Korfu a buja zöld szigete. A sarlóhoz hasonló formájú szigetet mindenütt olajfaerdők borítják.
A korfuiak elsősorban olajbogyó termesztésből élnek meg a turizmus mellett. Az olívaligetekben karcsú ciprusok nyúlnak a mindig vakítóan kék ég felé.
A sziget északon hegyes, dél felé egyre ellaposodó. Kis folyói nyáron teljesen kiszáradnak. Éghajlatára a forró, szinte esőzés mentes nyár és enyhe, sok csapadékkal járó tél jellemző. Növényzete szinte trópusi és igen változatos. A táj jellege szinte délolaszos, a sziget hangulata sem tipikusan görögös, mely az évszázados nyugati behatásnak köszönhető. A sziget déli részét hosszú homokos, aprókavicsos strandok jellemzik, északabbra a part meredekebbé válik és itt keskeny kavicsos öblök találhatók. Az északi partszakon festői türkizszínű öblök és homokköves meredek partok váltogatják egymást.
Feltételezések szerint Homérosz Odüsszeusza ezen a paradicsomi partszakaszon vetődött valamikor partra a phaiákok földjén és itt találkozott a szépséges Nauszikaával.
Korfu ma hemzsegő turistaparadicsom, tengerparti üdülőtelepein nyáron lüktet az élet. Parányi repterén naponta szinte megállás nélkül landolnak és szállnak fel a repülőgépek tucatjai turisták hadával.
Korfu bár egy gyöngyszem a Jón-szigetek között, de már régen nem eldugott, ismeretlen, csendes uticél. Egyre nehezebben találhatunk eldugott, nyugodt strandolásra alkalmas kis öblöket, a strandokon napozó ágyak százai sorakoznak, és lehetőség van a vizisportok szinte minden fajtáját kipróbálni.
Fővárosa, Korfu város (Kerkyra) történelmileg hosszú és eseménydús múltra tekint vissza. Mint a legtöbb görög sziget, római, bizánci, velencei, francia, uralom alatt állt évekig, ezen uralkodó népek ittlétének nyomait őrzi a főváros épületeiben. A belváros velencei jellegű házai szűk sikátorokat alkotnak, az óriási főtér árkádos házsora francia mintára épült. A régi velencei erőd falai magaslanak a kikötő kék vize fölé. A régi városmag kis utcáiban, ahol szuvenír és ékszerüzletek sokasága sorakozik, hangulatos séták várnak ránk.
Korfu hegyi falvai őrzik még sajátos jellegüket. Olaszos hangulatot idéző piros cserepes házak kapaszkodnak a hegyoldalban, mélyen az olívaerdők belsejében. Keskeny, kanyargós utak vezetnek a sziget belsejébe és a régi kolostorokhoz.
A Pandokrátor hegy csaknem 1000m magas csúcsáról szép kilátás nyílik az egész szigetre, a szemközti Albánia és Epirusz partjaira, a távolabbi Jón-szigetekre és igazán tiszta időben ellátni egész Olaszország partjaiig is.
Összefoglalva Korfu az örök zöld szigete, mely természeti csodáival lenyűgözi az idelátogatót, de nyugodt pihenést már nemigen kínál. Strandjai nappal zsúfoltak, üdölővárosai éjszaka zajosak. Az aktív pihenés ideális szigete, ahol számtalan kirándulást tehetünk a festői öblökbe, hegyi falvakba, kolostorokba, visszatekinthetünk a múltba a főváros emlékeinek segítségével, vagy Erzsébet királyné egykori kastélyának felkeresésével, mely idilli környezetben fekszik a tenger felé lejtő domboldalon. Korfu egyszóval lenyűgöző, ne hagyjuk ki!Korfu a buja zöld szigete. A sarlóhoz hasonló formájú szigetet mindenütt olajfaerdők borítják.
A korfuiak elsősorban olajbogyó termesztésből élnek meg a turizmus mellett. Az olívaligetekben karcsú ciprusok nyúlnak a mindig vakítóan kék ég felé.
A sziget északon hegyes, dél felé egyre ellaposodó. Kis folyói nyáron teljesen kiszáradnak. Éghajlatára a forró, szinte esőzés mentes nyár és enyhe, sok csapadékkal járó tél jellemző. Növényzete szinte trópusi és igen változatos. A táj jellege szinte délolaszos, a sziget hangulata sem tipikusan görögös, mely az évszázados nyugati behatásnak köszönhető. A sziget déli részét hosszú homokos, aprókavicsos strandok jellemzik, északabbra a part meredekebbé válik és itt keskeny kavicsos öblök találhatók. Az északi partszakon festői türkizszínű öblök és homokköves meredek partok váltogatják egymást.
Feltételezések szerint Homérosz Odüsszeusza ezen a paradicsomi partszakaszon vetődött valamikor partra a phaiákok földjén és itt találkozott a szépséges Nauszikaával.
Korfu ma hemzsegő turistaparadicsom, tengerparti üdülőtelepein nyáron lüktet az élet. Parányi repterén naponta szinte megállás nélkül landolnak és szállnak fel a repülőgépek tucatjai turisták hadával.
Korfu bár egy gyöngyszem a Jón-szigetek között, de már régen nem eldugott, ismeretlen, csendes uticél. Egyre nehezebben találhatunk eldugott, nyugodt strandolásra alkalmas kis öblöket, a strandokon napozó ágyak százai sorakoznak, és lehetőség van a vizisportok szinte minden fajtáját kipróbálni.
Fővárosa, Korfu város (Kerkyra) történelmileg hosszú és eseménydús múltra tekint vissza. Mint a legtöbb görög sziget, római, bizánci, velencei, francia, uralom alatt állt évekig, ezen uralkodó népek ittlétének nyomait őrzi a főváros épületeiben. A belváros velencei jellegű házai szűk sikátorokat alkotnak, az óriási főtér árkádos házsora francia mintára épült. A régi velencei erőd falai magaslanak a kikötő kék vize fölé. A régi városmag kis utcáiban, ahol szuvenír és ékszerüzletek sokasága sorakozik, hangulatos séták várnak ránk.
Korfu hegyi falvai őrzik még sajátos jellegüket. Olaszos hangulatot idéző piros cserepes házak kapaszkodnak a hegyoldalban, mélyen az olívaerdők belsejében. Keskeny, kanyargós utak vezetnek a sziget belsejébe és a régi kolostorokhoz.
A Pandokrátor hegy csaknem 1000m magas csúcsáról szép kilátás nyílik az egész szigetre, a szemközti Albánia és Epirusz partjaira, a távolabbi Jón-szigetekre és igazán tiszta időben ellátni egész Olaszország partjaiig is.
Összefoglalva Korfu az örök zöld szigete, mely természeti csodáival lenyűgözi az idelátogatót, de nyugodt pihenést már nemigen kínál. Strandjai nappal zsúfoltak, üdölővárosai éjszaka zajosak. Az aktív pihenés ideális szigete, ahol számtalan kirándulást tehetünk a festői öblökbe, hegyi falvakba, kolostorokba, visszatekinthetünk a múltba a főváros emlékeinek segítségével, vagy Erzsébet királyné egykori kastélyának felkeresésével, mely idilli környezetben fekszik a tenger felé lejtő domboldalon. Korfu egyszóval lenyűgöző, ne hagyjuk ki! |