Úgy látom Ti is úgy vagytok, mint én. Igyekeztek mindenkit megfertõzni a környezetetekben.
Jövõre az egyik barátnõmékkel szeretnénk menni. Már voltak Peloponnészoszon és Krétán. Csak Krétára hajlandók menni, próbálom Õket gyõzködni, hogy menjünk máshova, de nem akarnak.
ferrari!
Nekem valószínüleg nem tartós elemeim vannak, így elég sokszor kell újra tölteni magam. Ilyenkor inkább a hegyeket választjuk, mert annyi pénzünk nincs, hogy meleg helyre utazzunk. A tengerhez pedig meleg kell. A nap még szépen süt, a természet csodás és a barátok társasága hihetetlen feltöltõdés okoz.
És mivel minden út Görögországba vezet, barátaink gyerekei elkezdtek görögül tanulni, készülnek a nyárra. A szülõk nagyon régen, a gyerekek soha nem jártak még ott, de sikerült õket megfertõznünk. Tök jó, mert a tanáruk nem is tud magyarul.
Nekünk valószínüleg szerencsénk van. Az én szüleim ugye eleve utazás pártiak, bár az idõ múlásával már nem indulnak el oly gyakran. De nyílván csak pártolják a mi utazásainkat. Nos anyósomék az elsõ próbálkozások után már rég felhagytak azzal, hogy bele szóljanak az életünkbe, õk inkább csak izgulnak ha nem vagyunk itthon. De már ehez is hozzászoktak, nem esnek válságba miatta. Engem biztosan nagyon bosszantana, ha bárki is bele szólna abba mit csinálok és mire költöm a pénzem. Persze lenne más ezer helye is, de akkor meg minek élünk és dolgozunk annyit?
Nálunk inkább após a hangadó. De annyi mersze már nincs, hogy a szemünkbe mondja. Inkább motyog a kedvenc házisárkányunknak. Mi meg hallgathatjuk a bölcs tanácsokat. Még jó, hogy nem egy városban lakunk és csak hétvégén járunk haza. A viták elkerülése érdekében nem kötjük az orrukra mikor, hova megyünk.
Anyósom (nyugodjék békében) sosem szerette ha pihenünk. Apósom (aki bejárta a világot) azt mondja, hogy itthon is sok szép hely van, jövõre keressünk valami közelebbi helyet Görögország helyett. Anyukám nem szól bele a magánéletünkbe, amibe a nyaralás is bele tartozik.
Az én véleményem is az, hogy ha én keresem a pénzt, jogom van arra költeni, amire akarom. Végtére is, én dolgoztam érte. Ráadásul nem érzem magamat gyereknek(22 évnyi házasság után), akinek megszabják, hogy mit csinálhat.
na mi igy vagyunk anyossal. amit nem tud, ahhoz nem szól semmit. amikor Thassosra mentünk, azt sem mondtuk el. csak megkérdezte a páromat, hgoy a jövö héten el tudná-e vinni a dokihoz. a párom meg mondta hogy nem mert nyaralni megyünk.
Ismerõs szöveg. Mi is ezt hallgatjuk. De mivel õk egy fillért sem adtak az utazások árába így nem érdekel mit motyognak. Volt rá példa, hogy meg se mondtuk ,hogy elutazunk. Meglepõdött az egész bagázs amikor felhívták a páromat és õ közölte velük, hogy bocsi Korfun vagyunk majd hívjatok egy hét múlva. Nem hitték el mindaddig míg a képeket nem látták. Meg a telefonszámlájukat.
nálunk is mondja Anyósom, hogy ha nem utazánk annyit (mennyit???), akkor már hol tartanánk. 27 éves vagyok. van házunk, autónk... hova hajtsunk? nem akarunk sem palotát, sem fullos mercedest, inkább elnyaraljuk, amíg van mit.
más: érdemes ránéznetek (egyéb utazással kapcsolatban) erre az oldalra: http://tengerpartok.hu -szerintem nagyon jó, én is küldtem már be horvátországi nyaralásról írást.
Szerencsémre az én családom is szeret utazni. Ilyenkor õsszel leginkább a hegyekbe szoktunk menni. Nyáron pedig Görögországba. Apósék soha nem tették ki az országból a lábukat. Állandóan morognak, hogy mi minek utazgatunk. Mintha sok közük lenne hozzá. De ezzel sem tudják elvenni a kedvünket.
Rebeka: ti összegyúrtátok a kettõtök csomagját, és meggyõzted a párod, hogy jobb menni mint maradni. ez így teljesen rendben van. utazni tudni kell, és rá kell érezni az ízére. sohasem fogod megszeretni az ételkülönlegességeket, ha nem kóstolod meg õket. ez vonatkozik a férjedre az utazással kapcsolatban. ráérzett az ízére és megszerette.
na persze az sem mindegy, hogy kivel utazik az ember - bár én úgy gondolom, hogy nekem már az is mindegy, csak mehessek. elrontani nem tudnának utitársak egy alapból jónak ígérkezõ programot.
Sziasztok!
Megint kicsit lemaradtam, alig gyõzöm olvasásban pótolni a lemaradásomat.
Nos érdekes az a meglátás, hogy a nyaralási szokásainkat befolyásolja az a tény, hogy otthonról ki mit hozott. Nálunk ez ügyben teljes a megosztotság: én nagyon sokat utaztam a szüleimmel, közel hasonló stílusban, mint ma is tesszük: nyáron hosszabb nyaralás lehetõleg külföldön és/vagy víz mellett, az év többi részében ismerd meg hazádat elven pár napokat belföldön töltünk el. De a szüleim ha víz mellé mentünk elsõsorban "döglés a napon" programot választották, mi nagyon kíváncsiak vagyunk a látnivalókra is. A férjem családja soha nem ment nyaralni, külföldre pláne soha. De nem is vágytak, sõt egyszer utaztak el, pár nap múlva inkább hazajöttek. Na ehez képest a párom szerencsére a világból is kimenne, csak a pénz szab ebben határokat. De a lakásfelújítás kontra utazás párbajban az utóbbi szokott a nyertes lenni, inkább sk. végzünk munkákat csak mehessünk.
A nyaralás nekem is arról szól, hogy: legyen vízpart, legyenek látnivalók. Ha már nem is bírom a sportokat, de szüjkségem van az "aktív" pihenésre. Fel kell fedeznem minél többet a helybõl, ahol éppen "pihenek".
mia: érdekes, mert fiatalabb koromban nekem is abból állt a nyaralás, hogy reggel kidobtam magam a partra és estig aszaltam magam a napon nap, mint nap.
Most már nem tudnám ezt csinálni. Szeretek én is nézelõdni, kirándulgatni, persze strandolgatni is. Legyen benne minden.
Annak idején mi is így nyaraltunk a családdal. Mentünk várost is nézni és napoztunk is. Ráadásul Bulgáriába állandóan sátorral mentünk és kempingben "laktunk", nem voltunk szállodához szoktatva.
Andra: látod pont itt van a lényeg. mi anno mindig úgy mentünk nyaralni, hogy minden volt benne. kis kirándulás, múzeum, és persze strand, pihenés is. számomra egy csupán tengerparton döglésbõl álló nyaralás nem pihentetõ, az agyamat a napozással nem tudom teljesen kikapcsolni. én ezt hoztam otthonról. vannak akik azt, hogy anno leruccantak a balcsira és 2 hétig mást sem csináltak, csak strandoltak. ez nem biztos hogy rossz... olyan ez, mint "anyu fõztje". nekem biztos, hogy az a legfinomabb, míg másnak lehet, hogy egyáltalán nem ízlene.
Nincs beírva úticél.
A nap még szépen süt, a természet csodás és a barátok társasága hihetetlen feltöltõdés okoz.
Inkább motyog a kedvenc házisárkányunknak. Mi meg hallgathatjuk a bölcs tanácsokat. Még jó, hogy nem egy városban lakunk és csak hétvégén járunk haza. A viták elkerülése érdekében nem kötjük az orrukra mikor, hova megyünk.
