Rodosz szívében, a középkori városban kísérteties és titokzatos levegő árad át az utcákon, amely évszázadokon át életre kelt. A híres Jeruzsálemi Szent János Lovagrend, a Hospitallers kitörölhetetlen nyomot hagyott a szigeten. Ha az ember sétál a mindig nyüzsgő városban, szinte hallja a lovak patadobogását és a történelem suttogó hangját.
A város soha nem volt elhagyatott vagy elhagyatott. A középkori világ ritka túlélői közé tartozik; sértetlenül áll, teljes vibráló szépségében. 1988-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a Rodoszi Lovagok építészeti komplexumát.
Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor Rodosz középkori utcáin járunk. Úgy tűnik, az idő megállt a középkorban, és a légkört lovagi múltjának homálya borítja. A macskaköves utcák és a gótikus tornyok arra késztetik az utazót, hogy feltárják legmélyebb titkait.
Az örök középpont
1309-ben sok nagy kaland után megérkezett Rodoszra a jeruzsálemi harcoló szerzetesek katonarendje, a legendás Jeruzsálemi Szent János Lovagrend.
A rend a bizánci városban honosodott meg, amely az ókori Akropolisz köré épült. Mint egy spirál térben és időben, a várváros ősi magja köré fejlődött. A szigettől északra fekvő ősi várost ie 408-ban építették tökéletes hippodámiai várostervezési rendszert követve. A 7. században a bizánciak biztonsági okokból megerősítették az eredeti város egy kis részét. Később a falakat 175 000 négyzetméteresre bővítették.
Szent János lovagjainak érkezésével Rodosz gyorsan királyságuk nagy központjává vált. A Rend befolyásos pozíciót foglalt el a Földközi-tenger keleti részén, és ezzel egyidejűleg nagy dicsőségnek, gazdagságnak és hírnévnek örvendett. A Földközi-tenger szívéből erős ellenállást tudtak kifejteni az ismétlődő török támadásokkal szemben. A nagy kereskedelmi kikötő és a város, amely 800 000 négyzetméternyi területet foglalt el, két évszázadon át bevehetetlenül állt. A Csodálatos Szulejmánnal 1522-ben kötött szerződés, hat hónapos ostrom után, a lovagok távozását jelentette, akik Máltára hajóztak, és egy igazi építészeti gyöngyszemet hagytak maguk után.
A hatalom architektúrája
A középkorban Rodosz városát belső fal két részre tagolta. A „Chateau”, „Castrum” vagy „Castelum” néven ismert északi negyed volt az adminisztratív épületek, a kórház, a székesegyház, valamint a lovagok és a nagymester rezidenciája. A világiak házai, az utcai piac, a zsinagógák és a templomok a déli negyedben, az úgynevezett „Ville”-ben, „Burgusban” vagy „Burgumban” gyűltek össze.
A lovagi Rodosz emlékművei a középkor nagy céheinek erejét és tudását árasztják. A lovagrend épületei gótikus és reneszánsz építészeti stílusban épültek, bizánci építészeti jegyekkel és később oszmán hatásokkal tarkítva. Az összhatás valóban magával ragadó.
A középkori város számos nagy temploma nagyon érdekes. Némelyiket később mecsetként használták. Az Agia Triada (Szentháromság), Agios Athanasios (Szent Athanasius), Agia Aikaterini (Szent Katalin), Panagia tou Kastrou (a kastély szűze) és Agia Paraskevi templomai mind kiváló példái a szentségnek. építészet.
A rendi nagymester palotája, a híres „Castello” a középkor egyik legnagyobb emlékműve. Ez volt az adminisztratív központ, a Rodoszi Szent János lovagok vezetőjének rezidenciája és a kialakult uralkodó osztály székhelye. Az oszmán korban súlyosan megrongálta egy lőszerrobbanás. Rodosz olasz megszállása idején, 1912-ben újjáépítették. Ma a Rodoszi Múzeumnak ad otthont, és számos kiállítási tárgyat kínál. A látogatók nemcsak magát a palotát, hanem a lenyűgöző sírkövek, festmények, szobrok, ékszerek, könyvek és mozaikgyűjteményeket is megcsodálhatják. Itt találhatók a Földközi-tenger keleti részének ókori történelmének néhány legfontosabb régészeti lelete is, mint például a Mithridai háborúk trófeája, Laokoon szobra,
A Knights Hospital, egy egyedülálló gótikus remekmű, ma a Régészeti Múzeumnak ad otthont, a sziget hosszú történetének számos műtárgyával. A Modern Görög Művészetek Múzeuma három történelmi épületben található. A kiállítás körül vezetett túra lenyűgöző panorámát kínál a modern görög kultúrára. |