[Szepeva]

H.apci!

Végignéztem a fotoalbumodat is, szuperek a képek, persze legjobban a Vintgar-szurdokban a Socanál készültek tetszenek.
A Bohinj-tó és a Száva forrása nem fért bele az időtökbe? Gondolom, oda is elmentetek volna, ha futja az időtökből.

Éva

[Szepeva]

Egy kép a Savice vízesésről

[Fefe5255]

Geot

Köszönöm a segítséget a Picasáról is próbáltam, nálam lehet valami gond de székely ember nem felejt holnap próbálkozom!!!!!

[H.apci]

[H.apci]

[H.apci]

[Fefe5255]

Szia H.apci
Nekem csak fejszém van de már ide van támasztva a gép mellé!!!

[H.apci]

[H.apci]

Ezeken az unalmas novemberi napokon - rendezgetve a nyári emlékeket – került elő egy futtában megörökített látványosság, ami talán itt is érdeklődésre tarthat számot, s amit ott nagyhirtelen és önkéntelenül svédcsavarnak kereszteltem el magamban; a becsületes neve: Turning Torso (hát ez sem szebb név ).

Finnországból hazafelé Svédországon át jöttünk (mi az, hogy jöttünk, szinte rohantunk ) a változatosság kedvéért, mert hogy az gyönyörködtet. Korábban jártunk már erre, de azért útbaejtettünk néhány addig nem látott dolgot. Szándékosan nem kompoltunk Dánia vagy Németország felé, mert át akartunk menni a két nekünk új csodahídon (Öresund híd, Nagy Baelt híd). Így kerültünk Malmöbe, ahol legutóbbi látogatásunk óta felépült egy nem mindennapi toronyház, a Turning Torso. Az 54 szintes torony magassága 190 méter, mellyel Svédország legmagasabb épületének számít, egyben Európa második legmagasabb lakóépületének a moszkvai Triumph-Palace után.

[H.apci]

[H.apci]

Nem is meséltem…

A finn körutazásunk előkészítése minden korábbinál macerásabb volt. Odafelé és a visszaúton is elég feszes volt a tervezett tempó, s már csak ezért is ragaszkodtam hozzá, hogy előre lefoglalt tranzit-szállásunk legyen, s persze minél olcsóbban. Nem volt egyszerű, de végül szerencsésen összejött minden, sőt…

Meglepetésemre Hamburg mellett találtam egy kis útszéli fogadót étteremmel (mert szállodának - a neve ellenére - csak némi jóindulattal lehetett nevezni): Gasthaus Zur Seeve - Restaurant Aphrodite ( https://www.gastbeigari.de ). Nocsak! Görög vállalkozás, görög tulajdonos és személyzet, görög étterem. Már előre nagyon élveztem a helyzetet; elhatároztuk, hogy majd megvacsorázunk, kiélvezzük Németországban is a görög ízeket.

Megérkezve egy idősebb görög úr fogadott (meg görögös hangulat, jóvágású görög pincérek sürögtek-forogtak a meglepően sok vendég körül), majd átadott bennünket egy fiatalasszonynak. Adategyeztetés, információcsere… Érdeklődtem a vacsora felől, mondva, hogy szívesen ennénk egy igazi stifado-t; van-e? Az mi – kérdezte… Porba voltam sújtva a kérdéstől. Meghallotta az „öreg”, elzavarta a hölgyeményt, zavartan elnézést kért, sajnálkozott, hogy stifado az nincs, de van számtalan más görög étel, amint később kiderült, csak grillvariációk, de azok bőségesek és nagyon finomak. Mondanom sem kell, hogy a vacsoránál az "öreg" szolgált ki bennünket megkülönböztetett figyelemmel, ajándék desszerttel és ouzo-val.

Azóta is csak találgatok. Nem görög lenne (alig hiszem), vagy már ott született, s ezért hiányosak az ismeretei? Akárhogyan is van, kár, hogy így van…

[H.apci]

Ha már a finn körutazás kapcsán a tranzitszállás szóba jött, tanulságul elmesélek még valamit.

Elég sokat vacakoltam a hazafelé út megszervezésével. Svédországon át jöttünk, s bár korábban jártunk már ott, mégis szerettünk volna néhány már ismert és ismeretlen helyen egy kevés időt eltölteni, hogy ne csak az állandó utazásról szóljon a hazafelé út. Igen, de a szállás és az étkezés Svédországban nagyon drága, ezért a szokásosnál még körültekintőbbnek kellett lenni a szervezésnél. Turkuból kompoltunk át Stockholmba, ami elég hosszú út, ezért felmerült bennem az éjszakai átkelés kabinbérlettel, de kapásból elhessegettem a gondolatot a várható költségek miatt. Jóval később derült csak ki a többi variáció kidolgozása után, hogy ezúttal tévedtem. Bármilyen szálláskombinációval próbálkoztam, drámai összegek jöttek ki. Nem tudtam korábban, de szerencsére még időben rájöttem, hogy az egyik hajótársaságnál, ha kombinált jegyet veszek (német irodán keresztül és nem a MAHART-nál foglalva, ahol egyébként már egy hónapja alkudoztam ezügyben), akkor jelentős kedvezményt kapok. A Tallinn-Helsinki nappali gyorskomp (drágább, mint a lassú normál) és a Turku-Stockholm éjszakai komp kabinnal két főre (kocsival együtt) itt összesen csak118 Euro, amit először nem akartam elhinni, mert ugyanez máshol bőven 200 felett lett volna. Igaz, azonnal ki kellett (januárban) fizetni, s nem lehetett módosítani, illetve csak jelentős ráfizetéssel lehetett volna. Interneten kártyával fizettem, s az email-ben kapott visszaigazolással lehetett becsekkolni; sehol semmi bonyodalom. Szuper volt…









Ezek után már csak hab volt a tortán, hogy a másik svéd szállásunk, ami vidéken egy elfogadható árú privátszoba lett volna közös fürdőszoba- és konyhahasználattal (amire nagyon keservesen, hosszas keresgélés után találtam rá), végül – más vendég hiányában – egy komplett aranyos kis összkomfortos házikó lett, ahol kényelmesen meg tudtunk a maradékainkból vacsorázni, s kaptunk bőséges reggelit is. Aki keres, az talál…

[H.apci]

Tudom, hogy sokak számára a déli tengerek melletti strandolós nyaralásnak nincs párja; én is így voltam ezzel sokáig, főleg amíg a gyerekek is velünk utaztak. Az is mellette szól manapság, hogy ezekből az utakból van a legnagyobb választék, mennyiségben, minőségben és árban egyaránt. Szerencsére hamar rájöttem – az akkor még korlátozott utazási lehetőségek ellenére, hogy rengeteg más érték és szépség is van szerte a világban, akár szinte karnyújtásnyira is, ami megtekintésre érdemes. Sokan utaznak egyénileg, s nyilvánvalóan mindenkinek más az érdeklődési köre, de meggyőződésem, hogy a ma már hihetetlen bőséggel megtalálható információk alapján mindenki meg tudja találni a számára legmegfelelőbbet.

Az internet adta lehetőségek teljesen átrendezték utazási szokásainkat, no meg a nyugdíjas-korral járó rengeteg szabadidő. Már nem bírjuk ki egyik nyártól a következőig egy utazással, inkább többször megyünk rövidebb-hosszabb időre. Jó, tudom, ehhez megfelelő anyagi háttér is kell, de mi már nem gyűjtünk semmire, nincs adósságunk, s a szürke hétköznapokban viszonylag szerényen élünk, így valamivel könnyebb. Mielőtt ebbe belevágtunk, tartottam a költségektől, de kellemes meglepetések értek. Nagyon sokat kell kotorászni érte az interneten, de néha szinte hihetetlen dolgokat lehet találni. Írtam itt már én egy-két dolgot korábban is erről, meg máshol is, de most, hogy sokan tartanak a görög helyzettől, talán nem árt egy kis bíztatás.

Tavaly voltunk (saját szervezésben, személykocsival) Montenegróban, Finnországban (meg ami útba esik jövet-menet), a Felvidéken és a lengyel Tátrában, s végül villámlátogatásként Szlovéniában. Az idén Csehország (várak, kastélyok, védett óvárosok kisvárosokban, Prága), Bulgária (a déli hegyvidék, ódon falvak, szurdokok, majd tengerpart, végül Veliko Tarnovo és környéke), augusztusban pedig az elzászi borvidék bűbájos városkái és a Feketeerdő. Mielőtt bárki a szívéhez kapna, leírok néhány szállásárat (kétágyas, fürdőszobás szoba reggelivel, kivéve a német lakást, ahol nincs benne reggeli):

- Csehország: kicsi, de szigorúan belvárosi panziók: 28-40 €
(Nagyon jókat és elfogadható áron lehet kajálni, a sörről nem is beszélve!)
- Bulgária: 2-3 csillagos szállodai szoba reggelivel jó helyen: 15-25 €
(Az étkezés itt sem lehet gond, olcsó és – szerintem – jó, csak tudni kell választani.)
- Németország: kisvárosi komplett lakás családi házban kertkapcsolattal: 30 €
(Az élelmiszerárak nem tragikusak, a nagy láncok olcsóbbak néha, mint nálunk.)

Ezek csak példák, de számtalan más potenciális célpont és lehetőség van. Nagy élvezettel gyűjtök mindenhonnan minden információt, soha nem lehet tudni, mikor, mire lesz jó. Tervezgetem a Mazuri tavakat és ami onnan elérhető (horgászással egybekötve), Provence bejárását, stb. Ez is egyfajta szenvedély, s én csak bíztatni tudok rá mindenkit, hogy a lehetőségei határain belül használjon ki minden alkalmat arra, hogy utazzon és világot lásson.

Végezetül néhány kép a mostanság meglátogatni tervezett helyekről (a neten található választékból):

[Pontikos]

h.apci, jó utak, jó tervek!
Én is preferálom az egyéni utazást, egyrészt, mert nem kell alkalmazkodni, másrészt pedig töredék-áron meg lehet oldani, mintha irodával menne az ember. Való igaz, hogy sokat kell keresgélni érte, de már maga az is kellemes elfoglaltság. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nyelvtudás nélkül nem megy önállóan a dolog, és néha van egy-egy út (ált. nyaralás), ami még mindig jobban megéri szervezetten.
Kalandra fel!

[H.apci]

Ne is mondd a nyelvtudást... Nagyon korán viszonylag jól megtanultam németül; gondoltam én... Aztán gimis koromban odajött hozzám NDK-ban az emeletes vonaton valaki és megszólított. Köpni-nyelni sem tudtam, csak makogtam. Amikor otthagyott, akkor esett le, hogy csupán azt kérdezte, hogy hány óra van. Ez alapeset volt minden nyelvórán, s mégis begörcsöltem, de itt dőlt el valószínüleg minden. Azóta gátlások nélkül beszélek németül szinte folyékonyan, de amilyen a formám, ez szinte soha nem elég. Nagyszerű szláv egyvelegem is van (orosz alapon), s nem lehet eladni angolul sem (német alapon).

Igen, ez kell az utazáshoz, illetve a nyelvtudással sokkal jobban élvezhető minden. Az imént kissé karikíroztam a dolgot, de hála a szinte minden országban korábban begyűjtött barátoknak, akikkel sokáig kölcsönösen látogattuk egymást és csodaszép napokat töltöttünk el együtt (sajnos csaknem kihaltak mára ), tényleg sikerült több nyelvben valamicske alapot összeszedni, ami nagyon hasznos.