Amint a hajó Thászosz szigetéhez közeledik, egyre erősebben körvonalazódik Limenas öble a fehér házakkal. Felismerhetővé válik a nagy kikötő, ahol a komphajók várakoznak és a kis halászkikötő, ahol bárkák horgonyoznak. A házak sora mögött dúsan benőtt dombok magaslanak.
A zöld végeláthatatlan, a parton kezdődik és felkúszik a hegyoldalakon, majd lekúszik a gazdagon termő völgyekbe. Csak a sziget belsejében emelkednek ki magas, kopár hegycsúcsok.
Limenász a sziget fővárosa, gazdasági és igazgatási központja. Az utcákon hotelek, éttermek, vegyesboltok, bankok, utazási irodák állnak. Élettel telt, kanyargós, szűk utcák jellemzik. A hosszú kikötőt pálmák díszítik. A kikötő egész hosszában éttermek, tavernák és kávéházak találhatók. A levegő teli van a tenger sóillatával. A régi kikötő mögött látható egy zöld kert, az ókori piac (agóra) romjaival. Majd a régi kis kikötő mellet a városka finomhomokos, tiszta vizű, szép strandjára érkezünk.
A hegygerincen a régi erőd falainak vonalát követve ókori szentélyek romjai állnak. Ahogy fokozatosan ereszkedik a nap, a tenger egyre sötétebb lesz és a főváros lila és ibolyaszínekbe öltözik. A távolban felismerhetőek a szemközti szárazföld vibráló fényei.
A szigetet dús, zöldellő vegetáció jellemzi. E kifogyhatatlan zöld makacsul felülkerekedik a tűzvészek sorozatán. A sziget völgyeiben patakok vize csörgedezik, méhek duruzsolnak, néhol színes méhkaptárak ácsorognak az út mentén. A tenger sóval telített lehelete, a frissensültek és a virágok illatának keveréke járja át a levegőt. Kabócák hada bizeg az erős napsütésben. A föld illatai részegítik meg az érzékszerveket. Messze látni a mélykék tengert, mely a partok mentén a türkiz ezer színében játszik és kristálynál tisztább. Finomhomokos strandok jellemzik a partokat.
A sziget belsejében festői hegyi falvak rejlenek, melyek hagyományőrző házaikkal, régi kútjaikkal és platánokkal ékes tereikkel a meredek hegyoldalakban kapaszkodnak meg és még őrzik a régi hagyományokat.
Thászosz egy termékeny paradicsom, hol a természet és az ember együttélésének harmóniája tökélyt alkot. Ezen a paradicsomi földrészen, ahol a nyári hónapokban pezseg az élet, de az év hátralévő részében teljesen békés csend van, megismerkedünk a thászoszi emberekkel, akik szívélyesek és szeretetre méltóak. Akik azért harcolnak, hogy megőrizzék identitásukat, annak ellenére, hogy a külső befolyások mindig erősebbek lesznek.
A thászosziak szívélyesek, nyíltak és barátságosak. Szeretik a szigetüket és büszkék annak szépségeire. Egyszerű, szerény szavaikban a keserűség leheletét és sok indulatot érezni. Mindennek ellenére vendégszeretők és szívélyesek. Hosszú ideig meg fogjuk őket őrizni az emlékezetünkben. A bronzkor óta lakott sziget belsejében akropoliszokkal megerősített településekben éltek az emberek és az ókori bányákban márványt fejtettek. Később a sziget erős kereskedlmi kapcsolatban állt az Égei-tenger térségével. Ismert volt boráról, fájáról, márványáról, mézéről.
A spártaiak, athéniek, rómaiak, bizánciak, velenceiek és törökök közt került a sziget kézről kézre, állandó hatalmi harcok központja volt. Így manapság lépten-nyomon történelmi emlékekbe, romokba botlunk a sziget minden részén. Az elbűvölő természet, a hosszú történetek és a szeretetre méltó emberek, a megigéző mozaikkövek…ezekből áll össze a kép a mai, modern Thászoszról. Ez a sziget elcsábít, hogy megismerjük. Elcsábít, hogy szeressük!Amint a hajó Thászosz szigetéhez közeledik, egyre erősebben körvonalazódik Limenas öble a fehér házakkal. Felismerhetővé válik a nagy kikötő, ahol a komphajók várakoznak és a kis halászkikötő, ahol bárkák horgonyoznak. A házak sora mögött dúsan benőtt dombok magaslanak.
A zöld végeláthatatlan, a parton kezdődik és felkúszik a hegyoldalakon, majd lekúszik a gazdagon termő völgyekbe. Csak a sziget belsejében emelkednek ki magas, kopár hegycsúcsok.
Limenász a sziget fővárosa, gazdasági és igazgatási központja. Az utcákon hotelek, éttermek, vegyesboltok, bankok, utazási irodák állnak. Élettel telt, kanyargós, szűk utcák jellemzik. A hosszú kikötőt pálmák díszítik. A kikötő egész hosszában éttermek, tavernák és kávéházak találhatók. A levegő teli van a tenger sóillatával. A régi kikötő mögött látható egy zöld kert, az ókori piac (agóra) romjaival. Majd a régi kis kikötő mellet a városka finomhomokos, tiszta vizű, szép strandjára érkezünk.
A hegygerincen a régi erőd falainak vonalát követve ókori szentélyek romjai állnak. Ahogy fokozatosan ereszkedik a nap, a tenger egyre sötétebb lesz és a főváros lila és ibolyaszínekbe öltözik. A távolban felismerhetőek a szemközti szárazföld vibráló fényei.
A szigetet dús, zöldellő vegetáció jellemzi. E kifogyhatatlan zöld makacsul felülkerekedik a tűzvészek sorozatán. A sziget völgyeiben patakok vize csörgedezik, méhek duruzsolnak, néhol színes méhkaptárak ácsorognak az út mentén. A tenger sóval telített lehelete, a frissensültek és a virágok illatának keveréke járja át a levegőt. Kabócák hada bizeg az erős napsütésben. A föld illatai részegítik meg az érzékszerveket. Messze látni a mélykék tengert, mely a partok mentén a türkiz ezer színében játszik és kristálynál tisztább. Finomhomokos strandok jellemzik a partokat.
A sziget belsejében festői hegyi falvak rejlenek, melyek hagyományőrző házaikkal, régi kútjaikkal és platánokkal ékes tereikkel a meredek hegyoldalakban kapaszkodnak meg és még őrzik a régi hagyományokat.
Thászosz egy termékeny paradicsom, hol a természet és az ember együttélésének harmóniája tökélyt alkot. Ezen a paradicsomi földrészen, ahol a nyári hónapokban pezseg az élet, de az év hátralévő részében teljesen békés csend van, megismerkedünk a thászoszi emberekkel, akik szívélyesek és szeretetre méltóak. Akik azért harcolnak, hogy megőrizzék identitásukat, annak ellenére, hogy a külső befolyások mindig erősebbek lesznek.
A thászosziak szívélyesek, nyíltak és barátságosak. Szeretik a szigetüket és büszkék annak szépségeire. Egyszerű, szerény szavaikban a keserűség leheletét és sok indulatot érezni. Mindennek ellenére vendégszeretők és szívélyesek. Hosszú ideig meg fogjuk őket őrizni az emlékezetünkben. A bronzkor óta lakott sziget belsejében akropoliszokkal megerősített településekben éltek az emberek és az ókori bányákban márványt fejtettek. Később a sziget erős kereskedlmi kapcsolatban állt az Égei-tenger térségével. Ismert volt boráról, fájáról, márványáról, mézéről.
A spártaiak, athéniek, rómaiak, bizánciak, velenceiek és törökök közt került a sziget kézről kézre, állandó hatalmi harcok központja volt. Így manapság lépten-nyomon történelmi emlékekbe, romokba botlunk a sziget minden részén. Az elbűvölő természet, a hosszú történetek és a szeretetre méltó emberek, a megigéző mozaikkövek…ezekből áll össze a kép a mai, modern Thászoszról. Ez a sziget elcsábít, hogy megismerjük. Elcsábít, hogy szeressük! |
