt, játszott buzukin, de fiának megtiltotta, hogy akár csak hozzáérjen. A fiatal Vassilis örökölte apja halálakor a tiltott hangszert. 1936-ban Trikalaban befejezte a középiskolát, és Athénbe ment, ahol tavernákban kezdett játszani, miközben folytatta jogi tanulmányait. Első albuma 1937-ben jelent meg. A felvételeket 1938 és 1941 között is folytatta, miközben katonai szolgálatot teljesített Szaloniki mellett. Ebben az időszakban vegyítette az epirusi népi hagyományokat a városi ritmusokkal (zeibekiko, hassapiko, tsifteteli és hassaposerviko), és fűszerezte a szláv és a nyugati zenékből kölcsönzött jellegzetességekkel. A kezdetek kezdetén zenéjét a szerkezet szabadsága és a díszítések azelőtt ismeretlen gazdagsága jellemezte. Tsitsanis, a termékeny és sokszínű szerző mindenekfelett az improvizáció (taxim) mestere volt, leginkább akkor volt elemében, mikor spontán játszott a hallgatóságnak. A háború előtt még a legszabadabb stílusokon is túltett, komoly hatást gyakorolva a görög népzenére. 1940-ben, leszerelése után Szalonikiben maradt. Mikor a hangstúdiók bezártak, nyitott egy kis ouzo bárt, ahol éjszakánként fellépett. Tsitsanis az elnyomó német megszállás alatt komponálta legszebb dalait, megénekelve a görög nép szenvedését, vágyait és szabadság iránti vágyát. 1946-ban visszatért Athénba, rengeteg felvételt rögzített, és pályája csúcsára ért. Később, különösen a hatvanas években, az ízlés megváltozott, a divat a könnyedebb irányokba mozdult, melyeknek csak korlátozott sikerrel tudott megfelelni. Ez a stílus rövid életű volt, így utolsó éveiben a nagy Tsitsanis ismét magára talált és visszanyerte népszerűségét. Ő fedezte fel Marika Ninout (akinek az életéről a Rebetiko című film is készült) és Sotiria Bellout; dalainak legnagyobb előadója a néhány éve elhunyt Stelios Kazantzidis volt. 1984 január 18-án, 69. születésnapján halt meg Londonban. Athénban temették el, gyászmenetét kétszázezren kísérték.


  2007-01-18 

  595 83% 




..:: Autóbérlés ::..
Keresse meg a legjobb ajánlatot, hasonlítsa össze az árakat és
spóroljon akár 70%-ot!