Sziasztok!
Péntek reggel indultunk Skiathosra, beteszem ide az autózás történéseit, kissé hosszú lesz. Románia-Bulgária az útvonal.
Nincs nagyon szó benne Skiathosról még, ezért ide írom, a többit majd a Skiathos topikba.
Szóval:
Utinapló: Budapestről Volosba
2015 08.14 péntek és 2015.18.15 szombat.
7.00-kor indulunk Budapest 20. kerületéből.M5-ös Auchannál tankolás majd irány Nagylak.
Nagylakra 9.01-kor érünk. A határőr 9.02-kor megkérdezte, hová megyünk, miközben a személyiket nézegette, majd megkérdezte a férjemtől, tudja-e, hogy lejárt a személyije? Jövőre jár le nem? Hangzott a vissza kérdés, melyre rövid nem volt a válasz. Kettő hete lejárt. Előkapta a jogosítványt, mert emlékei szerint egyszerre csináltatta őket, és tényleg! Az is lejárt, tehát én nyeretem meg a teljes görög út levezetését, ha kijutunk, mert útlevelünk nincs. Ok, irány Szeged,Huszár utca, okmányiroda.9.04-kor már Szeged felé vágtatunk, némileg figyelmen kívül hagyva a lehető legmagasabb sebesség határt. Tehát a határ átlépés Nagylakon 3 perc:) Sőt, vissza is lehet jönni ennyi idő alatt:) Rájöttem, hogy Szeged nagyon messze van, sőt tkp. ez a legtávolabbi pontja az országnak, egyszerűen nem lehet odaérni sosem és kész. Útközben heves telefonálás, ideiglenes személyivel lehet-e határt átlépni? Elvileg lehet, ez jó hír .9.51 kor az okmányirodában tépjük a sorszámot, 126-os.Majd elválik lesz-e belőle kedvenc szerencse számunk. A kijelző 107-en áll, délig dolgoznak. Hamar kiderül a várakozók morgásából,hogy a sorszámok 8 óta nem mozdulnak a kijelzőn, internetes ügyfeleket fogadnak csak, és már vagy fél órája senki nem ment be vagy ki a pultos szobába. Aha, ez igazán remek hír. Természetesen férjem idegbeteg, ostromolja magát amiért nem nézte meg az okmányt. Én nyugtatom, bekerülünk, megkapjuk az ideiglenest. Közben nézelődünk,mit mond a fali újság. Nézd, itt az áll, ha minden papír lejárt, kell az anyakönyvi kivonat az ideiglenes igényléséhez. Na az, az aztán végképp nincs nálunk. Ok, újabb telefon. Anyósom pont most ért haza, rohan a szobánkba, keresi, scanneli, küldi. Én tovább telefonálok, ártatlanul hívom a szegedi okmányirodát, ha bemennék, elfogadják-e a scannelt változatot. 5 perces kapcsolgatás után egy hölgy bebúgja a vonalba, hogy NEM. Ekkor elmormolok egy fohászt, ne jusson eszükbe, hogy be kéne mutatnunk... Újabb faliújság: van 24 órás útlevél 40.000-ért , Bp., Visegrádi út. Újabb telefonálás, 2000 kérdést borítok az információs hölgyre, majd kérnék időpontot, de az már nincs az eljövendő két hétre. Ok, mások is későn kapcsolnak, de azért visszük a pálmát, mi már a késő után vagyunk kapcsolásilag. Gondolkodást ilyen sebességgel még nem adtam elő, az tuti, pörög az agyam a lehetőségeken. Rá kellett ébrednem, hogy a variációink száma rengeteg a kijutás szempontjából. Férjem nyugtatom 11 körül, sorszám még nem ugrott a kijelzőn, hogy csak 19-en vannak már előttünk, mire ő megjegyzi, hogy mióta várunk, annyian vannak, ezt meg sem hallom, és sorolom mit milyen könnyen foglalunk át, ha nem jutunk be, de ez nem történhet meg. Közben néha nézem a kijelzőt. Áll. Jól bírja. A váróba kijön egy ügyintéző, bocs a rendszer összeomlott, nem tudják mikor indul, aki teheti, menjen máshová és hétfőn. Páran megunták, prüszkölve mennek el. Ez nekünk jó, ha beindul, elment vagy 10 előttünk várakozó. És igen, jogosítvány és személyi részleg elindul. Pörögnek a sorszámok, hívom a férjem, aki közben sétál föl alá a folyosón, jöjjön, nagyon gyorsak, ekkor fél12 van. 11.45, még van előttünk 5 ember. 120,121,122... senki nem mozdul...köszönöm Istenem...126! Ugrás, előtte megegyeztünk, hallgatunk,mintha nem tudnánk az anyakönyvi kivonatról. A hölgy elveszi a lejártat, fizetjük az 1.500 Ft díjat, és már laminálja is az ideigleneset. Beszélgetünk vele, ő nem ismeri ezt a részleget, nem itt dolgozik, de mindenki szabin van, be kellett ide ülnie, épp megtanulta, hogy tölti ki az igénylést a gépben. Ha eddig nem hittem volna az Isteni gondviselésben és angyalokban, most hívő lennék 1 másodperc alatt. 12.00 , zár a hivatal amikor épp kilépünk az ajtón. Elmormolok egy miatyánkot, hogy a határőrök is tudják, ezzel elvileg léphetünk át határon. A magyar még ok, de a többinek kéne tudni. 12.40, újra Nagylak, 12.44-kor már Romániában vagyunk. Vagyis 13.44-kor, a telefonom azt mondja időkaput is léptünk. Matrica vásárlás, 2 banán és indulás Bulgária felé. Az út sima, semmi nem történik, egy tankolás Calafatnál. 19.43 Vidin, Román-Bulgár határ. Előtte 10 perc pihenő egy benzin kúton. Volt Mol és Petrol , legyen a magyar:) A határra láttunk elmenni 2 trailert tankkal megpakolva. Ilyet még nem láttunk, örültünk egy sort. Na indulás. A határon csacsognak a népek. Időnkét egy megmozdul, és kinéz, mekkora a várakozó sor, majd csacsog tovább. Fiúk-lányok, mozduljatok, a kompom Volosból holnap indul 12.30-kor...de nem. Akil dolgozik, az a tankok körül pörög. Egy kisbusz befut, tele egyenruhással. Ah, óh, itt a váltás, hallelúja, át sem kell öltözniük, haladjunk már. Váltás egész hamar megtalálja a munkahelyét. Fehér inges közeg nézi az ideiglenes okmányt, ez meg mi? Hát ideiglenes. Hogy mi? Ideiglenes+némi magyarázat az mi. Szemei nagyok és kerekek. Fizessük ki a híd díjat, és álljunk ki a bódé mögött. Rendben. Egy halk fohász, fizetek, kiállok. Gyorsan megkonzultáljuk, hogy ha már kifizettük a díjat, és tkp. átléptük a határt, nem fog visszafordítani. Odajön: ki mondta, hogy ezzel jöhetünk? Szemfülesek voltunk: Nagylakon a kollegája. Itt az arcán halvány rángás, elmegy. Jön egy zöld inges közeg. Újra indul a párbeszéd: Ez mi? Ideiglenes. Elmegy. Visszajön. Van útlevél? Nincs. Jogosítvány? Sincs. Elmegy. Visszajön: ez nem szokványos, de jó utat! Megkönnyebbült széles mosoly: Thank you very much! 20.20, Bulgáriában vagyunk. Matrica vásárlás, semmi pihi, nyomom a gázt. Nyomnám, ha nem lenne ennyi trafi és km. korlátozás. Hála a bulgároknak, akik szintén villognak ha trafit látnak, mindenhol megúsztuk:) A korlátozó táblák száma és indokolatlan kihelyezése őrjítő. 40, 50 km mindenhol. Település eleje tábla a puszta közepén, 10 km-en át házat nem látunk, a puszta közepén vége tábla. Ritkán szitkozódom, de itt megtettem.
Egyébként simán haladtunk, sehol semmi. Éjjel olyan álmos vagyok, hogy kihívás a sávot tartanom , egy óra alvás szünet. Benzinkúton kiállunk,alszunk 01-02 óráig. Félig van a tank, nem baj, Görögöknél tankolunk. 04.06: Kulata, Bolgár-Görög határ. Határ őr leveszi az okmányokat, ő sem látott még ilyet, megkérdi a kollegát, ő látott-e, nem ő sem, visszaadja és int, haladjunk.04.10, itt vagyunk, imádott Göröghon! Vágtatunk egy jó darabon, szólok a férjemnek, kéne egy benzinkút lassan, a lámpa villanás előtt egy pöcökkel vagyunk. Én pöcökben mérem a benzin állást. Jó,nézzük. A pályán sehol egy kút. Gyors nézelődés térképen, hajtsunk itt ki, van vagy 5 a közelben. Ok. A pályán még láttuk, hogy lesz egy Shell ha tovább mennénk, de kimentünk, biztos ami biztos, legyen benzinünk. Első kút megvan, zárva. Második nem üzemel, harmadiknál már a tankoló állomások is felszedve, még vagy 60 km-re elég a benzin, nem kéne nagyon ugrálni, ott egy Eko, várjuk meg míg kinyit, legalább alszunk. Reggel 6-7 ig alvás. Kezd a gyomrom remegni, még 250 km van hátra, 7 óra, nincs benzinünk. Fél 8, még senki sehol. Gondolkodás, meddig várjunk, és ha nem nyit merre menjünk. Már kezdem magam nagyon nyomorultul érezni. Ekkor egy furgon indexel be a kútra: add Uram, hogy a tulaj legyen! Nem az. Egy házaspár, csak görögül tudnak, mondják nem nyit ki a kút, ma ünnep van. Legalábbis ezt értettem. Te Máriszentúristen a többi sem fog. Van egy nagy Mária ünnepük augusztusban, a legnagyobb, ez lenne pont ma? Elmondjuk hová tartunk és kb. mennyi km-t bír még a kocsi, nem tudjuk merre induljunk. 5 perc értetlenkedés után megértem mit mondanak, kövessük őket, Katerinibe mennek, nekünk az úgyis útba esik, van addig pár kút. Elmegyünk oda, ahol először voltunk, azt hiszem, ők a tulajok. De nem, csak ismerik őket, de nincs itthon senki. Már a sírás környékez. Menjünk utánuk. Rendben. Pályára vissza, Elérünk a Shellig. Nyitva van, nekünk már félig lefogyott az utolsó pöcök. Beállunk a kútra, kipattanunk, mi is tankolunk, ők is. Egyik kutas leveszi a pisztolyt, kérdi mennyit tegyen bele? Tele kérjük. Közben egy másik kutas ablakot mos nekünk. Én elsírom magam a boldogságtól. A kutas kérdi görögül a megmentőnk hölgy tagjától , miért sírok. Ha tudtam volna, válaszolok, de csak sírtam. Gyorsan elmondta neki, hogy Magyarországról jöttek a gyerekek ( hirtelen nem tudtam miről beszél, majd rájöttem, neki az én 39 évem még gyerekkor), egész jól beszélnek görögül, mennek Volosba, és már alig van benzinünk, a kutak meg zárva vannak mindenhol. Itt tudok megszólalni, és mondom, a komp indul Skiathosra 12.30-kor, el kell érnünk, aggódtam kissé, és most nagyon örülök, hogy van nyitott benzinkút. Fizetünk, megvívunk az ablakmosó sráccal, hogy de, had adjunk neki egy kis borravalót. Még mindíg könnyes arccal hálálkodom a házaspárnak, a hölgy megölel, kérdi, adhat-e puszit, mondom kettőt is. A férje közben útra valót csomagol nekünk, gyümölcsöt. Elköszöntünk mindenkitől, sírdogálva és boldogan ülök vissza a volán mögé, irány Volos. 9.46 Volos tábla. Kikötőt hamar megtaláljuk, foglalásii papírt elő, indulunk átvenni a tényleges jegyeket. Anes-nál foglaltuk a Volos-Skiathos, Skopelos-Skiathos és Skiathos - Volost. Átvesszük a jegyeket, és csak merő kíváncsiságból megkérdeztem, van-e még szabad hely autóval a kompon. Olyan döbbenten néz rám, mintha azt kérdeztem volna, tudja-e hogy Görögországban él, mondja, persze hogy van. Átmegyünk a Hellenic Seaway-hoz a negyedik jegyért. Átlaghadaró görögül mondja a hölgy, ez Skiathos-Skopelos jegy autóval két embernek. Mondom neki, igen, az. De Volosban vagyunk! Ó, hogy ez a gond, megnyugtatom, van jegyünk Skiathosra, csak nem itt foglaltuk. Egy hosszas Ó kíséretében megkapjuk az utolsó jegyet is. Két és fél óra van komp indulásig. Beérkezik egy komp. Férjem szerint ez nem a miénk. Azért menjünk oda, mondom neki. Kérdem a parti őrség hölgyet, ez megy majd Skiathosra 12.30-kor? Igen ez. Magától folytatja: autóval vannak? Igen. Jó, jöjjenek ide fél és háromnegyed 12 körül, akkor lehet autóval felmenni. Megköszönjük, frappé, friss narancslé, fényképezés, teljes megkönnyebbülés.
Isteni gondviselés és angyalok márpedig vannak, és segítenek ahogy tudnak. Senki nem győz meg róla, hogy nem ők intézték el nekünk az okmányirodát, határ átlépéseket az ideiglenes okmánnyal, és hogy nem ők küldték a házaspárt felénk.
|
Nincs beírva úticél.
Válasz a #234449. hozzászólásra
minden fecnit eltettem, de mivel annyira mégsem vagyok rendes 
, csak a visszafelé út blokkjait találtam meg. Az alábbiakat tehát majd fordított sorrendben olvasd, ha az odafelé út érdekel. Tájékoztatásul ide írom a blokkon talált időpontokat is, elég tanulságos, drága 20 perceink voltak!
)
