A Kerameikosz volt a fazekasok és kézművesek negyede, s feltehetően a kerameusz (fazekas) vagy a keramosz (agyag) szóból ered a temető elnevezése is. A területet a Kr. e. VII. században kettéosztották, a belső rész maradt a fazekasok negyede, a külső pedig temetkezési helyként szolgált. Itt állt a Szent kapu, melyen áthaladt az Eleusziszból az Akropoliszig vezető Szent út, s így a Panathénia- ünnepség menete is.
A külső Kerameikosz a város temetőjeként szolgált Kr. e. XII. századtól a kereszténység elterjedéséig, a Kr. u. IV. századig. A terepet folyamatos feltöltéssel tették alkalmassá újabb sírhelyek befogadására. A terület feltárása 1871-ben kezdődött, s azóta is rendszeres kutatásokat végeznek itt. Anyagának nagy részét a Nemzeti Régészeti Múzeumban és a temető múzeumában helyezték el. Így a romkertben sok helyütt a síremlékek másolatait láthatjuk csupán, de a dús növényzetű, békés környezetben érdemes egy sétát tenni.
A bejárattól balra van a múzeum épülete. A kis múzeumban, mely nevét Gustav Oberlander német-amerikai, az ásatáskor jelentős összeggel támogató iparmágnásról kapta, jól rendezett, többnyelvű feliratozással ellátott anyagot mutat be a sírleletekből. Itt láthatók a Szent kapu és a Dipülon egyes részei, a Hekaté-szentély domborműve, s talán az egyik legszebb síremlék, Dexileos sztéléje.
Az úton továbbhaladva, szintén baloldalon láthatjuk Philoxenosz sírkertjét, mögötte pedig Demetria és Pamphülé aediculába foglalt domborművét. Az út végén elérjük a Sírok útját, ahol a legjobb képet kapjuk az antik temetőről. A teraszokon négyszögletes sírkerületeket látunk: ide temették a halottaikat, a síremléket viszont a teraszok falára állították, hogy jól láthatóak legyenek az útról. Nyugat felé haladva balra van Dexileosz - eredetiben a múzeumban kiállított- emlékműve. A sztélé Kr. e. 393-ban, a korinthoszi háborúban elesett lovas ifjút ábrázol. Ezen az oldalon van Agathón és Szószikratész, majd Dionüszosz sírkerülete. Ez utóbbinak magas pillérén az istenség szent állatának, a bikának márványszobra áll. A sarkokat oroszlánok díszítették. Nagyon szép Lüszimakhosz sírja, melyet márvány kutyaszobra ékesít. Mögötte állt egykoron Hekaté halálistennő szentélye. Az út másik oldalán van Eubiosz és Patmosz sírkertje, amit egy ún. lutrophorosz, nászfürdőhöz használt edény díszített. Ilyen edényt tettek a házasságkötés előtt elhunyt leányok sírjára. Mellette Hégészó sírja, aminek eredetije a Nemzeti Régészeti Múzeumban látható.
A Sírok útja a Szent útba torkollik. Találkozásuk háromszögében találjuk a Tritopatreion alapjait, ami az ősistenek szentélye volt. A kereszteződés másik oldalán Thesszandrosz és Symolosz, valamint Püthagorasz síroszlopa áll. A Szent úttól északra az Ajia Triada (Szentháromság)- templom magasodik. A templom mögött, az ásatási terület északi oldalán római gőzfürdő, lakóházak és a 13 spártai harcos közös sírja, a Lakedaimon maradványai láthatók. Délkeleti irányban haladjunk tovább, Athén Kr. e. 330-ban, Themisztoklész által építtetett városfalaihoz. A falon két kapu nyílott. A Szent kapun át vezetett a Szent út a városba az agórán keresztül az Akropoliszhoz. A másik erődként használt kapu a Dipülon (jelentése: kettős kapu) a Kr. E. IV. században készült. Akárcsak a Szent kapu, ez is 50 m hosszú, két fal között futó úton vezet a városba. A bejáratot a kapucsarnok négy sarkán álló vaskos bástyák őrizték.
A kapuk között volt egy 43x18 méter alapterületű oszlopcsarnok, a Pompeion. Itt tárolták a Panathénaia- ünnep kellékeit, s itt gyülekeztek a felvonulók is. (Az ünnepi felvonulást jelentő pompé szóból ered a pompa szavunk.)
Bejárat az Odosz Ermou 148. szám alatt. Belépőjegy van, de az Akropoliszon váltott jeggyel is látogatható.A Kerameikosz volt a fazekasok és kézművesek negyede, s feltehetően a kerameusz (fazekas) vagy a keramosz (agyag) szóból ered a temető elnevezése is. A területet a Kr. e. VII. században kettéosztották, a belső rész maradt a fazekasok negyede, a külső pedig temetkezési helyként szolgált. Itt állt a Szent kapu, melyen áthaladt az Eleusziszból az Akropoliszig vezető Szent út, s így a Panathénia- ünnepség menete is.
A külső Kerameikosz a város temetőjeként szolgált Kr. e. XII. századtól a kereszténység elterjedéséig, a Kr. u. IV. századig. A terepet folyamatos feltöltéssel tették alkalmassá újabb sírhelyek befogadására. A terület feltárása 1871-ben kezdődött, s azóta is rendszeres kutatásokat végeznek itt. Anyagának nagy részét a Nemzeti Régészeti Múzeumban és a temető múzeumában helyezték el. Így a romkertben sok helyütt a síremlékek másolatait láthatjuk csupán, de a dús növényzetű, békés környezetben érdemes egy sétát tenni.
A bejárattól balra van a múzeum épülete. A kis múzeumban, mely nevét Gustav Oberlander német-amerikai, az ásatáskor jelentős összeggel támogató iparmágnásról kapta, jól rendezett, többnyelvű feliratozással ellátott anyagot mutat be a sírleletekből. Itt láthatók a Szent kapu és a Dipülon egyes részei, a Hekaté-szentély domborműve, s talán az egyik legszebb síremlék, Dexileos sztéléje.
Az úton továbbhaladva, szintén baloldalon láthatjuk Philoxenosz sírkertjét, mögötte pedig Demetria és Pamphülé aediculába foglalt domborművét. Az út végén elérjük a Sírok útját, ahol a legjobb képet kapjuk az antik temetőről. A teraszokon négyszögletes sírkerületeket látunk: ide temették a halottaikat, a síremléket viszont a teraszok falára állították, hogy jól láthatóak legyenek az útról. Nyugat felé haladva balra van Dexileosz - eredetiben a múzeumban kiállított- emlékműve. A sztélé Kr. e. 393-ban, a korinthoszi háborúban elesett lovas ifjút ábrázol. Ezen az oldalon van Agathón és Szószikratész, majd Dionüszosz sírkerülete. Ez utóbbinak magas pillérén az istenség szent állatának, a bikának márványszobra áll. A sarkokat oroszlánok díszítették. Nagyon szép Lüszimakhosz sírja, melyet márvány kutyaszobra ékesít. Mögötte állt egykoron Hekaté halálistennő szentélye. Az út másik oldalán van Eubiosz és Patmosz sírkertje, amit egy ún. lutrophorosz, nászfürdőhöz használt edény díszített. Ilyen edényt tettek a házasságkötés előtt elhunyt leányok sírjára. Mellette Hégészó sírja, aminek eredetije a Nemzeti Régészeti Múzeumban látható.
A Sírok útja a Szent útba torkollik. Találkozásuk háromszögében találjuk a Tritopatreion alapjait, ami az ősistenek szentélye volt. A kereszteződés másik oldalán Thesszandrosz és Symolosz, valamint Püthagorasz síroszlopa áll. A Szent úttól északra az Ajia Triada (Szentháromság)- templom magasodik. A templom mögött, az ásatási terület északi oldalán római gőzfürdő, lakóházak és a 13 spártai harcos közös sírja, a Lakedaimon maradványai láthatók. Délkeleti irányban haladjunk tovább, Athén Kr. e. 330-ban, Themisztoklész által építtetett városfalaihoz. A falon két kapu nyílott. A Szent kapun át vezetett a Szent út a városba az agórán keresztül az Akropoliszhoz. A másik erődként használt kapu a Dipülon (jelentése: kettős kapu) a Kr. E. IV. században készült. Akárcsak a Szent kapu, ez is 50 m hosszú, két fal között futó úton vezet a városba. A bejáratot a kapucsarnok négy sarkán álló vaskos bástyák őrizték.
A kapuk között volt egy 43x18 méter alapterületű oszlopcsarnok, a Pompeion. Itt tárolták a Panathénaia- ünnep kellékeit, s itt gyülekeztek a felvonulók is. (Az ünnepi felvonulást jelentő pompé szóból ered a pompa szavunk.)
Bejárat az Odosz Ermou 148. szám alatt. Belépőjegy van, de az Akropoliszon váltott jeggyel is látogatható. |
