Véget ért az "iwiw a világ körül" sorozat, én nagyon szerettem olvasgatni ezeket, természetesen főleg a görögországi élményeket. (hagy legyek egy kicsit elfogult)
Azt hiszem két beszámoló maradt ki, gondoltam legyenek itt azok a linkek is itt a "többi között".
A görögországi válság kapcsán nagyon érdekelne, akik kint élnek, hogyan látják ezt? Mi várható szerintetek a turisztikai szezonban? Lassan indul az idei év, szerintem nagyon sok turista inkább más célpontot választ, mert nem tudni mik lesznek a kormány megszorításának turisztikai vonzatai. Sok helyen hallani ezt, azt jó lenne, ha a kint élők mesélnének inkább a szóbeszéd helyett.
Agni blogjában van egy pár infó,de persze semmi jó
Szia!
Én megosztanék pár dolgot, de kérem mindenki respektálja!!!
Talán más, itt élő fórumtárs máshogy lát, él meg dolgokat... ebben van szubjektivitás és persze a más "életkörülmények" is befolyásolják.
Szóval az ÁRAKkal kapcsolatban már többször említettem, az üzemanyag ára decemberről februárra másfélszeresére ugrott (95-ös), de a többi terméken nem nagyon vettem észre árváltozást!
Ugye az ÁFÁ-t emelték az idén, de ezt mint szintén már említettem, nem igazán vettem észre.
A TURIZMUS...
Hát igen. Ez már kicsit "árnyékosabb", sajnos.
Mint rutinos utazó, mint Görögország imádó, mint itt élő és szakmabeli nem túl rózsásnak látom az előjeleket.
Van ismerősöm, aki egy irodánál dolgozik, osztrák utasokat visz ide-oda. Ő nagyon aggodalmasan mesélte - amit igazából a saját szememmel is láttam - húsvétra, az általában akkorra kinyitó idegenforgalmi és vendéglátóhelyek 60%-a!!! nem nyitott ki az idén! Először ugye a túl korai húsvétra fogták.
Ebben van is valami, hiszen - bár akkor éppen nyárias idő volt - nem igazán tudott a levegő, a víz felmelegedni. Aztán ugye az idén egybe esett az ortodox és a római katolikus húsvét... Én előtte úgy gondoltam, többen fognak emiatt ide jönni, mivel a főleg katolikus országokban ugyanakkor vannak a szabadságok, leállások. Viszont a másik oldala, hogy a húsvét tipikusan családi, vallási ünnep, tehát lehet, hogy inkább családok körében ünnepeltek és nem utaztak, illetve igen a világot sújtó...
De egy tény, Athén és Attika olyan volt, mintha atomtámadás érte volna. Üres, túl csendes, kihalt...
És a szórakozóhelyek legalább egyharmada, ha nem a fele ki sem nyitott a 3 nap alatt!! Ezt én is "sajnálattal" tapasztaltam.
Aztán egy Mikonoszon lévő holland ismerős írta, hogy ő már 16. éve csinálja a kis bizniszét a szigeten, nyáron 6-7 hónap itt, a téli hónapok Hollandiában... ő mindig április 15 körül megy "nyitni", takarítani, árut feltölteni...
De az idén, szinte egyededül volt... pedig általában mindenki ekkortájt szokott kezdeni, mint ő...
Azt mondta, egy csomó helyen - szállások, üzletek - még sz őszi lomb sincs eltakarítva...
Szóval az biztos, hogy ez a szezon lassan és elég későn fog beindulni és ezt a piac szereplői - barátok, egyéb fórumtársak, stb. - mondogatják is.
Az, hogy az árak merre mozdulnak, mozdultak el... hát rövidebb idő alatt kell megkeresniük a téli betevőre valót, Törökország turizmusa erősödik - elég olcsóbbnak mondják - aztán Horvátország állítólag már-már szintén "olcsóbbá válik" és a bolgár tengerpart is évről évre "erősebb" lesz.
Tehát sajnos elfogultságom ide vagy oda, meg kell a görögöknek a turizmus terén is küzdeni az idén!!!
És hát amit szintén a saját bőrömön tapasztalok, sokkal kevesebb nyári munkást vesznek fel... sokkal kevesebbet és sokkal nehezebben! És mint a mikonoszi holland srác mondja, igazából nem is tudják, hogy vegyenek-e fel embereket, ha igen mennyit... és már május van!!!
#1540502010-12-04 09:19:14 Válasz a #154049. hsz-ra
Köszi, hogy felhivtad a figyelmünket erre a riportra. Érdekes, volt olvasni. Pár dologban megerősitett, a görögöket illetően - van tartásuk, valóban nehezen engedik a külföldit magukhoz - . Azért ha módom lenne ott élném le az életemet.
Szeretem a görög egyszerű embereket. Volt is velük dolgom sokszor.Egy darabig élnék is ott,de ott belül azé megszólal valami! - egy Életem,egy Hazám... (költőies mi ?)
Még e "szép" húsz esztendő után is,amióta ez a hatalmas demokrácia "ránkszakadt" és ezt érezzük is, hogy ez biz' nem semmi...
Csak leírtam,hogy hólnapra el ne felejtsem... Bocs!
Hát igen. Igazából tíz éve bérelek lent egy kis tengerparti faluban lakásokat. Két-három hétig nagyon kedves vendégek voltunk, miután kifizettük a bérleti díjat. Kedvesek voltak, igyekeztek a kedvünkbe járni, de a 30-ik nap után már utálkodtak, hogy honnan telik a családomnak arra a rengeteg időre, mit is dolgozunk mi, miből telik erre, pedig a három hónapot előre fizettem, akkor nem kérdezték.
Ezért vettem egy házat, ahol görögök között élek immár két éve. A szomszédok aranyosak, nem zavarjuk egymást. Ha vágom a füvet a szomszéd megmagyarázza, hogy 60 évesen rosszul használom a fünyírót, ugyanakkor a kertkapu zárja ellenére leolvassák a vízórát, illetve a villanyórát. Ha nem vagyok ott két hétig már kérdezik mi a baj.
Érdekes emberek ha beszélgetnek mindig úgy érzem veszekednek. Igaz én németül beszélgetek velük, de tanítgatnak görögül. Jó hely ez, szerintem jobb mint Horvátország.
Kinél kevesebb,kinél több idő eltelte után, de mindenkinél előjön a honvágy érzete.
Nem egy ismerősöm sokkal jobb körülmények között élve is,de feladták külhoni életüket.HAZA jöttek. Magyarok...Igaz nem húszon évesek és rengeteg a kötődésük a szülőföldjükhöz.Ezt a belső késztetést és érzetet sokan nem tudják, vagy nagyon nehéz legyőzni még az életszínvonaluk itthoni csökkenésének tudatában sem.
Érdekes dolog ez.Persze mint írtam ez más egy fiatalon máshol letelepedő és más egy meglett korban hazáját elhagyó embernél,akinél sok a sokrétű kötődés szülőföldjéhez.
Valami komplex érzelmi ragaszkodás ahhoz a helyhez, ahol az ember "kikelt" és gyermekkorát, majd fiatalsága nagy részét is itt töltötte el.
Most sokan menekülnek és menekülnének e hazából mert egyre riasztóbb az anyagi ellehetetlenülés, a perspektíva nélküliség. Egy fiatalnak pedig ez nem jó Ómen.
Viszont ott akárhol,ott sem repkednek a "sült"galambok...
Nagyon sok a pro és a kontra,egyénenként más és más.Nehéz dolog ez...
Régi vágyam, hogy Görögországban élhessek.
A lehetőség nyitva áll előttem, de nem igazán tudok dönteni.
A családommal megbeszéltük. A férjem és a gyermekeim (24 és 13 évesek) maximálisan mellettem vannak. Édesanyám szeretné is meg nem is. Barátaink, köztük Görögországban élők is, 99%-a azt mondja, most nem alkalmas az idő, egy ilyen változtatásra.
Ha itthon maradnánk és nem vállalnánk munkát, akkor sem kellene éheznünk soha. De nem érzem magam jól ebben az országban.
Igaz, szép otthonom van, meg van mindenem, amit csak ember kívánhat, de valami mégis elűz ebből az országból. Több ország is felmerült már, ahol a tudásunkkal jól boldogulnánk, de mindig visszatér a nagy álom: Görögországban élni. De onnan az idegen gyűlölettel próbálnak elriasztani.
Ha ott telepednénk le, akkor az ott keresett pénzt, ott is költenénk el, hiszen a döntésünk végleges lesz. De mi van akkor, ha a gazdasági helyzet miatt, minden haragjukat ránk zúdítják?
Akkor ugyanott leszünk, ahol most tartunk. Menekülni fogunk a helyről, ahol élünk.
Már tényleg nem tudom, mi lenne a helyes lépés. Csak annyit érzek, hogy el innen, minél messzebb.
Én és családom is már sokszor gondolkodot azon, hogy elkellene költözni görögországba.
De egyenlöre nem mertük még beválalni sajnos nem nagyon beszélünk más nyeven de még nem kizárt egyszer oda költözünk.Szülöket nem szivessen hagynám itthon.Remélem egyszer még sikerül oda költözni.
Már tényleg nem tudom, mi lenne a helyes lépés. Csak annyit érzek, hogy el innen, minél messzebb.
Szia Csutek!
Ez a verzió amit te elmondtál már bennünk is megmozdult sokszor. De ha kertész vagy egy kicsit, nagyon jól tudod,hogy mennél idősebb korában ültetnek át egy növényt annál nehezebben viseli el,netán bele is pusztul az átültetésbe.
Lehet,hogy sántít egy kicsit a példa,de nagy az igazságtartalma átvitt értelemben. Mibennünk is volt egy ilyen hajlam elég sokáig. Nálam már két kirepült gyerek van és lényegében csak kettőnkről lett volna szó és az anyagi háttere is meglett volna,de ... és jött a de.Jöttek az intő példák, na meg a mi korunkban egy idegen talajban nagyon nehéz gyökeret verni.
Nyári nyaralások örömét az ottani helyek szépségét balgaság lenne összetéveszteni az ott élés és alkalmazkodás egész más világával! Ez az érzet amit kiemeltem az írásodból nagyon sokszor megfordult bennünk is hidd el.Na és ennek az esetleges ódiumát vállalni és nálad még relatíve fiatal gyerekekkel, hát nem tudom... Sőt még egy erős gyökerű nagyival aki élete javát,jót és rosszat itt élt meg. Fűű, ez kemény dió.
Ráadás, pedig valóban rossz ez az időszak abban a miliőbe becsöppeni ahol radikális változások mennek végbe az ottaniak életében is,hisz tudod.
Ha olvastad az előző írásomat akkor azok még ezt a helyzetet csak pluszban tetőzik. Szép lehetek,de okos..??
#1540642010-12-05 19:30:24 Válasz a #154063. hsz-ra
Szia atosz!
Mi igazából gyökértelenek vagyunk. Kicsit uncsi, de azért leírom:
Debrecenben születtem, 8 éves voltam, amikor Budapestre költöztünk. Akkor én voltam a suliban a vidéki, akit lehet utálni. Iskola váltás után, én lettem az, aki ciki, mert sok testvére van. 24éves koromban költöztem a férjemmel Hajdúszoboszlóra. Ennek több, mint 20 éve, de még mindig jött-ment vagyok, pedig már ezerszer bebizonyítottam, hogy semmivel sem érek kevesebbet, mint azok, akik itt születtek.
A férjem helyzete még rosszabb. Ő is Debrecenben született, aztán 18 évesen Budapestre költözött a szüleivel, mert apósom egy minisztérium helyettes minisztere lett. Jött a rendszerváltás, apósomat nyugdíjazták. Jött a kárpótlás, így az öreg visszaigényelhette a földjeik egy részét. 20 évig keményen güriztünk, hogy megéljünk. Az öreg tavaly augusztusban az örök vadászmezőkre távozott, így megindult a folyamatos áskálódás és zaklatás a családunk ellen, hiszen csak apósom volt szoboszlói születésű, és mi semmire sem vagyunk jók. Pedig a férjem munkamániás, és nekem sem kell a szomszédba mennem, ha munkabírásról van szó. Hiszen, ha a szükség úgy hozta, akkor felültem a traktorra és szántottam, kaszáltam, vagy bármit, amire éppen szükség volt. De a helyieknek nem tudtam bizonyítani, mert én a pesti nő vagyok, hiszen más vagyok, mint ők. És a férjem sem jó semmire, hiszen apósomnak "másik ajtón kellett volna kopogtatnia" 48 évvel ezelőtt.
A fiam nem kap munkát, hiszen nincs rá szüksége, mert mi "gazdagok" vagyunk. A kutyát nem érdekli, hogy nem érdekli a gyereket a mezőgazdaság, vagy függetlenedni szeretne.
A lányom még iskolás, de a sok piszkálódás miatt, magántanuló. Sem a tanárok, sem az iskolatársai nem hagyják érvényesülni, csak a sértés jut neki. Nemrég bement az suliba, volt egy előadás egy segélyszervezetről. A legnagyobb támogatókról is szó volt, fotókat is mutattak. És beszéltek a nagyapja munkásságáról. A gyerek, ahelyett, hogy bevallotta volna, hogy a szeretett nagyapjáról van szó, magába zárkózott és sírt, mert már nem meri felvállalni, hogy a nagyapja nagy ember volt. Mert az rossz.
Anyukám nem akar velünk jönni Görögországba, hiszen megvan az élete itthon is, és van 4 testvérem, akik igényt tartanak rá. De azt mondja, hogy ha már választani lehet, és nem Budapest, akkor Görögország, mert azt Ő is ismeri.
És nekünk is Görögország a befutó, hiszen ismerjük, szeretjük. És inkább legyek jött-ment egy idegen országban, mint a saját hazámban.
Lehet, hogy most kicsit negatív voltam, de ezt érzem. És ami a fontos, a férjem és a gyermekeim is így gondolják.
Nincs beírva úticél.
Válasz a #93605. hsz-ra
