Az Attávirosz-hegy kivételével Rodosz magaslatainak többségét kisebb-nagyobb erdők borítják. Főként fenyő-, olykor örökzöld tölgyerdők, melyeknek aljnövényzete dúsan tenyésző macchia vegetáció. Sajnos az elmúlt években kiterjedt - nemritkán szándékosan előidézett - erdőtüzek pusztítottak, nyomukban nem csupán az erdők területe csökkent, de állat- és növényviláguk is megfogyatkozott. Az épen maradt fenyvesek laza lombkoronája alatt gazdagon virulnak a macchia növényzetet alkotó erikafák, borókák, szuharok és kutyatejek. Az alacsony növények és a fenyők átható illata betölti a levegőt.
Az Attávirosz-hegy Rodosz nyugati részén fekszik, tengerszint feletti magassága 1215 méter. Kopár mészkőlejtőjébe a nyugati oldalon vadregényes szurdok vágódik, mely az útról is jól látható.
Gyakran látni csókákat és a hollókat, utóbbiak könnyen felismerhetők testes méretükről, koromfekete tollazatukról, repüléskor ék alakú farkukról és éles, károgó hangjukról. Röptük lenyűgöző, de egyébként is érdemes szemmel tartani őket, mert más ragadozó madarakkal csapatosan élnek. Leggyakrabban vándorsólymokkal együtt láthatók, de a tavaszi és őszi vonulási időszak idején ajánlatos figyelmesen megszemlélni minden egyes ragadozót, mert számos fajuk átvonul a szigeten.Az Attávirosz-hegy kivételével Rodosz magaslatainak többségét kisebb-nagyobb erdők borítják. Főként fenyő-, olykor örökzöld tölgyerdők, melyeknek aljnövényzete dúsan tenyésző macchia vegetáció. Sajnos az elmúlt években kiterjedt - nemritkán szándékosan előidézett - erdőtüzek pusztítottak, nyomukban nem csupán az erdők területe csökkent, de állat- és növényviláguk is megfogyatkozott. Az épen maradt fenyvesek laza lombkoronája alatt gazdagon virulnak a macchia növényzetet alkotó erikafák, borókák, szuharok és kutyatejek. Az alacsony növények és a fenyők átható illata betölti a levegőt.
Az Attávirosz-hegy Rodosz nyugati részén fekszik, tengerszint feletti magassága 1215 méter. Kopár mészkőlejtőjébe a nyugati oldalon vadregényes szurdok vágódik, mely az útról is jól látható.
Gyakran látni csókákat és a hollókat, utóbbiak könnyen felismerhetők testes méretükről, koromfekete tollazatukról, repüléskor ék alakú farkukról és éles, károgó hangjukról. Röptük lenyűgöző, de egyébként is érdemes szemmel tartani őket, mert más ragadozó madarakkal csapatosan élnek. Leggyakrabban vándorsólymokkal együtt láthatók, de a tavaszi és őszi vonulási időszak idején ajánlatos figyelmesen megszemlélni minden egyes ragadozót, mert számos fajuk átvonul a szigeten. |