Abszolút kisebbségben vagyunk a Görögország imádatunkkal. Mondjatok olyat a történelemben, amikor szó nélkül elfogadták a kisebbséget és nem tartották õket õrülteknek. Lehet, hogy kicsit flúgosnak néznek bennünket, de legalább nem bánt érte senki.
Csak annyit fûznék hozzá,hogy amikor Egyiptomba mentünk nyaralni,a gép Kréta felett repült el,(tök jól látszott a sziget)rátapadtam az ablakra,és kicsordult a könnyem(úgy kiugrottam volna.....)
Az emberek meg olyan szánalmasan néztek rám, tudjátok:"a szegény hülye" tekintettel.
Nem akarlak benneteket túl licitálni, de ha Szeged felé megyek már akkor is bújkál bennem valami. Ha meg tudom, hogy Szegednél Röszkének fordulok, akkor már megcsap a szellõ Görögország felõl. Biztosan butaság, de egész mást érzek ha csak úgy megyek valahová nyaralni, mint mikor Hellasz a cél. Felõlem lehet akármilyen gyönyörû egy nyaralóhely, nem adja azt az érzést, amit a legegyszerûbb görög falútól kapok.
Nagyon megértelek titeket, nekem ugyan le van foglalva a szállás, és nagyon-nagyon bízom az utazásban, de anyagilag még sehol sem vagyunk hozzá. De azért megyünk!!! Eldöntöttük, és lesz, ahogy lesz.
Én sem értettem tavaly, hogy mi volt az a két napos rosszabb hangulatom, nem írom,hogy rossz, mert nem volt az, csak mintha hiányzott volna valami. Utána megjött az, csak kicsit késett.
Hát nekem kimarad az idén, úgyhogy én már kínlódok. De Rebekával egyetemben, engem is elér a Hellas táblánál az a bizonyos érzés... Jajjj, de rossz ilyenkor, hogy tudom, hogy most kimarad!!!!
Ó akkor nekem szerencsém van!! Én már a határnál az elsõ kék HELLAS táblát látva érzem: MEGÉRKEZTEM!
De mi lesz jövõre amikor ki fog maradni a görög nyaralás nem tudom. Bár eléggé el leszek foglalva, talán túlélem!
Olyan jó titeket olvasni errõl a témáról. Nálam is mindig nagy gond ez. Valamelyik nap nagymamám - aki 94 éves lesz - és sajnos soha nem adatott meg neki, hogy külföldre utazzon, Õ kérdezte, hogy mitõl olyan jó "abban a Görögországban", hogy folyton odavágyom? Na hát próbáltam valamit mondani neki, de hát tudjátok milyen nehéz ez, hiszen itt is errõl beszélünk. Szóval nem igazán sikerült!
Tavaly még a második napon is valami hiányérzetem volt. Nem tudtam megfogalmazni mi az, de nem éreztem azt a hangulatot, vagy illatot, vagy valamit, amit szoktam Görögországban. Valami belül motoszkált, hogy nem az igazi.
Aztán harmadik napon, amikor éppen "semmittevéssel" foglalkoztunk a tengerparton, és néztem a hullámokat, akkor jött az a hangulat, hogy istenem de gyönyörû, és milyen jó, hogy itt vagyok újra! Onnantól kezdve minden szuper volt, egészen a hazafelé indulásig!
De a lényeg, hogy nem tudtam megfogni tavaly sem azt a pillanatot, csak úgy jött, és megtalált!
Kell ezt magyarázni? Aki így érez tudja, aki meg nem hiába magyarázod. Nekem is vannak országok amik hidegen hagynak, mondhatnak nekem bármit.
Imádjuk és kész. Muszály mindig vissza térni, mert egyszerûen ...... Szóval muszály!
Nehéz megfogalmazni...az emberek, a mentalitás, a környezet, a tenger, a vendégszeretet, a hangulat....meg még nem tudom mit teszi, hogy ennyien szeretnek ott lenni és visszajárni... Jó ott nagyon, csak ne kelljen megfogalmazni miért is, mert az nagyon nehéz feladat....
Most olvasom a harmadik kényvet (igaz Afrikáról), ami ilyen napló szerû, mint az enyém. Amit ilyen hétköznap köznyelven és nem pedig irodalmi szép szavakba öntve írtak. Nálam nagyon nagy sikerük van ezeknek az õszinte, napló szerû leírásoknak. Nincs bennük semmi sem eltakargatva. Ezek adják vissza az igazi képet, ait az utazó lát. De a könyvkiadók nem biztos, hogy rajonganak ezekért. Nem tudom. Majd kiderül, ha odáig jutok. De, hogy ne kanyarodjak el az eredeti témától, ebben az irományban próbáltam én megfogalmazni, hogy miért épp Görögország. Kb. vagy húszszor belekezdek, de sosem lesz vége, azaz nem tudom megmagyarázni, míg egyszer csak le tudtam úgy kb-re írni vagy fél oldalban.
Vojandi! A saját családom nem ért meg ilyen szempontból. Nem értik hogy tarthat még mindig nálam ez az "õrület", hogy "fertõzödtem" meg ennyire. Eleinte azt hitték elmúlik, de most már be kell látniuk, hogy tévedtek. Sõt, most már ott járnak, hogy õk is elmennek és megnézik maguknak ezt a helyet, miért is áradozok ilyen önfeledten errõl az egészrõl. Engem is érdekelne a könyv, hiszen mások élményeire és véleményére is nagyon kíváncsi lennék...
Nincs beírva úticél.
Nézzenek flúgosnak, én így érzem jól magam! 
Mono, sztem ezen az oldalon sok mindenki más hasonlóképpen érzett volna, mint te! 
Válasz a #26069. hsz-ra
De Rebekával egyetemben, engem is elér a Hellas táblánál az a bizonyos érzés... 
