A Meteórát vétek lenne a görögországi útitervbõl kiiktatni, mert ehhez fogható látvány, vagy mondjuk látványosság, aligha van még egy a világon.
Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy olyan helyre látogatunk, ahonnan a nőket a legutóbbi évtizedekig távoltartották, ezért ma is ügyelniük kell az öltözékükre.
Rövidnadrágban még férfiak sem léphetik át a kolostor küszöbét, a nőktöl térden alul érõ szoknyát (hosszú nadrág nem jó!) s fedett karokat követelnek meg a szigorú tekintetű kapuõrök, de szükség esetén hosszú és bő fekete szoknyát ők maguk is tudnak a látogatók rendelkezésére bocsátani.
Nem is olyan régen, alig fél évszázaddal ezelőtt, a Meteóra számban és hatalomban egyaránt fogyatkozó szerzetesközösségei még görcsösen elzárkóztak a hétköznapok világától, és a sziklaoszlopokra települt kolostorokba az emberek csak egy csörlős szerkezettel felhúzott hálóban vagy a meredek sziklafal mellett lengő kötéllétrán juthattak be. Ennek a nyaktörő romantikának, s ezzel együtt a hajdan biztonságot nyújtó és méltóságot jelentő büszke magánynak örökre befellegzett.
A változást sürgető kor és a mindenható idegenforgalom igényei szerint ma többnyire jó minőségű aszfaltút vezet a kolostorok lábához, a sziklafalba lépcsőket vájtak, és a szakadékokat is hidakkal ívelték át. Manapság a látogatót a veszélyek helyett legfeljebb a lépcsőmászás kínjai riaszthatják el. A kötéllétrák teljesen kiszorultak a "forgalomból", a csörlőket pedig már csak teherszállításra használják.
Sajnos az elmúlt évszázadok során a kolostorokat megfosztották értékeik legjavától, s maguk az épületek és a templomok jobbára csak művelődéstörténeti szempontból érdekesek. Ami mégis örökkön emlékezetes élménnyé avatja ezt a kirándulást, az a táj rendkívüli arculata, a sziklacsúcsokról kinyúló fenséges panoráma és a kolostorudvarok csendjének időtlenséget idéző hangulata.
Akinek sietős a dolga, és a bizánci művészetet sem kedveli különösebben, a két-három legérdekesebb és művészi szempontból legjelentősebb kolostor (az Ajiosz Sztefanosz, Varlaam és Meteóron) megtekintésével is megelégedhet. Annál is inkább, mert a keskeny sziklahátra szorított kolostorok épületeinek elrendezése és stílusa, árkádos udvarainak hangulata nagyjából azonos.
A geológiai adottságok a kolostorépítészetnek jellegzetes "meteórabeli" változatát teremtették meg.A Meteórát vétek lenne a görögországi útitervbõl kiiktatni, mert ehhez fogható látvány, vagy mondjuk látványosság, aligha van még egy a világon.
Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy olyan helyre látogatunk, ahonnan a nőket a legutóbbi évtizedekig távoltartották, ezért ma is ügyelniük kell az öltözékükre.
Rövidnadrágban még férfiak sem léphetik át a kolostor küszöbét, a nőktöl térden alul érõ szoknyát (hosszú nadrág nem jó!) s fedett karokat követelnek meg a szigorú tekintetű kapuõrök, de szükség esetén hosszú és bő fekete szoknyát ők maguk is tudnak a látogatók rendelkezésére bocsátani.
Nem is olyan régen, alig fél évszázaddal ezelőtt, a Meteóra számban és hatalomban egyaránt fogyatkozó szerzetesközösségei még görcsösen elzárkóztak a hétköznapok világától, és a sziklaoszlopokra települt kolostorokba az emberek csak egy csörlős szerkezettel felhúzott hálóban vagy a meredek sziklafal mellett lengő kötéllétrán juthattak be. Ennek a nyaktörő romantikának, s ezzel együtt a hajdan biztonságot nyújtó és méltóságot jelentő büszke magánynak örökre befellegzett.
A változást sürgető kor és a mindenható idegenforgalom igényei szerint ma többnyire jó minőségű aszfaltút vezet a kolostorok lábához, a sziklafalba lépcsőket vájtak, és a szakadékokat is hidakkal ívelték át. Manapság a látogatót a veszélyek helyett legfeljebb a lépcsőmászás kínjai riaszthatják el. A kötéllétrák teljesen kiszorultak a "forgalomból", a csörlőket pedig már csak teherszállításra használják.
Sajnos az elmúlt évszázadok során a kolostorokat megfosztották értékeik legjavától, s maguk az épületek és a templomok jobbára csak művelődéstörténeti szempontból érdekesek. Ami mégis örökkön emlékezetes élménnyé avatja ezt a kirándulást, az a táj rendkívüli arculata, a sziklacsúcsokról kinyúló fenséges panoráma és a kolostorudvarok csendjének időtlenséget idéző hangulata.
Akinek sietős a dolga, és a bizánci művészetet sem kedveli különösebben, a két-három legérdekesebb és művészi szempontból legjelentősebb kolostor (az Ajiosz Sztefanosz, Varlaam és Meteóron) megtekintésével is megelégedhet. Annál is inkább, mert a keskeny sziklahátra szorított kolostorok épületeinek elrendezése és stílusa, árkádos udvarainak hangulata nagyjából azonos.
A geológiai adottságok a kolostorépítészetnek jellegzetes "meteórabeli" változatát teremtették meg. |