Érdekes,hogy mennyire nem egyformák az emberek!
Az egyetlen,amit nem szeretek a Grand Toursban az a HÜLYE,KÉNYELMETLEN SETRA BUSZUK!Amikor megláttam,hogy azzal kell menni Zantéra,sirni tudtam volna!!
Az idén rájöttem,hogy véglépp az emeltszintzes buszok pártján vagyok!!Sokkal kényelmesebb volt nekem,Szerintem a belmagasság is nagyobb,és valahogy kevésbé "nyom agyon" a belső tér...
Vaesz!
Ez fantasztikus! Csodálatos! Neked igazad van, minden hozzállás kérdése. Meg egyébként is megszépülnek az emlékek.
Fáj a hasam a röhögéstől! Köszönöm!
Üdv.: VargaZsófi
Sziasztok!
Most én is csupa-csupa negatívumot fogok leírni, csak hogy jobb kedvetek legyen Annó mi a Bitour utazási irodával mentünk Sartira. Életem első utazása volt külföldre, így természetesen nagyon vártuk. Semmit sem tudtunk az utazási irodáról. Reggel 6-kor volt a találkozó egy téren. Mi jó korán, már 5-re ott is voltunk, mindig időben, le ne késsük. Fél 6-kor bejött a busz, jött a sofőr, hogy lehet bepakolni. Mivel még nem voltak sokan, a busz legbelső zugába kerültek a táskáink, majd fel a buszra, hogy a legjobb helyeket válasszuk:) Egy fél óra elteltével megtelt a busz, jött az idegenvezető, első kérdése: Na, mindenki itt van, aki Rómába megy? Ekkor a fél busz nevetni kezdett, és egyszerre kezdtünk el pakolni és felállni. És akkor gördült be mellénk a görög busz. Még jó hogy nem Rómában derült ki, hogy nem is oda készültünk:) Jó buli volt, főleg, hogy ki kellett pakolni a buszt, mert nekünk voltak legbelül a csomagjaink. De csak nevetni tudtunk, hogy majdnem rossz helyre mentünk. Na, bepakolás a buszba, ami persze késett, aztán irány Hellász!!! Még egy óra sem telt el, de már is érezni lehetett a koviubi kellemes illatát. De gondoltuk belefér, legközelebb hozunk mi is egy kis Pálpusztait:) A tesóm egy óra múlva már mozdulni sem tudott, mert az a busz nem éppen egy két méteres emberre lett tervezve. Persze akkoriban volt valami járvány, úgyhogy Szerbiában jó pár órát kellett várnunk, de addig bratyiztunk a többiekkel. Aztán átvezettek minket, mint egy csordát valami büdös fertőtlenítős lötyin, hogy biztosak lehessünk benne, nem lesz száj-és körömfájásunk. A következő határnál ismét jó sok várakozás, mert az egyik utasról kiderült, hogy kevesebb, mint 3 hónap múlva lejár az útlevele, és ez kizáró ok az országba való belépésnél. De ezt is megoldották. Lassan megérkeztünk, és megláttuk a csodálatos tengert, és mindent elfelejtettük, még azt is, hogy nem álltunk meg szinte sehol sem pisilni, mert be kellett hozni a lemaradást. A látvány mindent pótolt. Csodálatos volt az a pár nap amit ott töltöttünk. Ennél már csak a hazafelé út volt kalandosabb. Arra már nem emlékszem, hogy melyik országban, Szerbiában vagy Macedóniában jártunk, csak arra emlékszem, hogy hajnali 6 körül egyszer csak mindenkit egy hatalmas durranás ébresztett. Megállt a busz, körülöttünk mindenhol csak susnyás, sehol egy emberi lény. Pedig már igencsak szólított a természet mindenkit...Az út mellett álló kukoricás mindenkit csábított, így kénytelenek voltunk beosztani: fiúk jobb kukoricás, lányok bal kukoricás. Persze, azt csak az esemény után láttuk, hogy egy sorral arrébb a gazdálkodók, akik éppen kapáltak, mindent láttak. De csak nevettünk egy jót. Kb. 11 felé vittek minket egy árnyékosnak nevezett helyre, ahol árnyékban 40 fok volt. És akkor ott kiderült, hogy kardántengelytörésünk van. Tehát nem egy egyszerű gumicsere. Persze az iroda biztosítása nem volt rendben, de ha rendben lett volna, ott azzal sem tudtak volna mit kezdeni. Se víz, se étel abban a szerelő műhelyben. Mivel megéheztünk, a szomszédból átnyúló fákról kezdük el lopkodni az almákat, bár folyton néztünk a vállunk fölött, hogy mikor lőnek, hiszen nem volt éppen a legbékésebb ott a politikai helyzet. Kb. egy kilométerre volt egy meki, de persze nem mehettünk, mert folyton azt mondták, már csak 10 perc. Csodák csodájára délután ötre megjavították a buszt, miután kifizették a sofőrök zsebből. Több órán át tartott az alkudozás, és ugyan a nálunk lévő italok (már akinél még volt) meghaladták a 40 fokot, de legalább elindultunk. Hazafelé egyszer csak azt vettük észre, hogy az előttem ülő lánynak szétesett az ülése. Újra összeraktuk, és mivel attól féltünk, hogy szétesik a busz, szinte meg sem mozdultunk. Unalmamban véletlenül nekitámasztkodtam az ablaknak, aminek az alján hirtelen 10 centis lyuk tátongott. Ezen már tényleg csak nevetni tudtunk, hogy Cabrió buszt csináltunk belőle. De pozitívan fogtuk fel, legalább jött egy kis levegő, mert azt elfelejtettem mondani, hogy nem volt légkondi....Szóval éjfélkor átléptük végre a magyar határt...mindenki éhesen, épen. Ott ettem életem legjobb gulyását (sosem szerettem), amire az utazási iroda vendégei voltunk. Szomorúan állapítottuk meg, hogy újra otthon vagyunk.
Pár hónappal később jött a hír: A Bitour csődbe ment!
De igazából mi már akkor is csak a jóra emlékeztünk, (de igazából az egész utat poénra vettük) vagy pedig arra, hogyan "éltük" túl a hazautat!
Kellemes utat mindenkinek, és elnézést a hosszú szószólásért, remélem ezért nem fogtok kidobni. Csak meg szerettem volna veletek osztani életem egyik legkedvesebb utazását!!!! És hogy minden csak hozzá állás kérdése.
M8i 2007-ben az Aeolussal utaztunk Paraliára.Reggel 8-ra értünk az apartman elé, de csak 12-kor tudtuk elfoglalni, mert 10-kor költöztek ki a szobákból.A bőröndök egy előtérben voltak addig, s mi azokoön üldögéltünk, vagy felváltva sétáltunk.Valahogy nem idegesítetteük magunkat ezen..a lényeg, hogy Göröghonban voltunk:-))Hazafelé csak délután 6-kor indultunk és természetesen már reggel ki kellett költöznünk.
Ezen eszembe sem jutott zúgolódni...ez bele van kalkulálva a buszos útba.
Mindenki közlekedik, s nyilván tisztában van vele mindenki, hogy mennyi minden jöhet közbe az utakon..
Szia igen a Grand toursról van szó de ez van akkor füt fát hordtam rájuk de már nem érdekel sőt nagyon szivessen utaznék velük mert eddig nekik volt a legkényelmesebb búszuk annó a jorgoséknak volt még ilyen kényelmes és még a Forgó travelnak a többit inkább hagyjuk,idén 13-ik alkalommal megyek busszal szóval igen edzett vagyok ez ügybe
Azért ezt SENKITŐL nem fogom eltűrni, mert aki ismer az tudja, h. ilyen nem vagyok. Ha neked ez a véleményed, én viszont tiszteletben tartom, levonom a konklúziót és a véleményem megvan, csak már nem írom le........
Azért nem ártana kicsit elgondolkodni azon, hogy mi váltotta ki ezt az ellenséges viselkedést Veled szemben! Még akkor is, ha átnézel rajtam!
Sziasztok!!Most írok elöször az oldalra,mivel most készülök a párommal első Görög útunkra.A Zeusznál fizettem be,Olimpik beach-re,a Maria apartmanházba.Szóval a tapasztalatok érdekelnének,és nem elsősorban a buszos útról,mert abban már edzett vagyok(megjártam így Albániát,Svédországot,Svájcot stb.)),inkább az irodáról,a kint lévő idegenvezetőről,a szállásról,meg mindenről,amiről egy első "Görög utasnak" tudni érdemes. Előre is Köszönöm Mindenkinek a tanácsokat!!![/i]
Azért ezt SENKITŐL nem fogom eltűrni, mert aki ismer az tudja, h. ilyen nem vagyok. Ha neked ez a véleményed, én viszont tiszteletben tartom, levonom a konklúziót és a véleményem megvan, csak már nem írom le........
Gondolom a GT a Grand Tourst jelenti.
Tavaly velük utaztam, ami elég kalandosra sikerült. (Aki nem hiszi, az olvassa el a tavalyi beszámolómat!)Idén ismét velük utazom!
Sziasztok én tavaly korfuról 38órán keresztül sikerült haza jönni plusz 4óra szeged tesco és ez is egy kedves utas miatt volt aki lekéste a zakynthosi buszt a soför megvárta igy egy kompot lekéstek, mi legjobb esetben is 60-nal jöttünk végig,ez GT-urssal volt de ez van sz..l esett de ez van már nem érdekel akkor nagyon mérges voltam,gomboc lenyel és az ideire gyurok és walter a király
Nagyon csúnya dolgokat mondtál rám kvalcsi, nem hiszem, h. ezt érdemeltem.
Nem hiszem, hogy Kvalcsi ilyen "csúnya" dolgokat mondott volna, ha nincs rá oka!
Kicsit szállj magadba, és gondolkodj el azon, hogy tényleg csak negatívumokat tudsz felhozni az irodáról, annak ellenére, hogy sokan mások, dicsérik őket.
Én még nem utaztam velük, de tavaly anyukámék mindennel elégedettek voltak. Pedig nekik még arra sem volt lehetőségük, hogy amíg a buszra várnak, addig egy vacokban elhelyezzék a csomagjaikat.
Nagyon csúnya dolgokat mondtál rám kvalcsi, nem hiszem, h. ezt érdemeltem. Erre inkább nem válaszolok, mert te minősítetted saját magadat.
Nem a negatívumot látom, hanem észreveszem és jelzem.
Nem is mondtam olyan csúnyát, mint amit gondolok és én ezt vállalom is!
Te nem észreveszed és jelzed a hibát, hanem a kákán is csomót keresel!
Tanácsolom, hogy többet ne utazz utazási irodával, mert ilyen bagatell problémák minden irodánál előfordulhatnak!
Annó mi a Bitour utazási irodával mentünk Sartira. Életem első utazása volt külföldre, így természetesen nagyon vártuk. Semmit sem tudtunk az utazási irodáról. Reggel 6-kor volt a találkozó egy téren. Mi jó korán, már 5-re ott is voltunk, mindig időben, le ne késsük. Fél 6-kor bejött a busz, jött a sofőr, hogy lehet bepakolni. Mivel még nem voltak sokan, a busz legbelső zugába kerültek a táskáink, majd fel a buszra, hogy a legjobb helyeket válasszuk:) Egy fél óra elteltével megtelt a busz, jött az idegenvezető, első kérdése: Na, mindenki itt van, aki Rómába megy? Ekkor a fél busz nevetni kezdett, és egyszerre kezdtünk el pakolni és felállni. És akkor gördült be mellénk a görög busz. Még jó hogy nem Rómában derült ki, hogy nem is oda készültünk:) Jó buli volt, főleg, hogy ki kellett pakolni a buszt, mert nekünk voltak legbelül a csomagjaink. De csak nevetni tudtunk, hogy majdnem rossz helyre mentünk. Na, bepakolás a buszba, ami persze késett, aztán irány Hellász!!! Még egy óra sem telt el, de már is érezni lehetett a koviubi kellemes illatát. De gondoltuk belefér, legközelebb hozunk mi is egy kis Pálpusztait:) A tesóm egy óra múlva már mozdulni sem tudott, mert az a busz nem éppen egy két méteres emberre lett tervezve. Persze akkoriban volt valami járvány, úgyhogy Szerbiában jó pár órát kellett várnunk, de addig bratyiztunk a többiekkel. Aztán átvezettek minket, mint egy csordát valami büdös fertőtlenítős lötyin, hogy biztosak lehessünk benne, nem lesz száj-és körömfájásunk. A következő határnál ismét jó sok várakozás, mert az egyik utasról kiderült, hogy kevesebb, mint 3 hónap múlva lejár az útlevele, és ez kizáró ok az országba való belépésnél. De ezt is megoldották. Lassan megérkeztünk, és megláttuk a csodálatos tengert, és mindent elfelejtettük, még azt is, hogy nem álltunk meg szinte sehol sem pisilni, mert be kellett hozni a lemaradást. A látvány mindent pótolt. Csodálatos volt az a pár nap amit ott töltöttünk. Ennél már csak a hazafelé út volt kalandosabb. Arra már nem emlékszem, hogy melyik országban, Szerbiában vagy Macedóniában jártunk, csak arra emlékszem, hogy hajnali 6 körül egyszer csak mindenkit egy hatalmas durranás ébresztett. Megállt a busz, körülöttünk mindenhol csak susnyás, sehol egy emberi lény. Pedig már igencsak szólított a természet mindenkit...Az út mellett álló kukoricás mindenkit csábított, így kénytelenek voltunk beosztani: fiúk jobb kukoricás, lányok bal kukoricás. Persze, azt csak az esemény után láttuk, hogy egy sorral arrébb a gazdálkodók, akik éppen kapáltak, mindent láttak. De csak nevettünk egy jót. Kb. 11 felé vittek minket egy árnyékosnak nevezett helyre, ahol árnyékban 40 fok volt. És akkor ott kiderült, hogy kardántengelytörésünk van. Tehát nem egy egyszerű gumicsere. Persze az iroda biztosítása nem volt rendben, de ha rendben lett volna, ott azzal sem tudtak volna mit kezdeni. Se víz, se étel abban a szerelő műhelyben. Mivel megéheztünk, a szomszédból átnyúló fákról kezdük el lopkodni az almákat, bár folyton néztünk a vállunk fölött, hogy mikor lőnek, hiszen nem volt éppen a legbékésebb ott a politikai helyzet. Kb. egy kilométerre volt egy meki, de persze nem mehettünk, mert folyton azt mondták, már csak 10 perc. Csodák csodájára délután ötre megjavították a buszt, miután kifizették a sofőrök zsebből. Több órán át tartott az alkudozás, és ugyan a nálunk lévő italok (már akinél még volt) meghaladták a 40 fokot, de legalább elindultunk. Hazafelé egyszer csak azt vettük észre, hogy az előttem ülő lánynak szétesett az ülése. Újra összeraktuk, és mivel attól féltünk, hogy szétesik a busz, szinte meg sem mozdultunk. Unalmamban véletlenül nekitámasztkodtam az ablaknak, aminek az alján hirtelen 10 centis lyuk tátongott. Ezen már tényleg csak nevetni tudtunk, hogy Cabrió buszt csináltunk belőle. De pozitívan fogtuk fel, legalább jött egy kis levegő, mert azt elfelejtettem mondani, hogy nem volt légkondi....Szóval éjfélkor átléptük végre a magyar határt...mindenki éhesen, épen. Ott ettem életem legjobb gulyását (sosem szerettem), amire az utazási iroda vendégei voltunk. Szomorúan állapítottuk meg, hogy újra otthon vagyunk.
de ez van akkor füt fát hordtam rájuk de már nem érdekel sőt nagyon szivessen utaznék velük mert eddig nekik volt a legkényelmesebb búszuk annó a jorgoséknak volt még ilyen kényelmes és még a Forgó travelnak a többit inkább hagyjuk,idén 13-ik alkalommal megyek busszal szóval igen edzett vagyok ez ügybe 
.
