Érdekes, amit írsz, számomra élvezhetetlen volt Heltai könyve, nem is tudtam végigolvasni, valami miatt idegesített, ritkán vált ki belőlem ilyet könyv.
Megőrültem a rövid mondataitól, vagy a fogalmazásmódjától...
De jó hallani, hogy te, aki kint élsz, élvezettel olvastad, és sok mindenre "ráismertél".
Egyébként sok érdekeset megtudtam én is a görögökről, vagy legalábbis az író családjáról, arra nincs is panaszom.
Lehet, hogy majd egyszer újra nekikezdek, mert talán ma másként látnám.
A Bronte lányok könyveit máig nem felejtettem el. Az a milliő ahol a könyvek iródtak maradandó számomra. Ha skociáról hallok, az általuk leirt vidék jut eszembe. Charlotte Bronte, Villette c. könyve is megvan. Egyedül Annától nincs semmi. Szintén meghatározó számomra John Steinbeck - a legkedvesebb külföldi iróm - "Édentől keletre" c. könyve, ha még nem olvastad, ajánlom.
Még valami: elkezdtem a Robert Merle, Állati elmék c. könyvét, még az elején tartok.
Kedves Vikso,
épp Charlotte-tól olvasom a Jane Eyre című könyvet, nagyon érdekesnek találom (ez is a nehezen letehető típus).
Az Édentől keletre című könyvről már hallottam, de még nem olvastam. Utána fogok nézni, köszi az ajánlót!
Ha már írtatok róla, ne dorongoljatok le, mert képtelen vagyok követni a fórumot (ennyire, hogy tudjam..). De ha nem írtatok róla, akkor örülök, hogy én ajánlhatom figyelmetekbe a Heltai Péter: Athéna c. könyvét. Annyira helyesen látja a dolgokat, hogy én immár majd 25 év Görögországi létem után csak 2 hibát fedeztem fel. Az egyik az a hibás megjegyzés, hogy Lefkada az egyetlen sziget melyet híd köt össze a szárazfölddel. Nem igaz:) A másik Évia:) Habár Évia majdnem szárazföld, úgyhogy megbocsátható. A másik hiba nem emlékszem mi volt:) Én nagyon szeretem a pontos, akkurátus dolgokat és ez a könyv nagyon pontosan írja le a történelmi vonatkozásokat is, jelentéseket, vonatkozásokat. Rövid, könnyen emészthető, mire belefáradnánk vége is van:)
Robert Merle; Állati elmék c. könyve érdekes, gazdag szókinccsel, és szófordulatokkal, amiért is mindig kiváncsi voltam a folytatásra. De az igazság az, hogy nem az én világom. Leragadtam a klasszikusoknál, és hiába próbálkozom, úgylátszik maradok is. [/quote]
A Bronte lányok könyveit máig nem felejtettem el. Az a milliő ahol a könyvek iródtak maradandó számomra. Ha skociáról hallok, az általuk leirt vidék jut eszembe. Charlotte Bronte, Villette c. könyve is megvan. Egyedül Annától nincs semmi. Szintén meghatározó számomra John Steinbeck - a legkedvesebb külföldi iróm - "Édentől keletre" c. könyve, ha még nem olvastad, ajánlom.
Még valami: elkezdtem a Robert Merle, Állati elmék c. könyvét, még az elején tartok.
Óriási akció az Alexandra könyváruházakban. Görög kapcsolódású könyvek is kaphatóak: pl. Visszatérés Trójából (70%-os engedménnyel)
Nagy Sándor "Hellász"(70%-os-"-)
Íliász (50%-os-"-)
Jó vásárlást!
#1460392010-07-26 23:03:25 Válasz a #146033. hsz-ra
Amikor az első mondatodat olvastam, már kezdtem felháborodni, hogy azóta megvan Neked és itt a topikban említést sem tettél róla?
Aztán továbbolvastam.
Most viszont azt mondom, hogy dobj el mindent, és kezd neki rögtön!!
A fenti linkeken idéztem a könyvből egy-két részt, ha gondolod, olvass bele. Annak alapján rögtön el fogod tudni dönteni, hogy levedd-e a polcról vagy továbbra sem érdemes. Én beleszerelmesedtem.
én még 2008 karácsonyán jutottam hozzá az Útra hullt gyümölcs című könyvhöz, az akkori görögtanárom ajánlotta.
Szégyenszemre még azóta sem olvastam el, mindig volt más, amit éppen kézbe vehettem, de talán érdemes lenne levenni a polcról és nekikezdeni.
Most úgy érzem jobb lett volna, akkor nekikezdeni.
Igen, azt hiszem, értem, hogy mire gondolsz. A könyv után egy kicsit én is másképpen fogok görög földre lépni. Jobban fogok figyelni az igazán fontos dolgokra. Emiatt örülök, hogy nekem még sikerült indulás előtt elolvasni, főleg, hogy mi a Peloponnészoszra megyünk. Mert egyébként szerintem ez a könyv jobban illik a Peloponnészoszhoz, mint a Kikládokhoz. És ha már itt tartunk, akkor lehet, hogy nem is baj, hogy nem olvastad a Kikládok előtt. A lényeg az, hogy ha jövőre tényleg a Peloponnészoszra mentek, akkor előtte olvastad.
Én kétszer olvastam el egymás után a könyvet, annyira tetszett. Elsőre habzsolva, türelmetlenül, hogy mi jön még, és nem bírtam letenni. Még azon az éjszakán, mikor megvettem. Másodszorra lassabban, gyönyörködve, elidőzve a legjobb részeknél (amiből rengeteg van, amikor a blogban idéztem belőle, akkor is nagyon nehezen tudtam csak válogatni, de azért az egész könyvet nem akartam begépelni).
Még június közepén a születésnapomra kaptam, de az utazás lázában nem volt türelmem elkezdeni az olvasást. Most úgy érzem jobb lett volna, akkor nekikezdeni.