Görögországban a név minden, persze csak akkor ha valaki el tud igazodni közöttük. A nevekből ugyanis utalnak az illető származására. Például a Theodorakisz krétai eredetre utal, ugyanis az akisz (kicsinytő képző) erre a népre jellemző. Aki a Jannoglu nevet kapja az kapcsolatban áll a "várossal" vagyis Konstantinápollyal, míg az igen gyakori pulosz végződés (jelentése: "madár", "valaki gyermeke") a Peloponészosz felé mutat.
A családtörvény felülvizsgálata előtt egy nő csak a legritkább esetben - hacsak nem volt dúsgazdag - tarthatta meg a családnevét házasságkötés után. A nők a férj családnevét viselik, birtokos esetben. A szárazföldön élő nők még a személynevüket is elveszítették házasságkötéskor, s a férjünk nevének női változatát kapták meg: például Dimitris felesége Dimitria lett. Ez a szokás azonban mára már kihalt, bár nyomait még meg lehet találni.
Egy görög csecsemő csak akkor lép be igazán az életbe amikor megkeresztelik és ezzel nevet kap. A keresztelő még a lakodalomnál is ünnepélyesebb esemény, melyet a kicsi 40 napos és egyéves kora között tartják. A keresztelőig egyszerűen csak "babaként" emlegetik a kicsit.
A görögök szigorú szabályokat követnek a névadásban: az első fiú az apai nagyapa nevét kapja, az első leány pedig az apai nagyanyáét. Ha a fiú az apa nevét kapná, az balszerencsés lenne, sőt még a "vérfertőzés" határát is súrolná, mivel ez felérne az apa nevének elbirtoklásával. Ettől azonban nem kell tartani a nagyszülők és az unokák viszonyában. A nagyanyák és nagyapák örülnek, hogy unokájuk az ő nevüket viseli, mert így gondoskodnak a család folyamatosságáról is, vagyis a mondás szerint "Nem vész ki a neve".
A nevek a tulajdonjoggal is összefüggenek. Sok szigeten az elsőszülött Kalliopé örökli a házat anyjától Marinától, aki viszont Kalliopé nevű édesanyjától örökölte, és így tovább Kalliopék és Marinák hosszú során keresztül. A fiú a névvel együtt a nagyapa birtokát is megörökli.
Bizonyos esetekben megváltozhat ez a rend. Ha egy nagyapának már sok unoka viseli a nevét, akkor fia engedhet sógora névrokon utáni vágyának, vagy ha egy gyermekáldás után vágyó nő felkeres egy szent csodatévő ikonját, felajnálhatja, hogy a gyermekét a szent nevére kereszteli. Ez azonban nem változtat azon, hogy a nevek ősök hosszú sorával állnak kapcsolatban és időről időre mintegy újjászülik magukat.
Egy görög neve ezen túlmenően az egész ortodox közösséggel is kapcsolatot teremt. A legtöbb név valamilyen szentre vagy csodálatos tulajdonságra utal. A születésnapot a gyerek körében ünneplik, a felnőttek inkább a névnapot tartják, éspedig azon a napon, amikor a védőszentjük "megszületett" a másvilágra, rendszerint "vesződséges" vértanúság után.
Görögországban az ünnepelt "vendégeli meg" barátait. A vendég hozhat édességet, virágot, egy üveg italt, de az egész vendégséget a házigazda állja. Dimitriosz napján például mindenkinek akinek Dimitrisz vagy Dimitra nevű ismerőse vagy rokona van telefonon vagy személyesen kell gratulálnia neki. A világi névnapok a formalitás és a vidámság keverékei, a szent névnapja azonban ennél is fényesebb ünnep. Minden közösségnek van védőszentje sokszor nem is egy, amelynek napját az ortodox panigirivel (búcsúval) ünnepli meg. A szentről imával és körmenettel emlékeznek meg, amit hajnalig tartó mulatság követ.
A keresztnevek nyilvánosak és rögzítettek, a paratszukliát (becenevet) ezzel szemben egyéni sajátosságok alapján ragasztják az emberekre. Ezeket a beceneveket csak a szűk baráti kör ismeri és többnyire testi vagy lelki különcségeket vesznek célba. A nők ritkábban kapnak beceneveket, hacsak nem a férjüké ragad rájuk.
Forrás: Nyitott szemmel sorozat - GörögországGörögországban a név minden, persze csak akkor ha valaki el tud igazodni közöttük. A nevekből ugyanis utalnak az illető származására. Például a Theodorakisz krétai eredetre utal, ugyanis az akisz (kicsinytő képző) erre a népre jellemző. Aki a Jannoglu nevet kapja az kapcsolatban áll a "várossal" vagyis Konstantinápollyal, míg az igen gyakori pulosz végződés (jelentése: "madár", "valaki gyermeke") a Peloponészosz felé mutat.
A családtörvény felülvizsgálata előtt egy nő csak a legritkább esetben - hacsak nem volt dúsgazdag - tarthatta meg a családnevét házasságkötés után. A nők a férj családnevét viselik, birtokos esetben. A szárazföldön élő nők még a személynevüket is elveszítették házasságkötéskor, s a férjünk nevének női változatát kapták meg: például Dimitris felesége Dimitria lett. Ez a szokás azonban mára már kihalt, bár nyomait még meg lehet találni.
Egy görög csecsemő csak akkor lép be igazán az életbe amikor megkeresztelik és ezzel nevet kap. A keresztelő még a lakodalomnál is ünnepélyesebb esemény, melyet a kicsi 40 napos és egyéves kora között tartják. A keresztelőig egyszerűen csak "babaként" emlegetik a kicsit.
A görögök szigorú szabályokat követnek a névadásban: az első fiú az apai nagyapa nevét kapja, az első leány pedig az apai nagyanyáét. Ha a fiú az apa nevét kapná, az balszerencsés lenne, sőt még a "vérfertőzés" határát is súrolná, mivel ez felérne az apa nevének elbirtoklásával. Ettől azonban nem kell tartani a nagyszülők és az unokák viszonyában. A nagyanyák és nagyapák örülnek, hogy unokájuk az ő nevüket viseli, mert így gondoskodnak a család folyamatosságáról is, vagyis a mondás szerint "Nem vész ki a neve".
A nevek a tulajdonjoggal is összefüggenek. Sok szigeten az elsőszülött Kalliopé örökli a házat anyjától Marinától, aki viszont Kalliopé nevű édesanyjától örökölte, és így tovább Kalliopék és Marinák hosszú során keresztül. A fiú a névvel együtt a nagyapa birtokát is megörökli.
Bizonyos esetekben megváltozhat ez a rend. Ha egy nagyapának már sok unoka viseli a nevét, akkor fia engedhet sógora névrokon utáni vágyának, vagy ha egy gyermekáldás után vágyó nő felkeres egy szent csodatévő ikonját, felajnálhatja, hogy a gyermekét a szent nevére kereszteli. Ez azonban nem változtat azon, hogy a nevek ősök hosszú sorával állnak kapcsolatban és időről időre mintegy újjászülik magukat.
Egy görög neve ezen túlmenően az egész ortodox közösséggel is kapcsolatot teremt. A legtöbb név valamilyen szentre vagy csodálatos tulajdonságra utal. A születésnapot a gyerek körében ünneplik, a felnőttek inkább a névnapot tartják, éspedig azon a napon, amikor a védőszentjük "megszületett" a másvilágra, rendszerint "vesződséges" vértanúság után.
Görögországban az ünnepelt "vendégeli meg" barátait. A vendég hozhat édességet, virágot, egy üveg italt, de az egész vendégséget a házigazda állja. Dimitriosz napján például mindenkinek akinek Dimitrisz vagy Dimitra nevű ismerőse vagy rokona van telefonon vagy személyesen kell gratulálnia neki. A világi névnapok a formalitás és a vidámság keverékei, a szent névnapja azonban ennél is fényesebb ünnep. Minden közösségnek van védőszentje sokszor nem is egy, amelynek napját az ortodox panigirivel (búcsúval) ünnepli meg. A szentről imával és körmenettel emlékeznek meg, amit hajnalig tartó mulatság követ.
A keresztnevek nyilvánosak és rögzítettek, a paratszukliát (becenevet) ezzel szemben egyéni sajátosságok alapján ragasztják az emberekre. Ezeket a beceneveket csak a szűk baráti kör ismeri és többnyire testi vagy lelki különcségeket vesznek célba. A nők ritkábban kapnak beceneveket, hacsak nem a férjüké ragad rájuk.
Forrás: Nyitott szemmel sorozat - Görögország |
