KÉPEK A FOTÓALBUMBÓL
LEGNÉPSZERŰBB ALBUMOK
NÉPSZERŰBB BESZÁMOLÓK
LEGNÉPSZERŰBB LEÍRÁSOK
LEGNÉPSZERŰBB INFÓK
LEGNÉPSZERŰBB RECEPTEK
NÉPSZERŰBB FÓRUMTÉMÁK
LEGUTÓBBI KOMMENTEK
LEGUTÓBBI LEÍRÁSOK
LEGUTÓBBI GÖRÖG HÍREK
LEGNÉPSZERŰBB ZENÉK
LEGUTÓBBI ÜZENETEK

Infók

Gasztronómia - A görög olíva

Az olajfák vadon nőttek a közel-keleten, termésüket már a történelem előtti időkben is fogyasztották, és a szőlőhöz hasonlóan az olajfa is az elsőként termesztett növények közé tartozik. Közép-Perzsiából és Mezopotámiából (a mai Irakból) Egyiptomon és Főnícián keresztül került Görögországba, elsőként a minószi Krétára. Krisztus előtt 2000 évvel már igen intenzíven és teljes hozzáértéssel termesztették a sziget gazdasági életének alapját jelentő növényt. Az időszámításunk előtti VII. - III. században az antik kor tudósai ismerték és nagyra értékelték gyógyító és betegség megelőző hatását - azokat az előnyeit, amiket mostanában újra felfedeznek a mediterrán diéta kedvelői. Különlegessége abban áll, hogy finomítás nélkül is fogyasztható olaja sok vitamint, zsírsavat, ásványi anyagot és főleg sok antioxidánst tartalmaz. Csökkenti a koleszterin szintet, a vérnyomást és segít megelőzni bizonyos daganatos és szívbetegségeket.

A krétaiak az olajat Észak-Afrikába és Kis-Ázsiába is exportálták, sőt valószínűleg ők voltak az elsők, akik magával a növénnyel is kereskedtek. Hamar elterjedt a szárazföldi görög területeken is, és az olaj fontos része lett a mükénéi, majd az athéni gazdaságnak és társadalomnak. A lineáris B írás megfejtése értékes információkat adott kereskedelméről - elsősorban a mükénéi is püloszi feljegyzések alapján. Solon írta azokat az első törvényeket, melyekkel korlátozták az olajfák ellenőrizetlen kivágását, és szabályozták az exportot.

Az atlétikai játékok gyyőzteseit olajfa ággal jutalmazták - ez azonban a Panathenaea (a legnagyobb athéni verseny) esetében csak szimbólum volt: a győztesek hatalmas mennyiségű (közel 5 tonnányi) olajat kaptak, és felmentették őket az exportvám alól is.

A klasszikus korban - mikor Athén fénykora csúcsára ért -, majd a római, bizánci, sőt a török uralom alatt is már az egész akkor ismert világba exportálták az olajat. Az ültetvények nagyobb része először a monostorok birtokába került és a szerzetesek művelték őket, később magán- és állami birtokok alakultak ki. A termesztés és a feldolgozás a hagyományos görög élet részévé, a növény és olaja vallási szimbólummá vált: a szeretet és a béke jelképe lett. Keresztelőkön és a kis házi szentélyekben is helyet kapott.

Ma a legnagyobb ültetvények Krétán és a Peloponnészoszi félszigeten vannak, az oszágban nagyjából 350 ezer család foglalkozik a 120 millió olajfával. Habár az ország belsejében is találhatunk ültetvényeket, az igen lassan növő, ám annál hosszabb életű növény inkább a partmenti klímát kedveli. 4-5 év után hozza meg első terméseit, és 10-15 év alatt éri el teljes termőképességét. A termesztés két legfontosabb eleme az időjárástól függően októbertől januárig tartó betakarítás, majd az ezt követő metszés. A leginkább nem túl dús, meszes, sziklás talajon élő növény gyakorlatilag csak vizet igényel.

Betakarítás után a bogyókat lemossák, megtisztítják, majd az olajat vagy a ma már ritkábban alkalmazott hagyományos módon, vagy az elterjedtebb folyamatos centrifugálással nyerik ki. Hagyományos mód esetén a termést (az olaj későbbi távozását segítő) maggal együtt fél órán át zúzzák, majd az így létrejövő pasztát formázzák és szövetek közé teszik. 30-40 ilyen pogácsa kerül a présbe, ahol azután a nyomás hatására a növényi nedvekkel keveredett vörösesbarna olaj távozik, amit azután csurgatással fölöznek le. Ezek az Affiorato olajok. Ma már inkább ipari centrifugákat használnak: a termést beleteszik, abban zúzzák, majd a dobot nagy sebességgel forgatva nyerik ki az olajat. Hátránya, hogy az olaj mennyiségének növelése érdekében gyakran forró vizet is adnak hozzá, ami kimossa a vitaminokat és a tápanyagokat. Bárhogy is készült, végül előáll a legjobb minőségű zöld vagy sötétsárga extra szűz, a boltban ritkán kapható szűz, a szűz és pomace keverékéből előállított világosabb sárga normál, vagy a leggyengébb minőségű, (bár sütésre még mindig nagyon jó) de néha bizony zavaros pomace (olajseprő) olaj.Az olajfák vadon nőttek a közel-keleten, termésüket már a történelem előtti időkben is fogyasztották, és a szőlőhöz hasonlóan az olajfa is az elsőként termesztett növények közé tartozik. Közép-Perzsiából és Mezopotámiából (a mai Irakból) Egyiptomon és Főnícián keresztül került Görögországba, elsőként a minószi Krétára. Krisztus előtt 2000 évvel már igen intenzíven és teljes hozzáértéssel termesztették a sziget gazdasági életének alapját jelentő növényt. Az időszámításunk előtti VII. - III. században az antik kor tudósai ismerték és nagyra értékelték gyógyító és betegség megelőző hatását - azokat az előnyeit, amiket mostanában újra felfedeznek a mediterrán diéta kedvelői. Különlegessége abban áll, hogy finomítás nélkül is fogyasztható olaja sok vitamint, zsírsavat, ásványi anyagot és főleg sok antioxidánst tartalmaz. Csökkenti a koleszterin szintet, a vérnyomást és segít megelőzni bizonyos daganatos és szívbetegségeket.

A krétaiak az olajat Észak-Afrikába és Kis-Ázsiába is exportálták, sőt valószínűleg ők voltak az elsők, akik magával a növénnyel is kereskedtek. Hamar elterjedt a szárazföldi görög területeken is, és az olaj fontos része lett a mükénéi, majd az athéni gazdaságnak és társadalomnak. A lineáris B írás megfejtése értékes információkat adott kereskedelméről - elsősorban a mükénéi is püloszi feljegyzések alapján. Solon írta azokat az első törvényeket, melyekkel korlátozták az olajfák ellenőrizetlen kivágását, és szabályozták az exportot.

Az atlétikai játékok gyyőzteseit olajfa ággal jutalmazták - ez azonban a Panathenaea (a legnagyobb athéni verseny) esetében csak szimbólum volt: a győztesek hatalmas mennyiségű (közel 5 tonnányi) olajat kaptak, és felmentették őket az exportvám alól is.

A klasszikus korban - mikor Athén fénykora csúcsára ért -, majd a római, bizánci, sőt a török uralom alatt is már az egész akkor ismert világba exportálták az olajat. Az ültetvények nagyobb része először a monostorok birtokába került és a szerzetesek művelték őket, később magán- és állami birtokok alakultak ki. A termesztés és a feldolgozás a hagyományos görög élet részévé, a növény és olaja vallási szimbólummá vált: a szeretet és a béke jelképe lett. Keresztelőkön és a kis házi szentélyekben is helyet kapott.

Ma a legnagyobb ültetvények Krétán és a Peloponnészoszi félszigeten vannak, az oszágban nagyjából 350 ezer család foglalkozik a 120 millió olajfával. Habár az ország belsejében is találhatunk ültetvényeket, az igen lassan növő, ám annál hosszabb életű növény inkább a partmenti klímát kedveli. 4-5 év után hozza meg első terméseit, és 10-15 év alatt éri el teljes termőképességét. A termesztés két legfontosabb eleme az időjárástól függően októbertől januárig tartó betakarítás, majd az ezt követő metszés. A leginkább nem túl dús, meszes, sziklás talajon élő növény gyakorlatilag csak vizet igényel.

Betakarítás után a bogyókat lemossák, megtisztítják, majd az olajat vagy a ma már ritkábban alkalmazott hagyományos módon, vagy az elterjedtebb folyamatos centrifugálással nyerik ki. Hagyományos mód esetén a termést (az olaj későbbi távozását segítő) maggal együtt fél órán át zúzzák, majd az így létrejövő pasztát formázzák és szövetek közé teszik. 30-40 ilyen pogácsa kerül a présbe, ahol azután a nyomás hatására a növényi nedvekkel keveredett vörösesbarna olaj távozik, amit azután csurgatással fölöznek le. Ezek az Affiorato olajok. Ma már inkább ipari centrifugákat használnak: a termést beleteszik, abban zúzzák, majd a dobot nagy sebességgel forgatva nyerik ki az olajat. Hátránya, hogy az olaj mennyiségének növelése érdekében gyakran forró vizet is adnak hozzá, ami kimossa a vitaminokat és a tápanyagokat. Bárhogy is készült, végül előáll a legjobb minőségű zöld vagy sötétsárga extra szűz, a boltban ritkán kapható szűz, a szűz és pomace keverékéből előállított világosabb sárga normál, vagy a leggyengébb minőségű, (bár sütésre még mindig nagyon jó) de néha bizony zavaros pomace (olajseprő) olaj.
  2007-01-22 
  2793 80% 


Villa Oasis - Nea Potidea - Halkidiki
Privát homokos strand, csodálatos kilátás, mindössze 100 m-re a tengertől.
..:: Halkidiki, Kassandra, Nea Potidea ::..